Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-07 / 18. szám

» Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetnl bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA I Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az éves gazdasági cselédek. A gyomai járásból különös hirek rémítgetik újfent gazdáinkat. Öt béres felmondott. Évközben mondott fel. Tehát a mai ideges világban ugy illő, hogy ehhez a tényhez messzemenő következtetéseket fűzzenek gazdáink. Akik fölsóhajtanak és összeborzadnak: vérmesen látók. Pechjük abban kulminál, hogy akkor gazdák, amikor nem kell azoknak Ienniök és akkor nem gazdák, amikor azoknak kell Ienniök. Meghajolnak és leborulnak a kis veszedelem előtt s dacosan nézik szembe a nagy veszedelem felhőit. Ezzel a viselkedéssel okvetlenül anyagot fognak szolgáltatni egyrészt a terrorizmusnak, másrészt a makacs ellenállásnak. A terrorizmusnak akkor, ha a legkisebb moccanásra is ideges reszketés vesz erőt rajtuk. A munkások elbizakodottak. Minden remegés, félszegség és ijedelem a munkás szenvedélyt szitogatja, legyezgeti. És ha ez a szenvedély ráhelyezkedik egyszer a túlbecsült erő alapjára, már kész a veszedelem. Nyújtsd oda ujjadat s kézfejedet kívánják. Mert ugy érzik, hogy ők a Hatalom, Dicsőség és az Élet. — A makacs ellenállásnak szolgáltatnak alapot akkor, ha az emberi megélhetés nélkülözhetetlen feltételeit kívánja a munkás és ők, — a gazdák — a közönyösség ridegen elutasító szavaival válaszolnak követeléseire. Szélsőség ez is, az is, amelyet követnünk nem szabad. Aminthogy nem szabad követnünk azt az irányzatot sem, amely bigottnak és ultramontánnak rágalmaz mindenkit, aki nem kiabál a munkásokra. Békéscsaba, március 2. Megfigyeltük, hogy a békésmegyei gazdatársadalomban sokszor adódnak elő pillanatok, mikor az akarat folyásának rövid megtorlódása által pauza áll be. E pauza miatt mintegy kizökkenve önmagából, elkábul, mert önmagán kivül minden idegen és ismeretlen reá nézve. Ez történhetett a gyomai esetnél is. Nem tudjuk megmagyarázni egyébként, hogy öt szál béresnek kenyér miatt folytatott harcáért miért okolták menten a hatóságot. Miért nem keresték az okot azokon a területeken, ahol a munka emberei bolyonganak, ahol tövisösvények vezetnek a koporsóig, ahol a materializmusnak nincs más erkölcstana, csak az elkeseredés szülte erőszak. S ez nem róható föl mindig a munkásság bünéül. Mert valamint nem a szenvedés teszi a vértanút, hanem az eszme, a törekvés, egy jobb, tökéletesebb és emberibb irány felé: ugy a viszonyok kényszerítő hatásában se lássunk mindig machinatiot. De ugyanekkor ne felejtsük el, hogy a cinizmus sem mindig imponáló. Különösen nem akkor, ha léhaság van benne . . . Gazdáinknak meg kellett volna ismerniök már a helyzetet és a szerep1 löket. Meg kellett volna érteniök,már | a méltányosság követelő hangjait. Meg j kellett volna tanulniok már, hogy a ! közélét nagyhangú harcaiban az absoi lut igazságért való küzdelem örökké a levegőben lóg és sohasem talál az emberek önérdekében szilárd talajt. Ellenben az, aki az emberek gyöngéit kihasználni képes: uralkodik a tömeg felett. A korszellem áramlatával cinikusan szembeállani annyi, mint provo, kálni a népszerűtlenséget és a makacs> ságot. Ha karkulust csinálunk abból az időből, mely a békésmegyei gazdasági harc napjaira esik, ezen időnek fele apró torzsalkodásokkal absorbeáltatik. Másik felén megosztozik az alvás, táplálkozás és az ásitás. Gazdáink adszanesze rendszerrel keresték a megoldást. Adtak, de többet követeltek a munkástól, aki viszont kért, de többet nem adott. Ha végre megegyeztek aztán, bekövetkezett a csönd. Az ideiglenes, unalmas, egyhangú csönd. A gazdák jónak találták ezt s táboruk erősítésére semmi gondot nem fordítottak. Pihentek, henyéltek, unatkoztak