Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-17 / 13. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba,'! Q07. február 68 désének okát nem kell igen keresni, azonban a kórdós körül élénk vita indult meg s végül elhatározták, hogy átveszik azt tanulmányozás végett a közgazdasági szakosztályhoz. B e 1 i c z e y Géza később az éves cselédek túlkapásairól is megemlékezik. Bérmozgalom ezen a téren is konstatálható. Amig ez a bérmozgalom jogos és móltányos, kötelességük a gazdáknak figyelembe venni azt. De ha a cseléd minden ok nélkül eltávozik, vagy rossz magaviselete miatt elbocsájtatik szolgálatából, ez már olyan tünet, amit figyelmen kivül éppen nem szabad hagyni. Ennek is elejét vehetnék a gazdák azzal, hogy a rossz magaviselete miatt elbocsájtott cseléd nevét egy a Gazdasági Egyesülőiben őrzött fekete-könyvben tartsák nyilván. Sok felszólaió akadt-e propositió ellen. Morvái Mihály, az éves cselédekről esvén szó, kívánatosnak tartaná, ha a cseléd-adó eltörléseért felírnának a kormányhoz ós a képviselőházhoz. Hosszas, ilyen vita után a választmány mindkét kérdést levette a napirendről. A nyugati fajmarha-beszerzós céljából szükséges 200,000 koronát a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület és a ; Csaba-városi Takarókpénztártól egyenlő j rószben veszi fel az egyesület 6 száza! lékos kamattal. Ezután miniszteri leiratokat vettek hozzászólás nélkül tudomásul. A kereskedelmi miniszter felhívta az egyesületet, hogy egy gazdasági érdekeket szolgáló uj vasútvonal merre haladhatna a legmegfelelőbb irányban? E kórdóst is a közgazdasági szakosztály elé utalták. Végül a Köröstarcsán minden hónap 24 én megtartott nyugati-faj marha vására Bajcsy Gusztáv állatorvost és P f e i f f e r István titkárt küldték ki. Az ülésen jelen voltak: Beliczey Géza, Badics Elek, Pfeiffer István, Vidovszky László,, Bajcsy Gusztáv, Lavatka Gyula, Kun Árpád,' Bakucz Tivadar, Serly Kálmán, Galgóczy Géza, Morvay Mihály és Wagner Ferenc. A jegyzőkönyvet Galgóczy Géza és Serly Kálmán hitelesítették. Egy tizenhét éves fegyelmi ügy. Régi keletű bűnök. — Az elmarasztalt vármegye. — Deliriumos kiskorú. A régi, kényelmes vármegyei kornak egyik bűnével foglalkozott e héten a bíróság. Ez az ügy élénk világot vet arra a dohos korra, mikor a vármegyének egyik-másik tisztviselője a laza ellnnőrzés jóvoltából irányította érdekeinek szekerét, amint neki tetszett, íme a bizonyító példa: Még 1890-ben történt, hogy a megyei árvaszék körül egy fegyelmi ügy bukkant fel. K r e i c h e 1 Alajos vésztői kiskorú ugyanis nagykorusitásért folyamodott. Az árvaszék, mielőtt figyelembe vette volna a kérelmet, megkereste a községi elöljáróságot és a katonai hatóságot (mert Kreichel ebben az időben katonai szolgálatidejét töltötte), hogy informálják őt a nagykorusitásért folyamodónak magaviseletéről. A községi közgyámnak és az elöljáróságnak jelentése szerint Kreichel nemcsak éretlen magaviseletű, de némelyek szerint beszámithatatlan is volt. A katonai parancsnokság pedig arról értesítette az árvaszéket, hogy elmebeli állapotának abnormitásáért felmentették őt a szolgálat alól. Ilyen körülmények között az árvaszék megtagadta a kérelem teljesítését s kijelentette, hogy még 24 esztendős korában a kiskorúság meghosszabitása mellett fog dönteni, mert Kreichl nem lesz képes gondozni és megtartani a 40,000 koronányi örökségét. Két évvel ezután Kreichl Alajos elérte huszonnegyedik életévét is. Megint folyamodott nagykorusittatásáért s ekkor az árvaszéki elnöktől, Nagy Károlytól, továbbá K r i s z t ó Miklós ós U jfalusi Dezső árvaszéki ülnökökből összeállított tanács mellőzte a kiskorúság meghosszabbítását és a hagyatékot kiadta Kreichelnek. Ezzel egyidőben pedig Nagy Károly árvaszéki elnök megvette Kreichelnek egyik 10.000 koronás birtokát. Alighogy kezébe kapta Kreichel a pénzt, meg a vagyont, elpocsékolt mindent az utolsó garasig s delírium tremensben elhalálozott. A rokonok, látván a vagyon elpusztultát, feljelentéssel éltek a kiskorúság meg nem hosszabbítása miatt a megyei árvaszék ellen. A közigazgatási bizottság ; fegyelmi eljárást rendelt el a fent meg| nevezett tisztviselők ellen, akiket súlyosan megbüntetett. E büntetés következtében mindhárom tisztviselő megvált állásától. Nagy Károlyt itéletileg arra is kötelezték, hogy a hamis uton szerzett birtokot visszaszolgáltassa az örökösöknek Nem sokkal azután Nagy Károly meghalt. Társai pedig soványan fizetett dijnoki állásokat vállaltak különböző gyulai hivataloknál. Az örökösök nem elégedtek meg a közigazgatási bizottság ítéletével s pert indítottak a tisztviselők ellen, a kellő óvatosság nélkül nagykorúnak kimondott Kreichel elpocsékolt vagyonának megtérítése iránt. Ezt a pört. mely a gyulai királyi tör vényszék előtt folyt le, az örökösök meg is nyerték annak idején, de az Ítéletet nem lehetett végrehajtani, mert az alperesek vagyontalanok voltak. Erre az örökösök a vármegyei gyXmpénztár tartalékalapját kezdték pörölni, amely törvónyszerint a gyámoltak vagyonában beálló veszteségek fedezésére van hivatva. Ebben a porban most döntött a gyulai királyi törvényszék s a gyámpénztári tartalékalapot el is marasztalta az összes károk megtérítésében és azoknak 1890. évtől számítandó kamataiban. Az itólet ellen dr. Z ö 1 d y Géza vármegyei tiszti főügyész f e 1 e b b ez é s s e 1 élt. A csabai ipartestület közgyűlése. Elnöki jelentés. A békéscsabai ipartestület ma délutáu 3 órakor tartja meg folyó évi rendes közgyűlését, A közgyűlés tárgysorozatában különös érdeklődésre számithat az elnöki jelentós, mely az ipartestület elöljáróságának mult évi működéséről számol bje. A rendes tételek közzé tartjuk meg a tisztviselők ós előljárósági tagok választását, valamint a betegsegélyző pénztárhoz egy felügyelőbizottsági és egy póttag, továbbá harminc közgyűlési tagnak megválasztását is. Az ipartestület elnökségónék évek hosszn során át minden jelentését azzal kellett kezdenie, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok meghiúsították az ipari üzem előmenetelét. Ez a jelentés azonban az ipari anyagok általános drágulása miatti panaszkodással vezetődik be, ami az iparcikkek árának emelkedesót vonta maga után. Jelentékenyen bénították az ez évi ipari viszonyokat a sztrájkmozgalmak is, melyek az elmúlt esztendőben gyakoriak voltak. A bérharcról szóló elnöki jelentós keserű hangon emlékezik meg arról a pusztításról, melyet a sztrájkok legkivált a kisipar területén okozták. Ha ezeket a bérharcokat — mondja a jelentós — csak a bórjavitásra való törekvés irányítaná, még csak hagyján volna. De a munkások a harcból hatalmi kérdést csinálnak. Olyat, hogy a műhelyben vagy vállalatnál ne a munkaadó parancsoljon, hanem az alkalmazott. A bérharcok legnagyobb részét különben sikerült S e i 1 e r Elek főszolgabírónak elsimitania. Betegsegélyzés ós baleset elleni biztosítás tekintetében megemlíti a jelen i tés, hogy mihelyt a koalíciós kormány működéshez fogott, nyomban megkezdte a szociális bajok orvoslását, E végből az 1891. XIV. t. c. módosítását vette kezébe. Es a képviselőház plénuma elé nyújtotta az uj betegsegélyzésről és a munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Az aradi ipar és kereskedelmi kamara foglalkozott e törvényjavaslattal s felterjesztésében több törvényszakasz módosítását kérte a minisztertől. A miniszter a kérelmet elfogadta s teljesítését