Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-02 / 10. szám

2 BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. február 2 A szemészeti és fertőtlenítő osztályok 500,000 koronába fognak kerülni, amit a megyei ápolási dijakból fedez a vármegye. A kondoros-gyoma-íegyverneki vasút. Gyoma nem fog hozzájárulni. Az érdekelt községek értekezlete. járói utján értekezletre hivatta össze az érdekelteket. Az értekezlet január 23-ára volt összehiva, de nem volt megtartható, mert a behivottak nem jelentek meg.. Az értekezlet uj határnapjául most február hó 18-át tűzték ki. Illetékes körök ugy értesitik lapunkat, hogy Gyoma és Endrőd községek nem fognak kedvezően nyilatkozni a vasútépítés költségeihez való hozzájártlás tárgyában, mert az ő érdekeiket nem fogja szolgálni ez a vasút. Boros Mártonná, Marosi Ádám, Gruber Sámuel, Kohn Regina, Molnár Samu, Sajben Pál, Adler Lajos, Timkó János, Márton József, Lázár Pál, Dorn József, Klein Hermann, Orvos Endre, Vantara Mihály, Liska Erzsike, Réthy Béla, Such Kálmán, Bodó József, Kerekes Mihály, Timkó Ándrás, Cipész-szövetkezet, Leitner Sándorné és társa, Kádár Jenő, Krsnyák Mihály, Rein Jenő, Gaál Ferenc, Karkus Pál, Havran Lajos, Turzó József, Schwarz Mór, Rosenwasser Berta, Sípos János, Kis József, Ilovszky N., Gajdács Mihály, Reisz Miksa, Kertász Vilmos, Hugyik Sándor, Fikker Károly, a gazdasági ismótlőiskola slöjd növendékeinek munkái. Nagy érdeklődésre tarthat számot a háziipari munka s főleg a varrotasok csoportja, amelyhez eddig is mintegy 403 darab érkezett. A bazár február 9-én, délelőtt nyílik meg s az elnöki megnyitót H a á n Béla fogja tartani. Helyben nem lesznek meghívók kibocsájtva. Tót gyufa! Tót gyufa! Tulipános panszlávok. Rózsahegyi gyártmány Békésmegyében. Békésmegye hazafias szellemű tót lakossága között csak itt-ott akadunk olyan területre, melyben a pánszláv eszmék csirája is megfogamzott. Ám ez a terület is csak csenevész hajtást növel. E hajtás nem életképes; nincs is létjogosultsága. Annál csodálatosabb tehát, hogy i legutóbb olyan törekvéseket észlelünk ! Bókésmegyében, melyekből arra következtethetne az idegen szemlélő, hogy itt a leginkárnátusabb panszlávok vertek tanyát. S ezek a törekvések mostanta Rózsahegyről indulnak ki. Tegnap egy gyufás-doboz akadt kezeinkbe. A doboz egyik oldalán tuUpán virág pompázott. Másik oldalán ékes jelszavak díszelegtek. Ilyenforma jelszavak : „A hazáért!... A hazai iparért!.. ." stb. Alatta pedig a gyár bélyegzője volt olvasható : „Jancsek János és fiai Rózsahegyen." Hát ez dicséretes dolog volna, ha mind igaz volna s ha nem olvasná néha az ember a „Slovenszky Tyzsdenník" cimü tót újságot is. Ugy hozta magával a véletlen, hogy tegnap ez az újság is kezeinkbe akadjon. Lapozgatván a magyar népet oly sokszor gyalázó felvidéki ujságocskában, egy hirdetésre lettünk figyelmesek. E hirdetést Jancsek János és fiai tették közzé. A rózsahegyi gyufaárúsok azért tették közzé, hogy a tót nép csak rózsahegyi gyufát vásároljon, mert a gyufa jövedelméből öt százalékot a a tót nemzeti múzeum javára fordítanak nemes Jancsek uraimék. A rózsahegyi gyufagyár tehát tulipán rajzzal hozza forgalomba gyufáit s árasztja el vele vármegyénket. Ez természetesen megengedett dolog, de az már gaz dolog, hogy ezek a jeles hazafiak tulajdonképpen panszlávok, akik a tulipán jelvényt csak