Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-07 / 11. szám

Békéscsaba, 1907. <1 XXXIV-ik évfolyam. 10-ik szám. Csütörtök, február 7. • I BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A gazdasági helyzet. Békéscsaba, február 6. Akik régebben és élesebb szemmel figyelték gazdasági viszonyaink fejlődését, már egy évtized előtt megmondták azt a nézetüket, hogy a munkáskérdés a magyar gazdának a közeljövőben igen nagy gondot fog okozni. Az emiitett jövendölés olyan gyorsan és olyan mértékben következett be, amint azt talán maguk a jövendölők sem hitték. A gazdasági helyzet mai súlypontja már nem a termés jóvoltán, az értékesítés sikerén fordul meg, mint előbb rendesen szokott lenni, hanem a munkáskérdésen és nincs ma Magyarország gazdasági helyzetének súlyosabb természetű kérdése, mint a munkáskérdés. A helyzetet a következő tények jellemzik. A mult esztendőben kormányhatósági támogatást, vasúti szabadjegyeket élvezett szocialista izgatás bejárta az egész országot, hozzáférkőzött a népnek eddig még érintetlen tömegeihez is és a legvérmesebb színekkel ecsetelvén a munkások szervezkedésében rejlő erőt, olyan követelésre biztatta fel a munkásokat, amelyeket a magyarországi munkások életviszonyai szükségesekké nem tettek és amelyeket a munkaadók a magyar föld jelenleg való jövedelmi viszonyai között megadni képtelenek. Ebben a háborúban, amelyben minden vereség és minden győzelem csak akkor lehet hasznos, ha teljesen kielégítő békekötéssel végződik, van egy befolyás, ame'ylyel a nagy nyilvánosság nem számolt eléggé s amelyre csak az ujabb vizsgálatok vezettek rá. A szóban levő befolyás tehát az amerikai verseny, amely ugyan egész más alakban, de éppen olyan nyomasztóan érezteti a maga hatását közgazdaságunkkal, mint a 80-as években, amikor Európa és természetesen Magyarorazág mezőgazdasága is a legsúlyosabb válságba került. Kezeink között levő levelek arra mutatnak, hogy a szociálista izgatások és tulcsigásott bérkövetelések iránt Amerikából jövő hirek tették fogékonyakká a kedélyeket. Naponként nagy tömegekben jönnek a levelek Magyarországba az odavándoroltaktól, amely levelekben az amerikai nagy munkabérek csábító színeit csillogtatják. Mellékes, hogy a munkabéreket nem mezőgazdaságban, hanem ipari vállalatoktól kapják véreink s mellékes, hogy Amerikában a dollár vásárló ereje jóformán egyenlő a mi forintunkéval Amerikában a magyar bevándorlók a legrosszabbul fizetett munkások közé tartoznak. Az amerikai viszonyokhoz tartozik, hogy a rossz bér nincs alatta a napi egy dollárnak. Ez a mi pénzünk szerint havi 150 korona munkabért jelentene egy ember részére. Tehát olyan jövedelmet, aminek a müveit osztályok által, a műveltebb ipari szakerők által élvezett jövedelem átlaga is alatta van. Mindezeket a dolgokat a magyar munkás nem tudja figyelembe venni. Előtte csak az a levél van, amelyből csak az tűnik ki, hogy az Amerikában levő sógor, koma vagy cimbora havonként 150—200 koronát keres és fülében csak a szocialista apostol szava cseng, amely azt mondja, hogy a magyar földön is lehet ennyit keresni, hogy az ezer holdasok és a bőrkabátosok majd többet adnak a munkásnak és kevesebbet költenek uri kedvteléseikre. Az amerikai verseny vázolt hatása ellen eddig nagyon keveset tettünk. Mindenesetre kevesebbet, mintamenynyire az önvédelem feljogosít bennünket. Az amerikai bevándorlásra való csábítás, amely kitűnő üzlet, amelyből nemcsak a hajós társaságok húznak nagy hasznot, hanem New-Yorkban igen sokan fényesen élnek, az országban mindeddig meglehetős szabadon folyt. Erős és intenzív felvilágosító munkájába fog kerülni a hatóságoknak, a szaktestületeknek és az egyes gazdáknak, amig e csábítás hatását ellensúlyozni tudjuk. Szinte érdemes lenne statisztikát vezetni azokról a kivándorlókról, a kik Amerikában elpusztulnak dologházakban, fogházakban és hitványán fizetett rabszolga-munkákon sínylődnek. Mert az ilyen esetek némák, és az ilyen sorsba jutott emberek levelet nem irnak. Aktio a munkásházak érdekében. Ambrus Sándor a szegény népért. 