Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-10 / 12. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY kórházat építtessen, minden ezer lakós után 1—1 ágygyal. E kórházak modern berendezéssel látandók el s erre külö­nös suly fektethető azért is, mert az ilyen kórházaknak építési költségeit felerészben az országos betegápolási alap viseli. Zöldy János dr. szabályrendelet­tervezetét nem méltathatjuk e cikk ke­retei között, de szakértő tollal legköze­lebb hozzászólaltatunk. A közúti törvény és Békésmegye. - i Elkészült a javaslat. Az értekezletet elhalasztották. A magyar kereskedelemügyi minisz- j ternek az úttörvény revíziójára vonat- j kozó rendelete alapján vármegyénk al- jj ispánja január első napjaiban hivta föl J a békésmegyei államépitészeti hivatalt, hogy a revizionális munkálatokat meg­könnyítendő, készítse el a legsürgősebb kiépítéseket váró úthálózatra vonatkozó javaslatát. P e r s z i n a Alfréd kir. fő­mérnök most tett eleget ennek a meg­bízásnak s terjedelmes aktacsomóban tette meg tegnapelőtt javaslatát. Az akták között egy térkép is elfekszik, melyen nagy precizitással vannak feltüntetve a kiépítésre javaslatba hozott utvonalak. Az állami közutak közé fölvette az építészeti hivatal a szeghalom-füzes­gyarmati utat is, dacára azon miniszteri ígéretnek, hogy az csak a III. tansver­zális útnak kérdésével egyidőben lenne államosítva. Törvényhatósági bizottságunk által már előirányozott törvényhatósági köz­utak kiépítését hozta javaslatba az állam­épitészeti hivatal: Gyula-Doboz és Szeg­halom-Vésztő közötti útvonal. A gyoma­dó vaványait is javaslatba hozza, de csak azon esetre, ha ezt az utvonalat Jász­nagykunvármegye Dóvaványáig j Írási útként kiópiti. A tótkomlós-apácai út­vonal kiépítésére vonatkozó javaslatát is attól teszi függővé, ha Csanádmegye is vállalja a területére eső résszel szem­ben a kiépittetés kötelezettségét. Megjegyzi ezekután a hivatal, hogy az első ós második helyen emiitett ut­vonalakat azért is fölvette, mert a ke­reskedelemügyi miniszter azt óhajtja elérni, hogy minden község kövezett uton vasúti állomással legyen össze­kötve. Elérhető volna ez akkor is, ha a járási utak közzé soroznák ezt a két fontos vonalat, de a beruházási kölcsön terhére eszközölt tárgyalások során arról győződött meg az államépitészeti hiva­tal, nagyon gyöngén áll. A harmadik, negyedik, ötödik ós hatodik helyen fel­említett utvonalak eddig is mint tör­vényhatósági utak szerepeltek s kiépit­tetósüket azért irányozza elő most, mert a közúti törvény revíziójának alkalmá­val a járási utak kategóriájában sok útnak kiépítése válik lehetetlenné. Figyelmet fordított az államépitészeti hivatal e javaslat megszerkesztésénél arra is, hogy a megyei határok mentén levő községek a szomszédos vármegye nagyobb községeivel köves útvonal ut­ján legyenek összekötve. De ha mégis . . . ebből az összeté­pett lélek minden részéből uj láng törne elő, mely hatalmas tűzben egyesülve megemésztene mindent: elveket, hitet a jóban, erős akaratot, nőiességet és a hűség esküjét, mit az oltár előtt tettem és csak szeretnék azzal az őrületes szen­vedélylyel, határt nem ismerő elszánt­sággal, mely megvonta a józan észt, csak szeretni vágynék, mi lenne a csere ezért ? Az az út, melyen a bün tövisei végig sértenek, s az elért célnál vár reánk az önmegvetés, megalázás, kiábrándulás és az undor. Ha most elbucsuzunk, mind ezt el kerüljük, s barátságunkból megmarad annyi kellemes órának, ártatlan ós mégis , édes emléke, meg az a tapasztalad, ho^y nő ós férfi között, ha azok rokonleikük ós fiatalok, nem állhat fenn barátság, vagy csak rövid ideig. De ez a rövid dő mesésen szép volt. Az erre való em­lékezés mosolyt fog csalni ajkaimra még nagyon sokáig ; e mosolyban büsz­keség és megnyugvás is lesz, mert játszva a tűzzel, sem égettem meg a kezemet. Tehát elválunk ... Ön kegyetlen­séggel fog vádolni, de e váddal együtt fellép lelkében a