Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-17 / 13. szám

Békéscsaba, 1907. február 69. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Az egész művelt világ közvéleménye ma már a progresszív adórendszer alapján áll. A nyugati államok vették először észre, hogy a mai adózás nemcsak igazságtalan, hanem reaktionárius elve ket szolgáló is s hovatovább mind nagyobb tért hódított az a jogos követelmény, hogy az. aki többet keres és az, akinek többje van, több adót fizessen, mint a szegény napszámosember például. A művelt közvélemény régen tisztázta már ezt a kérdést a nyugaton, ahol számotvetettek azon körülménnyel, hogy a nagyobb jövedelemmel rendelkező polgár aránylagosan magasabb adókulcs szerint adóztatandó meg, mint ez az egyén, akinek jövedelme csekélyebb : az adóztatást is a növekvő jövedelem arányában előre megállapított, fokozatosan emelkedő adókulcs szerint viszik keresztül s a legtöbb államban ezen korintézmény megvalósítása régen lekerült már a napirendről. Egyedül a mi országunk az, amely bármennyire érzi a mostani állapot tarthatatlanságát és nyomasztó voltát, bármennyire át van hatva a haladó korszellem szankcionált eredményeitől az alsó- és középosztály, érdekeit szolgáló reformok megvalósítását még mindig függőben tartja. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának most újfent alkalma nyilik, hogy a szabadelvüségnek, a liberalizmusnak egyik zászlóvivője legyen. Szeged város törvényhatósági bizottsága ugyanis balátván az adóreform szükségszerűségét, elhatározta, hogy felír a képviselőházhoz s kérni fogja azt, hogy az egyenlő teherviselés szempotjából egyedül igazságos és arányos, de a kor jogos kívánalmaitól is megkövetelt s a törvényhatóságok által folyton szorgalmazott modern adórendszert hozza be. Egyidejűleg kéri a törvényhozást, hogy ott, hol a magyar királyi pénzügyigazgatóságnak működési köre két törvényhatósági területre terjed ki, külön-külön adófelszólamlási bizottságot alakíttassanak. Ezt a szabadszellemü határozatot pártolás céljából megküldték a szegediek Békésvármegye törvéuyhatóságának is, amely kétségtelenül egyhangú határozattal csatlakozik a szomszédos törvényhatóság feliratának szelleméhez. Itt megjegyezni kívánjuk, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottságának egyik tagjának is szándékában volt a szegedihez hasonló indítványt terjeszteni a közgyűlés elé. De ha megelőztek is minket a szegediek, ez mitse von le annak a határozatnak értékéből, melyei a megküldött felirathoz pártolólag csatlakozunk. Késő ősz van . . . Hullanak a sárga falevelek, Letépi egyenként az enyészet tarló szele . , . , , . Harangoznak a kis faluban, a j lélekharang szomorúan, fájdalmasan ; kong . . . most viszik Nagy Gyurkát a ; bitóhoz, oda a dombtetőre, a Timár j Borcsáék háza fölé, hogy mindenki ta- í nuljon abból, példaképen a jövőre. — Már mindjárt ott vannak, néhány lépés- \ nyíre a szégyenfától . . . A szegény elitélt egy pillantást vet a kékre meszelt házra, mely véres tettének színhelye "volt, meglátja a kis ablakot, abban a lázbeteg leányt, amint megüvegesedett szemeivel mereven bámul elé . , . Összeborzad s kezeivel szeméhez akar nyúlni, hogy letörölje azt a két könycseppet, mely pilláin rezeg, de nem tjidja, nem birja, hiszen le vannak láncolva karjai . . . Kimondhatatlan érzelem vesz erőt lelkén s önkénytelenül suttogják vonagló ajkai: — Isten veled Boriskám . . . édes angyalom! . . . És a lázbeteg leány meghallja a sir küszöbéről jövő hangokat, kiolvassa azokból a kétségbeesett sápadt vonásokból a mult egész történetét, felismeri hütlenül elhagyott kedvesét és kirohan a házból . . . — Megyek . . . Gyuri . . . megyek! ne hagyj el... tied vagyok, tied leszek ! Azután összeesik ott