Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-03 / 78. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 78-ik sz. Csütörtök, október 3. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A pénzpiac válsága. Békéscsaba, október 2. Magyarország szomorú gazdasági helyzetéről hónapok óta halljuk már a panaszokat. A külföldön keletkezett és hozzánk is eljutott pénzdrágaság az országnak minden vidékén érezteti hatását s hol nagyobb, hol pedig ki­sebb mértékben idézett elő hitelmeg­szoritást. Az annak eredményeképpen előállott pénzhiány elsősorban a szö­vetkezetek válságára, közvetve pedig sok kisembernek anyagi romlásához vezetett. Békésvármegye pénzpiacát, amely­nek viszonyai mindig igen konszoli­dáltak voltak, közelről érdekelheti mindaz, ami a közgazdasági válság­gal, speciálisan pedig a békésmegyei pénzpiacra gyakorolt hatásával függ össze. Helyénvalónak, sőt szükséges­nek tartottuk tehát, hogy a mi pénz­piacunk néhány vezető egyéniségét megkérdezzük a viszonyok várható alakulásairól. A megkérdezett pénz­emberek nyilatkozatának összegezése a következő : Amit pénzügyi körökben hetek óta tudnak és tárgyalnak, az Békésmegyé­ben is köztudomásu dolog: a pénz drága és drágul. Ámde az általános pénzdrágaság közepette igen jó hely­zetben van a békésmegyei pénzpiac. A mi pénzintézeteink egyikénél sem lehet szó válságról, sőt még csak zavarokról sem. Hogy a békésmegyei pénzintéze­teknek egyik-másika mennyire előre­látó volt, legjobban bizonyítja ezt az, hogy fölemelték alaptőkéjüket. Ennek köszönhetik, hogy a mostani tagad­hatatlanul nehéz viszonyok között is kielégithetik a jogos érdeket s nem volt reá eset, hogy a jogos és nor­mális hitelnyújtás elől pénzintézeteink elzárkóztak volna. Mindezek igazolják, hogy a békésmegyei pénzintézetek — és pedig majdnem kivétel nélkül — igen szilárd alapokon nyugosznak. Még abban az esetben is, hogyha a pénzviszonyok rosszabbodnának, ami szintén nem tartozik a lehetetlenségek közé, intézeteink még mindig képesek volnának megfelelni feladataiknak. Az általános pénzdrágaság minden esetre befolyásolja a békésmegyei pénz­piacot is, miután a pénzszűkét min­denütt megérzik. De ez a körülmény különös kihatással még sincs a mi pénzintézeteinkre s még az augusztus havi ultimo fizetéseknél sem merültek föl nehézségek. Hogy ez igy van, az nagymérték­ben az Osztrák-Magyar Bank méltá­nyos, kuláns és helyes gazdasági po­litikájának köszönhető. Ez a hatalmas intézet, dacára az utóbbi hetekben elő­fordult nagy pénzszűkének nem emelte tulmagasra a kamatlábot és mit ez nyújt, azt aligha nyújthatná egy ön­álló nemzeti bank. A ma észlethető pénzdrágaságnak oka elsősorban az északamerikai gazda­sági válságban keresendő. Innen ered az európai pénzdrágaság. Hogy a ma­gyarországi viszonyok nem lennének normálisak, ez alig mondható, mert Németországban például a pénz sok­kal drágább, mint minálunk. Az Osz­trák-Magyar Banknak mindazonáltal egy kissé tartózkodónak kell lenni s hitelnyújtásnál nem mehet a végletekig. A pénzpiac helyzete azonban ma már kedvezőbb, mint egynehány héttel ezelőtt s igy teljes megnyugvással val­hatjuk, hogy a békésnlegyei pénzinté­zetek a legerősebben és a legfigyelmet­érdemlőbb módon állották ki a tüz­próbát. Gazdáink közgyűlése. A szarvasi állatdijazás és kiállítás. Uj tiszteletbeli tag. A Békésmegyei Gazdasági Egylet vasárnap Szarvason tartotta közgyűlé­sét az egylet által rendezett állatdija­zással kapcsolatosan. Az egylet közgyűlésén, melyen B e­1 i c z e y Géza elnökölt, csak kevesen, mintegy 60-an vettek részt. A közgyű­lés sürgönyileg kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a szerb állatok vám­mentes behozatalát akadályozza meg. Nagy lelkesedéssel az egylet tisztelet­beli taggá választották az érdemekben gazdag Zlinszky Istvánt. A megyei cukorrépatermelők is ér­tekezletet tartottak, melyen kimondot­ták, hogy cukorrépatermelésre csak évről-évre szóló szerződést kötnek, a termelő által megállapított átvételi áron s ha azt a cukorgyárosok nem adják meg, felhagynak a termeléssel. A megjelenteket üdvözölve, Beliczey Géza, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt közgyűlés! Legyen szabad azt megemlítenem, hogy figyelemmel kisérve gazdatársadalmunkat, azon ta­pasztalatot merítettem, hogy gazdakö­zönségünk jogos érdekeinek megvédé­sére mintha megmozdult volna, szem­ben az ő ellenségeivel s ma már elvi­selhetetlen terhekkel, tömörülni és szer­vezkedni kezd. Elismerés illeti a föld­mivelésügyi kormányt, hogy programm­jába felvette a gazdák érdekképvisele­tének törvénybe iktatását, ami által gazdaközönségünk tömörítve és szer­vezve lesz és meg fog szűnni az a ma helylyel-közzel tapasztalható jelenség, hogy a gazda a gazdának ellensége kezd lenni. Tisztelt közgyűlés! Igaz az, hogy akié a föld, azé a haza s szociális poli­tikának iránya az, hogy a magyar haza magyar kézbe kerüljön, de hogy abban meg is maradjon, szervezkednünk kell. Látjuk, körülöttünk a társadalom min­den osztálya miként szervezkedik. Ta­pasztaljuk a nagy magyar Alföld metro­polisaiban miként szaporodnak a felső­városi, alsóvárosi 48-as, 67-es és katho­likus körök, de gazdakört vajmi keve­set találunk. Pedig ha jól átnézzük ezen fentemiitett körök tagjait, azok legna­gyobb része gazdákból áll és én azon íeménynek adok kifejezést, hogy rövid időn belül egy erős gazdaszervezet, gazdapárt fogja a magyar hazát irányí­tani, vezetni. Pfeiffer István titkár előterjesz­tette ezután az igazgató-választmány ál­tal egybeállított jövő évi működési pro­gramot, melyet mi már közöltünk, úgy­szintén a jövő évi költségvetést, melyet a közgyűlés helyeslőleg jóváhagyott és elhatározta azt is, hogy a jövő év őszén Csabán vármegyei mezőgaz­dasági ós iparikiállitástren­d e z. Lelkes ováció között enunciálta az elnök azon határozatot, hogy a közgyű­lés Zsilinszky Istvánt, tekintettel arra, hogy az egytet körül hosszú időn át hervadhatlan érdemeket szerzett, akit a kormány, a vármegye is kitüntetett közgazdasági hasznos működéseiért s az irodalom terén is kifejtett buzgólkodá­saért tiszteletbeli tagjává választotta. A közgyűlés sürgöny utján üdvö­zölte Darányi földmivelésügyi mi­nisztert és biztosította bizalmáról, egyben pedig felkérte, hogy a kereskedelmi szerződések tárgyalásakor akadályozza meg a szerb élőállatoknak vámmentes behozatalát az országba. Az egylet sürgönye a következő: A békésvármegyei gazdasági egye­sület a mai napon Szarvason megtartott közgyűléséből kifolyólag, Békésvár­megye gazdaközönsége nevében, Nagy­méltóságod személye iránti teljes biza­lommal, kérjük Nagyméltóságodat és elvárjuk, hogy a kereskedelmi szerző­dések tárgyalásánál a szerb élőállat be­hozatalához semmi körülmények között hozzá ne járuljon. Beliczey, gazdasági egylet ig.-elnöke. Ezzel a közgyűlést befejezést nyert s ezután a megyei cukorrépatermelők értekezle!e következett. A központi szö­Békésmegyeí Közlöny tarcája. É n és a v ilág. Ismer engem már a világ, En is a világot, Azóta az ismeretség, Ahogy földhöz vágott. De fentartjuk azért mégis A nagy barátságot: Mert hát néha magam is a Tyúkszemére hágok. Igy egymással kvittek lévén, Köztünk nagyobbacska Harc soh'se dúl, élünk mint a Kutya, meg a macska. De van mégis kis külömbség, El is mondom menten : A világ nem a legjobbnak, Sőt rossznak tart engem. És ime, itt a külömbség, — Visszavág a kardom : Hát bizony én a világot Még rosszabbnak tartom, Gajdáos Fái, Halálos ítélet. (Dramolett). Irta: Molnár Gyula. Személyek: Mérey Andor, tanár. Hoós Matild, tanítónő. (Szin: Hoós Matild egyszerű, de csínnal bútorozott lakása). Matild (csengetést hallván, kinyitja a háttéri ajtót, s belép Andor). Matild (kezet nyújt Andornak, me­lyet az tiszteletteljesen ajkaihoz emeli): Olyan nehezen vártam. Andor (leplezve mély felindulását, színlelt jókedvvel): Magától kitellik, ked­ves Matild, hogy aggódott miattam. Matild: Jöjjön . . . üljünk ide. (A szoba egy ízlésesen díszített fülkéjébe vonulnak és leülnek bizalmas téte-á téte­ben.) Most aztán mindent el kell mon­dania. Andor: Nem, Matild! Mindössze is annyit mondok, hogy Budapest egyik leghíresebb orvostanárának határozott és jól megokolt véleménye szerint én vagyok a világ legegészségesebb embere. Matild (tapsolva): Hála istennek! Nos