s Ieinosolyogták a békés állapotot. Igy történt aztán az, hogy erejük enerválttá lett s most a legkisebb szellőre is rendőrt kívánnak a hatóságtól. Ez az a határ, amely beretvaéles disztinktiot von a megoldás alternatívái közé. Maradjunk az innenső oldalon. Méltányosan, emberiesen javítsuk a cselédek-fizetését. Bizonyítsuk be, hogy a föld nekik is terem s az ő verejtékes munkájuk is adhat kenyeret. De ugyanekkor ne felejtkezzünk meg a jövendőről. Tessék az egész vonalon szervezkedni. Tessék erőt gyűjteni, mint az az öt béres, akik most szembeállanak munkaadójukkal, mert nem izük többé nekik a fekete kenyér. Tessék példát venni az öt gyomai béresről, akik erejük tudatában fehér kenyeret követelnek, mert akaratuk, öntudatuk és bátorságuk van ... S viszont a cselédek se becsüljék túl mindig erejüket és vélt igazságukat A béka is ökör akart lenni egyszer. Addig-addig szivta magába a levegőt, amíg belepukkadt, kimúlt. Ne keressenek a cselédek ünnepnapot a munkában. Ha télvizidején jó a barnakenyér, ne követeljenek kalácsot, amikor rügyezni kezdenek a fák. Méltányosságot várunk tőlük is. Télen, a munkátlanság, a henyélés időszakában is csak azt a fizetést adja nekik a gazda, amit a legdolgosabb időszakban. Nem von le semmit a bérükből. Pedig rövidebbek a napok, hosszabbak az éjszakák s néptelenebbek a mezők ilyentájt. Ha a béres, vagy cseléd uj követelésekkel áll a gazda elé, aki nagylelkűen kiteleltette őket, akkor felhatalmazza a kenyéradót is, hogy törvényben biztosított jogait érvényesítse. A kitelelés örömeiben részesült munkások hálátlan túlkapásai okát orvosolni kell. Jóakarattal, törvénynyel vagy a munkások eljárásához hasonló ravaszsággal-e? Mindegy. De orvosoln kell. S az orvoslás formáinak megállapítása megint a gazdákra tartozik. A szervezetlen, zavart módon kapkodó, ideges és néha-néha fonákul cselekvő gazdákra, akiknek nem győzzük eléggé hangsúlyozni a szervezkedés szükségességét. Ma még mindent jóvátehetünk. Egy kis méltányosság, akarat és összetartás segít még a bajon. De holnap ?. . . Ki tudja, mi lesz holnap, mikor egy jól szervezete hadsereg éktelen falánksággal nekiszabadul annak a tábornak, melyet a régi tétlenségbe és nembánomságba vetett bizalom céltatlanul ődöngélő csoportokra OSZt ! ? . . . (az.) Törvényhatósági közgyűlés. Átiratok, községi ügyek. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának szerdán tartott közgyűléséről csak kivonatolt tudósítást adhatBékésmegyei Közlöny tárcaja. Egyedül. Nem mond igazat nevető arcom, Hazudik szám sok léha beszéde. Síró lelkem altatja víg dalom § könybe fúl gyakran a nóta vége. Olyan vagyok én, mint a kis gyerek, Akit sötét szobába zárnak el — 5 ki félelmében már nem kesereg, Hanem nevet, kacag és énekel . . . Mányiné Prigl Olga, Katona-temetés. - A Bélfésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Béressy Géza Valahonnan levél ment a kaszárnyába . . . fráter Lóránt Gefrájter Johan Fekete valami levelet kapott hazulról. Mikor a napos déli vachtabthejlung után széjjel osztotta a hazabeli leveleket, gefrájter Johan Fekete csaknem ugrándozva vette át a niagáót, de mikor elolvasta, olyan szótalan lett, akárcsak az infanterist Jakab Gelmán, mikor führer ur Lóbak kuffervizitet tart nála. Az altiszteknek kimenőjük volt, mivelhogy szombat délután történt a dolog, amikor minden valamire való kaszárnyában rájnigung van. Ez pedig a bundások dolga. A frájter meg arra való, hogy felügyeljen, miszerint a lócák, asztalok mészszel jó fehérre súroltassanak s hogy a kavaléták egyenesen álljanak, no meg, hogy be legyenek lakgozva. Ennélfogva tehát az altisztek nem voltak a kaszárnyában, igy nem is tudakolták gefrájter Fekete búbánatának oka-fokát. A bundások pedig örültek, hogy a frájter ur