hatványozott tisztelet és erre büszkébb vagyok, mint szerel­mére. Kihagyta ellenben a javaslatból a kisebb fontossággal biró utvonalakat. Ilyenek: a gyula-vésztő-szeghalom-füzes­gyarmati, a doboz-vésztő-okányi, a gyula­vésztő- csökmői, a mezőberény-vésztő­füzesgyarmati ós füzesgyarmat-nagy­bucsai utvonalak. Ambrus alispán most összehívja a javaslat végleges megszerkesztésére kijelölt községi vezetőembereket. Ez az | értekezlet azonban közbejött akadályok ; miatt csak jövő hó első napjniban fog összeülni. Barátnője Emma. A Közművelődési Egyesület esőd előtt! Szűkíteni akarják a munkakört. Részvétlenség, vagy tehetetlenség ? A Békésmegyei Közművelődési Egye­sület ma délután közgyűlést tart a vár­megyeház kistermében. Évek óta ez az első közgyűlés, amelyen érdemleges fényt vetnek vármegyénk Közművelő­dési Egyesületének működésére és belső világára. Vártuk ézt a közgyűlést, mert ugy tartottuk, hogy minden egyesületnek tevékenységét s az egyesület élén álló tényezők ügybuzgalmát föltótlenül fo­kozza egy-egy olyan összejövetel, amely­nek tagjai és hozzászólói a hibák föl­tárásával kijelölik az igazi munkakedv útjait. S kiváltképpen vártuk ezt a köz­gyűlést, mert abban a meggyőződésben voltunk, hogy a Békésvármegyei Köz­művelődési Egyesület csak azóta leng a bizonytalanság hajszálán, mióta az elnök személyétől, kényelmétől és belátásától tették függővé a nyilvános beszámoló­kat és a közgyűlések tartását is. Ugy értesülünk azonban, hogy ez a közgyűlés kellemetlen meglepetéseket tartogat a tagok számára. Eltekintvén az eredményekben sikertelennek mond­ható 2—3 esztendős működés adatainak ismertetésétől, azt halljuk, hogy propo­siciót tesz a vezetőség az egyesületi mü­ködós-kör összébb vonására s teljesen ki akarja kapcsolni az irodalmi érdekek istápolását. Előre kijelentjük, hogy ez a szán­dék — megvalósulása esetén — halálát jelentené a Közművelődési Egyesület­nek, amely ha legutóbb nem elégíthette ki mindenben a várakozásokat, épp an­nak tudhatjuk be ezt a jelenséget, hogy nem fordított kellő figyelmet az irodalmi szakba összeforrott kötelességeire. Ana­léseink bizonyítják ezt. Mig ez az egye­sület elsősorban s főképpen irodalmi téren fejtett ki igazi elevenségtől átha­tott munkálkodást, más volt a siker is. Mihelyest lankadni kezdett e téren a szorgalom, hanyatlott az egyesület ele­vensége, sokat veszített létjogosultsága s alapot nyújtott arra is, hogy a leg­erélyesebb támadásokat intézzék az egyesület ellen nemcsak a közművelő­désünkkel foglalkozó polgártársak, ha­nem a megyei sajtó is. És ez a tapasztalat nem kerülte el a vezetők figyelmét sem. Az, hogy nin­csenek irodalom barátok, nincsenek lel­kes emberek,még nem élezi ki egyike sem a Közművelődési Egyesület válságának kérdését, amely akkor volna megoldható, ha olyan embert állítanánk az élére, aki társadalmi állásának súlyával, egyénisé­gével s közkedveltségével uj életet ön­tene a tagokba. Olyan vezetővel, aki ma már eljátszotta mindenét s közéleti szereplésének útjába került nem sokkal ózelőtt mindaz, amit jogosnak, szépnek, becsületesnek és követendőnek találunk — nem alkalmas vezetői szerepre. El­vártuk volna tőle azt a tapintatosságot' hogy figyelmeztetés nélkül intsen bú­csút az Egyesületnek, mert ha most a haladás csöndes processzusába jutottunk, őt okoljuk ezért. Nem szabad megengedni, hogy olyan formában vonják össze a Közművelődési Egyesület működésének határait, amint a vezetők tervezik. De igenis követeljük azt, hogy uj erők kerüljenek a vezető­állásokba s igy biztosítsák az Egyesü­leti életet, amelyre még sok és nagy feladat vár Békésmegyében. A csabai tulipán-bazár. Séta a csarnokban. Megnyitás és berekesztés. Lelkiismeretes ügybuzgalom, fárad­hatatlan tevékenység s a nemes törek­vések iránt való hajlandóság olyan dol­got produkált a békéscsabai vigadóban, amelyhez hasonló e vármegye területén aligha volt ezelőtt. Ott látjuk abban a teremben egy