Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-17 / 13. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 13-ik szám. Vasárnap, február 17. BEKESM 11 QZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Nem „fekete könyvet"; mást, mást! A Békésvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának pénteki ülésén érdekes eszme merült föl a munkásmegrendszabályozásokra vonatkozóan. Az eszme nem uj keletű. Nem is azé, aki szót ejtett arról. Pesttmegyei gazdatársaink, épp ugy, mint a csongrádiak, Csanádiak és baranyamegyeiek, már hónapokkal ezelőtt megvalósították azt s ettől az időponttól kezdődően dicséretes buzgalommal Írogatják egy könyvbe azoknak a munkásoknak és cselédeknek neveit, akik renitens viselkedésük miatt elveszítették kenyerüket. Ennek a könyvnek fekete táblája van. A rendőrségek hivatalos termeiből ismerik azt a polgárok. A tekintetes policáj ott őrzi ezt a könyvet egy fényképes album szomszédszédságában mely a kis és nagy gazemberek képmásait tartja nyilván. Közrendészeti és közbiztonsági szempontból nagy jelentősége van ennek is, annak is. De az erkölcsi alap nem nyújt sem ennek, sem annak létjogosultságot. Mert ha erre az alapra helyezkedvén figyeljük a'dolgok állását, hibáztatnunk kell azt, hogy a társadalom futóvadjait büntetésüknek elszenvedése után is örök emlékezet jeléül akasztófa-jegygyel bélyegezzük meg. Volna-e hát erkölcsi indoka az olyan eljárásnak, mely a bérükért, a megélhetésért harcoló munkások neveit pellengérezi ki ? Az a harc, amely fenekestől fölzaEékóscsaba, február 16. varta most az ország gazdasági helyzetét, amely toronymagas hullámokat csap föl az eddig nyugodtan fejlődő gazdasági élet vértükrén, egyforma jogot biztosit munkásnak és munkaadónak. Egyforma fegyverrel küzdhetnek az ellenfelek; egyforma erővel. Visszaélésről csak akkor beszélhetünk, ha az erős, a gyöngébb félnek hátrányait lelketlenül, anyagi haszonlesésből, bűnösen és könnyelműen kihasználja. Az adott körülmények között azonban nem nehéz megállapítani, hogy melyik az erősebb fél. Visszaélést tehát csak az kötvethetne el, akinek kezében a pénz, a hatalom összpontosul. De mert ez a helyzet ma fordított arányban kedveskedik meglepetéseivel, csak a tulkapásról s nem visszaélésről beszélhetünk. Tulkapásról, — melyre az ügyesség jogosítja ellenfelünket. Az ügyesség pedig elsajátítható j tulajdon. A munkások szervezettsége, J akarata, kitartása és csökönyös reménykedése egy utópiában — ezek azok az eszközök, minőkkel a gazdatársadalom nem rendelkezik. Ezek azok az eszközök, melyek rémületbe ejtik a szervezetlen, akaratnélküli gazdákat, akik a munkások túlkapásaira ideges rémüldözéssel figyelnek s ha a szervezkedés szükségességét kellene sürgős és komoly megfontolás tárgyává tenniök, a régi, rozsdamarta, magyar-nemes flegmájával ismételgetik a patópáliádát: „Ehj, ráérünk arra még! . . ." Nos, ez a halogatás komoly következményeket vont maga után. A túlkapások mocsarában brekegő békáknak hangjaira is nevetni való együgyűséggel borzad össze a földes ur. A minden oldalon tapasztalható fájdalmas, veszedelmes következmény megbénította az akaratérőt s a kétségbeesés ólom súlya nehezedik az erősebb félre. Igy magyarázhatjuk meg azt, hogy komoly, férfias ellenállás helyett „fekete könyvet" Írogatnak a gazdák s hogy a harc serkentő tüzét nem érzik. Nem „fekete könyv" kell ide uraim 1 Abban a feneketlen sárban, melyet a munkástulkapások kavarnak föl untalan, nem