500,000 koronás kölcsön. Nemcsak szociális, de közegészségügyi szempontból is fontos és üdvös gondolattal foglalkozik Békésvármegye alispánja. Ez a gondolat, ha a megvalósulás stádiumába kerül s ha várvegyénknek mindig nemesen gondolkozó törvényhatósági bizottsági tagjai ezúttal is figyelemmel lesznek a nyomorgó, szenvedő néprétegek helyzetére, korszakot alkotó kihatásaival nagyban enyhíteni fogja azt a sok panaszt, amelif ma lépten-nyomon felhangzik az alsóbb társadalmi rétegek ajkairól. Nem kevesebbről van szó, mint I arról, hogy a Békésmegyében létesi| tendö munkásházak kérdésével már az , égetően sürgős megoldás előtt álló kér! dések'sorában akar foglalkozni Ambrus | alispán s hogy az érdeklődés komo! lyabb s határozottabb formákat öltsön, már a február havi törvényhatósági közgyölés előtt is megemlékezik tervéről vármegyénk alispánja. Kétségtelenül konstatálható az a tény, hogy minél egészségesebb hajlékokban lakik az alsóbb néposztály, annál ritkábban pusztítja azt a réteget a tüdővész. És az is megállapítható, hogy ezidőszerint Békésvármegye az egyedüli olyan terület Magyarországban, amelynek minden községébe befészkelte már magát ez a gyilkos kór. Évenként másfélszer annyi felnőtt ember hal meg Békésmegye területén tüdővészben, mint a többi betegségekben együttvéve. Orvosi vélemények szerint az alföldi tüdővész óriási pusztításának fő okai az egészségtelen lakásviszonyok. Belátta ezt a földmivelésügyi kormány is, amely ez évi költségvetésébe horribilis summát vett föl, hogy a munkáslakások égető kérdésének megoldásában segédkezet nyújthasson a törvényhatóságoknak. Ambrus Sándor alispán a legalkalmasabb időpontot választotta tehát arra hogy a békésmegyei munkásházak építésére vonatkozóan, féléves jelentése kapcsán megemlékezzék a törvényhatósági bizottság előtt. Ambrus Sándor azt fogja javasolni, hogy a törvényhatóság 500.000 koronás kölcsönt vegyen föl s hasson oda, hogy a földmivelésügyi kormány a felveendő kölBékésmegyei Közlöny tárcája. Álom. Rólad álmodoztam, Hangodat hallottam — És míg nézésedben elmúlott a lelkem: Észrevétlen, lassan, megeredt a könynyem. Azt suttogtad szeretsz, Soha el nem feledsz És amig karjaimat utánad kitártam, Reggel lett, nappal lett, szétfoszlott az álmám. Ilonka, néni. Különféle asszonyok. Jelenetek. — - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Vánoza Mihály. I. A szekánt asszony. Személyek .• özv. Csudákyné, Hermina, szobaleány. (Történik a fővárosban, délelőtt tiz órakor, takarítás idején.) özv. Csudákyné (a kredencz előtt): Megmondtam már magának Hermina, hogy ezeket a feketekávés csészéket mindig egyforma távolságra rakja egymástól. Hermina (csodálkozva); Kérem . . . Csudákyné: Semmi kérem. A csészék között öt-öt centiméternyi távolság legyen. (Igazit rajtuk.) Látja, itt a harmadik és a negyedik cséeze között csak négy centiméter a hézag. Akkor nincs szimmetria! ) Hermina : Mi az kérem nagysága ? Csudákyné-. Hát maga még azt sem tudja? ... A rend kívánja igy, érti? Hermina : De én nem tudom, hogy mennyi öt centiméter. Csudákyné: Kérdezze meg a boltoslegénytől, akitől szalagot szokott vásárolni. Én nem beszélhetek magának annyit. De a jövőre ugy legyen, érti? Hermina: Igenis, kérem. Csudákyné-. Azután, ha bejön takarítani, előbb mossa meg mindig a kezeit, etazsérhoz csak tiszta kezekkel szabad nyúlni . . . (Vizsgálódik.) Ez a fénykép tartó kissé ferdén álljon, mert különben beletükröződik a világosság és