Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-28 / 16. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. I6-ik szám. Csütörtök, február 28. BEKESMEBYtl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik betenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELV BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Jellemkópzés az iskolában. Irta ; Beöthy Zsolt. Mi, akik immár ősz fejjel gondolhatunk vissza a multakra, bizonyára mind tanúskodhatunk róla, hogy félszázad előtt alig volt egyetlen deák ebben az országban, akinek szivében ne^éltek és ajkáról ne hangzottak volna a nagy Eötvös szavai: „Vájjon csak a haszon-e mérlege tetteinknek? Ha ugy, akkor Leonidás dicső halála balgaság." A szellem, mely e szavakat sugalta, hála Istennek, él még iskoláinkban, tanrendszerükben és erkölcsi felfogásukban, de hogy zavartalanul él-e, a a régi lelkesítő hatással él-e és hogy meddig fog élni ? arról feleljenek azok, akik ilyen modorú ostrommal, ilyen áldozatok kevésbevételével törnek közoktatásunk reformjára. Talán legnagyobb szenvedélylyel támadják tanításunknak éppen azt az ágat, melyet az erkölcsi nevelés szempontjából azt hiszem, egy éúelemmel, kiválóan, nélkülözhetetlenül fontosnak Hrtunk : a történelmet. Nem kell mondanom, hogy erkölcsi és pedagógiai felfogásunk egyrészt leszámolt a merőben nyers erőt képviselő hóditók kultuszával, de nem mondhat le azoknak a tanulságoknak éríékesitéséről, melyeket a nemzeti életnek és vezetőinek küzdelmei a közjó, közszabadság és közhaladás érdekében nyújtanak. A modern pciagógiai antihistorizmusban, öntudatosan vagy tudatlanul, mindig rejlik bizonyos bomlasztó elem a nemzeti érzésre nézve. Már pedig ha erkölcsi nevelésről és jellemképzésről beszélünk, a nemzeti érzéknek a maga töríéneti folytonosságában való sértetlen, szent épségét a magyar jövő szolgálatában -álló magyar iskolának egész lelkével ápolnia kell. A kötelességteljesítő, feláldozóan | munkálkodó, igazságos, derék tanár példája a növendékre való hatásában, még nem oly régmúltban, csak a családi élet példáival osztozott, sőt ezek által készen és tisztelve támogatod tekintélyével a legelső sorban állott. Ez a tekintély is megváltozott, sőt foszladozóban van, egyrészt szülei házaknak idegenkedő bizalmatlankodása által, melyek gyakrabban nézik a tanitót gyermekeik előmenetele vizsgáztató és itéletmondogatójának, mint oktató és nevelő jótevőjének. Alásrészt a társadalmi és irodalmi támadásoknak szenvedélyesen séiíő és igaztalanul általánosító módja miau, melyeknek egy-egy rövid sora, vagy röpke szava nagyobb pusztítást végezhet a fiatal lelkekben, mint a mit száz lelkes tanár verejtékes munkája jóvá tehet. Most már mindaz, amit igy némi fájdalommal, de a sötét színezés szándéka nélkül elmondottam: ugy tűnhetik fel, mint az élet fejlődésének olyan következése, modern kifejezéssel élve: az evolutiónak olyan foka, melynek ellenében alig tehetünk valami* Az iskolának erkölcsi nevelő hatása bizonyára abban a méí Lékben lesz egyre nehezebbé, küzdelmesebbé, amilyenben a növendékeire gyakorolt erkölcsi befolyások külső köre tágul. A szerzetek rendházaiban, a protestáns kollégiumok régi internátusaiban a fejlődő lelkeket jóformán az iskola maga kormányozhatta. Majd a családdal kelleü osztoznia, de hosszú időn át csakis magával a családdal, a patriarkális, elszigetelt életet élő családdal, mely míveltségi fokának megfelelően, az iskolának bizonyos áhítattal és szigorral járc mindenben a kezére és fiait, tanuló éveik alatt, inkább az iskoláéinak, mint a magáéinak tekintene. Amint ez a patriarkális élet bomlott, a tanuló mind közélebbi, egyre bensőbb érintkezésbe jutott a társadalommal s ime a külső élet sokszerü, mozgalmas és zajos, tiszta és zavaros hullámaival, természetesen mind nagyobb részt vesz erkölcsi valójának alakításában s egyre szűkebb térre szorítja az iskola hatását, i Az idő kerekét nem fordíthatjuk vissza, de nem is akarjuk. Amint nem juthat eszünkbe sem közoktatásunk mai rendjének egészeben vagy részeiben való bírálata ellen emelni szót, hiszen magunk is buzgó részt veszünk benne, nem akarunk és egyes tagjai működésének bírálata ellen se, szóval bármely iskolánkra vonatkozó kritika ellen, amely