szabad fetrengeni hagyni erőnket. Tessék szervezkedni és szervezkedni, mert a sült galambot nem taníthatjuk a repülés tudományára sem zöld, sem „fekete könyvvel"! _ _ (- iy) Választmányi ülés a Gazdasági Egyesületben. Gazdák és mnnkások harca. Nem kell a „fekete könyv"! A Békésmegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya pénteken délelőtt 9 órakor ülést tartott saját épületének közgyűlési termében Az ülés összehivását az tette szükségessé főképpen, hogy az aratási szerződések megkötése körül veszedelemben forgó kisgazdák érdekeit megvédjék a Gazdasági Egyesület tagjai. Az ülést B e 1 ic z e y Géza igazgató-elnök nyitotta meg. Elnöki előterjesztéseinek során értesítette a választmányt, hogy a kormány által hű szolgálataikért kitüntetendő cselédek névlistáján ik összeállításában a Gazdasági Egyesület is részt vett. Majd előterjeszti, hogy a földmivelésügyi miniszter Köröstarcsán l gy ingyenes szalmakalapfonó tanfolyamot rendez Szegeden megalakult Alföldi Gazdasági Egyesület felszólította a Békésmegyei Gazdasági Egyesületet, hogy lépjejn be tagjainak sorába, de a választmány e kérés teljesítését nem tartotta szükségesnek. B e 1 i c z e y Géza, etnöki bejelentései után, rátért annak a körülménynek ismertetésére is, hogy a Gazdasági Egyesület által megállapított feltétek alapján az aratók csak szórványosan kötnek szerződéseket s ha a nagy uradalmak el is látták már magukat aratókkal, azért a gazdaközönségnek egy igen tekintélyes része, a kisgazda-csoport még mindig veszedelemben forog. A munkások főleg a kisgazdáktól kérik túlkapásaiknak szankcionálását s oly horribilis követelésekkel állanak elő, hogy azokat még a nagy uradalmak sem teljesítenék. , S e r 1 y Kálmán nem tartja ezt csodálatosnak, mert eseteket tud, amikor maguk a gazdák is többet ígértek az egyesület által megállapított feltételeknél, sőt némely vidékeken egymást licitálják tul a földbirtokosok, ha munkást akarnak szerződtetni. Nag}'' hibát lát abban, hogy a Gazdasági Egyesület szerződés-mintája külön választja az aratást a cséplés- és hordástól. Ezzel egérutat nyitottunk azoknak, akik nem tartják most magukra nézve kötelezőnek a hivatalos mintalapot. Beliczey Géza nem hiszi, hogy a Gazdasági Egyesület tagjai közül bárki is megszegte volna a közös megállapodást. A munkások tartózkodó viselkeBétemegjei Közlöny tarcaja. A távosóho i Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal A régtől várt tavaszt, Számomra balzsam nincs legében, a vele nem maradsz. Hiába nyílnak, illatoznak Az ibolyák nekem. Ha őket a te kebledre Frissen nem tűzhetem. Pacsirta, csalogány dalában Mi gyönyört leljek én, Mikor nem csendül a te hangod, Legédesebb zeném ? Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, A milyen a szivem ! Koroda Pál. Ott a dombtetőn. — Falusi dráma. — - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Váncza Mihály. Rég leszállott az alkony, sötétkékes fátyol borult a messze láthatárra, itt-ott néhány csillag is feltűnt. A tavasz esti fuvalnia mámorító illatot lebbent szárnj^ain, az akáczvirág kéjes illatát . . . Már János bátya is hazatért, hogy nyugalomra hajtsa borgőztől nehéz fejét. Nem csoda, mai estéjét is a pinczében töltötte, abban a kis mohos sziklaodúban ott a falu végén. Nesztelenül jött, nehogy az asszonyt felköltse, még a komondor sem ugatta meg, az is behúzta lompos farkát s a kerítés mellől már csak félszemmel kandikál a nagy utca szélébe — hosszába. A toronyóra