Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-07 / 18. szám

Békéscsaba, 1907. február 97. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Árva békésniegyei közügyek. Közgyűlések tagok nélkül. — Aktió a részvétlenség ellen. Közügyeket intézni, hálátlan feladat. A lelkesedéssel kapcsolatos tenni-vágyás sokszor tövis-koszorut szerez a közharcos számára, aki önzetlenül buzgólkodik azon, hogy a nagy emberrétegnek érdekeit egy-két lépéssel előbbre segitse. Figyelvén megyei közéletünknek elöljáró harcosait, örömmel konstatálhatjuk azt a tényt, hogy nem kell Diógenes példájához folyamodnunk, ha a közharcosok soraiban igaz, önzetlen, k

:~ tartó ós fáradhatatlan katonákra akarunk találni. A lámpás nem a világosság eszköze. Tis/.tán lát a szem abban a sorban, amely tömör falával mindig a népszerűségnek fényét sugározza vissza. Ámde minden fény árnyékot is vet. S ez az árnyék sokszor apró felületességnek, mulasztásnak, indolentiának és nemtörődömségnek lehet a körvonala. A beteges bölcsesség is ezt az árnyékot választja ki pihenőhelyül. Az a beteges bölcsesség, amely csak máról-holnapig tartja helyévalónak a kötelesség parancsolta munkálkodást. Az a bölcsesség, amely néha-néha hatásos bombát irányit a közügyek iránt vak érzéketlenségben heverő, vagy mozgó lomhák felé. Az a bölcsesség, amely a gondolatnak egyedül üdvezitő forrását a közügyek szirtjéből látja kipattanni, amely kerek répaésszel prédikálja azt, hogy pipafüst között kell szolgálni a közérdeket s portechaiseben vinni egyik heiyröl a másikra. Óvatosan, gondosan, hogy meg ne hűtse magát . . . Békésvármegye törvényhatósági közgyűléseinek alkalmával aztán egyhangúlag megállapítható az, hogy ilyenkor ennek a beteges bölcsességnek koponyájában is beállott a teljes napfogyatkozás . . A közügyek pártolásáról mondott szententiákkal senkí,sem törődik a kritikus pillanatban. Jórészt még azok sem, akik a buzdítás énekesei voltak. Elfelejtkeznek szólamaikról s lévén mindig tetszetős a többség elve, azokhoz csatlakoznak, akik déltájban hanyathomlok támolyognak ki a közgyűlési teremből. Évtizedes szimptoma ez Békésvármegye törvényhatósági bizottságában. S ha közelebbről figyeljük e kérdést, elmosolyodunk fölötte és eszünkbe jutt hogy Aristophanes is a humor derűs, tükrében tárta hallgatói elé az igazság legiszonyúbb képeit és Sakepeare legkeservesebb panaszát egy bolondnak szájába adja, akinek sipkáján zajosan csilingel a csörgő ... A közügyek védelmében elhangzó szólamok is oly komolyak, hogy alig birnók elviselni, ha a pathetikum közé nem vegyülne helyeiközei egy kis komikum . . . Mindezek az állapotok azonban nem békítik ki a törvényhatósági bizottságnak egyes tagjait Széles körökben érzik már, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok. A bizottság választott tagjai közül csak a legritkább időközökbon j marad a terem falai között délutánra, is valaki. A tárgysorozat pontjainak jórésze pedig rendesen a délutáni órákban kerül megbeszélés alá. Azaz csak kerülne, mert ilyentájt a tisztviselőkön kivül alig vannak egyen-kettőn a tagok részére fentartott padsorokban. Igy történik az, hogy a legfontosabb községi érdekek egészséges vita nélkül intéztetnek el, az állandó választmány javaslata szerint. Ennek az állapotnak akar véget vetni az az aktió, aki Békéscsabán van keletkezendőben és amely ezt akarja kimondatni a törvényhatósággal, hogy az a tag, amely háromszor igazolatlauul elmarad a közgyűlésről — veszitse el jogait. Egyelőre csak azt látjuk szükségesnek leközölni a tényekből, amelyek nemcsak elszomorítók, de a legnagyobb mértékben jellemző tulajdonsággal is birnak . . . A választó-kerületek beosztása és Békésvármegye. Még két kerülettel több! Érdekes cikk