Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám
1907-02-02 / 10. szám
Békéscsaba, 1907. február 2. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 nyomorúságos helyzetével nem törődik a hivatalos agyvelő. Ezért látja Szentandrási Elek körösladányi nyugalmazott tanító most indokoltnak azt, hogy békés" megyei nyugdíjazott kartársaihoz lapunk utján ezt a felhívást intézze: „A mai kor szelleme már át van hatva azon tudattól, hogy a tanitók képezik a népoktatás legbefolyásosabb tényezőit; ők alkotják meg az egységes magyar nemzetet, ők alakítják újra ezen hazát, dolgozva szegénységben, szerénységben, C3enrlbe n, észrevétlenül, dicsőség nélkül, kiknek csak önérzetük nyújt jutalmat akkor, midőn kötelességet teljesítenek. Mostani közoktatásügyi miniszterünk fenkölt lelke ezen szerény munkások méltányosabb díjazását is felvette programmjába — a többi nagy kulturális eszmék megvalósítása közt — melyért oly sok tanitó ajkáról hálaima kelt. Csak mi rólunk, nyugalmazott tanítókról feledkezett megr, kik közül nem egy, egész emberö.tő időt töltött el a testet, lelketölő munkában, éhezve, nyomorogva, szenvedve a lenézés miatt lelkigyötrelmeket. Kedves kartársak ! Azon kéréssel járulok önökhöz, hogy az „Egyetértés" január hó 27-iki számában Mihályi László nyug. tanitó felhívásához csatlakozzunk s hatalmazzuk fel őt és kezdeményező társait, hogy egy memorandumot szerkeszszen, melyben jogos kívánalmaink illetékes helyre eljussanak. Levélbeli megkeresések Mihályi László nyug. tanítónak Novaj (Abauj-Torna-m.) küldendők." A körösladányi nyugalmazott tanitó felhívásának minden sorát aláírjuk mi is. Nem igazságosság és nem méltányosság, hogy egy emberöltőn átnyomorgott kultur-proletárok sorsáról az államhatalom megfelejtkezzen s teljes megnyugvással valljuk, hogy ha panaszuk intenziv lesz, az eredmény sem fog sokáig váratni magára. Barthát kiszabadítják. Főurak a sikkasztó plébánosért. Az Aradi Közlönynek irják, hogy a Osanádapácai Népbank sikkasztó igazgatójának, Bartha Istvánnak ügyében érdekes fordulat készül, amely — ha igaz — azzal a kellemes következménynyel fog járni, hogy az érdekelt részvényesek és betevők nara károsodnak és az igazgatóknak sem kell a sajátjukjukból megtériteniök a hiányzó összegei. Ugy értesülünk, hogy Sulyok István, apácai lelkész, akinek neve jól ismeretes az egész egyházmegyében a Várady L. Árpád dr. címzetes püspökkel támadt afférjából, előkelő ismeretsége és rokonsága révén azon fáradoNem tetszett ez a sor a tiszteletes asszonynak . . . Egyszer reggeli hat órakor — nagy bank volt s a slágerek is húzni kezdtek — nagy lármával jött a tiszteletes aszszony. A páter felsóhajt a zsoltár iróval (93 dicséret, 4 vers): — „Gyakran még a boldogság is egész teher a nyakunkon . . ." — Félsz ugy-e ? — súgja oda a rektor. — Aki az asszonytól nem fél, az az istentől sem fél! — vágta vissza az önérzetes Calvin követő . . . s élete párjával elvitorlázott. „A szerencse". • Még abban az áldott jó világban történt, mikor a vadat, halat ott fogta a magyar, ahol érte. A szanazugi intelligencia kiment a Körösre horgászni.Végig ülték a zsilipet: gap, nótárius, rektor, főbiró, patikus ... csendes pipaszó mellett várták a jószerencsét. De biz az, ez egyszer nagyon váratott magára. Eltelt egy óra, két óra, s még egyik sem észlelte, hogy pedzene . . . Az elégületlenség mind jobban kiült az arcokra. Lüttek a halpaprikásnak. Egyszer a főbiró horga nagyot rándul.. . erre ő kiemel egy hatalmas . . . zöldbékát. A horogra akadt csemegét magasan feltartva, hátrafordul s odaszól a szunyókáló kompániának : — Hát kendteknek nincs egy szikra szerencséjük sem zik, hogy magas állású egyházi férfiakat és áldozatkész katolikus főranguakat megnyerjen annak az akciónak, amelylyel megmenthetik csanádapáca jóravaló magyar népét a tönkremenéstől s egyben a szegedi ügyészség fogházában a birói megtorlásra váró plébánost is, bár éppen a népnek Bartha iránti nagy szeretete miatt Sulyok plébánosnak, kezdetben, mikor elfoglalta az apácai plébániát, igen sok goromba rosszakaratot kellett elviselnie. Sulyok fáradozásának — állítólag — már szép eredménye is van. Ugyanis Wenckheim Krtsztina grófnő, több főpap és főúr már kijelentették, hogy hajlandók megtéríteni minden összegű kárt, amely a pénzintézetet Bartha sikkasztásával érte. A napok óta folyó rovancsolásnak az a legújabb eredménye, hogy a kár — nem mint eleinte hitték -- 100 000, hanem 145.000 koronára rug, mert enynyit sikkasztott a bün útjára tévedt plébános. A rovancsolásban, amelyet Dusbaba Vilmos, az Aradi Ipar- és Népbank békéscsábai fiókjának titkára vezetett, a részvénytársaság igazgatóságán kivül résztvett Zichy Nándor grófnak, a néppárt vezérének megbízottja is, akinek az volt a féladata, hogy pontos számadatokat szerezzen a sikkasztott összegről, amelynek megtérítéséhez Zichy Nándor gróf is hozzáafog járulni. Érdekes megemlíteni, hogy a kath. főurak és főpapok meghozzák 145.000 koronás áldozatot, annak dacára, hogy a megkárosított intézet igazgatói vagyonából fedezetet nyert az elsikkasztott összeg ós akik már meg is téritették az intézet kárát s igy tönkrementek, de a Bartha ellen tett feljelentést csak ugy hajlandók visszavonni, ha megkapják a pénzüket. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Az uj igazságügyminiszter. Teljesen illetékes helyről értesültünk, hogy az uj igazság ügy miniszter személyére vonatkozólag ma reggelig semmiféie konkrét megállapodás nem történt. Ma reggel W e k e r 1 e Sándor minisztereinők fölkereste Holló Lajost a lakásán é3 fölajánlotta neki az igazságügyminiszteri tárcát. Holló Lajos a tárcát visszautasította és pedig azzal indokolsssal, hogy az ő meggyőződése szerint az elhallgatott nemzeti követelmények egy óv múlva vissza fognak térni a küzdő porondra és akkor Ő bajosan tudná exponált politikai hitvallását a kormány álláspontjával összeegyeztetni. Tehát arra kéri a miniszterelnököt, hogy vonja vissza ajánlatát. Ezután Wekerle Sándor visszatért a Házba és az ülésteremben a miniszteri székek mögött lévő padsorban félrehúzódott G ü n t h e r Antallal, akivel a miniszteri tárca átvételének kérdését megbeszélte. Wekerle még ma délután Bécsbe fog utazni, hogy előterjesztést tegyen e tárgyban a királynak. Günther Antal kinevezése vasárnap reggel fog megjelenni a hivatalos lapban. Vagy ha valami előreláthatatlan késlekedés állana be, legkésőbb a kedd reggsli számban fog megjelenni. Érdekes, hogy mielőtt még Wekerle a Házba érkezett Holló Lajos vissza, utasító válaszával, a többi miniszterek már mint leendő minisztertársukkal beszéltek Günther Antallal. Ez erősen sejteti, hogy a kabinet elejétől fogva Günther Antal személyében állapodott meg ós hogy Wekerle csak formaságból ajánlotta fel a tárcát Holló Lajosnak. A folyóson ma délelőtt szilárdan tartott az a hir, hogy Meskó László lesz az uj államtitkár. Természetes, hogy e kérdésben majd csak Günther kineveztetése után történik döntés, mert az uj államtitkárt már a miniszter előterjesztésére nevezik ki. Meskó mellett azonban Visontai Soma és Nagy Emil jelöltetósónek