elhatározta. A mult esztendő folyamán 432 koronát osztott ki az ipartestület segélyezés cimén. Ezt az összeget hat szegénysorsú iparos között osztotta föl hat egyenlő részletben. Az általános rószben szó esik az iparosvilág ünnepéről is: Áchim János királyi kitüntetéséről és Z v ar a t k ó Pál olvasóköri elnök arcképének leleplezéséről. Jelentős része ennek a jelentésnek a kartell-szövetségek folytatólagos alakításáról szóló rész. A lakatosok a sztrájk-mozgalmak ellensúlyozására s az egészségtelen verseny megakadályozására először állapítottak meg egy egységes árszabályt. A czipészek termelő-szövetkezetét alakítottak. Ennek tanulmányozására több cipészmester Aradon járt, hogy megtekintse az aradi szövetkezetet. Végül a tagforgalmi statisztikát közli a jelentés. Eszerint : Maradt az 1905. évről 751 tag, felvétetett az 1906. évben 44 tag, töröltetett az 1906. évben 27 tag, maradt az óv végén 768 tag, Szaporodott az óv végén 17-tel. Segéd volt az év elején 449, bejelentetett az év folyamán 1147, kijelentetett 879, maradt az év végén 268, fogyott az év alatt 90-nel. Tanoc volt az óv elején 447, felvétetett az óv elején 290, felszabadult és töröltetett 148, maradt az év végén 503, szaporodott az év végén 61-el. Nyilvántartásban volt 768 mester. Az ipartestület vagyona 7984 kor. A tagdijhátrálék, ahelyett hogy fogyott volna, szaporodott s az 4316 koronát tesz ki. Békésvármegye a progresszívadóért. A szegedi törvényhatóság megkeresése. Felirat a képviselőházhoz. Haladó korunk jogos kívánalmai között első helyen áll a fokozatos adórendszert sürgető kívánságunk. Elkerülhetetlen szükségét a kérdés gyors eldöntésének belátták már a törvényhatóságok is, amelyek nem egyszer kérték a képviselőiktől, hogy a progresszív adórendszer behozatala érdekében minden súlyát latba vesse. Szerette Boriskáját és most látnia kellett, hogy mást öleltek karjai. De ő maga akarta igy. Régen táplálja már lelkében a gyanút s most meg akart győződni a szomorú valóról . . . Azért ment fel oda a dombtetőre . . . Feje szédül, szivét óriási fájdalom nyilalja át. Szitokra, káromlásra nyílnak ajkai, ökölbe szorítja ujjait és vakmerően rohanni kezd . . . lefelé a szirtdarabokon keresztül. . . Majd megáll, mintha összeakarná szedni gondolatait, mintha emlékezetébe akarná idézni a multat, aranyos ifjúságát, azt a szép gyermekkort, mikor még ott künn a virágos mezőn együtt űzte Boriskájával az aranyos pillangókat . . . Könynyek jönnek pilláira s ez a megtört legény úgy sir, mint a gyermek, ugy nyög, mint a beteg . . . Azután nagyot sóhajtva letörli könnyeit ingujjába s nekiindul a sötót éjszakának . . . A toronyóra tizenegyet üt. A bakter ismétli: Tizenegyet ütött már az óra, Térjen minden ember nyugovóra ! Es egynek kivételével nyugovóra tért most már mindenki . . . Mikor megvirradt, Nagy Gyurkának első gondja volt felkeresni Timár Borcsáék kékre meszelt kis házát. Ott találta a szép leányt a virágzó kis kertben . . . Épen csokrot kötött . . . — De jókor felkeltél Gyurka ! — Téged akartalak látni Boriskám. Ugy-e, hogy nekem kötöd azt a szép csokrot? . . . A leány zavarában fülig pirult. — Anyámnak kötöm . . . Születésnapja van . . . — De azt a szép rózsát csak nekem adod ugy-e ? — Ezt ? Ha épen rákötöd magad, neked adhatom . . . Vedd el . . . — Hogy akarom-e . . . ? — Csak ez az egy van! — Tegnap még kettő volt! — Igen . . . igazad van . . . nem is tudom hová lett . . . Ejnye 1 bizonyosan letörte valaki ! . . . — Letörték? . . . Vagy talán épen te törted le Boriska valaki számára . . . — Menjen Gyurka! . . . Nem tudom, vájjon kinek adtam volna ! . . . — Hát add nekem azt az egyet, ami még ott van a tövén, szerelmed jeléül... — Ne