jelent meg a napokban egyik fővárosi laptársunknak hasábjain" Balogh Pál tollából. Ez a közlemény a választó-kerületek uj be osztásával foglalkozik s azt fejtegeti, hogy a törvénytelen korm'iny, mely a magyar népparlament számára az álta- | ! lános választójog törvénytertervezetét ! kidolgozta, tökéletlenül készítette elő ezt a kérdést. Fölemelte az eddigi korrenzust, s az adócenzus helyébe a betütudás értelmi cenzusát állította, de a periodikus összeírásokról, a választói névjegyzékek szerkesztéséről s a községi illetőség bonyolult kérdéséről — mely a névjegyzéktől elválaszthatlan — nem tesz a törvénytelen kormány javaslata említést. Ez a javaslat — írja Balogh — épp ily könnyedén siklik keresztül a vá| lasztói jog alaki része fölött is. A választási eljárás fontos procedúráját egy- i szerűen elnapolja, kijelentvén, hogy erről külön törvény fog rendelkezni ós a választó-kerületek uj beosztására vonatkozóan sincs semmi javasolni valója. Pedig aki ismeri a mi választó-kerületeinknek igazságtalan és aránytalan beosztását, az elsőrendű kérdésnek kell, hogy tekintse egy radikális irányú s a népjog modern "igényeivel számot vető beosztásnak szükségét. A megyei területek és ennek következtében a választókerületek népbősége között aránytalanul nagy eltérések mutatkoznak. Ily hullámzást főleg az önálló képviseltetési joggal felruházott városokban tapasztalunk. Budapest kilenc kerületének egvik-egyikében átlag 80-100.000 ló'ek esik egy képviselőre. Hódmezővásárhely 60, Csongrád 22, Békéscsaba 38, Békés 20 ezer lakosa választ egy-egy képviselőt. Ezzel szemben az erdélyi városok 2—3—4 és 5 ezer lakosának jut egy-egy képviselője. E példák kétségtelenné teszik, hogy kerületi beosztásunk rossz s ftnntartásuk képtelen anakronizmus voln i a rtépparlament számára. Különösen szembeötlők ezek az aránytalanságok vármegyénkben. A gyomai választókerületnek például százezret megközelítő lakossága van Ezzel szemben Békéscsaba ós Békés községek, épp igy a szavasi járás még egyharmad rószben sem éri utói a népesség számarányára való tekintettel ezt a kerületet. Az uj választási törvény elemi feladata, hogy ezeket az aránytalanságokat megszüntesse s a kerületi beosztást az alapul fölvett átlagos mértékhez közelebb vigye Békésvármegyében a kerületek számát egygyel szaporítani kell, amint a gyomai kerületnek kettó-osztásával tudunk elérni. Mezőb 'rény, Gyoma és Endrőd egy választókerületet képezzen. A Sárrétet ki kellene szakítani a gyomai kerületből. Az orosházai kerület terjedelmét is kissebbiteni szükséges. Ebből a kerületből Szentandrást és Öcsödöt Szarvashoz, Újkígyóst és Kétegyházát a békéscsabaihoz, illetve a gyulaihoz kellene csatolni. Gyulához tartozna Doboz község is, mig Dobozmegyer Békéscsabához volna csatolandó. Ily lényeges változtatásokkal kétségtelenül változni fog a mandátumok száma is nemcsak nálunk, hanem az egész országban. Ez sem okozna nagy nehézségeket. Budapest székesfőváros'900.000 főnyi lakosságának legalább 18 mandátum jár az eddigi 9 s a 100.000 lelket számláló Szegednek 3 az eddigi 2 helyett. Azt se kell bővebben indokolni, hogy a vidék több elsőrendű városai közül Pécset, Kassát, Nagyváradot, Aradot, Hódmezővásárhelyei és Temesvárt éppúgy megilleti 2—2 mandátum, mint ahogy megkapta ezeket 1848-ban Pozsony, Miskolc, Kecskemét ós Szabadka. Jóval nehezebb az arányosítás a megyei kerületek között. Fokozni kell a mandátumok számát Pestmegyében 4, Zalában, Barsban s Zólyomban, továbbá Bereg, Máramarös, Szabolcs, Békés, Bács, Csanád és Torontál, Kolozs és Beszterce Naszód megyékken 1—1, Zemplén és Krassó-Szörény területén 2—2 mandátum erejéig. Viszont leszállítandó a kerületek száma a gyérülő népességű Veszprém, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Gömör, Borsod és Szeben 1—1, Szepes, Abauj és — átkapcsolás folytán.