Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám
1907-01-13 / 4. szám
10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. január 27. nek látja, hogy a nép ne pusztán háziiparral foglalkozzon. Kéri, bizzák meg őt, hogy az elöljáróságok utján a mintaudvaroK létesítésének céljából a szükséges tájékoztatást beszerezhesse. Keller miniszteri kiküldött azt is proponálta, hogy a bizottság előadót válasszon, aki felügyeljen a tanfolyamokra és aki adminisztrationális teendőket végezzen. Kérdi, fedezni fogja-e a miniszter az előadó kiadásait? Keller Gyula e tekintetben nem ad kielégítő választ. Tudja, hogy a miniszter az előadók költségeit is szokta fedezni, ha azok egy bizonyos mértéket nem haladnak tul. Mindenesetre szükséges, hogy e tekintetben kikérje a bizottság a miniszter véleményét s csak azután válasszon előadót. Javasolja különben azt is, hogy szerezze be a bizottság Ugocsa- és Máramaros vármegyék házi ipari bizottságainak tervezetét. W e i s z Mór az előterjesztett pro pozíciókkal nem látja megoldottnak e kérdést. Külföld háziipara sokkal fejlet tebb, mint Magyarországé, mert amott a gyáriiparral liaröltve halad a háziipar is. Az értékesítést csak igy lehető fennakadás nélkül keresztülvinni. Ezután a békési kosárfonókról szól, amely — szerinte — nem állit elő annyi árut, mint amennyire szükség van. Arra kel) törekednünk Békésmegyében is, hogy közel hozzuk a gyáriparhoz a háziipart. Tapasztalásból mondja, hogy Békésmegyében 10 000 harisnyakötő széket is el lehetne helyezni. Csak ilyen intézkedésekkel szüntethetnek meg azok a panaszok, amelyek munkásnépünk között mindennapiák a megélhetés nehézségei miatt. Keller Gyula ismeri a külföldi viszonyokat s tudja azt is, hogy a m u nkásnép a gyárosok keze alatt nyög. Egy-egy 'háziipart üző egyén alig keres o0—80 fillért (?) s a gyárosok csak azért keresik az összeköttetést a néppel, hogy igy megmeneküljenek az ipirtörvény rendelkezései elől. Nevezetesen, hogy ne kelljen munkásaiért betegsegél yjzői s más dijakat fizetni. Ambrus Sándor konstatálja, hogy messze eltértek a tárgytól. A békésmegyei ipar még a kezdet első stádiumaiban van. Ne hivatkozzunk még külföldi példákra. Ne beszéljünk még másról csak az ipar megteremtéséről s ha ezt elértük, akkor követhetünk külföldi példákat .is, ha üdvösök és követendők azok. Összegezvén a tanácskozás eredményét, kéri kimondani, hogy az előadói kérdés eldöntését egyelőre függőben tartják s a minisztertő tanfolyamok felállítását kérik a községek véleményei < r 1apján. Végül a beérkezett válaszokat és véleményeket ismartette Konkoly Tihamér aljegyző. Doboz, Mezóberény, Szentetornya, Békéscsaba, Körösladány, Tarcsa, Szeghalom, Gyula, Mezőberény, Békés, Orosháza, Sámson, Gyulavári, Kétegyháza, Kondoros, Gádoros, Nagyszénás, Földvár és Szarvas küldték be válaszaikat s e válaszok és vélemények szerint kéri a bizottság a két-három hónapig tartó tanfolyamok felállítását is. Pénzintézetek évzárói. A Békéscsabai Takarékpénztár Egyesületről. Eljutottunk ahhoz a határhoz, amely fölveti pénzintézeteinknél is az elmúlt esztendő eseményeit. Ezekből az eseményekből olyan következtetés vonható le a pénzintézeteink alapjára, reálitására és szilárdságára, — amely nem ingadozik a kétes bizonytalanság és tapogatódzás mesgyéi között, hanem határozott színekkel körvonalazza azt az alapot, amely a pénzpiac delejtüje szokott lenni és amely a legkisebb zavaró oknál is érzékeny lengésbe csap, ha az alapra épített intézmény nem erős és nem szilárd. Az elmúlt évnek viharos eseményei kétszeresen súlyos csapással nehezedtek pénzpiacunkra. Hozzájárult ehhez még az is, hogy az 1905-ik esztendő következményei még a mult év folyamán is megbénítottak sok olyan tevékenységet, amely mind közreható tényez'ője lett volna a pénzintézetek fejlődésének és haladásának. A két év előtti Ínséges idők