a magyar emberek bolonditására használják. Az elért hasznot azonban pánszláv intézményekkel osztják meg. Jó lesz ezt észben tartani minden gyufavásárló magyar embernek . . , Felhívás a békésmegyei tanítókhoz Ki gondoskodik a nyugalmazottakról ? Harc a kenyérért. Az „Egyetértés" cimü fővárosi újság január 26-iki számában egy okos és megszívlelendő panaszokat feltáró cikk jelent meg. írója Mihályi László nyugalomba vonult abaujtornai tanitó volt, aki általános meglepetésre egy olyan kérdést szellőztetett meg, amely előttünk feküdt, mióta csak komolyan foglalkozunk a tanítók fizetésrendezésével, de amelyet mégsem vett észre senkisem. Hozzászokhattunk már, hogy a nyugalomba vonultak is épp ugy, mint a tényleges működésben állóknak mindegyike, csak a saját ügyükkel foglalkozzanak. Miért is kereszteznék egymás útjait a figyelmes elme felderítő szolgálatában, amikor ugy is kijutott mindenikük részére az életfoglalkozások útjainak tövises panasza. Ámde az a kérdés, amelylyel Mihályi László megint üszköt dobott a már-már elcsöndesült közvélemény felé, sokkal fontosabb s a méltányosság szempontjából ^sokkal figyelemreméltóbb, semhogy ne vennék észre ezt azok is, akiknek figyelmét csak a szolgálatot teljesítő tanítók fizetésrendezésének ügye foglalta le ezelőtt. Mihályi nem kevesebbről szólott, mint a már nyugalomba vonult tanítók érdekeiről. Ezeket a szerény közharcosokat kizárta az állami gondoskodás jótéteményéből a figyelmetlenség s mig a mais működő tanítók sorsa ugy-ahogy biztosítva van, a nyugalmazott tanítók A Kondoros—Endrőd-Gyoma felé tervezett fegyverneki keskenyvágányú vasút terve nemsokára megvalósul. Ennek a gazdasági jellegű keskenyvágányú vasútnak kiépítését egy gyomai földbirtokosokból álló érdekeltség kezdeményezte s agilis tevékenységet fejtett ki, hogy az egészséges, életrevaló eszme minél nagyobb rokonszenvvel találkozzék az érdekkelt községek polgárai között. A vasút kiinduló állomása Kondoros lenne s Endrőd és Gyomának érintésével Turkevének venné irányát, míglen utolsó állomását, Fegyverneket érné el. E vasút kétségtelenül hatalmas területet szelne keresztül s fontos gazdasági jelentőséget csak akkor tudnák kellőképpen s teljes igazában felfogni, ha az az előreláthatóan nagy lendület járna nyomában a gazdasági élet felvirágzása és fejlesztése körül, amely más egyebütt tapasztalható a vasutvonalak mentén. A kezdeményezők által meghatározott irányt egyaránt kedvezőnek tartjuk az utbaeső községekre. Nem érint ez a vonal egyetlen olyan részt sem, amely ne látná egy gazdasági vasútnak szükségét. A szállítás mindenütt tengelyen történik nagy nehézségekkel szükséges megküzdenie a gazdának, hogy termékeit s szállitanivalóját eljuttassa rendeltetési helyükre. Ha azonban kiépül ez a keskenyvágányú vasút, megszűnnek a panaszkodások, könnyebbé tétetik a szállítás s ezzel gazdaközönségünknek egyik régi óhaja is teljesülésbe megy. A vasút előmunkálati engedélyét is megkapták már a kezdeményezők, akik erre egy belga pénzintézethez fordultak, hogy a vállalatot financirozza. Ez a pénzintézet most megbízott 'egy magyar bankot, hogy a vasút ügyében tárgyalásokat folytasson s igyekezzék megtudni, hogy az érdekelt községek hajlandók-e hozzájárulni a vasútépítés költségeihez ? A magyar bank megbízottja a napokban Gyomán járt s a község előlA békéscsabai tulipán-bazár. Közreműködő hölgyek és kiállítók névsora Semmi kétségünk nem volt aziránt, hogy a békéscsabai nemes honleányok által február 9. és 10-én rendezendő tulipán-bazár erkölcsi sikere föltétlenül számottevő lesz. Ez a konklúzió volt levonható abból a lelkesültségből, melylyel Békéscsaba derék úrnői az előkészítő munkálatok során tanúsítottak. Eleven tevékenység, agitálás lelkes ügybarátok megnyerése, az érdeklődésnek folytonos ébrentartása voltak azok a tényezők, melyekben úrnőink lelkesedése megnyilvánult s már a kezdet első lépéseinél is megjósoltuk azt, hogy ahol ilyen kezek vezetik a nemes törekvést, ott a siker is elmaradhatatlan. S minderről fényes példát nyújt az a körülmény, hogy a farsangi bazárra máris rendkivül sok iparos jelentette be részvételét. A kiállított tárgyak között minden iparág produktumát föltalálhatjuk majd. Az iparosok február hó 6., 7. és 8-án viszik föl holmijukat a Vigadó nagytermébe, melynek tetszetős berendezését egy rendező-bizottság vállalta magára. Ennek bizottságnak Wagner József, Áchim János, Makay István, Wi- | lim István, Horváth Mihály, Gajdács Mihály ós Reisz Miksa a tagjai, akik összeállítják csoportonként a tárgyakat. A bazáron kiállított tárgyakat a következő úrnők és urleányok fogják ajánlani: Áchim Pálné, Babich Pálné, Fejér | Béláné, Friedmann Mórné, Fáy Samuné, j Debreczeny Lajosné, Bohnert Jenőné, | Bánffy Miklósnó, Fluck Jolán, Irsa Fel rencné, Jávor Gyuláné, Klein Gusztávné, I Kocziszky Mátyásné, Maros Györgyné, Majoros Józsefné, Réthy Béláné, Seres Gyuláné, Horváth Istvánné, Bodó Józsefné, Jankó Jánosné, Csirák Gyuláné, Uhrin Károlyné. ifj. Vidovszky Károlyné, Bauer Felice, Galli nővérek, Löffler Margit, Ursziny Ilona, Klein Böske, Richtzeit Janka, Kolpaszky Etel, Molnár nővérek, Huszka Rózsi, Szondi Malvin, Tyehlár Mariska, Reznicsek Ida, Mihályffy Ilona, Áchim F. Mariska, Pfeiffer Mariska, Szulimán nővérek, Fluck Jolán. Eddig a következők jelentették be, ! hogy a bazáron kiállítják tárgyaikat: nem . . . Ámbár ón sohase szeretek rosszat gondolni, csak éppen ha muszáj . . . Másnap reggel kilenc órakor Sárdy Péter megjelent a trafikban. Mikor meglátta a sápadt leánynak vörösre sirt szemét és vértelen ajkát, olyan meghatottság kerítette hatalmába, hogy önkénytelenül szivéhez kapott. — Parancsol valamit ? kérdezte Aranka. — Köszönöm kisasszony ; ön ugyebár Dénesy Aranka ? — Igen. — Én Sárdy Péter vagyok, Tibornak az édesapja. A leány még jobban elhalványodott, a homályos ibolyakék szempárból félelem, riadtság áradt. — Mi tetszik, kérdezt9 alig halhaióan. .. — Önhöz jöttem kisasszony. — Hozzám ? — Igen, kötelességem volt eljönni. Fiam levelet hagyott hátra, melyben tudatja, hogy öntől, a menyasszonyától, Dénesy Aranka kisasszonytól ezerötszáz forintot kért kölcsön. A halvány leány élénk tiltakozó mozdulatot tett. — Az nem igaz, csak ötszázat. — A levél, mondotta csöndes, barátságos hangon, ezerötszáz forintot emlit. Ha tetszik, megmutathatom. — És kivette a levelet oldalzsebéből. Egy órával előbb irt az ötszáz forint elé egy egyest. — Mindegy, mondotta a leány egyre energikusabban. Itt tévedés van. Be tudom bizonyiani a takarékpénztári könyvvel. Nekem nem is volt több, mint ezerkétszáz forintom. Nem is adhattam volna ezerötszázat... Esküszöm önnek uram, esküszöm, a mama is tudja. Az öreg a kezét nyújtotta. Elhiszem önnek kisasszony, legyen tehát ötszáz forint. Természetesnek fogja találni, hogy ón ezt köszönettel és hálával visszatérítem. — Igen, hangzott a nyilt válasz. Az öreg kivette a pénzt és letette az asztalra. Egy ideig rajta tartotta a kezét. — Megvallom,„mondotta, nem csupán azért jöttem. Ön menyasszonya volt a fiamnak? — Igen. — Ön szerette a fiamat? — Szerettem. Aztán csüggedt fővel, végtelen szomerusággal hozzátette : — Nem is tudom, hogy voltam képes túlélni . . . Még ma egy hete ott sétáltam vele a bástyán. Akkor beszéltem vele utóljára. Várta, hogy kinevezik fogalmazónak . . . Akkor azt mondta, haza megy, s kikéri atyja beleegyezését. Már a jövő hónapban meg lett volna az esküvőnk . .*. Nem tudott tovább beszélni. Sárdy Péter megsimoggatta a haját. — Édes leányom, mondotta, vegye ugy, mintha megadta volna a beleegyezését, mintha elvette és özvegyen hagyta volna . . . Érti ? — Nem értem. — Pedig egyszerű, tekintsem engem apósának, vagy inkább második apjának. — Óh uram! . . . — Mondja: apám, mondja, szükségem van reá ... Én is sokat szenvedek. — Apám, mondotta Aranka. Lehajolt s megcsókolta a kezét . . . Az öreg keblére szorította. — Leányom, még ezen a héten el viszlek benneteket haza . . . oda ahol Tibor született, ahol nevelkedett, ahol annyi örömet és keserűséget szerzett nekem. Eljösz-e ? — El! . . . ! Megértettem... Megértettem, amit mondott, Angyalarcod, piros ajkad, Megértettem mind a kettőt, Pedig mind a kettő hallgat . . . Megértettem sóhajodat, Mely ajakadra félve lebben. Mért titkoljam ? Mért tagadjam ? Boldogságot leltem ebben . . • Megértettem, a it lelked Oly soká titokba zára : Reám lövel éjszemedből A szerelem rózsalángja ... ... Le vagyok én Hozzád kötve Örök lánccal, válhatatlan. Veled vagyok szerelemben, Álmaimban, gondolatban , . . Neked élek! Nem magamnak. Szivem-lelkem sem az enyém : Mintha minden vágyad, álmod, Boldogságod én érzeném . . . Körülötted jár a lelkem, Titkon égve, álmodozva, Angyalarcod mosolygását Lenge szárnyon felém hozza . . . Tőled hozza azt a fényt is, Amely ápol, amely éltet ... Tőled nyer az mindent, mindent: Boldogságot . . . üdvösséget, . . . Mindent elfeledek Érted: Gyötrelem, kín, földi vágyat, Szállok, szállok a magasba, . . Hogy mehessek Teutánad ! Kiss Ferenc. Kórós mentén. Irta: Péczely József. „ Antidarvinista". — Ki nem állhatom a kutyákat; általában ellenszenvet érzek az állatok iránt. Undor fog el, ha látok egy embert, férfit, vagy nőt, midőn a kutyát, macskát ölelgeti, csókolgatja . . . Csendben hallgattuk a páter kifakadásait. — Velem megakadna Darvin az ő elméletével. A majom teóriája . . . — Ellenkezőleg, — szólt közbe mély baritonjával a rektor. A páter megütközve nézett a hang irányában, s megnyomkodva minden egyes szótagot, kérdé : — El-len-ke-ző-leg ? — Na, igen . . . Darvin is tudta bizonyára a fizikából, hogy az egyneműek taszítják egymást . . . A páter arca megnyúlt, hegyes álla leesett s elképedve nézte a kacagókat. „A karakter." A karakteremet beírta a jegyző úr ? — szólt Kozma bácsi az anyakönyvelós bevégezte után. — Mi légyen a karaktere Kozma bácsi? — kérdi a jegyző. „Sláger." A szent atya is szerette ki-kigusztálgatni a slágert. Ha szabad ideje "volt — pedig az volt sűrűn — s kompánia verődött össze, bizony csak beállt ő, ha j másnak nem, hát próziccernek s rakosI gatta a koronákat.