— Zemplén megye 2—2 kerülettel. Összesen 23 régi kerület szűnnék igy meg és 50 uj kerület keletkeznék, ami végső eredményben a mandátumok számának 27-tel emelését jelnti s az uj nópparlament képviselőit 440-ben állapítja meg. A választási törvények sarkatatos, fontos részét képezi a kerületek uj beosztása. Éneikül nem lehet egész az a reformmü, melyet a törvénytelen kormány felületes módon akart megfejelni. Azon kell lennünk, hogy a szembeötlő aránytalanságokat itt is megszüntessük, mint a választói jog kiterjesztésének kérdésénél. Mert csak akkor teljesítünk maradandó munkát, ha a figyelem mindenre kiterjed. Qtszáznegyvenhárom szociálista; vagyis: Berényben „mindenáron" adót kell törölni! . . . Bármilyen nevetségesnek látszanék, iderögzitjük mégis, hogy a békésmegyei szociáldemokratáknak egy része nemcsak a militárizmust, a politikát, a vallást, meg a jól vasalt nadrágot nézi rossz szemmel, hanem — uram bocsá' — a szurtos öltözókü kéményseprőst is! . . Mezőberóny községben például ez a jól hízott elv ugy fölkapaszkodott már a népboldogitás indájára, hogy a tömegnyomoron a kéményseprési adó eltörlésével is boldogítani óhajt . . . És ebbeli törekvését e szent, e magasztos elvnek egy szükebbkörü küldöttsége ismertette minap A m b r u s Sándor alispánnal, akit arra kértek, hogy Mezőberény községben a kéményseprés kötelezettséget vegyék le a polgárság vállairól. Egy kérvényt is nyújtott be ebben a tárgyban a küldöttség s ezt a kérvényt ötszáznegyvenhárom életre-halálra kész kis ember irta alá. Ambrus alispán természetesen nem válaszolhatott egyebet, minthogy a kérelem teljesítését tűzrendészeti szempontból lehetetlennek mondotta. Lehetetlennek mondotta annyival is inkább, mert ha az az 543 aláiró kötelezettséget is vállal kéményeinek tisztántartására, ez nem jelenli egyben azt, hogy a többi polgárok is készek kéményseprési teendőket végezni s igy könnyen előadódhatik az, hogy a többi gondozatlan kémény felgynjtja a községet. Mit akart ez az 543 aláiró ? Hát ma már csak arra jó a szociálistáskodás, hogy valakit, vagy valakiket a szociálizmus érveibe fogózkodva, tönkretegyünk ? Ennek az elvnek ma már semmi a tűzrendészet, a' társadalom és a törvény? Kit sujt a kéményseprési adó annyira, hogy ez a teher elviselhetetlen nyomással nehezednék az egyénre ? Álljon elő az a vén Márkus és tanúskodjon. De hát azok az aláírók szociálisták valának-e? Igen. Azok voltak. Több-kevesebb kivétellel háztulajdonosszociálisták, akik azzal az egynehány koronával, amit a kéményseprésért fizetnek, a saját vagyonukat biztosítják tűzkár ellen. Köztudomásu dolog, hogy mielőtt nem volt kötelező Magyaror zágon a kéményseprés, egész községek estek a tűz prédáiul. Mióta azonban az 1884. évi XVII. t. c a zárt kerületi rendszert életbe léptette, csak rosszul épített tüzelő helyek, avagy gondatlanság és gyújtogatás következtében pusztít a vörös kakas. A kéményseprőnek tehát csak az lehet ellensége, aki lekicsinyli a tűzbiztonsági érdekeket. A tűzbiztonsági érdek pedig nem csupán az egyes polgárok érdeke, hanem az egész községé, az egész vármegyéé, az egész országé. Ezt az ipart nem azért törölték a szabad verseny teréről, hogy ezáltal gond nélkül élhessenek a kéményseprők, hanem, mert minden kéményseprő mesternek biztositott területet akartak adni, amelynek biztosságáért felelősségével, éberségével és lelkiismeretességével, sőt vagyonával is szavatol. Olyasmit is hallottunk, mintha ez az akció a mezőberényi kéményseprőmesternek politikai pártállása miatt jutott volna az alispáni terem küszöbéig. Hihetetlen, sőt nevetséges biresztelés, de tudomásul vesszük, mint