a küszöb előtt s szemének könnyei helyett ajkán egy vércsepp regél csak megszakadt szivének fájdalmáról . . . Mire bevitték, ágyba fektették a holt leányt, már Nagy Gyurka sem volt többé . . . Ott függött a bitón — ott a dombtetőn! Sorok a „budapestinaplónak". Darabont hazugság Békésmegyéről. Válaszoljon, oh válaszoljon : „budapestinapló". Kedves „budapestinapló"! Kétségtelenül megállapítható bizonyossággal tudja az ország népe azt, hogy Önnek, egykori érdemei miatt nyugdíjba helyezett főszerkesztője : Vészi (Weisz) József úr az atyai gondoskodás pazar áldásával szórta Fehérváry Géza rendelkezési alapjának csengő obulusait. Valamiképpen tudja ez a hitvány nép, hogy Ön sokkal magasabb tételeket zsebelt be azoknál a vándorló hittéritőknél, akik az Ön kitartó ja: Kristóffy József úr magas grátiájának jóvoltából vasúti szabadjegyet kaptak, hogy szerte az országban híveket gyűjtsenek ama maszlagnak, melyet Ön, kedves „budapestinapló" most a Szabad Gondolat cimü mellékletének hasábjain naponként adogat be a pariiisis progressziva tüneteivel küzdő két lábu hüllőknek. Mindezek után, kedves „budapesti napló", ne vegye rossz néven, hogy mi észrevesszük Önt s bocsássa meg nekünk, ha egy vármegyénket érdeklő pirámidális hazugságával olyképpen akarunk foglalkozni, amint kitartott sajtóhölgyek füllentéseivel komoly újságoknak foglalkozni szokás. Kedves „budapestinapló"! Jellemes ember még a briganti becsületben is hisz. Miért ne hinne tehát első pillanatra Önnek, aki az akasztófa alatti humor vénáját gyakorlatilag oltogatja szervezetébe ?! Hisz agytekercseit ugy átjárta már a kinban kikotolt „Gál Lajos kir. albiró" féle nevek viselőinek fantasztikus hazudozási mániája, hogy — ezeret egy ellen ! — rövid egynehány hónap elmultával tulajdon magának, a „budapesti naplónak" létezését is letagadja már. Mielőtt azonban megtörténhetnék ez, konstatálni kívánjuk, hogy Ön megint — hazudott! . . . Február 14-én országgámerészkedett számában ezeket írja Békésvármegye törvényhatósági bizottságáról : „Békésvármegye közgyűlése oda van a gyönyörűségtől: hatalmas szociálpolitikai cselekedetet követett el. Ambrus Sándor alispán javaslatára elhatározták, hogy ötezer munkáscsaládnak családi ház építésére kamatmentes kölcsönt ad és e célra..megszavazott félmillió koronát. Ötezer családnak ötszázezer koronát, • egy családi ház építésére tehát összevissza száz korona jut, amiből elég tágas — ólat építhetnek maguknak a boldogított munkások. Többre nem igen "telik. Nincs szebb dolog, a koalíciós szociálpolitikánál." Kedves „budapestinapló"! Önnek lehet cikkeket közölni két krajcár ellenében szédült agyú demagógoktól is. Az Ön közönsége beveszi azokat az írásokat, mint ahogy bevette bizonyára ezt a hazugságát is. De figyelmeztetni kívánjuk Önt, kedves „napló", hogy vármegyénk közgyűlése nem foglalkozott még az Ön hazugságával s figyelmeztetni kívánjuk, hogy nem ötezer, hanem ötszáz munkásháznak fölépítését hozza javaslatba Ambrus Sándor alispán a februári közgyűlésnek, amelyet e hó 2 7-én tartunk. Minden további kommentár nélkül konstatáljuk, hogy Ön ilyen hazugságokkal tömi tele hasábjait, amelyek elejétől végig lerakóhelyei a valótlanságnak és ildomtalanságnak. Verstanden, kedves „budapesti napló"? . . . A békésszentandrási' csatornázás. Céltudatos munka a tüdővósz ellen. Három év alatt be kell fejezni. Az alföldi vármegyékben, ahol fölös számban szedi áldozat lit a tüiővÓ3Z, rég foglalkoznak már e kegyetlen betegség megakadályozásának módozataival. Óriási költségek ós fáradozások árán sanatóriumok létesülnek, az óvintézkedéseknek hosszú láncolata vonul keresztül ezeken a vármegyéken, felolvasásokat, értekezéseket tartunk . . . i ' Sok hűhó semmiért s az alapok eltávolításának