egész község ipari produk­tumait, ott az emberi ügyességnek száz és száz példányát, a kéz-mesterek művészi dolgait s a pompás kollektiokban nem találunk egyetlen olyan tárgyra sem, amely ne gyönyörködtetné a szemet, vagy ne ejtené csodálatba a szemlélőt. Erre a bazárra, melyet a békéscsa­bai tulipánszövetség rendezett, valóban nagy szükség volt. A lokálpátrotizmus ugyanis nálunk perverz területekre csa­pott s nem azt pártolja ami helyi, hanem azt, amit idegen piacok ós ipari terüle­tek állítanak elő. A túltengő kicsinyes­kedés mosolytfakasztó közönynyel be­szél mindarról, ami helyben készült. A csabai iparos? . . . Hja, a csabai ipa­ros ? ... Nem ért mesterségéhez. Menjünk idegenbe, idegen városba, szól a nyárs­polgár s beteges vágygyal csüng min­denem, ha másegyebütt készült. Hisszük azonban, hogy az a lecke, melylyel a békéscsabai tulipánszövetség szolgált most az „idegent járóknak", a helyi ipar hatalmas próbaköve volt sépp ezért észretóriti a hitetlenek százait. Avagy kivánhatunk-e precízebb, csi­nosabb s kivitelükben ízlésesebb ipari dolgokat a csabai bazáron kiállitottak­nál ? A szem belefárad nézésükbe s ke­resve sem tudnak különbséget tenni a jó és jobb között. Mikor a terembe lépünk, már a kör­nyezet is megragadja a szomlólőt. A vi­gadó nagyterme szép díszben pompázik. Nemzotiszinü szallagok, zászlócskák lát­hatók itt is, ott is. Helyenként egy-egy hatalmas tulipán-festményi; a magyar nemzeti ipar megizmosodásnak, életre­keltósónek jelképe. A főbejárattól balra A d 1 e r Lajos cipészmester pompás tárgyait látjuk egy draperiás fülkében. Mellette Molnár Sámuel szabónak készítményei gyönyörködtetik az embert. Jobbról Rein Jenő kereskedőnek ízlésesen összeállított festékkollektiója, majd Liska ós Piukovics női divaltermeinek tetszetős csecsebecséi következnek. Schreyer József bé­késcsabai borkereskedőnek csoportja ragadja meg az utca felöli oldalon leg­előbb a szemlélőt- A lépcsőzetes oszlop polcáin pompás borokban, likörökben és erősebb fajta pálinkákban válogat­hatunk. A két sarokban Horváth és Békés fényképészek művészi nivón álló képcsoportozata kölcsönöz változa­tosságot az általános képnek. R ó t h y Béla hírneves csabai gyógyszerész kollektiójában eredetisé­get is találunk. Róthy most állította ki s most hozta forgalomba saját kószit­mónyü fogpasztáját, amely felvenni hi­vatott a versenyt osztrák szomszédaink rongy gyátmányaival. Ez a csoport különben a legérdekesebb és legpom pásabb része a bazárnak. Következnek ezután a békéscsabai „Bonum" asbestpadló-gyár kiállított tár­gyai. Egy hatalmas lépcső, széles csi­szolt lapokkal s mozaikszerű asbesf­lemezekkel. A lépcső megrendelésre készült. Odább K o n k u s Pál lomb­fürész munkái ragadják meg a figyel­met. Mellette páros, lila és világos kék drapériákkal bevont fülkékben H a v­r a n Lajos asztalos, Kertész Vilmos kárpitos és Liska kertész kiállított tárgyai következnek. A c i p é s z-sz ö­vetkezet készítményei szintén izl )­ses csoportosításban gyönyörködtetik a nézőt. S a j b e n Pál ós V i s k i bádogosok önmelegitő fürdőkádakat áirtottak ki. A kisterembe vezető fülkében S c h w a r t z Dávid fodrásznak szép haj munkái láthatók. A bejárat melletti oldalt a békéscsabai játékárugyár fog­lalta el. Amikor mindezeket futólag átnézte a szemlélő, nem tud betelni azzal a tarka, csudaszép kollektióval, melyet a házi-szőttesekből ós varrottasokból állí­tottak össze hölgyeink. Ez a csoport egymagában is egy külön termet órde­melt volna. Annyi benne a szebbnél szebb dolog. Négy hatalmas asztalon mutatja be azokat a tulipán szövetség, amely erre a kollektióra különösképpen büszke lehet. A mintegy száz kiállító közül figyelembe ajánljuk Salamon Erzsi, K u n k a Istvánná, S z i k o r a Jánosné, Boros Jánosné, Kovács Pálné, S z olár Andrásné, A n t s i n R. Ilona és H o 1 y e c z Jánosné munkáit. Meglepő újdonság a H i 11 ó Mátyásnó által zsaniliából készített