nem látni jól az üvegtől a képet. Hermina : Igenis, kérem. Csudákyné: Ez a szőnyeg sem ott van, ahol tegnap volt. Lássa, egészen idáig, a párkányig kell húzni, ma is egy fél araszszal beljebb tette. Hja lelkem, nálam rend van és ha maga meg akar maradni, mindezt pontosan kell rendeznie ! Hermina: Igenis, kérem. Csudákyné-. (a virágtartót vizsgálja) : A virágokat is összeforgatta. No de ilyet! A fehér rózsa középen volt, a többi körülötte. Nálam mindig a fehér rózsa van a középen, vagy ha rózsa éppen nincs, hát valami más fehér virág. Magának semmi megfigyelő képessége sincs. Jövőre jobban vigyázzon mindenre ! Hermina: Igenis, kérem. Csudákyné-. A szalonasztalra is ügyeljen, a könyveknek és a fotográfiáknak mindig ugyanazon sorrendben kell raaradniok, látom, most is összecserélte. Talán nézegeti ? . . . Nem ez a fénykép volt felül, hanem a Küry Klári arcképe. Hermina : Nem tudom kérem, nagysága, hogy melyik az. Csudákyné-. Maga nem ismeri Küry Klári arcképét? . . . No, hát akkor j hogyan mert maga 16 korona bért kérni! i Tanulja meg!... Az jön mindig felülre, legalulra pedig Fedák Sári, közbe pedig a többi, olyan rendben, aminőben eddig volt. Jegyezze meg, hogy Küry Klári van mindig legfelül. Hermina: Igenis, kérem. Csudákyné: De megtanulja ám, mert én mindent csak egyszer szoktam mondani. Hermina : Majd ügyelni fogok, kérem nagysága, de hát előbb bele kell tanulnom. Csudákyné: Ügyes leány azt egyszerre megtanulja. Maga már egy hete van itt és mégsem tudja . . . Hát ez mi ? No hallja, maga ugyancsak rendetlen ! Miért tette ezt az újságot ide a szekrény tetejére ? Hermina : Nem tudtam kérem, hogy hová való. Csudákyné: Hát tegye az Íróasztalra. Hermina.- Ezentúl majd odateszem, kérem. Csudákyné-. Hogyan tartja azt a seprőt ? Hát még arra is én tanítsam'? ... 45 foknyi szög alatt kell tartani. Hermina (csodálkozva) : Nincs ebben kérem nagysága egy szög sem . . . Csudákyné-. Ki beszél itt amolyan szögről ? . . . Persze, ezt maga nem érti! Hát nézzen ide, megmutatom, hogyan kell a szeprőt tartani. (Kiveszi kezéből a seprőt, de olyan ügyetlenül tartja, hogy azzal ugyan alig lehetne seperni). Hermina: Igenis, kérem. (Tovább seper a maga módja szerint). Csudákyné-. Most látom, hogy maga cipőben van. Itt a szalonban csak papucsban szabad takarítani, mert a cipő sarka tönkreteszi a finom szőnyegeket. Persze maga ehez nem ért, talán maga sohasem látott még ilyen finom szőnyegeket. No, hová jutnék én, ha maga miatt pár hét múlva uj szőnyegeket kellene vennem: Nyolc korona volt ennek méterje, ugy bizony. Hermina: Megyek, felhúzom a papucsot. (Kifelé indul). Csudákyné-. A fejét is kösse be, j nem szeretném, ha a takarítás után ! hajszálakat találnék .. . Azután a körmei is megsérthetik a drága bútorokat. Nincs magának kesztűje ? ... Hermina: Olyasmi még nem volt a kezemen nagysága. Nem nekem való az kérem . .. (sértődve), nem vagyok én olyasféle leány! II. A gentry asszony. Személyek : Dr. Tóthfalussi Cs. Kálmánné. Zsófi, szakácsnő. (Történik nagyobb vidéki városoan, délelőtt, a konyhában). Tóthfalussyné: Maga Zsófi, még csak három napja van nálunk és nem ismeri a mi birtokunkat. Alig pár órányira van innét. 800 hold, no ha kimegyünk, tudom, hogy eláll a szeme-szája . . . Majd hozunk haza sok gyümölcsöt, főzeléket, baromfit. Zsófi: Hát, csókolom a kezét nagysága, bizony én azt szeretném látni. Tóthfalussyné: No majd meglátja. Ha az uramnak most olyan sok dolga nem volna, holnap is kimennénk . . . De az úr nagyon el van foglalva. Tudja, ő a vármegyében a leghíresebb ügyvéd, minden órában keres legalább 15 koronát. Zsófi: Jesszus! A mennyit én egy egész hónap alatt! Tóthfalussyné: Sőt néha többet is. Volt már esett, hogy egy félórai értekezésért 100 koronát kapót.