közszájon forgót, amely ha igaz, élénken jellemzi a mezőberényi szociálistákat. Egyebekben ne firtassnk tovább ezt a kérdést. Amit kerestek, ugy is megtalálták a mezőberényiek Ambrus Sándor szobájában . . . Függetlenségi-pártalakulás Endrődön. Márciusban lesz az alakuló gyűlés. Előkészületek és jelölések. » Békésvármegye ' függetlenségi és 48-as pártjának beléletében bizonyos idő óta nagy az elevenség. A párt megyeszéltében hozzákezdett a szervezkedés energikus munkájához s a kerületek országgyűlési képviselőinek vezetése mellett nagy tevékenységet fejtenek ki a tagok, hogy az összetartás és együvé tartózandóság érzéseit neveljék. Egyetlen községünk volt eziedig még csak, ahol a függetlenségi párt nem mint organikus egész működött ezelőtt. Polgárai csak ad hoc sorakoztak választások idején a függetlenségi lobogó alá s hivatalosan nem is voltak képviselve a megyei pártban. Most ennek a községnek — Endrődnek — polgárai is pártután megint leült,az íróasztal mellé és papírra vetette a tárca cimét: Elmegyek utánad! . . . Fincelakásból magtár, magtárból varroda. Kilenclépcsős pincelakás. Nedves falairól lekopott a vakolat. Itt, ott töredezik a pirosporos tégla. Gidres-gödrös a pádimentum. A jobb sarokban három egérlyuk tágranyilt feketeszeme néz egymással farkasszemet. Kaszáslábu pókok szövögetnek cikkcakkos hálót, hogy megfojtsák vele a rothadt hus szagára beözönlő legyeket. Két laposranyomott szalmazsák sárgállik az ablak mellett. Bűzös, penészes mindakettőnek a szalmája, De azért minden szalmaszálat végigcsókolgat a felleg álól kibúvó hold su gara . . . Éjfélfelé jár az idő. Épp az elébb jelzett valamit a toronyban a harangozó. Azután kidugta a vöröslobogót és fülsiketítőén kezdett harangozni . . . Megmozdul az egyik szalmazsák gazdája, tfangyokbapónált, horpadtineilü férfi. Köhög. Sajátságosan száraz a köhögése. Föltápászkodik . . . Hallgatódzik . . . „Tűz van anyjuk!" odakiált és megráncigálja a másik szalmazsákot. Azután köp egyet ós köhög utána . . . felébred az asszony. Bentülő, homályos szemeit az urára szegezi .... Megszólal nyöszörgő hangon. „Mi baj van apjuk?" Könyökével ezalatt megérinti a köztükálvó hathónapos gyereket. \ gyepek visítani kezd. Rukkapál. Véresre sírja bamba szemeit. A rongyokbapónált férfi veszi a botját és távozik. Az asszony pedig megszoptatja a gyereket, hogy lecsendesítse. És csendes lesz a szobában minden. A holdvilág újra kibúvik a felleg alól és újra végigcsókolgatja a bűzös szalmaszálakat. * Magtár lett a pincelakásból. Kiégett arcu parasztok járkálnak fel ós alá a lépcsőkön. Lobogó gatyában. Vállukra piroscsíkos zsákok nehezednek. Duzzadszemü, acélos buza van bennük. Valami buzikereskedőnek a napszámosai. A kereskedőt Kóklernek hívják. Kókler még az aratáskor becsapott öt magyar gazdát, hogy férjhez adhassa ujesztendőre a leányát. A kiégettarcu parasztok nem is sejtve a kópéságot, vigan cipelik a piroscsíkos zsákokat . . . Hiszen három korona husz fillér a napidíjuk! . . . A pincelakásból magtár lett. A magtárból varroda. Kimeszelték a falát fehérre. Csipkefüggönyt akasztottak a megmosott ablakra. És bedeszkázták a gidres-gödrös pádimentumot. A természet is kedvet kap a megujhódáshoz bontogatni kezdi a gesztenyék rügyeit . . . Alkonyat van. Biborsugarak szűrődnek keresztül a csipkefüggönyön .... Odabenn elhallgat a nóta. A varrólányok leteszik a tűt és a cérnát az asztalba. Megigazítják a frizurájukat Hazafele indulnak. S mire a biborsugarak bársonyköpenybe burkolják a fehérfüggönyös szobát: mindenik varróleány karjába kapaszkodott kedvesének. Mondd meg nekem öreg magtár, kiket sajnálsz közülök legjobban : a koldusokat-e, a becsapott parasztokat-e,vagy a varrólányokat? Én a varrólányokat.