ugye mindig mondtam. Képzelt beteg volt . . . Szoba-tudós, akinek az idegzetét megviselte a sok éjjelezés s asztal előtti görnyedés . . . Gyomrát megrontotta a tömérdek tanulás . . . fejét pedig ólomnehézzé tette a sok . .. sok . . . tudás. Ugye hogy igy van. Andor: Körülbelül. . . Mától fogva sokat kell levegőn lennem . . . Azután egy karlsbadi kura ... Ez lesz a mi nászutunk. Ne féljen, nem lesz unalmas. Ki-kirándulunk a szomszédos fürdő­helyekre. Franzensbadba, Marienbadba... Megnézzük a történelmi nevezetességű Egert . . . Matild (ujjongva): Igen . . . Igen ... mindent megnézünk ... És eközben egészsége helyreáll... Ha tudná, meny­nyit aggódtam maga miatt . . . Istenem. Hét esztendő óta a vőlegényem. A bib­liai pásztor se szolgált tovább a felesé­geért . . . Hét esztendő több mint egy örökélet ... És azalatt mennyi gond, mennyi félelem . . . Mialatt vizsgáit tette . . . mig kinevezéshez jutott . . . Azután mig a fővárosba helyezték át. . . Akkor a saját előmenetelem ... mennyi lótás-futás, mig segédtanitónővé válasz­tattam . . . s micsoda sysifusi erőlködés kellett ahhoz, hogy rendessé legyek . . . Most aztán mindent elértünk . . . Van állásunk . . . egészen tisztes existen­ziánk . . . Hét évi várakozás után végre egybekelhetünk . . . Akkor aztán várat­lanul előáll egy sápadt fantóm . . . ugye hogy csak fantóm . . . Már elszállt . . . Ködbe oszlik . . . Nincs És mi végre­valahára boldogak leszünk! Andor-. Ugyvan, Matild! Matild: Da hát elmondott-e min­dent az orvosnak? A gyakori indoko­latlan elaléltságot... a tömérdek gyo­morgörcsöt ... az álmatlanságot? . . . És elmondta-e . . . Andor-. Dénes bátyám halálának körülményeit, nemde? Matild: Igen, Andor . . . Mert hisz ön azt tartja . . . Andor: És ugy is van Családunk törzsfája évről-évre megtermi végzetes gyümölcsét. Olyan örökség ez, melytől sohase fognak szabadulni az örökösök. Az kéne, hogy egyszer a sors szeker­céje akkorát sújtson a fa derekára, hogy gyökerestől kipusztuljon . . . Matild: Már ismét keserű . . . Há­lálkodnia kellene a Gondviseléshez, hogy az átok egy generációjára nézve már most betelt s nem kíván több áldo­zatot. Andor: Jó . . . Legyen önnek igaza, Matild. Ne beszéljünk többet erről. Ön művelt, okos leány . . . tanítónő. Nem fog ideges félelemmel kitérni a kérdés elől, melyet föl akarok'vetni. Matild: Ha, amint mondani szokta, csak akadémikus jellegű. Andor: Az, Matild, merőben akade­í mikus . . . Látja, én lelkiismeretes és ' szorgalmas ember vagyok. Nem ön­dicséret okáért mondom . . . Figyeljen rám . . . Matild: Egész odaadással figyelek. Andor: Mikor mintegy fél év előtt, váratlanul és első izben nyilait át egész valómon egy sajátszerű, titokteljes fáj­dalom, mintha az organizmus egy lánc­szeme pattant volna ketté s a résen át a halál kandikált volna be . . . Akkor egy uj studium nyílott meg előttem. Egy képzelt baj eredetét, természetét, lefolyását . . . szóval, hogy orvosi mű­nyelvet használjak, tanulmányozni kezd­tem a kórismét. Egész könyvtárt szereztem be ma­gamnak mindénféle rákos betegségek fölismerése s annak lefolyására nézve. Azt hiszem, hogy megközelitem a tudá­sát az én mai professzoromnak, akivel órahosszat vitatkoztam ma a képzelt bajról s talán sejtelme sem volt arról, hogy minden elejtett szava kulcs volt számomra, melylyel betegségem titkát földeríteni segített. De ne többet erről. Hiszen ezzel végeztünk egyszer s min­denkorra. De mikor még nem láttam egész világosan, volt okom azt hinni, hogy Dénes bátyám sorsára jutok. Matild: Szegény, jó Andorom! Le­olvastam ezt gyakran az arcáról . . . s együtt szenvedtünk. Andor : Dénes bátyám igen sok lelki és testi gyötrelem közepett vált meg az élettől.. . Özvegyet és árvákat hagyott maga ntán . . . Özvegye igen jelenték­telen nyugdijat hu' ... A gyerekek sok gond és nélkülözés között bizony­talan jövő elé néznek . . . Erre gondol­doltam, mialatt ami egybekelésünk ki­tűzött napja váltig közelgett . . . Végze­tes és borzasztó kérdés tárult elém! Ha bajom, mely még lappang a szer­vezetben, egy és ugyanaz volna Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents