Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-28 / 16. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba,'! Q07. február 2 s ezt, a határozati javaslatot elkészítő tisztviselő, nem vette figyelembe. Később, mikor már a javaslat is­mertetve lett s mikor az állandó vá­lasztmány hangulata veszedelmesen Deb­recen város érdekei mellé kezdett so­rakozni, szólásra emelkedett Fábry Károly s pártfogásába vette Szeged megkeresését. Kiemelte azt, hogy a Sze­geden felállítandó egyetem mindenek­előtt a déli rész magyavosodási ügyé­nek tesz megbecsülhetetlen szolgálatot. Kiemelte, hogy ha már ezt a célt is szolgálni akarjuk az uj egyetem felállí­tásával, akkor ne tőzsgyökeres magyar várost szemeljük ki az építés helyéül, hanem olyant, amelyet mint kéklő oázis a sivatagban, ugy ékelődik be a délvi­dék nemzetiségű vidékeibe. Fábry Károly felszólalása után az állandó választmánynak tagjai kivétel nélkül megváltoztatták nézeteiket s igy történt az, hogy Békésvármegye a sze­gedi egyetemért tört lándzsát. van... Megerősitettsk a csendőrséget. Kezdődnek az adóbehajtások. Vasárnapi számunkban megemlékez­tünk már arról, hogy a kétegyházai hátralékos adók behajtása miatt a pol­gárok fenyegető viselkedést kezdenek tanúsítani. Ez a jelenség nem volt át­meneti jellegű, mert miként ujabban értesülünk, a polgárság hangulata még forrongóbb most, mint volt az első na­pokban. A királyi adóhivatal részéről kikül­dött számvevő és állami végrehajtó sze­mélyi biztonságukat — az izgatott ke­délyek miatt — állandóan veszélyezett­nek érezik s megkeresték ezért a pénz­ügyigazgatóságot, hogy a kétegyházai csendőrök létszámának szaporítását ké­relmezze a gj alai járás főszolgabírójától. Lukács Endre főszolgabiró hétfőn vette kézhez a pénzügyigazgatóságnak e tárgj^a vonatkozó megkeresését s nyomban intézkedett, hogy a kétegy­háza 1' csendőrség hét fővel megerősítést nyerjen. Kétegyháza községben szociálisia bujtogatók járnak. Azok tüzelik a népet, hogy ez a zal-'atás azért van, mert Kossuth Ferencből miniszter lett, aki pártjával együtt rabbilincseket rakna a paraszt kezére. Az izgatók éjszakák ide­jén keresik föl a kétegyházai szegény népet. Nappal nem mernek mutatkozni, mert tudják, hogy a csendőrség is tu­domást szerzett már mőködésükről. I Tegnap egy józanabb gazdaember csittitani igyekezett egy hevesen vitat­kozó s az adók behajtása ellen tiltakozó csoportot. A hangulat jellemzéséül kö­zöljük, hogy e békés polgártársunkra a következő pillanatban már íiz-husz ököl sújtott s ha nem érkezik hamaro­san segítség, meg is Jinchelték volna a csittitót. Veszedelem fenyegeti a község elöl­járóságát is. A nép hangulata különben az elöljáróság ellen irányul elsősorban. Ezt hibáztatják, mert megongedi, hogy a „kormány kiküldött em­berei igaztalan adóhátra­lékokat hajtsanak be", Szerencse, hogy a józanabb elem egyik-másikának még van annyi befo­lyása a tömegre, hogy a nyilt zendülés kitörését megakadályozni tudta eddig. Ma azonban oly fenyegető a hangulat, hogy minden befolyás sikertelennek mutatkozik s azok, akik ismerik a né­pet, táviratilag kérték a Budapesten tartózkodó kétegyházai megyegyűlési képviselőt: dr. Simon ka Györgyöt, hogy az elvakított hiszékenyek lecsi^a­pitására utazzon községükbe. A kétegyházai utcákon egyébként erős csendőrjárőrök sétálnak s meg­akadályoznak minden csoportosulást. A hátralékos adók összeírásával e hétén elkészülnek már a pénzügyigazgatóság kiküldöttei s azután megkezdődik a behajtás. Hivatalos körökben ezt tekin­tik kritikus időpontnak s ekkorra még erősebb csendőrfedezetet rendelnek a kétegyházai nép közé. Ankét a munkásházak érdekében. Fábry Sándor és Ambrus alispán a tanácskozáson. Készülő törvényjavaslat. Az alkotmányos kormány érája alatt gyors egymásutánban kerülnek megbe­szélés, majd elintézés alá azok a tör­vényjavaslatok, amelyeket minden előző kormány kilátásba helyezett már, anél­kül, hogy a megvalósítás iránti szándék komolyságával figyelte volna a minden oldalról megnyilatkozó sürgetést és óhajt. Lám a törvénytelen had, melynek pedig szociális törekvéseit elsősorban a vérvörös szociálisták támogatták dorong­gal, zsebkéssel, utcai tüntetéssel s mi­egyébbmással, hosszú ideig tartó ural­mában csak a pénz elkótyavetyéléséről nyújtott magasabb kiképzés mellett ta­núskodó bizonyságot. A küldöttségek — Ugyan mit foglalkoztál annyit azzal a hozomány vadászszal ? Érdemes is! Az ugyan nem vesz el! — Hadd bolonduljon a szegény, Ne félj, ugy se mennék hozzá ! Vénül! Ugy liheg! S látszik, hogy festi a bajuszát. II. Az unatkozók. Ezek az urak már eleve is azzal a gondolattal mennek a bálra, hogy ott unatkozni fognak. Es ebbeli nemes el­határozuknak kifejezést is adnak min­den lépten-nyomon, hangban, mozdu­latban, egész unalmas modorukban. Kifogástalan megjelenésű urak ezek, sőt mintha még több gondossággal és hiúsággal csípnék ki magukat, mint a többi bálozó, hogy mintegy ezzel ia mutassák a szegény hölgyvilágnak: — íme itt vagyunk ! Hóditóképesek vagyunk ! Tudjuk hogy szívesen mulat­nátok velünk, de nem kellettek, mert mi ide nem mulatni jöttünk. Csak azért jötíünk, hogy, hogy kimutassuk, hogy mennyire unatkozunk. Ah - és itt elnyomnaknak egy ásítást — unalmasak ezek a bálok. A kivágott ruhák, a fehér karok és vállak, a ragyogó szemek, a ringó termetek ! Unalmas minden. S legunalmasabb maga az élet. S a mint ott álnak a bálterem közepén vagy a zenekari emelvény előtt, fejüket behúzván válluk közé s busmogorván nézve maguk elé — olyanok, mint holmi, a fényes termekben szétszórt fejfák, melyek arra valók hogy a mulatókat emlékeztessék az örök elmúlás kétség­beejtő gondolatára. Ámbár kevésbbé poétikus hangu­latban s ácsorgások által zavartatva a táncolásban, hajlandó lenne őket az ember másokhoz is hasonlítani. Pl. a bérkocsi állomásokon busau álldogáló, megroggyant térdű konfortáblis lovak­hoz, a melyek első lábrikat háromrét is hajtva s fejüket lecsüggesztve az­agyonhajtás és az abraktalanság szomovu eredményeit mutatják. Különben ezeken az unatkozó ura­kon néprajzi szempontból egész vilá­gosan kimutatható az eszkimókhoz és a szinindiánok nemes törzseihez való tar­tozandóság. Az eszkimókhoz a hidegség és az együgyű unalmaság köti őket, amennyi­ben szakasztott olyanok, mintha szü­letésüktől kezdve halzsirral és fókako­csonyával éltek volna, és eme nemes táplálóknak köszönhetnék azt, hogy a legcsekélyebb ingert se érezzek arra, hogy a bálterem bájos leányaival, asz­szonyaival csak egy fordulót is eltán­coljanak. Nem, csak nézik őket, érzéketlenül, hideger, minden szenvedély nélkül, mintha egy szép fehér váll, mely kira­gyog a rózsaszín csipkék közül, csak annyi hatással lenne reájuk, mint mikor a fóka fekete hátát látják kiemelkedni a jeges hullámok közül. A legharciasabb indián törzsek esa­takiáltásai meg sem közelitik azt az or­dítozást, amelylyel ezek a nem táncoló urak harsogják a táncolók fülébe, hogy ne hagyják magukat! S különösen tet­szik nekik a harcias hangzású Schlé­singer név, melyet nagy előszeretettel kiabálnak. — Ne hagyd magad Schlésinger ! Patyolat a vásár! Sohse halunk meg! Ezek az ő leggyakrabban használt jelszavaik. Ezeket ordítozzák, miközben fent az emelvényen a oigányok a játék­ban, lent pedig a táncolni akarókat a ' táncban akadályozzák. I A mely kellemetlenkedésekért cse­rébe, sokan kívánják nekik, hogy har­cias jelszavaik utolsójának a sose halunk meg-nek az igazsága rajtuk cáfolódnék I meg először. összetoborzásáért esengő obulus hullott