Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-07 / 11. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19ü7. febeuár 7. csőn felének annuitását magára vállalja. A felveendő kölcsönből 500 munkásházat lehetne fölépíteni s a háztulajdonos munkások alig fizetnének évente 30 koronát fejenként. Vármegyénknek már vannak munkásházai Orosházán és Békésen. Békéscsaba község most foglalkozik ezzel a kérdéssel s hihetőleg dűlőre is segiti azt. Csanádvármegye törvényhatósága már régebben fölismerte a munkásházaknak szociális és közegészségügyi fontosságát s épp ezért elhatározta, hogy építeni is fog ilyen 'lakásokat. Nem hisszük, hogy vármegyénk tör vényhatósági bizottsága ne ugyanilyen álláspontot foglalna el, mert ha van valahol létjogosultságuk a munkásházaknak, ugy ez a hely kétségtelenül a tüdővész fészke és ezidőszerinti melegágya : B é k é s v á r m e g y e. Szociáiista-tsrrorizmus BékésMegint feloszlattak egy „helyicsoportot." Nincs talajuk sem itt, sem ott. Nevetésig fokozódó kedélyes érzés szállja meg az embert ha végigolvassa azokat az írásokat, melyek a szociálisták sajtóorganumaihan arról regélnek, hogy a túlkapások dacára is csöndesen kérődző „polgári" társadalom mennyire erőszakoskodik a nemzetközi elveket valló szociálistákkal. S hányszor ujul meg ez a vád? Ki tüdná vájjon megmondani ? Nincs egy nyomdatermékük, mely a „feudális-klerikális" s más ilyen csattanósan végződő s épp ezért bizonyos körökben nagy tetszéssel hangoztatott jelzőkkel megtisztelt „polgári" társadalmat meg ne harapná s ki nem sütné róla, hogy ime megint a terrorizmus eszközeivel dolgozik. Közben aztán az internátionálizmus vitéz katonái olyan határozatokat hoznak egyik-másik bajtársuk ellen, mely a legteljesebb mértékig vérlázító s arculcsapja a legprimitívebb emberi érzéseket is. Példával szolgáljunk talán ? Hát következzen a példa: Szolga Gyula gyulai asztalossegéd munkás két kezének munkájával szerzi a mindennapi kenyeret, mint azok, akiket elvtársainak szólított. Történi egyszer, hogy Szolga éhesebb volt többi társainál s a gyulai helyi-csoportnak egyik határozatát nem respektálván mindenben, munkába állott az egyik mesterhez, aki vörös posztó volt a helyicsoport szemében. Persze, kisütötték róla menten, hogy megtagadta elveit s mert az éhes gyomor lázongását becsületes munkával akarta lecsillapítani,hadjáratot indítottak ellene. Először csak egy röpiratot nyomattak a „Világosság" cimü bpesti nyomdában. A röpirat aláírója a „gyulai helyicsoport" volt. Szerzője pedig S e r e s s József gyulai segédmunkás. Ebben a röpiratban 1 lehordták Szolga Gyulát mindennek s végül azt is állították róla, hogy — becsületes ember, aki épp ezért néni méltó a „helyi-csoport" tagjainak barátságára. Később észretértek, hogy ez sem elég energikus eszköz s határozatot hoztak, mely szerint nemcsak Szolga Gyulát kell bojkottálnia minden szervezett munkásnak, hanem azt, vagy azokat is, akik szóba állanak vele. Ez a napoleoniáda fülébe jutott Ambrus Sándor alispánnak. Vizsgálat következett ezután, melynek eredményeképpen a gyulai „helyi-csoport" mii ködésát felfüggesztették. A röpirat szerzője ellen pedig a budapesti vizsgálóbíró eljárást indított. Ilyen erőszakoskodásoknak tulajdonitható talán az az örvendetes jelenség hogy vármegye széltében egyre-másra megszűnnek a helyi-csoportok. Tegnap három csoportnak megszűnéséről is hir érkezett az alispáni hivatalhoz. Beszüntette működését békési, orosházi és a szentetornyai földmunkások csoportja is. Ugy látszik derengeni kezd már az elvakított népek világában . . . Egy kiszakított lap a statisztikából. Kedvezőtlen népmozgalmi adatok Ez is Békésmegyére vonatkozik. Vármegyénk statisztikai rovatában előkelő hely jut a nemzetiségi vidékek lakta események és népmozgalmi adatokkockájának. A szokásos