olyan szótalan, mig máskor ugyancsak sűrűn emlegette a mennybéli lakosokat, nádpálcájával meg mindig akkor porolta ki a bundások armlajbiját, mikor abban ők maguk is benne voltak. Igy hát frájter ur Johan Fekete egészen neki adta magát a búbánatnak. Kufferjából nagysokára előkotorászott egy megrozsdásodott pléhtollszárat, meg egy rozmaringos levélpapirost ós führer ur Eóbak asztalához ülve, elkezdett irni. Soká szántotta a rozsdás penna a virágos papirt. Hogy kinek irt és mik voltak abban a verébfej-nagyságu betűkkel tele irt levélben, — azt a bundások sohse tudták meg, de egyikmásik, mikor ott settenkedett a frájter ur körül, mintha könyezni látta volna, pedig ez tán még kisgyerek korában sem történt meg vele, Még az a csoda is megesett, hogy a frájter ur, nem törődve a holnapi zimmervizit következményeivel, ott hagyta az egész bundás hadát a legnagyobb munka közepett. Sőt még arra az alázatos jelentésre sem reflektált, hogy infanteriszt Alexander Tóth most sem tudja a rájkriksz miniszter nevét elmondani, hanem előkotorászott valahonnan a sapkája széléből egy összegyűrt levélbélyeget és maga vitte a levelet a postára. Ez pedig hallatlan eset. Hiszen a világ teremtése óta még sarzsibeli emoer nem vitte el a maga levelét postára ós ime, most a frájter ur megszegte a katonaság szent és ósdi hagyományát. Gefrájter Fekete azonban még több érthetetlen dolgot követett el ezen a nevezetes délutánon, de a legérthetetlenebb az volt, hogy este 9 óráig elő sem került. Mivel pediglen ekkor már minden becsületes baka-embernek ágyban a helye, ő is szótlanul feküdt le szépen kimosott, tégla-alakura tömött strózsákjára, Mikor az utolsó bundás, ki a zimmerordinánc magas hivatalát töltötte be, illedelmes jójcakát kívánván a horkoló bajtársaknak, eloltotta a pislogó petróleum-lámpát, — valami motoszkálás hallatszott frájter ur Fekete ágya felől. A még ébren levő zimmerordinánc még olyasmi zajt is hallott, mintha valaki egy fegyvert töltött volna meg a sötétben. De hát lehet, hogy álmodott, — hiszen egész nap a gewertájlokat verték a fejébe s most még éjjel is mindig puskákkal álmodik és patronokkal ébred fel. Amint azonban elcsendesedik a szoba fáradt népe, egy hatalmas dörrenés verte fel a kaszárnya néma csendjét. A dritte zugban történhetett valami, mert onnan kiabálnak a zöld fülűek, de a nagy zavarban még lámpát sem tudnak gyújtani az élhetetlenek. Káplár ur Józsa végre kerített egy gyertyát, amivel aztán bevilágítottak a dritte zugba. Ott feküdt az ágyon frájter ur Johan Fekete átlőtt halántékkal, mellette szolgálati fegyvere. A sarfe munícióból csak egy töltény hiányzott. Csak egyetlen egy, de ez éppen elég volt arra, hogy frájter ur Johan Feketét elszállítsa oda, ahol nincs se szerelem, se zimmer vizit, még kurta vas sem. Nemsokára jött a Regementsarzt is. Egy pápaszemes, öreg bácsi, aki a havanna-füstön kivül semmiféle füstöt nem szenvedhetett, de különösen gyűlölte a puskapor-füstöt, mert mint mondá: nagyon árt az egészségnek. Ki is nyittatta rögtön a szobaablakokat, hogy a levegő egy kissé tisztuljon. Egy pillantást vetett az ágyon fekvő halottra. Megtapogatta a szivetáját, az üterét. Biz az nem vert egyik sem. Komoly, hivatalos hangon konstatálta hogy :'„Der Kerl ist Todt". Azután elvitték. Kivitték a halottaskamarába. Kiterítették szépen. Csákóját, szuronyát rászegezték a koporsó fedelére ; hadd lássa a cibil bagázs, milyen szép a katona-élet, még — hóita után is. Másnap pedig a bakák hivatalos lapja, a „Regements befehl fon hájte" azt újságolta, hogy a firte compáni Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a ——— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roehe & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban ——— Ára üvegenként 4 — korona, i