is sok hive van. A képviselőházból. Húszan, huszonötén voltak a t. Házban ma délelőtt, amikor J u s t h Gyula megnyitotta a gyűlést. Oly kevesen voltak, hogv Justh Gyula lezavarta a pódiumról a jegyzőket: — Eridjetek, üljetek szót a padokba ! Itt majd elég leszek én magam is. Hát persze, nem valami nagy kérdés forgott szőnyegen. Mindössze is csak az appropriációról volt szó, amely furcsa szó azt jelenti, hogy a kormánynak teljes szabadságot ád a t. Ház, hogy rendelkezzék az ország pénzével. Az ország pénze pedig nem oly nagy kérdés a tisztelt honatyáknak, hogy érdedemes volna miatta korán kelni. Aki korán kel, aranyat lel. De ha ez az arany közpénz, alikor nem érdemes törődni vele . . . Oroszország' események. Odesszában délben husz fegyveres ember betört egy ottani nyomdába, megkötözték az összes munkásokat, hatalmukba kerítették a szedőszekrényeket és a tengerészekhez intézett kiáltványt nyomtatták ki több ezer példányban. Mikor a munkával elkészültek, a kiáltványokat bérkocsin sietve elszállították. Varsóban G r ü n Viktort, a rendőrfőnök segédét és a magándetektívek főnökét tegnap este, amikor egy kétfogatú bérkocsiban titkosrendőr által kisérve az utcán elhajtatott, a forradalmárok négy revolverlövóssel leterítették. G r ü n azonnal meghalt. A tettesek elme nekültek. Báró Schönbnrger Bélánét kiutasították. Báró Schönberger Bélánét született Wallenstein Rózát, azt a kalandornőt, aki az utóbbi napokban botrányos eseményeknek hol a központjában, hol azoknak perifériájában állt és mindent elkövetett, hogy magáról beszéltessen, a rendőrség ma a főváros területéről kiutasította. A rendőrség már Bécsből való visszatérése óta megfigyeli Wallenptein Rózát. Tegnap este a lakását már detektívek őrizték és megállapították, hogy a bárónő zoltán utcai lakásáról tegnap este elment, több kávéházban járt, az éjjel folyamán 5 különféle bérkocsit használt, egy helyen pezsgőzött ós hajnalban tért vissza lakására. Reggel több detektív kíséretében a bárónő lakásán megjelent Palágyi rendőrfelügyelő és látta, hogy a báróné a folyosón rakosgat. Azonban ő is meglátta a rendőrség embereit, beszaladt hálószobájába és ágyba feküdt. A rendőrfelügyelőt nem akarta fogadni, mert „beteg". A rendőrfelügyelő beizent, hogy idézést hoz, a bárónőnek azonnal ki kell menni a toloncházba, ahol egy végzést fognak előtte felolvasni. A báróné ezt az idézést nem vette át, kijelentette, hogy ő beteg. Erre a főkapitány Jrendőrorvost küldött Wallerstein Róza lakására. Gyomán elfogott rablógyilkos. Az öntudatos rendőrök. Matusik volt a gyilkos. Békésvármegye közbiztonsági viszonyairól periodikus egyformasággal hirt adván, nem mulasztottuk el felhívni illetékeseink figyelmét arra, hogy olyan rendőrség mellett, mint aminő községeinknek egyik-másikában most „ellenőrzi" a közbiztonságot, akármilyen köpenicki-epigon vigan ellophatná az egósz vármegyét is. Most aztán a gyomai rendőrség két tagja az öntudatos munkálkodásnak olyan jeléről nyújtott tanúbizonyságot, a mely arra kvalifikálja a gyomai rendőrségi testületet, hogy a békésmegyei rendőrségek előtt az erélyesség, az öntudatos cselekvés és tenn i tudás mintaképe legyen. A gyomai rendőrségnek két tagja csütörtökön reggel letartóztatott egy embert, aki Mezőtúron rablógyilkosságot követett el. A letartóztatás előzményeiről s a véres esetről ezeket jelentik lapunknak : Kedden, január 29-én este Lévai Lajos mezőtúri földmives családja körében éppen vacsoráját költötte, amikor bekopogott valaki az ajtón. A gazda beengedte az idegent, aki magas termetű, szőke bajuszu fiatalember volt. A kölcsönös üdvözlés után elmondta az idegen, hogy rokonát jött meglátogatni, de ismeretlen lévén a városban, nem megy neki az éjszakának, s kérte a házbelieket, adnának neki szállást. Lévaiék magyaros vendégszeretettel fogadták az idegent. Asztalhoz ültették, vacsorával látták el, aztán elbeszélgettek vele sokáig. Beszélgetés közben elmondta Lévai Lajos, hogy éppen ma adott el két sertést. Pénztelen életet élnek s igy kellett segíteni a bajon. Tizenegy óra tájban nyugvóra tértek Lévaiék. Reggel az idegen korán talpon volt s mikor Lévaiék felkeltek, vendégüket a konyhában találták. Azt mondta, hogy éhes; ennivaló után néz. Kevéssel erre reggelihez ültek s reggeli után arra kérte az idegen Lévait, hogy hozna neki egy viseltes cipőt, amire pénzt is adott. A szívélyes házigazda készséggel eleget tett a kérésnek. Mikor az idegen egyedül maradt Lévainéval, kihivta őt az udvar hátsó részében levő különálló konyhába s mikor az asszony előre kiment, az idegen Lévai Lajos négy apró gyermekét hamarosan bezárta a szobába s ezután az áldott állapotú asszony után sietett, akit a konyhában fojtogatni kezdett, majd pedig, mikor Lévainé elveszítette már az eszméletét, egy nagy konyhakéssel elvágta a nyakát. Ezután a szobába hatolt, a szekrényt feltörte, majd magához vette az abban rejtegetett 150 koronát s odébb állott. A véres tett elkövetése után egy borbélyhoz ment az idegen s leborotváltatta a bajúszát is. Később uj ruhát vásárolt egy kereskedésben s régi ruhái} postára adatta föl Budapestre, azután megebédelt a vasút melletti vendéglőben s miután elfogyasztotta ételét, gyalogszerrel elindult Gyoma felé, útközben a „Simai"-csárdábin elfogyasztott egy liter bort, majd fuvaros rendelt s délután 7 óra tájban Gyomára érkezett. Ugyanezen a napon Mezőtúron tartózkodott Kocsis Lajos községi rendőr is. A csendőrségnél volt dolga s itt tudta meg a rablógyilkosságot. Mire a déli vonattal haza lett volna indulóban, a mezőtúri csendőrség már kiderítette a tényállást s megállapította azt is, hogy az idegen leborotválkozott s milyen szinü ruhát vásárolt. Kocsis Lajos hazaérkezése után nyomban közölte az esetet Gyoma község rendőrbiztosával, aki ekkor megkapta már a távirati értesítést is. Esti 7 órakor Kocsis Lajos Fekete Sándor nevü társával az állomásra indult, hogy a vonaton érkező utasokat figyelemmel kisérje. Menetközben benéztek a rendőrök Klein Sámuel „vasuti-vendóglőjóbe" is, ahol az egyik asztal mellett egy idegen sörözgetett. Szemügyre vették az idegent. A mezőtúri rablógyilkos szemólyleirása teljesen ráillett. Igazolásra szólították föl s mikor az idegen válasz helyett ki akart párologni a korcsmából — lefülelték s bekísérték a rendőrséghez. Itt aztán hamarosan kitűnt, hogy ö a mezőtúri gyilkosság tettese. Csáki Bélának hívják ; 20 esztendős. Foglalkozására nézve pincér, de hónapok óta állás nélkül csavarog. Kiderült az is, hogy ezelőtt M a t us i k n a k hivták s mint Matusik az or szág hat törvényszékének fogházában ült már különféle bűncselekmények miatt. A fiatal rablógyilkost csütörtökön átkísérték a mezőtúri csendőrsóghez. ÚJDONSÁGOK. A csabai izraelita Szent-Egylet jubileuma. Kilencvenedik évforduló. Február 21-én ritka, szép ünnepet ül a békéscsabai izraelita Szent-EgyletE napon ugyanis fennállásának kilencvenedik évfordulójához jut s e nevezetes határköt méltó, ünnepies formák keretében akarják megörökíteni izraelita vallású polgártársaink. Ha meggondoljuk, hogy kilencven esztendővel ezelőtt ez az egylet csak a