Jakab iirék zsebeibe s ez volt az, ami varázslatos erejével ugy összeforrasz­totta egymással az egyébként derék, jóravaló szocialista tábor vezetőit a da­rabant haddal, — mint piócát a beteg testtel. Másképpen igazán nem tudnók meg­érteni, minők, mik és melyek voltak azok a körülmények, amelyeknek közre­játszásából az a hathatós támogatás sarjadzott ki. Hangoztatni mindent, de semmit keresztül nem vinni, igérni mindent, de igéret helyett csak az or­szág pénzén osztozkodni, adni mindent, de mindent csak a közvagyonból, az államvagyonból adni: bocsánatot ké­rünk, ez igazán nem olyan politika, amely megérdemelte volna azt, hogy csupa szeretetből árbócra huzzuk a csudapiros lobogót. És hol van most ez a lelkesülni tudó tábor, amidőn az alkotmányos kojmány hihetetlenül rövid idő alatt oly fontos törvényjavaslatokkal foglal­kozik. mint a munkásházak létesítésére vonrtkozó is? Szerintünk ez a tény mégis csak van olyan fontosságú, mint az államvagyon elharácsolása s van olyan érdem, hogy tüntető köztények­kel bizalmunkat fejezzük ki az iránt a kormány iránt, amely becsülettel áilja minden igéretét. De ne rekrimináljunk. Akik csak látnak és nem hallanak, vagy akik hal­lanak és nem látnak, ha strucpolitikát űznek, ugy sem értik az igaz szót. Ehelyett inkább konstatáljuk azt, hogy a munkásházak létesítésére vonatkozó törvényjavaslat érdekében tegnapelőtt délután ankét volt a földmivelésügyi minisztériumban s ezen az ankéten részt vett Fábry Sándor dr. főispán és Ambrus Sándor alispán is. A törvényjavaslat s az ankét lefo­lyása bizalmas jelleggel birt. Ezért nem áll még módunkban ismertetni azt. Ámde annyit már itt is jelezhetünk, hogy ez a javaslat teljesen hozzázimul a modern szociális-követelmények irány­mutatásához s ha megszavazza a kép­viselőház is, akkor a munkásnép be­látja majd, hogy nem „apostolok", ha­nem az alkotmányos kormány tagjai igyekeznek kiemelni őt a szenvedésből és nélkülözésből. kacsolják a tótkomlósi polgárt, mert vagy sok kiadásába kerül az orosházai járásbírósághoz bemennie, vagy sürgős elfoglaltságára való tekintettel nem is siethet igazainak megmentésére. Mindezek után egy határozati javas­latot terjesztett Vas Nándor a négyülés elé, amelyben kimondják, hogy Csanád­vármegyéhez való csatoltatásukat szük­ségesnek vélik. Kérik továbbá, hogy Tótkomlóst járási székhelylyé tegyék s szolgabirósággal, járásbírósággal és adóhivatallal lássák el. Vas Nándor be­szédét és határozati javaslatát L e­hoczky Mihály tót nyelven tolmá­csolta, mire a tömeg nagy lelkesedés­sel hozzájárult a javaslathoz. Népgyűlés Tótkomlóson. Csanádhoz akarnak csatlakozni. Ujabban sokszor hallottuk meg­ujulni a vármegyék kikerekitésének eszméjét Nagyobb érdeklődéssel alig találkoztak ezek a törekvések, mint Békésmegyében, ahol időnként epidá­miaszerüen jelentkezik a községek el­szakadása iránt való előszeretet. Vasárnap Tótkomlóson népgyűlés elé is került már ez az eszme. A tót­komlósi nép ugyanis régen panaszko­dik amiatt, hogy községük messze esik a járási székhelytől. Ez a mindenesetre alapos méltatlankodás később oda ve­zetett, hogy mind szélesebb és széle­sebb rétegben vált szilárd elhatározássá a Békésvármegyétől való elszakadás óhaja s mind több hive lett annak a törekvésnek, amely Csanádvár megye te­rületén vélte föltalálni a panaszok és zúgolódások megszüntető okait. A vasárnapi népgyűlést hosszas ta­nácskozások előzték meg. Heteken ke­resztül meghányták-vetették tótkomlósi polgártársaink a dolgot s végül felkér­ték dr. Vas Nándor orvost, hogy egy összehívandó népgyűlésen fejtse ki Tót­komlós község közigazgatási fekvésé­nek és helyzetének tarthatatlanságát. Igy hivták össze a népgyűlést, amely sok ezer embert csődített a községháza udvarára. Vas