egyhangúan veri el a tizet s az éji bakter rekedt hangon mondja utána : Tizet elütötte már az óra, Térjen minden ember nyugovóra ! . . . Azután befordul a kis utcasarkon, hogy ő is megpihentesse fáradt testét valamelyik ház előtti lóczán legalább — egy órára. Hiába, a bakter is csak ember! Minden szunnyad, minden alszik, csak ott az, odvas domb alatt, a Timár Borcsáék kis nádfedelü házának ablakán szűrődik át halovány fény. Ott még fenn van valaki. Ott az utolsó ablakban... Most búvik elő a karcsú felhőfoszlányok mögül a sápadt hold, a komondorok x vonítása üdvözli . . . Fel sem veszi,

x még csak nem is mosolyog. Olyan önelégült komoly arccal bámul maga elé, mintha nem is látna semmit. Hej! pedig de sokat láthat az, a ki figyelemmel kiséri a Timár Borcsáék házának utolsó ablakát . . . Zajtalanul, csendesen nyilik ki az üvegtábla s egy fej jelenik meg abban a szűk keretben ... a hold legfényesebb sugara épen reá esik . . . Gyönyörű arc, piros pozsgás, szép leánynak az arca. Körülnéz, mintha keresne valakit . , . Még semmi . . . ismét beteszi az ablakot épen olyan csöndesen... De ime, most zörren a jázminbokor s délceg ifjú sompolyog a kis ablakhoz. Nem látja senki, nem hallja senki. Legalább ő azt gondolja! Hej pedig be jól látja valaki, a ki csak azért virraszt ott a dombtetőn, hogy őt láthassa . . . Zümmögő éji bogarak repdesnek a néma éjben, bohó lepkék csapódnak falhoz, nagyot koppanva, mintha meg akarnák súgni annak a legénynek: ne menj oda, csak maradj te otthon! Bohó gondolatok félre ! Kinek jutna eszébe a félelem ott — a kedvese ablaka alatt? ! Megkopogtatja halkan az üvegtáblát, mely rögtön felnyüik . . . — Pszt! — Ki az ? — Boriskám, édes angyalom ! — Pista, te vagy ? hol jársz ilyenkor? . . . Eredj haza, korán van még, meglátnak! . . . — Hadd lássanak, Boiiskám, most már láthatnak, hiszen ugy is elmegyünk jövő héten a paphoz I . . . — Mit beszélsz Pista! Szörnyűség! — Hát nem szeretsz engem! — Szeretlek . . . azaz hogy .... igen szeretlek ... de mit szól majd Gyurka, ha megtudja ? ! — Hadd beszéljen, ami neki tetszik, az ő dolga. — De megöl ! — Ne félj Boriskám, mig engem látsz! . . . — Mond csak, kikaptad már az anyád örökségét ? A jövő héten már kezem közt lesz, ! boldog;tűzhelyt alapítunk rajta. Csókolj , meg, eszem a szivedet, angyalom, ked! ves Boriskám . . . Édes csók csattant el a szeretők ajkairól. Tompa moraj hangzott a hegytetőről. A leány összerázkódott . . . — Semmi, semmi, édesem; csak egy madár röppent fel, vagy egy kődarab hullott alá . . . — Félek Pista, igen félek. No menj már, inkább jöjj el holnap ismét! — Holnap is eljövök, aranyos Boriskám. — No, inkább adok még egy csókot, csak eredj már . . . Menj, igen félek ! — Sohase félj kincsem, nem. lát minket senki sem. — Itt a csók, aztán menj ám! Ismét egy édes csók és — ismét egy hosszú, forró csók . . . Bezáródott a kis ablak, mögötte eltűnt a szép leány s a jázminbokrok közt a délceg ífju . .. A nádkunyhó feletti odvas dombról roskatag alak indul lefelé. Inognak, a lábai. A holdfénynél messziről úgy vennéd, egy öreg ember támolyog haza, pedig az is olyan délceg ifjú volt, mint amaz, csak a szerelem tette öreggé, a bizonytalan, szivet gyötrő, epedő szerelem. emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a ——— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár ós orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe* eredeti csomagolást. F. Eoffmann La Boche & Cie. Basel (Svájc.)