népszámlálások idején mindig alkalom nyilik összehasonlítást tennünk az uj és a régi adatok között s legutóbb is regisztálható volt az az örvendetes tény, hogy a magyarosodás felé való haladás adatai teljes megnyugtatással lehetnek mindenkire nézve. Ámde kiderült utóbb, hogy ezek az adatok nem fedik mindenben az igazságot. Fgyszerüen tévesek, vagy hamisítottak, amit a központi statisztikai hivatal csak nagy nehezen tudott észrevenni. Hogy milyen méretűek és milyen jelentőségteljesek ez^k a téves adatszolgáltatások, példával szolgáljon erre az is, hogy a helyszínén eszközlendő személyes puhatolózások céljából az Országos Központi Statisztikai hivatal megbízásából tegnapelőtt Békésmegyébe érkezet Kovács Alajos miniszteri fogalmazó. A statisztikai hivatal Békés, Bécsaba, Mezőberény és Tótkomlós községekre vonatkozóan tartja szükségesnek a személyes puhatolódzásokat. A számok tudományával foglalkozó hivatal ugyanis arra a megdöbbentő tapasztalatra jutott, hogy .a békésmegyei nemzetiségi viszonyok nem mutatnak oly javulást, mint amilyent ettől a fajmagyar vármegyétől várni lehet, másrészt pedig azt konstatálta, hogy a népszámlálások közti időközökben beérkezett szociális népmozgalmi adatgyűjtések egészen más fejlődési viszonyokat mutatnak fői a magyarosodás tekintetében, mint a népszámlálásig visszamenőleg. Észlelte ezt már dr. F á b r y Sándor is alispán korában s tapasztalatait közlendő levelezésbe bocsájtkozott a statisztikai hivatallal. Ennek a folyománya Kovács miniszteri fogalmazónak kiküldetése is, kinek működése elé annál nagyobb érdeklődéssel nézünk, mert meg vagyunk győződve, hogy e tekintetben sok kiderítésre érdemes dologra akad Békéscsaba nemzetiségi vidékein. Békés község ügyeiből. Tisztviselők fegyelmije. Megfelebbezett határozat. Békés község tisztviselőire ugyancsak rossz napok járnak. Nemrégen történt, hogy a nádrág iseléssel megbarátkozni nem tudó elemnek egyik-másik tagja panaszt emelt a tisztviselői kar ellen, mert állítólag gorombán bánnak az ügyes-bajos dolgaikban bekopogtató gadákkal. Ez a panasz az alispánhoz lett adresszálva, aki áttette azt P o p o v i't s Szilveszter főszolgabíróhoz a panasz érdemi részének kiderítése céljából, Ez az ügy még folyamatban van s Török Gábor dr. békési ügyvéd fordult most Szathmáry Gábor békési főjegyző ellen, hogy még nagyobb legyen a békési zűrzavar. A Szathmáry-féle fegyelmi ügy régibb keletű már. Az elmúlt év folyamán ugyanis panasz érkezett Szathmáry Gábor ellen, hogy bizonyítványok kiállításáért illetéktelenül dijakat szed föl. A panaszt Török Gábor ügyvéd adta be s ez alapon Popovits Szilveszter békési főszolgabíró el is rendelte a vizsgálatot, amely megállapította, — hogy Szathmáry a községi törvény 90 és 91 §-ai alapján teljesíttetett munkálatokért valóban szedett föl dijakat s erről nem adott ki nyugtát. Popovits Szilveszter súlyosabb vétséget látott fenforogni e kérdésben s Zsófi (összecsapja a kezét): Boldog Isten! Hja könnyű akkor a nagyságának. Tóthfalussyné: Azért mi csak mérsékelten költünk. Minden kiadást meggondolunk és főképpen nem pazarlunk. Jobb most takarékoskodni, mint később esétleg szűkölködni. Zsófi: Pedig édes nagyságáéknál még gyermekek sincsenek. Tóthfalussyné (sóhajtva): Elég szomorú az, Zsófi. (Csengetnek.) (Inas számlát hoz a fűszerestől.) Tótfalussyné (Zsófihoz, aki a számlát behozta): Mondja meg, hogy az ur majd bemegy és kifizeti. — Bizonyosan elfelejtette. (Zsófi kimegy és elintézi a dolgot.) Zsófi: Hogy morgott ez az inas, azt mondta, hogy már tízszer volt itt. Tótfalussyné: Hazudott. Szemtelen kölyke ! No csak még egyszer jöjjön ide. Zsófi: Nem eresztem ám be! Tóthfalussyné: Az uram már képviselő is lehetett volna, most a választáskor is felajánlották neki a kerületet, de ő nem fogadta el. Jobban szereti a függetlenséget (Csengetnek) (A járásbíróság! kézbesítő fizetési meghagyást hoz. Zsófi átveszi.) Zsófi: Ezt az irást hozták, nagysága kérem. Tóthfalussyné (átveszi és a zsebéből ceruzát húzva ki, aláírja a vétivet): A férjemnek szól valami tanuzási ügyben. (Zsófi kiviszi az irást s ismét bejön). Zsófi: Az én Apámnak is hoztak ilyen irást, mikor elárverezték a házunkat. Tóthfalussyné (bosszúsan, de erőltetett mosolylyal): No ez nem olyan irás, minket ugyan nem fognak elárverezni, mert mi gazdagok vagyunk. Zsófi: Persze, hogy nem. Könnyű a nagyságának, de nehéz a szegény embernek. Tóthfalussyné: Mi nemes emberek vagyunk, mégis sok a baj. Az én édes anyám — garamszegi Nagykereszti Deák Péterné — Budapesten lakik a Práterutcában és nekem havonként száz korona gombostüpénzt küld, mégis meg kell gondolnunk a kiadásokat. Hja, az én édes anyám fejedelmi riiódon él. — Tart egy házikisasszonyt is, akinek semmi más dolga nincs, minthogy az újságokat felolvassa neki és beszélget vele. Ennek a társalkodónőnek — tudja így hívják az ilyen finomabb szobaleányokat — havonként 24 korona bére van s ott eszik az asztalnál anyámékkal együtt. Éppenmost karácsonyra is egész öltözet ruhát kapott ajándékba . . . No, mert telik. Az én édes apám földbirtokos Pestmegyében ... Ha maga látná a mi otthonunkat! Nyolc szobánk van, de még az is kevés, annyi a bútorunk. Zsófi (bámulva): Krisztusom ! Tóthfalussyné: Persze, ez a háztartás nem is hasonlítható össze azzal! A szakácsnőn ós szobalányon kívül van még inas is, bejáró takarítónő, mosónő, frizirnö, szabónő, sőt most még kulcsárnőt is akar fogadni az édes anyám. Pedig már csak ketten vannak az öregek. Mi, gyerekek mind távol vagyunk otthonról. — Az egyik leánytestvérem Bécsben van férjnél, azok is igen jómódúak ; a másik, az Ilona, Aradon él, férje irodatiszt a törvényszéknél; a fiu testvérem pedig számtiszt a minisztériumban. Most karácsonykor itt voltak mindnyájan, de maga persze csak ujévi kor jött hozzám, hát nem ismeri őket... Zsőfi: Nem, nagysága. Tóthfalussyné: Micsoda finom em1 berek! No, a Kati — tudja, a maga I elődje — ugyancsak jól járt. Mindeniktől négy-négy koronát kapott. Egész vagyont gyűjtött össze . . . Zsófi (sajnálkozva): Ejnye, be kár... Tóthfalussyné: Hogy maga nem volt itt, ugy-e ? . . . (nevetve) No, az igaz!... Majd máskor. (Csengetnek). (Inas számlát hoz a szabótól), Zsófi (kimegy a lépcsőházba és behozza a számlát): Egy kis fiu van itt kérem nagysága, számlát hozott a szabótól (átadja). Tóthfalussyné (megnézi a számlát): Érdekes, erről nem is tudtam. Majd az uram elintézi. — Mondja meg Zsófi, hogy az ur most nincs itthon, dél'tán be fog menni és eljár benne. Én nem tudok róla semmit. — (V sszaadja a számlát). Zsófi (kiviszi a számlát; kívül hangos párbeszéd; behallatszik, amint a I szabóinas feleselve mondja : „Azt mondta I a gazdám, hogy pénz nélkül haza ne ! merjek menni . . ." A cselédleány végre is kituszkolja): Alig akart elmenni. — Kérem nagysága, milyen szemtelenül beszélt. Jövőre ezt sem eresztem be. Tóthfalussyné (zavarban): Igazán, határtalan szemtelenség! Nincs itthon az ur és nekem hozza a számlát. Mit tudom én, hogy mi van vele. Az ur bizonyosan már rég kifizette . . . Hány olyan eset van, hogy kétszer követelik a számlát. Ha máskor jön, dobja ki! Az uram majd bemegy és összeszámol a gazdájával. — Mi nem szokiank senkinek se adósai maradni! (Csengetnek). Zsófi (kimegy s pár perc múlva rémülten berohan): A végrehajtó! . . . Kérem nagysága a végrehajtó és még két ur . . . Szörnyűség! . . . Mit csináljunk ? (majd elájul). ezért az iratokat határozathozatal végett az alispánhoz terjesztette be. Ambrus alispán az 1886. évi XXII. t. c 90. szakaszának a) pontjába ütköző vétséget látott a vizsgálat adatai által összegezve, miért is Szathmáryt 50 korona pénzbirsággal büntette meg, egyben pedig a P u k ó Gáborné és J a k u s Katalintól illetéktelenül szedett dijak erejéig a főjegyzővel szemben megállapította a vagyoni felelősséget is. Ilyen elintézéssel került ez az ügy Békésvármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya elé, amely megváltoztatta az alispáni határozatot s Szathmáryt feloldotta a büntetés viselése alól. Indokolásában arra az alapra helyezkedett a fegyelmi választmány, hogy a fennforgó esetben nem látja beigazoltnak azt a szegénységet, mely a dijak lefizetése alól fölmenti a bizonyítványokat kiállíttató feleket s azon felfogásban volt a fegyelmi fórum, hogy ez az eset nem bírálható el a jegyzői munkálatokra kiadott szabályok szerint. E határozat ellen Török Gábor most terjedelmes fellebezést adott be s az alispáni határozat helybenhagyását kéri a felebbviteli fórumtól. A köröstarcsai orvosi lakás Gondoskodva lesz lakásról. Mult számunkban megírtuk, hogy Köröstarcsa község egyik orvosának nincsen megfelelő lakása s hogy ezért Grossmann Nándor orvos az alispánhoz panaszos beadványt intézett. Ambrus Sándor alispán ráírt a községre e tárgyban s most arról értesülünk egy hozzánk intézett levélből, hogy a községi képviselőtestület január hó 30-án gondoskodott már lakásról. E fölvilágosító sorokat maga az érdekelt orvos küldte szerkesztőségünknek, amint következik : „A Békésmegyei Közlöny folyó évi 9-ik számában a „Cilinderesek proletárjai". „Egy orvos, kinek nincs lakása" cimü személyemmel foglalkozó cikkére válaszolóiag kérem méltóztassék következő soraimnak helyet adni becses lapjában. Teljes egészében fentartom becses cikkenek ama részét, mely arra vonatkozik, hogy a községi orvos részére megfelelő lakásnem kapható. Erre nézve legyen szabad felhoznom, hogy csaknem ötnegyed év óta, mióta megválasztattam, két kis szoba, előszoba, egész ici-pici konyhából álló lakásban szorongom mai napig 7 tagból álló családommal — mely lakáshoz sem éléskamra,sem fáskamra, semmiféle mellékhelyiség nem adatott. A küzdelmes lakásmizériára fel kell említenem, hogy ugyanezen lakást dr. K a r a y Gusztáv, mezőberényi községi orvos 400 koronáért bírta az egy fedél alatt levő másik lakással együtt, melyet azonban tőlem a tulajdonos, szintén a szükség által hajtva, maga részére visszavett. Mult hó 15-én azonban a lakást egy havi időre felmondotta — ugy, hogy én e hó 15-én teljesen lakás nélkül állo.tam. Mivel a községi elöljáróságnál a legjobb akarat mellett is erre nézve megoldást keresztüivinnem nem sikerült — kénytelen voltam ez ügyben a vármegye alispánjánál kérelemmel jelentkezni. Az alispán úr teljesen méltányolva a helyzet komolyságát, a főszolgabíró ur utján sürgősen rendeleti uton hivta fel az elöljáróságot arra, hogy részemre e hó 15-ére lakásról gondoskodjék. A községi főjegyző ur legnagyobb enegiával karolta fel az ügyet, a képviselőtest ilynek mult hó 29-én tartott közgyü. s 'sbenazon javaslattal állott elő, hogy a k 'v.ség tulajdonát képező, jelenle , szegé íyháznak használt, de jobb sorsra é;d3mesebb impozáns, szép berendezésű őépületet részemre a község bocsássa i ndelkezésemre. A képviselőtestület h j andónak nyilatkozott erre Ami a cikknek személyemre vonatkozó más részét illeti, az egész községgel a legjobb egyetértésben élek, — tudásom szerint velem megvannak elégedve, — ellenkezőre okot nem szolgáltatok. Köröstarcsa alig 6000 lélekszámot kitevő község valóban eleget áldoz a közegészségügyére akkor, midőn két községi orvosát 1600 koronával honorálja, — egyiknek természetbeni lakást is ad. Valóban legfőbb ideje volna már, hogy az évtizedek óta várt fizetésrendezése a községi és körorvosoknak végre valahára megvalósitatnék. Hallatlan elképzelni, hogy egy családos orvos, hu a nagy, emberfeletti, fáradságos munka súlya alatt összeró-