súlyát még a tavalyi dus termés sem tüntethette el egészen s igy közgazdasági helyzetünk palettáján élénk szincserében folyt össze a pénzintézetek helyzete is. Mennyivel biztosabban, mennjlvel jogosultabban állithatjuk tehát ezek után egy minden esélylyel dacoló pénzintézetről azt, hogy fontos tényezője, sőt az országban elsőrangúi s vármegyénkben legelső tényezője a pénzpiacon ? És mennyivel jogosultabb ez az állítás akkor, ha azt tapasztaljuk annál a pénzintézetnél, hogy a kedvezőtlen viszonyok dacára is évről-évre biztosan követi a fokozatos fejlődés sikerrel kecsegtető és sikert nyújtó irányelveit ? Előttünk fekszik a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület mult évi igazgatósági jelentése. Az évi nyeremény fokozottabb gyarapodásáról, üzleteredményének a szokottnál nagyobb mérvű fellendüléséről ad számot ez a jelentés, amely abban látja a magyarázatát ennek, hogy az elmúlt év folyamán 160,000 koronával fölemelték a részvénytőkét és | 136,000 koronával a tartalékalapot, ami I lehetővé tette azt, hogy 1906. évben | egy millió háromszázezer koronával nagyobb kölcsönt helyezzenek ki, mint 1905-ben. Pedig a pénzviszonyok a lefolyt évben nem voltak kedvezők. A kamatláb abnormálisan magas volt az elmúlt év kétharmadában, ami elidegenítette a pénzintézeteinktől a népet. S a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület iránt mégis olyan nagy bizalom nyilvánult meg, aminőt csak ritkán tapasztalunk egyik-másik kiválóan elismert országos pénzintézetnél is. Pénztári forgalma pedig 44.486,342 koronávai emelkedett az elmúlt esztendő során. Említést tesz az igazgatósági jelentés arról is, hogy az 1905. évben kifejtett eredményes tevékenységet az elmúlt esztendőben meglehetősen megbénította az a körülmény, hogy a rohamos fejlődés tekintetében csak nagyobb arányú tőke hiányában nem képesek még nagyobb eredményt felmutatni. Az intézetnél elhelyezett könyvecske betétek, folyószámlái betétek és pénztári jegyek rovatánál is örvendetes emelkedést konstatálunk. Ennél a tételnél 115,803 korona az emelkedés. A pénzintézetekkel szemben fennálló tartozás azonban az elmúlt évben 791,441 korona emelkedést tüntet fel, amely elsősorban a saját kölcsöneinek emelkedésében és az értékpapírtárca megnövekedésében találja magyarázatátA Békéscsabai termény és Áruraktárról is szól a jelentés, amelynek részvényei felerészben az egyesület tulajdonát képezik. Ez a vállalat nyolc é\i fennállása óta az elmúlt esztendő során érte el legnagyobb forgalmát s a tavalyelőtti 9000 korona helyett most 18,000 korona osztalékot fizet. Élénken illusztrálja az intézet gondos, körültekintő vezetéset és lelkiismeretes reálitását az a körülmény, hogy a zárómérleg szerint 1906-ban 40,000 ko rónával emelkedett a nyereség s a 141,307 korona tiszta nyereség 14,130 koronát javasol a tartalékalap gyarapítására fordítani az igazgatóság. Osztalékul összesen 96.000 koronát ad ki s 24 koronát fizet a 200 koronás névértékű részvények után a tavalyi 22 korona osztalékkal szemben. " Nem felejtkezett meg az intézet a jótékony adakozásokról sem s ezen eélból' 1413 koronát vett fel költségvetékönnyét törli s egy sóhajjal imára kulcsolja kezeit. Hogy karácsony estére a gyermekeknek örömet szerezhessen, éds anyja egyetlen emlékét, a mellén viselt kis arany köves keresztet adta zálogba. Szerető szívvel gondolt most édes anyjára s valószínűleg szomszéd szobában vélt férfiura is. Ez azonban az ajtóban állott s szeretettől ragyogó szemekkel szemlélte a bájos csoportot. Az örömtől megifjodva, ruganyos léptekkel közelitett a piruló Marihoz, s gyöngéden megfogta kezét, ki ezt csak ellenkezve engedte. — Kedves Mari, drága jó leány. Képtelen vagyok mindezt meghálálni, mit már eddig is érettünk tettél, tetőzd be müvedet s légy mindene annak, kit megmentettél, légy nőm! . . . — Oh, doktor ur . . . — Ne . . . szólíts Vilmosnak. — Oh Vilmos ur ! Én csak egy szegény, csúnya leány vagyok. — Nem, te szép vagy és gazdag, mert a nőnek legszebb és legnagyobb kincse a jó sziv, hadd legyek védőd és oltalmazód. A leány örömmel ragadta meg a felé nyújtott jobbot. A karácsonyest, mely minden jó embernek örömet hoz, a szegény árvának otthont, az elhagyott gyermekeknek anyát s a csalódott férfinek uj boldogságot adott. * * * Másnap a lapokban az olvasták, hogy a sikkasztó Chalon Róbertet végre Grácban elfogták, hol nagy lábon élve az elkezelt pézt elköltötte egy elegáns hölgy társaságában, ki kényeskedő afektációval fitogtatta toalettjét és még a végtárgyaláson is feltűnően gyengéd és fehér kezeivel kacérkodott. sébe. Áz összeg egy 13 pontot számláló kimutatásban két uj pontot is találunk. A csabai temetkezési és betegsegélyző egyletnek 100 koronát, a szegény iskolás gyermekek felruházására pedig 113 koronát ad. A mult esztendőben 378 koronát fizetett ki ezenkívül jótékonycélra. Mindezekből nyilvánvaló, hogy e kitűnő pénzintézet fejlődésének titkát abban a mindenkor reális és szolid pénzügy-politikai álláspontban találjuk, amelyet öutudatosan cselekvő vezetői elfog, lalnak és amely nemcsak az alapját, de a hirnevét is megállapította ennek az intézetnek. Csaba község közügyei. [Panaszok a tanácsülésen. Mi lesz az anyakönyvvezetőkkel ? Azok a bajok, melyeket a békéscsabai anyakönyvek vezetése tekintetében az uj anyakönyvi törvény életbeléptekor megjósoltunk — bekövetkeztek már s pénteki tanácsülésen kifejezést is adott ennek Maros György, községi anyakönyvvezető. Az uj törvény nemcsak fizikai berendezkedés, de anyagi tekintetben is sok felfordulást fog okozni s nem tulozunk, ha állítjuk, hogy csak esztendők elmultával kerül minden a rendes kerékvágásba. Csaba község tanácsának pénteki ülésén Maros György jegyző, községi anyakönyvvezető, jelentést tett arról, hogy a vármegye nem engedtegát mind az anyakönyvvezető-helyetteseket s igy a teendők ellátását alig tudják teljesíteni. Ez az anomália mindenekelőtt a belterületnek anyakönyvvezetői hivatalában jelentkezett, ahol máris halomra gyűlt a restantia. A múltban két anyakönyvvezető-helyettes működött a 'főszolgabírói anyakönyvi hivatalban. De a vármegye áz egyiket visszatartja most s a közigazgatásnál alkalmazza. Ebből a tényből kétségtelenül megállapítható, hogy az alispán tévesen magyarázta az ide vonatkozó miniszteri rendelkezést s éppen azért arra kell birni őt, hogy a tenkintetben érdemleges határozatot hozzon, amit a község a miniszterhez fellebbezzen meg. Igy aztán eldűl a vitás kérdés s mindenki igazaihoz jut. A vármegye különös magatartásának súlyos következményei lehetnek Erzsébethelyen, ahol szintén csak egy anyakönyvvezető-helyettes van. Mi történik itt akkor, ha előre nem látott körülmények miatt Kolpaszki László nem teljesítheti kötelességét ? Ki vezeti majd az erzsébethelyi anyakönyvet s ki fogja helyettesíteni ekkor Kolpaszkit? A tanács azonban — elég helytelenül — nem látta ilyen égetőnek a helyzetet s azt határozta, hogy előbb megfontolás tárgyává teszi a kérdést s csak ezután — határoz. Egyidejűleg foglalkozott a tanács a hivatal elhelyezésének kérdésével is, amit ugy oldanak meg, hogy a községi árvaszéki helyiségébe hozzák julius hó 1-én az anyakönyvet s az árvaszék helyiségeit a községházával szomszédos bérházba helyezik. A bérház jelenlegi bérlőjének, S c h w a r z Gábornak pedig felmond a község. K e s j á r Béla volt rendőrirnok ügyében leérkezett a másodfokú határozat is. A megüresedett állás betöltéséről, a kórház-gondnoki és korház ellenőri állás betöltésével kapcsolatosan gondoskodik a község. Lédig Károlynak az általa béreijégverem kibővítése iránt beadott kérelt mét a tanács elutasította. Duttkay ügye a miniszter előtt. Panasz a közigazgatási bírósághoz. A volt polgármester felebbez. A belügyminisztériumban legközelebb ellátják az utolsó záradékkal is Gyula város volt polgármesterének, Duttkay Bélának ismeretes ügyét. Az ezen ügyre vonatkozó nagy aktaköteg csütörtökön küldetett el a belügyminisztériumba. A Duttkay ügyben hozott határozatot azonban nemcsak a város, hanem Duttkay is megfelebbezte s igy az akták visszaérkezését négy-öt héten belül alig várhatjuk. Ismeretes ugyanis, hogy a törvényhatósági bizottság megváltoztatta a város képviselőtestületének azon határozatát, önkénytelenül sem tekinthetem másnak, mint hasznos' háziállatnak. Egyszóval, ő a megtestesült nyers kötelességérzet, mely nem ismer más utat, mint a tűzhelytől a gyermekszobába és onnét a varrógéphez. Ennélfogva nincs is ideje valami nemesebbre gondolni s ennek daczára még pézt is kér tőlem. Tőlem ! Kinek oly sokra van szüksége, hogy a világban gavallérosan fe^éphessek. Mindent összevéve tehát, azon a kevés szépségén és ifjúságán kivül semmije, de semmije nincsen, a mivel magához vonzhatna. — Szegény barátom! Nemde ön mondotta, kezei attól az örökös, mostoha munkától egészen eldurvultak, arcát nem ápolja, s igy külseje teljesen elhanyagolt? Valóban teljesen össze illik szegény Vilmosommal. — Ugy van, drága barátnőm. Milyen izetlenséget követett el, akkor is, hogy nem találta elmésnek azt az albumot, melyet ön ruháinak mintából alkotott. Milyen édes vissza emlékezésekre ad az alkalmat, ha az ember benne lapozva, rá akad egy darabka atlaszra, s hozzá gondolja, ebből volt a ruhája, mikor a színházban megláttam, — vagy tovább egy szépen felragasztott bársony mintához éi /e eszébe jut: e bársonyruhában volt, mikor a sétatéren kisértem, — és igy végig. Ilyen elragadó eszmék csak oly fenkölt lelkületű finom hölgy agyában szüleihetnek, mint ön; az én nőm az ilyet felfogni nem képes, ilyesmihez az ő lelkülete nagyon jelentéktelen, nagyon közönséges. — Oh, Róbart! Miért kény ielen két ilyen gyöngéd lélek oly közönséges emberekhez kötötten oly méltatlan viszonyok között élni? — Ne mondja azt, bájos Ameliem, hogy : kénytelen ; meglátja, hogy nem, már holnap meg fog róla győződni. . . E jóslatterhes szavakkal búcsúzott el egymástól a nemes pár. A jéghideg hajnali szellő rohanva j üvölt végig az üres utcákon, ködös reggel szűrköit át az ablakon. A léghuzam a betett ajtón azon szobácskába is behatol, melyben a kerületi orvos ártatlan gyermekei egyedül, elhagyatva alusznak; elhagyatva, mert gyöngéd lelkületű mamájuk elhagyta őket, Hát senkijök s'ncs, ki velők játszék, gyöngéden beszéljen ; beteg apuskájukat sem fogja senki vigasztalni, nem fogja senki ^evesét főzni, párnáit megigazítani. De mégis van valaki, ki láthatatlan jó tündérként a hiányos háztartást rendbe hozva, az elhagyott beteget ápolja s a gyermekekről gondoskodik. Ez a jó tündér nappal tisztogat, takarit, főz, mindenkit szelíden szólít, mindenkire barátságosan mosolyog ; este pedig ruhát és fehérneműt javít, a betegnek felolvas s a gyermekeket énekelve, csókjaival álomban ringatja. Mari szegény, de becsületes földmivesnek árvája, az ő szorgalmának és kötelességérzetének sikerült a szegényes, elhagyott kis háztartásból kényelmes otthont varázsolni s intelligenciával párosult szivjóságának köszönheti a mélyen sújtott családapa gyógyulását. * * * Három hónap merült azóta a örökkévalóság tengerébe. Karácsony estéje van. A már gyógyulóban levő orvos agyában egymást űzik a kínos gondolatok. Mit csinálnak ott a mellékszobában az ő elhagyott árvái a szent estén ? Nagy • fáradsággal felemelkedik helyéből és az j ajtó felé tart. Mily varázsképet nyújt ; azonban szemeinek a fényesen kivilágított szobácska! Az asztalon fénylő kis karácsonyfa áll, mellette, ölében az orvos legkiseb gyermekét tartva ül Mari, a ház jóságos tündére, körülötte pedig ujjongva ugrál a kis Károly. A jó leány örömtől égő orcájáról a megindulás