fossza meg kertemet . . . szebb lesz, ha itt virágzik, majd én felnevelem . . . azután akkor odaadom ... Jól van jól, Boriskám angyalom, Csak neveld — szól keserű gúnynyal Nagy Gyurka — ugus megkérem ma kezedet, épen ma, édes anyád születése napján ... A leány arcát ismét sötét pir futotta át . . . — Mire gondol Gyurka, ón még nem akarok férjhez menni . . . — Hiszen azt mondottad, hogy szeretsz . . . —• Szeretem hát, de mégis csak jobb nekem itthon . . . Tudja, hogy szegény öreg anyámat kell gondozni. — Ne busulj angyalom,, majd őt is magunkhoz vesszük . . . —- Azután . . . csak nem gondolja, hogy én elmennék magához feleségül! Gyurit nem lepték meg e szavak s hirtelen kérdé: — Hát miért nem? ... Én szeretlek téged Boriskám! -- Tudom . . . — Piros ráncos csizmát, kacki selyem kendőt veszek neked Boriskám s ugy bekötöm a fejedet, mint senki más. — Nem kell az én fejemet bekötni, hagyjon engem békében! — szólt dacosan a leány és befntott a házba. Nagy Gyurka utánna nézett egy ideig, mig a fájdalom könnye el nem homályositá szemeit, azután ő is megfordult és tovább ment, százsor is elmondva : — Majd ott leszek ma este ismét a dombtetőn . . . majd a szemébe nézek én annak a legénynek, aki fogadom, hogy sohasem lesz ennek a leánynak az ura . . . Bizony mondom, hogy soha, de soha! . . . Csakugyan ott volt az Odvason — már napszálltakor . . . Onnét mindent láthatott és ott bevárhatta vetélytársát, ki bizonyosan eljön ismét bekopogtatni a szép leány ablakán . . . Ugy is lett. Eljött. Gyuri megvárta, mig kinyílt az ablak, akkor lesietett a dombtetőről, óvatosan, vigyázva, nehogy árulója legyen egy lombzörrenés, vagy egy legördülő kövecs zaja . . . Oda lopódzott a kis ház falához . .. Az enyelgő szerelmesek nem vették észre . . . — Ezt a rózsát neked szántam Pista, mert szeretlek! . . . — Eszem a szivedet érte aranyos Boriskám ! — s csókot nyomot a kinyújtott ajkakra. Nagy Gyurka szemei lángban égtek, arcának vonásait feldúlta a harag, a bosszú, a düh, ugy nézett ki ott a bokrok homályos árnyékában, mint egy ugrásrakész vadállat, csak a kezében csillogott valami, egy kurtanyelü késnek hosszú fényes acélja . . . Hideg szél rázta meg a fák lombjait . . . Brr! Olyan, mint a halál rideg fagyos lehellete . . . — Egy csókot angyalom ! . . . Csak egyet még és azután megyek! A leány az ablakon át magához ölelte a legényt és suttogva, tréfálva mondá: iMeghallják ám! . . . — Hadd hallják, szeretném én tudni, hogy ki merne velem szembeszállani. .. Nagy Gyurka nem tűrhette tovább fájdalmát, kiugrott a bokorból s egy p

;

|lanat alatt ott termett az ablak alatt. — Én! Jaj az istenért, Gyurka, Gyurka 1 — sikoltozott a leány. — Gazember ! — dörgé magánkívül a szerencsétlen s ellenfelének ugrott, hogy torkon ragadja a csábitót. -— Gazember kend 1 Hallja, én be! csületes járatban vagyok itt, de kend, j mint a tolvaj, ide lopódzott . . . — Gyurka, Gyurka ... az égre ! árj tatlan vagyok ! kiáltotta Boriska. — Számomra neveled a rózsát ugy-e ? \ • • • — azután a legényhez fordulva — I csókot kértél, nesze csók helyett — s a ! magasra emelt kést markolatig ütötte szivébe . . . Egy jajkiáltás, egy tompa hörgés. . és a földet pirosra festette a vér kiömlő árja . . . Ott feküdt Hódy Pista a porban élettelenül. Nagy Gyurka feljelentette magát. Elfogták, elitélték — kötélre. Nem kapott kegyelmet, de nem is várt. Megnyugodott rettentő sorsában. A szép Boriska pedig beteg lett, súlyos, nehéz beteg, még most is ott fekszik a kórágyon ; eszét megbontotta , a véres kép, lelkét megrendítette a vádló | öntudat keserű érzete. Nem gyógyitI hatja orvosság ! Lassú halál, csendes I kimúlás — lelki ós testi soi vadás annak a neve . . .