komoly ügyszeretetből és készültségből ered, épp oly kevéssé kívánjuk iskolánkat elzárni az élettől, melynek körében s amelynek számára dolgozunk. De a tiszteletet kívánjuk mi is az iskolának, legalább feladatának és ifjúságának. E tiszteletre irányító és kétségtelen példát kivánjuk közéletünk vezetőitől, a maga érdekeinek megbecsülését ebben a tiszteletben társadalmunktól, hivatásának e tisztelet tanúsította nemes felfogását tanárságunktól, a maga jövőjének e tisztelet által való védelmét nemzetünktől. Nem magunknak kérjük, hanem ügyeinknek, mely épp annyira az övék, mint a miénk. a szegedi egyetemért. Se Kassa, se Debrecen. Egy szép indokolás és egy — egészséges indítvány. Rég ideje nem versenyeztek Magyarország városai egymás között ugy, mint most, a harmadik egyetem odaítélése előtt. Kassa, Debrecen, Arad, Szeged, Pozsony küldöttségei egymás kezébe adták a miniszteri előszoba kilincsét, csakhogy a kegynek „kibeszélésével" elnyerhessék az uj főiskolát. A miniszteri elhatározás azonban nem függ mindig a deputációk nagyságától, vagy a frakk-öltönyök jólvasaltságától. Indokok is szükségeltetnek ahhoz, hogy a kérés teljesítését kilátásba helyezze a miniszter. S ezek az indokok csak akkor bírnak igazi sulylyal, ha a véleményezés és pártfogás serpenyőjébe erkölcsi nyomás nehezül. Ez a lélektana azoknak az átiratoknak, amelyek néha-napján végigjárják a társtörvényhatóságok hivatalos termeit; pártolást és támogatást kérvén bizonyos törekvéshez. Alighogy a harmadik egyetem felállításának szüksége mellatt nyilatkozott A p p o n y i Albert közoktatásügyi miniszter is, Kassa város törvényhatósági bizottsága menten talpon volt s feliratilag kérte a kormányt és az ország képviselőházát, hogy a harmadik egyetemét Kassának adja. Alighogy nire kelt a kassai akciónak, hirt adott magáról Debrecen is. Majd Arad és Pozsony léptek sorompóba s terjedelmesen megokolt felirataikban elszerették volna vitatni Kassa város igazait. Legutolsónak maradt a sorban Szeged. Ez a törvényhatóság nemcsak kórt, hanem áldozásra is késznek nyilatkozott. Magára vállalta az építés költségeinek fedezését jórészben s ingyen telekkel könnyített volna a kiadások terheit. Mindezek után kezdetüket vették az utóiratozások. Békésvármegye törvényhatóságához is megküldték átirataikat az érdekelt városok, azt kérvén mindegyik ettől a megyétől, hogy a saját érdekeit támogassa.' Tegnapelőtt dült el ez a kérdés az állandó választmányban amely erkölcsi súlyával Szeged feliratához csatlakozott. S ennek a határozatnak, ha nem is érdekes, de mindenesetre fölemlitésre méltó előzménye van. Az ügy előadója ugyanis szép indokolás kíséretében határozati javaslatot terjesztett az állandó választmány elé és ez a határozati javaslat Debrecan feiratát ítélte pártolásra érdemesnek. Tudni szükséges, hogy az ügy elbírálásában Debrecen város részéről protestáns érdekek is közrejátszottak Békésmegyei Közlöny tárcája. Dal füzér. Te is elpirultál, mint a többi lányka, Szemed is nevetett, mint a többi szem. Mégis volt valami arcodban, szemedben, Ami nem volt még meg egyikébe sem. Olyan volt az nekem, mint méhnek az illat, Kifáradt madárnak a remegő ág, Lankadó virágnak az esteli harmat, Világtalannak az égő napvilág ... Hulltak körülöttünk a jázminlevelek . . . Te virágot szeátél. Én megöleltelek. Piros lett az arcod, ragyogó a szemed . .. Kérdezd meg, igaz-e, a jázminlevelet! Most irom le éppen századszor a neved, Már a papiros is, a tinta is nevet. Honnan is tudnák ők, hogy egy kicsi névbe Benne van a lelkem öröküdvössége ? Piros szemű korállfűzér csókolta a nyakad, Mikor együtt jártunk végig a széces utakat. Te kacagtál, én daloltam legszebbik [áalomat : Piros szemű korálfűzér nincs nálad [boldogabb ... Zöld erdőbe jogunk lakni, emberektől távol, Puha ágyat vetek neked bársonyos mohából. S mig te álmodsz, nem törődve a világ . |bajával: Tele szórom fehér ruhád nyiló ibolyával . .. Kiss Fereno. Farsangi alakok. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Vértesy Gyula. I A tapasztalt harcos. Sok báli éjszakát harcolt már végig. Nem sokara jubilálhatna is, ha ez a jubileum, nem menne ifjúsága rovására is. De igy kár lenne emlegetni, hogy ez már a tizenötödik farsang. Mert bár milyen szavahihető ember is Dr. Gerlesy Döme miniszteri segédtitkár ur, még sem hinnék el neki, hogy tiz éves korában már rendező volt valami bálon. Pedig ő szereti magát 25—26 éves fiokónak kiadni. S valóban igy jól kicsípve, pompás állású frakkjában, kifogástalan fodros ingében, gomblyukában nagy, fehér szekfüvcl, ruganyos fejedelmi léptekkel belép a bálterembe, minden leányszem vágyva tekint .feléje és a mamák összebújva leányaikkal, tzt suttogják : — Milyen csinos fiu a titkár ur! A titkár ur tudatában is van ennek. Talán kelleténél is jobban. Minden mozdulata, minden tekintete minha azt mondaná : — Nézzetek reám, mamák és eladó leányok! Erős vagyok és egészséges, naponta hizok ós hicleg ledörzsöléseket veszek. Jó állásom van, a családom előkelő, a nevem tiszta. A kit kegyeskedek majd a feleségemmé tenni, az méltóságos asszony lesz! Mert elvégre minden segédtitkárból titkár, titkárból osztálytanácsos, abból pedig miniszteri tanácsos lesz. Igyekezzetek meghódítani! Kapható vagyok! Mind mostanáig nem tettem meggondolatlan házassági ígéreteket. Ennyi előnyhöz képest mi az a 8—10000 forint adósságom. A leányt a , kit elveszek, boldoggá fogom tenni, fel; téve hogy a tízezer forinton '.kivül van még negyven ötvenezer forintocskája ! Pályázzatok ! Szabad a verseny. A pályázók névsorával jó előre fel van szerelve. Biztos adatai vannak a bálozó kisasszonyokról. Az uj felhajtást, mint mondani szokta, hamarosan elkönyveli a régi közé. S mielőtt be engedi magát mutattatni valami uj báli csillagnak, előzetetesen biztos tudomást szerez mindenről, ami az illető ifjú hölgyre' vonatkozik. S különösen nagy figyelmet fordit a vagyoni viszonyok miképpeni állására, mert elvégre, helyrehozhatatlan hiba lenne pl. második négyest vagy soupercsárdást táncolni olyannal, akinek nemcsak tüntető apanázsa, de még az a rongyos tízezer forintja se lenne meg, amit a hitelezők már oly régóta várnak. De, dicséretükre legyen mondva, elég türelmesen várnak. Mert az okos titkár ur minden farsang elején tud valami csalétket beadni: Feljön a Melanie a Bácskából. Távoli unokahúgom. Igaz ugyan, hogy csak háromezer holdja van az öreg rácnak, de még szerezhet hozzá. És egyetlen leány ! Az anyja nem él. Nincs anyós, ez maga tőke! Arról azután nem tehet a titkár ur, hogy Melanie kisasszony fejét még ott lent elcsavarta egy bunyevác legény, hogy a farsangolás elmaradt. — Gombház, — gondolja a titkár ur, miközben uj farsangi terveket sző, mely tervek erősen érintik az állam, titkár ur nevelt leányát, nemkülönben Z. kisasszonyt, a gazdag építész leányát. Ezekkel foglalkozik legtöbbet. De azért még sem szenteli magát teljesen nekik. Mert elvégre, még nem bizonyos hogy az államtitkár ur fog-e valamit tenni a fogadott leánya férjeért; ha pedig nem tesz, akkor megeheti a kolduskisasszonyt, neki nem kell. Az építészekre pedig rosz idők járnak : egy szép napon belekracholhat az öreg, s akkor mi lesz? Hanem azért a második négyest mégis Z. kisasszonynyal táncolja, a souper csárdás négy ujráját pedig a másik kitüntetett kisasszony nyal. S hogy a hasznost a kellemessel is összekösse, mert a felemiitett két kisasszony bizony nem bővelkedett sem testi, sem lelki szépségekben, hát leereszkedett a kis Mártához is, a székesfőváros legbájosabb s legjukkerebb fekete kis ördögéhez, akinek ugyan hozománya fillórnyi sincs, de van

1 két fekete szeme, meg olyan gömbölyű fehér válla, hogy a titkár ur bizony ugy egy egy keringő titán, miközben ugy hozzá simult az a kis ördöngös portéka, mint valami szerel "ies kis macska — arra is kegyeskedett gondolni, hogy ezt a gyereket talán el lehetne venni hozomány nélkül is. Hanem ez hát csak ugy átfutó, röpke hangulat volt! Mert mit csinálna a hitelezőivel? s hogy tudna megélni a fizetéséből ezzel az elkényeztetett kis babával? A bál utáni kávéházi konyakozás közben, hogy valahogy ostobának ne tartsák a barátai, aki bele esett a kis ördög hálójába, hát eleve ki is jelenti: — Ugy látszik szerelmes belém a kicsike! Hogy a vállamra hajolt! Szegény, sajnálom, de bizony isten nem vehetem el . . . Lehetséges, hogy ugyanakkor, mikor a titkár ur ezt a kijelentést tette, odahaza a kis fekete kisasszonyt szidta a mamája: