Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-10 / 80. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. szept. 15 vezós kérdésébe sem, mert a kormány nem tüntethet ki bizalmával mást, csak azt, aki arra érdemes. Merénylet a sajtó ellen. Állítólag ,negyvennyolcasok", akik megcselekedni akarják. Fiaskó lesz a vége. Csúnya merénylet van készülőben. Ez a merénylet a békésmegyei sajtó s közvetve a közönség ellen irányulna. Célja pedig az, hogy a vármegyei sajtónak hírszolgálatát megnehezítse s azon hivatásnak teljesítését, amelyre a nagyközönség ad a sajtó embereinek mandátumot, megakadályozza. Ebből kifolyólag egy indítványt akarnak terjeszteni a törvényhatósági közgyűlés elé, melylyel eltiltani akarják a tisztviselőknek azt, hogy a hírlapíróknak megadják a közügyekben szükséges felvilágosításokat s leadják a közérdekű híreket. Fölösleges mondanunk, hogy ez a rút merénylet olyan a'apos leckéztetést fog maga után vonni, minőben ritkán volt részük az okvetetlenkedőknek. Békésvármegye törvényhatósági bizottságában egyetlen ember sem lesz, az összeesküvőkön kívül, aki segédkezet nyújtana errd az alantas játékra, valamint nem lesz senki sem, aki ne felháborodással és méltatlankodással utasítaná vissza ezt a készülőfélben álló merényletet. E felháborodás érthető is. Az a körülmény, hogy a tnegyei sajtó nem akar elismerni bizonyos félreértett szellemi kvalitásokat s nem akarja jóváhagyó záradékkal ellátni azt a dicsérő oklevelet, amelyet egyes közszereplő urak — akik különben rendkívül nyájasak és tiszteletreméltók — állítanak ki a saját érdemeikről, még nem jogosít fel senkit arra, hogy egy páratlanul ' álló merénylettel egyenesen a nagyközönség érdekei ellen törjön. Mert azt csak el kell ismerniök azoknak is, akik hirtelen, de megindokolható módon ellenségei lettek a sajtónak és személyi gyűlölettel viseltetnek a félre nem rejthető és semmivel sem terrorizálható megyei újságíróknak, hogy merényletük nem csak a lapok, hanem a közönség ellen is irányul. Az újságíró nem az időtöltés, vagy szórakozás kellemetlenkedő szokásának hódol, amidőn összegyűjti a vármegye hireit s lapjában az olvasóközönség elé viszi azt. Kötelességet teljesít ezzel a munkálkodásával, amely kötelességet pártolással, szeretettel és elismeréssel viszonoz a polgárság műveltebb része. Ez a szeretet fogja visszaverni azt a rút támadást is, amelyet bizony-bizony csak az időtöltés kedvéért készítenek most elő a reakció hívei. Annál megfoghatlanabb és visszatetszőbb ez a küszöbön álló merénylet, mert azok, akik megcselekedni akarják, állítólag a megyei függetlenségi pártnak Gyulán lakó tagjai. Olyan tagjai, akik mennydörgő szavalatokkal tiltakoztak annak idején az ellen, hogy a hazafias kormány elkoboztatja az államellenes tanokat hirdető, egyenetlenkedést ós gyűlöletet szító szociálista lapokat, melyek előtt csak az az ideál lebeg, hogy a papi vagyon szekularizáltassék s a keresztény egyház tekintélye aláásassék. Amikor ezeket a konkolyhintő lapokat koboztatta el a kormányhatalom, — sarkukra állottak a gyulai urak, de most nem kívánnak egyebet, mint azt, hogy a sajtó hírszolgálata elé akadályokat gördítsenek. Dicső következetesség, amelynek szégyennel kell eltöltenie mindazokat, kik politikai tekintetben elvtársai ezeknek a hősöknek. Ez a rút merénylet bizonyos ravaszsággal is párosul. Az értelmi szerzők nem szívesen vállalják a felelősséget s ezért olyan emberrel akarják benyujtatni az indítványt, akinek semmi veszíteni valója nincs Ők aztán csak „csöndes társak" lennének a támogatásban. Ez idő szerint csupán a tervezés stádiumában áll az ügy, amelyről azért adtunk hírt időelőtt, hogy a megnyilatkozandó erkölcsi nyomás alatt elszégyeljék magukat az összeesküvők s ne kisértsék meg, hogy a törvényhatósági közgyűlés adja meg nekik azt, amit kerestek. Közigazgatási bizottsági ülés. Kártérítési pörök a gazda és a cseléd között, — Munkásügyek — Egy fegyelmi ügy. Címünkből is következtetheti már az olvasó, hogy a hétfői közigazgatási bizottsági ülésnek tárgysorozatából hiányozni fog az a tömörülés, amely lehetetlenné tette ezelőtt azt, hogy a különben kevés pontból álló tárgysorozatot délutáni egy óra előtt letárgyalhassák a nagyrabecsült tagok. Ezt a körülményt egyébként jó hatásúnak mondhatjuk arra a kedvre, melyet a különben is túlterhelt tisztviselőinkre a pihenés nélküli munka és kötelességteljesítés gyakorol. Vegyük tekintetbe azt, hogy e héttől kezdődően az állandó választmány, majd a közigazgatási bizottság tartja üléseit, végezetül pedig a törvényhatósági közgyűlés fárasztja ki az előadókat a maga másfélszáz pontnál is több ügyből álló tárgysorozatával. Ilyen munkálkodás mellett csak örvendetesnek mondhatjuk, hogy legalább egy olyan közigazgatási ülésünk lesz, amely — előre láthatólag — már a délelőtti órákban véget ér és a sablonos jelentéseken kívül alig nyújt különösebb és fontosabb tárgyat az egybegyűlendő tagok elé. Fontosabb tárgya lesz a közigazgatási bizottsági ülésnek az uj cselédtörvénynyel kapcsolatos kérdések eldöntése. Most dönti el a közigazgatási bizottság azt is, hogy az uj cselédtörvény alapján folyamatba teendő kártérítési pörök eseteiben, 40 koronáig a községi elöljáróságok bízassanak meg az ítélkezési joggal. E kérdést illetőleg, Ambrus Sándor alispán véleményt kért a békésmegyei gazdasági egyesülettől is, amely igenlő választ adott. Délután az albizottságok fognak ülésezni. A munkásügyi albizottságnak ez lesz — valószínűleg — az utolsó ülése, mert november hó elsejével életbe lép az uj törvény, amely másodfokulag az alispánnak biztosit döntési jogot munkásügyekben. Ez az utolsó ülés azonban eléggé hangos és szórakoztató lesz, mert hat munkásügy kerül ezúttal elintézés alá. A fegyelmi választmány szintén délután fog ülésezni s mindössze egy fegyelmi ügyet intéz el. Ez az ügy pedig Albrechtovics Gusztáv csabai községi írnoknak ismeretes fegyelmi ügye lesz. Jön, vagy nem jön József főherceg? A békésmegyei népszanatórium ünnepe. Megvan a végleges programm. Szombaton folyik le a váruiegye székhelyén az az országos jelentőségű ünnep, amelynek keretében ünnepiesen is megnyitják a Gyulán fölépült alföldi népszanátórlumot. Ennek az ünnepnek nagy horderejét különösen az magyarázza meg, hogy ezzel az alkalommal ott nyílik meg egy tüdőszanatórium, ahol népünket úgyszólván megtizedeli a veszedelmes kór. Ezt a horderőt ki vánta volna kifejezésre juttatni József királyi herceg is, aki kilátásba helyezte, hogy nejével, Auguszta hercegasszonynyal együtt résztvesz az ünnepen. Ugy látszik azonban, hogy a fenséges vendégek megváltoztatták előbbeni elhatározásukat, mert ezideig semminemű értesítést nem vett kézhez a bizottság a magas vendégek érkezéséről, ami amellett bizonyít, hogy ez a látogatás el fog maradni. Az ugyanekkor megtartandó közgyűlésről ezt az értesítést vettük a szanatórium-egyesület budapesti irodájából : „A közgyűlés délelőtt 9 órakor lesz a vármegyeház nagytermében. Budapestről az elnökség, továbbá az ig.-tanács jelentkezett tagjai október hó 11-én délután 2 órakor á keleti pályaudvarból indulnak. (Az egyesület minden tagjának, aki ezt október 8-áig bejelentette, f'éláru vasutijegy váltására jogosító igazolványt küldött. Ezekért a József kir. herceg Szanatórium Egyesületnek Kón.yay ntca 47. sz. kell irni.) Megérkezés Gyulára 6 óra 12 perckor. A fogadtatás az első osztályú váróte| remben lesz. Vendégek és házigazda itt mutatkozik be és innét történik kinekkinek szállására való kisérése motoroson, vagy bérkocsin. Azért kérünk minden résztvevőt, hogy szállásjegyét kéz\ ben tartva, az első osztályú váróteremI ben forduljon Tanczik Lajos városi ka| pitány úrhoz, mint a rendező-bizottság i alelnökéhez. Akik nem ezzel a vonattal, vagy az j ország más tájékáról érkeznek Gjailára, I azokat tisztelettel kérjük, jelentsék be I pontosan Tanczik Lajos városi kapitány ] urnák levélben, vagy esetleg távirattal, hogy mikor érkeznek meg, mert az el1 száliásolás akadálytalanul csak igy tör! ténhetik meg. Az egyesület központi hivatala (Lónyayutca 47.) küldi meg a jelentkező vendégeknek vasúti igazolványát és szállásjegyét. Aki postán nem kaphatta meg a szállásjegyet, annak Verner László főtitkár fogja az uton azt átadni. A szállásjegy két példányban lesz kiállítva. Az egyik a t. tagtársak és vendégeik csomagjára erősítendő, hogy podgyászelcserésés ne történhessék. A másik megőrizendő. Akinek Gyulán az elszállásolás, vagy bármi más ügyben óhajtása volna, szíveskedjék a rendezőbizottsághoz fordulni, akik Békésmegye jelvényét, kék-fehér karszallagot, kötnek fel. Október hó 11-én a békésmegyei kaszinó összes termeiben ismerkedési estély lesz. Egy teríték ára 4 korona, fél liter borral és ásványvízzel. A közgyűlés a vármegyei székház közgyűlési termében lesz. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki mngnyitó, mely után Ambrus Sándor, Békésvármegye alispánja a közgyűlés tagjait üdvözli. 2. Elnöki évi jelentés. 3 Pénztári jelentés, valamint a felügyelő-bizottság jelentése. 4. A szanatórium bizottságainak jelentései. 5. Dr. Fáy Aladár ur, a közegészségügyi felügyelő, előadást tart arról, hogy mik az okai a tüdővész pusztításának Magyarországon ? Közgyűlés után rögtönzött jellegű ebéd a „Komló" szállodában étlap szerint. Innét kedvező idő esetén gyalog, esetleg motoroson kivonulás a pályaházhoz, honnét külön vonatot indíttatunk a szanatórium telepéig. Indulás legkésőbb V

22 —2 órakor. A külön vonat indulásának pontos idejét a közgyűlés végeztével tudatjuk. A József-szanatóriumban a vendégek mindenekelőtt a főépületben lévő ebédlőbe vonulnak, ahol néhai József kir herceg, az egyesület első védnöke, szobra előtt Takács Menyhért dr. jászóvári piépost az egyesület társelnöke alkalmi beszédet mond. Ezután történik a szemle. A külön vonat azon vendégeket, akik el akarnak utazni Gyuláról 5 óra 20 perckor induló gyorsvonathoz, Csabára viszi, ugy hogy már este tiz órakor a budapestiek hazaérkezhető V'-. tavaszodik és virágba borul a kis oöbrösi temető, ellátogatsz haza és koszorút teszel arra az elhagyott sírra, talán szép márványemléket is emeltetsz fölibe, amilyen nyincs az egész szegény döbrösi temetőben. Ne tedd ! A zöldelő határ tiszta fuvalma haragosan bele talál kapni a selyemruhád fodrába és suhogását meghallja odalent a harangozó . . . Tábori élet(Korrajz.) A táborozás a XVI. és XVII. században a legelőkelőbb mulatságok közé tartozott és éppen azért mindenki, aki csak számottett a társaságban, résztvett a tábori, életben Annyira ment ez a dolog, hogy a svédek például Magyarországban csodálkozásukat fejezték ki a fölött, hogy Rákóczi György táborában annyi vén ember van. A régi magyar, mint aki jó asztalhoz, sok cselédséghez van szokva, ide is roppant készültséggel indult. Bethlen Miklós az 1691-iki táborozáshoz a következő készültséggel ment: Vitt öt társzekeret nyolc-nyolc ökörrel, két más társzekeret "nyolc-nyolc lóval, hatlovas hintót, két kasas lovat, egyiket szakácsa, másikat pohárnoka számára, ezen kivül hat paripát, mindössze negyven főből álló cselédséget. S íját és emberei élelmezésére vitt egy sereg vágómarhát és juhot, szitált lisztet, borsót, lencsét, sót, kását, füstölt hust, feles szí"az csukát, szalonnát, túrót, vajat mézet, ecetet, sódart, petrezselymet, zsályát, tárkonyt, szárított murkot, fenyőmagot, aszalt gyümölcsöt, e mellett egy kis patikaládát, melynek tartalmát szintén előszámlálja. Vitt italul í néhány hatvedres átalagban bort, e mellett egy pince tokot, hat fa- ós annyi üvegpalackot, hogy egy átalagot palackokba húzhatott, mely utóbbiakat a helyszínén földbe ásatá és vízzel locsoltatta, hogy italát mindig hűvösen kaphassa. Sütőt is vitt és a földbe ásott kemencében köz ós fehér cipót is mindig frissen süttetett. Vonulás közben korán és ha lehetett, jó viz mellett és dombok oldalán szerettek megszállani. A szállás-mesterek elől járván, leszálló helyet választottak és arról, ha idejük engedte, térképet is készítettek. Az elfoglalt tér közepén a fejedelmi vagy fővezéri sátor állott. Ez a többinél magasabb volt. Innen lehetett, hogy Báthory Zsigmond oláhországi hadjárata alkalmával sátorára a hegytetőről sas szállott. A fejedelmi sátor mögött, bizonyos távolságban, az udvartartás, a konyha sátrai állottak. A hadak a vezéri'sátrat kereken vevék körül, homlokzata előtt álltak az ágyúk, az ágyúk etőtt tágas út, melyen át a vezér és tábor hamarjában kibocsátkozott. Amint megszálltak, a lovakat fűre bocsáták, kipányvázták s azok gyakran oly tréfákat idéztek elő, mint Szerencsnél is, hogy valamitől megijedtek, szótfutottak ós a tábort majdnem eltiporták. Meggyúltak a tábori tüzek, elészedj ték a palack-alaku tábori tűzhelyeket, ! milyen a budapesti Nemzeti Muzeumban van a mohácsi vész idejéből, a hordókat csapra verték, kezdődött a zene és a vacsora. A főstrázsamester körüllovagolta a tábort, kikiáltotta az ! őröket, sátra elé kopjára lámpát füg• gesztett, hogy rátaláljanak, ugyanott i szolgája egy zabiázott paripát tartott I készen. Ha törökség volt jelen, az külön ! szállt tárborba. A főszerdár, főparancsj nok, a fejedelem lévén, fegyelme alatt ! állt az egész tábor. Szent Demeter napján, október 16-áu, tul a törökök bugyogója vékony kezdett lenni, haza készültek s ha szerdáruk bele nem egyezett, mint Hodolinnál, sátrát nyakába vágták. Kevéssel később, Gügócnál, szintén azt akarták produkálni, azonban Bethlen Gábor dobot üttet, a lázongó török tábort magyarjaival körül véteti, néhány ágának gombját elütteti. Mikor Erdély állt szemben Magyarországgal, akkor tul is, innen is magyarok lóvén, az ellenséges felek gyakran érintkeztek, traktáltak. Érdekes jelenetek folytak igy le. I. Rákóczi György 1644 ben a Hernád partján, a császáriak pedig Szendrővaránál táboroztak. Esterházy Miklós Nádor alkudozni akart Rákócival s e végett a fejedelem Kemény Jánost hozzáküldi. A nádor az értekezlet folyamán egyszer keményen kikél a fejedelem ellen, kit neve utószótagjából csúfot űzve, Kocsis Györgynek mond. Kemény e ki fakadásra ott akarja hagyni a tábort, a nándor azonban utána megy és békitőleg szól: — Uram, a neved Kemény, azért ugy keménykedjél s urad szivét ugy ke inényitsd meg, hogy magatokra vesze delmet ne hozz. Mire Kemény ezekkel a szavakkal válaszolt: — Nagyságod is jól meggondolja, hogy ketten vagytok az urammal, kikre a magyar nemzet szemei néznek, ti tarthatjátok s veszthetitek el, ha egyenetlenségiek miatt veszedelem éri, ti vagytok felelősek. Ebéd ós vacsoránál Keményt szörnyen etették és itatták, szerencséjére nem volt szokása, hogy napjában kétszer borozzék, vendégszeretetükkel c?ak ki akarták játszani, mert hajnalban, mikor távozott, Esterházyék tábora már útban volt Rákóczi felé. Az ilyen trakták következtében néha fegyverszünetet tartottak, hogy jobban alkudozhasson ki. Ilyenkor kezeseket adtak egymásnak, vágy, amint mondani szokták, zálogot váltottak. Ilyenkor az egész sereg ünnepélyes sorban állt, az ellenség szemben szintén ezt tette, erre mindakét rész zálogja egyszerre kilovagolt, a távolság közepén találkoztak, kezet szorítottak s azzal mindakettő az ellenséges táborban merültek. Néha unalmukban arra a gondolatra jöttek, hogy egyik táborból kiállt valaki s felszólitá a másik tábor vitézét, hogy aki biztatja magát, álljon ki vele szálkardra. Ilyenkor a két sereg harci sorba állt s ökölviadalra, vagy kardmérkőzésre bocsájtkoztak. De vége volt a tréfának is, ha a döntő percek bekövetkeztek. Ilyenkor egymásnak hányták a cseleket, éjjel maguk között seregeket loptak ki s másnap nagy dob, töröksip és trombitaszóval hozták ismét maguk közé, mintha uj seregek jöttek volna, hogy eloltották a tábori tüzet, mintha elmenekültek volna, — ha ilyekor az ellenség elég könnyelmű volt őket űzőbe venni, kereszttűz közé jutott. Szóval a régi magyaroknak tábori . élete igen változatos volt és ha nem is i küzdöttek fekete-sárga zászló alatt, mégis j nem egy diadal emléke fűződik haditetI teikhez.