gondjával senkisem foglalkozik . . . Pedig kétségtelenül igazat ad nekünk abban minden orvos-kapacitás hogy az alföldi tüdővész oka a levegőben, az utak porában, a hiányos csa tornázásban és abban keresendő, hogy ! a tüdőt megtámadó pornak helyhezkötéséről alig-alig gondoskodunk valamicskét. Az alföldi port a kövezetlen utakon kivül főleg az okozza, hogy az uttestekre gyülemlő vizeknek nincsen levezető helyük. Ez a vízmennyiség megfekszi az uttestet s port termel munkájában. És ezen a csatornázás segit leg első sorban. Ezért üdvözöljük örömmel a községeknek ama törekvéseit, melyeka csatornahálózat kiépítését óhajtják elérni. Legutóbb Békésszentandrásnak jutott dűlőre ilyen irányú törekvése. Békéss?entandráson még 1903. évben helyszini tárgyalás volt a csatornahá'ózat kiépítésének érdekében. E hálózat terveit Ribánszky Pál és Povitzky Kálmán mérnökök készítették s azokat az aradi királyi kultúrmérnöki hivatal vizsgálta felül. Tegnap aztán a mérnöki hivatal helybenhagyólag k ül d te vissza a terveket s előterjesztése alapján kiadták az építési engedélyt is. Az engedély tartama időhöz kötve nincs, de köteles a község az engedély elvesztésének ; terhe mellett három esztendő alatt kiépíteni a hálózatot. A kiépítés alatt álló községi főcsatorna a Körös—Tisza—Maros ármentesitö 'társulat tulajdonát képező békósszentandrás-nagyfertői csatornába lesz vezetve s ezen keresztül a Holtkörösbe vinné a vizet. Utazás a jutalomjátékok körül. Komoly irás, komoly színészekhez és direktorokhoz. Színésznek lenni mindenképpen jó. De legeslegjobb akkor, ha a szerződós jutalom játékot is biztosit a müvészproletár részére. Mi is az a jutalomjáték? Nagy városokban csak egyféleképpen értelmezik ezt a fogalmat Jutalomjáték minden föllépés, mely a művészembernek erkölcsi sikert bizto it. A közönség elismerése ós tapsa sokkal becsesebb egy öntudatos szinész előtt, mint az a külön kijelölt nap, amelyre vásári dobbal, meg plakátokkal fogják a publikumot, mint a cirkuszproduktiok idején. A Mucsán lakó műpártolók felfogása ebben a tekintetben is elüt a mangettet viselő modern urak gondolkozásától. Ez a felfogás hozzásimul a festett deszkák világában lakók egynémelyikének gondolatköréhez, (nem Csabáról szólunk!) akik a csűrökben és falusi ivókban remekelő vándortruppok tagjainak vélik magukat, akik a csepürágástól a mesterséges hascsikarás után zásáig mindenben művészetet látnak és akik néha mégis oly messze állanak a művészettől, mint a jutalomjátékok a komoly művészeti érdekeket szolgáló színtársulatok és művészgárdák területétől. Lám, alighogy közénk jött a maga társulatával M e ze y Kálmán direktor, mi illő jóhiszeműséggel és igazságot szolgáló részrehajlatlansággal kijelen- | teni siettünk, hogy az ő gárdája egy előkelő müvészköztársaság, amely magasan fölötte áll a másodrendű színtársulatoknak Erkölcsi következtetéseink mindenben fedték az igazságot s már akkor figyelmeztettük a közönséget, hogy Mezey Kálmán társulatának előadásait ugy kell tekinteni, mint egy minden tekintetben kifogástalan művészgárda legpompásabb remekelését. A közönség méltányolta is szavainknak igazát, amit sok-sok telt ház bevétele bizonyít. A közönség tehát eleget tett kötelességének, mely a müpártolás tekintetében jövőre is aktuális lesz. Csak Mezey Kálmán derék művészgárdája felejtkezett meg egy kissé arról, hogy az a közönség, amely önállóan gondolkozni tud, nMn mucsai közönség, amely jutalomjátékokkal tüntetendő ki akkor is, ha erkölcsi tekintetban páratlanul hálás és elismerő.. Mi önérzetbe vágó dolognak tartjuk azt, hogy borravaló gyűjtésével, különös ajándékok feladogatásával fejeztessék ki akárkik és akármik a művészet iránt kötelességszerűen érzett rokonszenvet. De komoly művész vissza