Nándor mindenekelőtt arról szólott, hogy a tótkomlósi ik nem ré­szesülhetnek l o ") közigazgatási és jog­szolgáltatási ellátásban, mert messze esnek a járás székhelyétől: Orosházától. Mindettől eltekintve, a vagyoni viszo­nyokra való tekintettel is tarthatatlan a tótkomlósi polgárok helyzete. Ma a tót­komlósi ember minden pénzét Oro há­zára viszi. Mig ha járási székhely volna, nemcsak a saját községében adhatna tul fillérein, hanem az a tekintélyes terület, amely ez esetben Tótkomlóshoz, mint járási székhelyhez csatoltatnék, szintén itt kellene bevásárlásokat eszközölni. Jogszolgáltatás tekintetében még si­várabb e kép. A legtöbb esetben elma­Törvényhatósági közgyűlés. Vármegyénk ügyeiből. Uj tisztviselők a közigazgatásban. Népes, mindvégig fontos, de nem nagy érdeklődéssel kisért közgyűlést tartott tegnap Békésvármegye törvény­hatósági bizottsága. Mindjárt a közgyű­lés megkezdése előtt látni lehetett az általános képből, hogy jelentős ügyek­nek elintézése hivta most egybe a bi­zottságot, mert szokatlanul megteltek a széksorok. Ámde ne higyje valaki, hogy talán fontos községi kérdéseknek letár­gyalása emlékeztette kötelességeikre a bizottság tagjait. Békésországban ugy vagyunk, hogy egy-egy választás na­gyobb érdeklődést okoz a centrumban, mint husz akármilyen más jelentőségű községi érdek. Tegnap is csak annak volt köszönhető áz az illusztris kép, hogy V a n g y e 1 Sándor örökét és egy II. osztályú szolgabírói állást kel­lett betöltenie a törvényhatósági bizott­ságnak, amely a választások megejtése után ugy elszéledt, ugy szerte hullott, mint az oldott kéve. A délelőtt folyamán alig kerülhe­tett tárgyalás alá egy-két nevezetesebb kérdés. Jórészt hosszura nyújtott felszó­lalások mentették lü az időt. Z ö 1 dy János dr., megyei tiszti főorvos, az al­ispáni jelentésnek munkáslakások léte­sítéséről szóló részét vette pártfogá­sába s tudományos vonatkozású felszó­lalása után Weisz Mór javasolta, hogy a jelentés idevonatkozó része ki­bővittessék. Indokolásában ő sem kí­mélte az időt s mire a választásokra került volna a sor, már jóval tul vol­tunk délelőtti 11 órán. Természetes, hogy ilyen körülmé­nyek között a több mint száznegyven pontból álló tárgysorozatnak déli 12 1 óráig alig tárgyalhatta le két-három ügyét a bizottság. Déli harangszóra el­széledt a hivatalos foium zöme. Haza­utaztak a vidékiek s a közgyűlési terem­ben hét tisztviselőn kivül csak három, mond „h á.r o m" megyebizottsági tag maradt. Egyebekben a közgyűlésről ez a tudósításunk szól: Főispáni megnyitó. Kevéssel 9 óra után lépett a te­rembe Fábry Sándor elnöklő főis­pán, akit zajos éljenzéssel fogadtak a megyebizottsági tagok. Fábry a megje­lentek üdvözlésével nyitotta meg a közgyűlést. Később kifejtette, hogy az alispáni jelentés részletesen megemlé­kezik ugyan az elmúlt negyedév ese­ményeiről, de azért ő is szükségét érzi, ho<jy informálja a törvényhatósági bi­zottságot azokról a fontosabb momen­tumokról, melyek közelről érintik a bé­késmegyei érdekeket. Igy első sorban hirt ad arról, hogy a kormány 1907. évre félmillió koronát vétetett föl a Körös folyók szabályozá­sára. Ennek az összegnek befektetése biztosítani fogja a Körösök hajózható­ságát s remélhető, hogy a hármas, eset­leg a kettős Körös pár év múlva hajóz­hatóvá lesz. A harmadik transverzális műút, mely Berettyóújfalutól Orosházáig tervezte­tett, erre az évre szintén föl van véve s az állam még ez év folyamán átveszi a megállapított útprogramhoz képest. Végső megállapítás stádiumában áll a beruházási törvény terhére tervbe vett útépítési program is. E tervek kivite­lének engedélyezésére az idén 48 kilo­méterrel, jövőben pedig 57 kilométerrel fog gazdagodni Békésmegye úthálózata.

Next

/
Thumbnails
Contents