karmantyúk ós boák. A kisteremben Reisz Miksa bú­torain kivül Kádár Jenő divatáru­házának sátra előtt állunk meg. Ennek a teremnek, legérdekesebb látnivalója azonban a gazdasági állami is­métlőiskola és polgári fiú­iskola háziipari munkájának cso­portja. Ennél a csoportnál oly nagy művészetét látjuk a kézi ügyességnek, hogy legteljesebb elismnréssel kell adóznunk a két intézet jeles vezetőinek. Makayné Pekó Valéria tanítónő tanítványai a legfiligránsabb, legizlé­sesebb és legmüvésziesebb apróságo­kat, gyékényből font ujságtartót, gyer­mek-tálkát, asztalfutót, gyümölcskosa­rakat stb. stb. állítottak ki. Az ismétlő iskola növendékei 206 tárgygyal vettek részt a bazárban. A vigadó nagytermében reggeltől estig tolong a közönség, aminek az a magyarázata, hogy ez a nagyszabású látványosság csak két napig tart s ma este tánccal nyer befejezést. Ma dél­után 5 órakor — épp ugy mint tegnap, teát szolgálnak föl a tulipánszövetség buzgó tagjai. A bazár első napján is sok tárgy kelt el, de hihető, hogy a tegnap megvásárolt tárgyak száma á ma eladottakban háromszoros lesz. A békéscsabai tulipán-bazár ünne­pies megnyitása tegnap délelőtt 8 óra kor ment végbe. H a a n Béla elnök tartotta a megnyitóbeszédet. Szavaiban rátért a tulipán-mozgalom üdvös céljaira is, bazár rendezésének előnyeit és fon­tosságát emelte ki. H a a n Béla után a község nevében Galli Gyula adóügyi jegyző beszélt, majd Áchim Kászló ipartestületi alel­nök emlékezett meg Békéscsaba közsög tulipánszövetsége elnöknőjének, Kis Lászlónénak érdemeiről, aki fölvetette az iparbazár eszméjét és azt meg is va­lósitotte. Végül a csabai daloskör elénekelte a szózatot s ezzel az egyszerűségében is fölemelő megnyitó ünnep véget ért. A megnyitáson az iparos dlvasókör testü­letileg vett részt. A kereskedők egye­sületét Klein Gusztáv, C s u t a g Béni ós Sasofszky Emil képviselték. A hatóság képviseletében S e i 1 e r Elek főszolgabíró jelent meg. Sorok egy orvosválasztáshoz, Hol vagy Ádám ? Az elismerés, bizalom, ragaszkodás, tisztelet ós szeretet ritka megnyilatko­zásának volt részese a napokban Vésztő község képzett, törekvő orvosa: dr. B a r t h a Sándor. Amidőn ez esettel a Bókésmegyei Közlöny hasábjain bőveb­ben foglalkozunk, nem a derék orvos­nak akarunk reklámot csinálni — mert hiszen ő arra nem is szorult — de ki aka r j uk* i n agyarázni, miért irtuk cikkünk homlokára az Úrnak számonkérő sza­vait : Hol vagy Ádám ? . . . A dolog ott kezdődik, hogy Szeg­halom községe elhalt orvosának örö­kére pályázatot hirdetett. A járás agilis főszolgabirája éles szemmel átlátta, mi­lyen erőt bir a közegészségügy a mi doktorunkban. S mivel Szeghalmon a községi orvos dotációja valamivel jobb is, mint Vésztőn, a főszolgabíró — nem akarjuk elhinni, hogy egy kis lokál­patriotizmustól is áthatva —felhívta dr. Bartha figyelmét a pályázatra. Amint a jó bornak nem igen kell cégér s valamint az igazgyöngy értékét vásári dobbal publikálni nem szüksé­ges, — a járási .főszolgabírónak sem kedett jelöltje érdekében sem kapaci­táln , sem presszionálni. Minden kilin­cselés nélkül, a legtisztább választáson jelentékeny szótöbbséget nyert. Vésztő község lakosságát, amelyet természetszerűleg az ilyen pályázatok­ról előzetesen alig értesülhetnek, érzé­kenyen érintette közbecsíilt orvosának elvesztése. Alig terjedt el hire megvá­lasztatásának, mozgalom indult meg az­iránt, hogy — ha még lehetséges — maradásra birják. Dr. Kincses Imre ny. fötörzsorvosnak, a közegészségügyi bizottság elnökének vezetésével, egy monstre-deputáció kereste fel Bartha doktort, a szeretet ós ragaszkodás hang­ján kérve őt: Mondjon le a felsőbb ha­tóság által még meg nem erősített állá­sáról s maradjon továbbra is Vésztő közegészségének általánosan becsült őre. Részt vettek e küldöttségben gaz­dák, iparosok, kereskedők, munkások. Ugy halljuk, e küldöttség nemcsak a szavak frázisával marasztalta a jeles

Next

/
Thumbnails
Contents