is utasítja az ilyen akciót. Anyagi leróni való csak a direktor ós közönség között van. A többi a szinész és a direktor dolga. És ez így is van jól, mert az önérzetnek tiltakoznia kell az ellen, hogy pincér-borravalókhoz hasonló adakozással traktálja a közönség a művészetnek katonáit és papnőit. Szorosan a jutalomjátékok lélektanához tartozik, azoknak a meglepetéseknek és kedveskedéseknek erkölcsi elbírálása is, melyek a vörösbetüs estéken csalogatják össze a mucsai közönséget. Ezeknek a produl tióknak egyike abból áll, hogy a kedvelt művésznő, vagy művészember fényképeit dobja az elismerés viszonzásául a közönség közé. Nálunk — hála Istennek ! — nem sülyedt még ennyire a jóizlés, de nem is tételezzük föl, hogy a békéscsabai közönséget oly kiskorúnak vélné valaki, hogy ilyen lovardaszerü merényletekkel sértené meg ízlését és önérzetét. Valamikor egy színtársulat „megjutalmazottjának" előadását láttuk. Nevezetes lesz előttünk ez mindig. Sajószentpéter az a nevezetes község, ahol a primadonna — harisnyakötőinek szótvágott rongy-darabjaival" traktálta meg a közönséget, amely tombolt, lelkesedett, mint a bezárt szamár. Hát kérjük szeretette], mi sem Sajószentpéter, sem M u c s a nem vagyunk. Egyforma távolságra esik tőlük Arad is, Nagyvárad is, Budapest is. Hol itt, hol ott alkalmunk nyilik elsajátítani az disztingvált izlést, mely a mod< rn színházlátogatóknak elengedhetetlen föltétele. És amikor erre hivatkozunk, kérjük a direktort, hogy ne becsülje le a mi közönségünket. Hagyja a jutalomjátókok rendszerét a felvidéknek, a harisnyakötőt a primadonna bájának, a borrá valót a pincérnek s jutalomjáték helyett b ucsuelőadást tartasson, amely sem a jóizlést, sem a művészetet nem sérti. Egyebekben, ha már belekerültünk a forgatagba, csináljuk végig az egészet. De a jövőben több tapintatosságot várunk Mezey Kálmán részéről, akit szeretni és megbecsülni tanultunk. sz. b. Gége-torna Gyomán, vagy: Hogyan terjesztik az eszmét ? azaz : Kenyér helyett márszelyéz . . . A misztikus, titokzatos dolgoknak mindig hivei voltak községeink. Luca napján a szék jóstehetségéhez apellál a hiszékeny. Szilveszter éjjelén ugy sistereg az ólom a nádvárok meghitt csöndjében, hogy a pokol ördögeinek sejtelmes zizegését vélnéd hallani. Máskor ifjú lábmüvészek ugrándoznak a harmonika hangja mellett, hogy a csudavéletlen belój'ök varázsolja a dzsentriboszton ihletét . . . Szóval fogékonyak vagyunk minden iránt, ami titokzatos, sejtelmes és megmagyarázhatatlan. Nem csoda tehát, ha a gyomai polgárok is találgatva rebesgetik mostanában, hogy miféle zűrzavar az, amit estónként egy jól elrejtett háznak környékén figyelhetnek meg ? ! Ne tessék rosszat gondolni. Ez a ház is olyan, mint a többi polgárház. Ablakai vannak s ha valamiben különbözik is a többitől, ez a különbözet csak egy föliratban szorul semmitmondó egésszé. Kíváncsiak talán e föliratra az olvasók ? Hát ideigtatjuk menten : „S z a k egy-letl . . Nos ez a „szak-egy-let" valóban tele van miszticizmussal. A jóravaló gyomai nép azt rebesgeti felőle, hogy „Eszmét" termelnek abban .. . Amolyan templomfajta hely ez, ahová mindenki betéved, aki az ur felszentelt házának téglafalai közé csak akkor megy, ha nyár idején elviselhetetlen a hőség, vagy nincs más kapuköz, amely. védelmet nyújtana a záporeső ellen. Gyomán pedig sok az ilyen polgártársunk. Tiz, husz, száz is akad naponta. Megannyi derék, napbarnított arcú munkásember, akik igazán inkább illenének az Ur hajlékba, mint egy többé-kevésbbó világos tanokat hirdető épületbe, amely szakasztott olyan mint a többi ház, de mégis különb, mint egy becsületes polgárház . . . A mi derék gyomai polgártársaink estente ugyancsak megrohanják ezt az épületet. Azaz nem is rohanják . . ,