Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-02-02 / 10. szám

Békéscsaba, 1907. február 2. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 nyomorúságos helyzetével nem törődik a hivatalos agyvelő. Ezért látja Szentandrási Elek körösladányi nyugalmazott ta­nító most indokoltnak azt, hogy békés" megyei nyugdíjazott kartársaihoz lapunk utján ezt a felhívást intézze: „A mai kor szelleme már át van hatva azon tudattól, hogy a tanitók képezik a népoktatás legbefolyásosabb tényezőit; ők alkotják meg az egysé­ges magyar nemzetet, ők alakítják újra ezen hazát, dolgozva szegénységben, szerénységben, C3enrlbe n, észrevétlenül, dicsőség nélkül, kiknek csak önérzetük nyújt jutalmat akkor, midőn kötelessé­get teljesítenek. Mostani közoktatásügyi miniszterünk fenkölt lelke ezen szerény munkások méltányosabb díjazását is felvette programmjába — a többi nagy kulturális eszmék megvalósítása közt — melyért oly sok tanitó ajkáról hála­ima kelt. Csak mi rólunk, nyugalmazott tanítókról feledkezett megr, kik közül nem egy, egész emberö.tő időt töltött el a testet, lelketölő munkában, éhezve, nyomorogva, szenvedve a lenézés miatt lelkigyötrelmeket. Kedves kar­társak ! Azon kéréssel járulok önök­höz, hogy az „Egyetértés" január hó 27-iki számában Mihályi László nyug. tanitó felhívásához csatlakozzunk s ha­talmazzuk fel őt és kezdeményező tár­sait, hogy egy memorandumot szerkesz­szen, melyben jogos kívánalmaink ille­tékes helyre eljussanak. Levélbeli meg­keresések Mihályi László nyug. tanítónak Novaj (Abauj-Torna-m.) küldendők." A körösladányi nyugalmazott tanitó felhívásának minden sorát aláírjuk mi is. Nem igazságosság és nem méltá­nyosság, hogy egy emberöltőn átnyo­morgott kultur-proletárok sorsáról az államhatalom megfelejtkezzen s teljes megnyugvással valljuk, hogy ha pana­szuk intenziv lesz, az eredmény sem fog sokáig váratni magára. Barthát kiszabadítják. Főurak a sikkasztó plébánosért. Az Aradi Közlönynek irják, hogy a Osanádapácai Népbank sikkasztó igaz­gatójának, Bartha Istvánnak ügyében érdekes fordulat készül, amely — ha igaz — azzal a kellemes következmény­nyel fog járni, hogy az érdekelt rész­vényesek és betevők nara károsodnak és az igazgatóknak sem kell a sajátjuk­jukból megtériteniök a hiányzó összegei. Ugy értesülünk, hogy Sulyok István, apácai lelkész, akinek neve jól ismeretes az egész egyházmegyében a Várady L. Árpád dr. címzetes püspök­kel támadt afférjából, előkelő ismeret­sége és rokonsága révén azon fárado­Nem tetszett ez a sor a tiszteletes asszonynak . . . Egyszer reggeli hat órakor — nagy bank volt s a slágerek is húzni kezdtek — nagy lármával jött a tiszteletes asz­szony. A páter felsóhajt a zsoltár iróval (93 dicséret, 4 vers): — „Gyakran még a boldogság is egész teher a nyakunkon . . ." — Félsz ugy-e ? — súgja oda a rektor. — Aki az asszonytól nem fél, az az istentől sem fél! — vágta vissza az önérzetes Calvin követő . . . s élete pár­jával elvitorlázott. „A szerencse". • Még abban az áldott jó világban történt, mikor a vadat, halat ott fogta a magyar, ahol érte. A szanazugi intelligencia kiment a Körösre horgászni.Végig ülték a zsilipet: gap, nótárius, rektor, főbiró, patikus ... csendes pipaszó mellett várták a jó­szerencsét. De biz az, ez egyszer nagyon váratott magára. Eltelt egy óra, két óra, s még egyik sem észlelte, hogy pedzene . . . Az elégületlenség mind jobban ki­ült az arcokra. Lüttek a halpaprikásnak. Egyszer a főbiró horga nagyot rándul.. . erre ő kiemel egy hatalmas . . . zöldbékát. A horogra akadt csemegét magasan feltartva, hátrafordul s odaszól a szu­nyókáló kompániának : — Hát kendteknek nincs egy szikra szerencséjük sem zik, hogy magas állású egyházi férfiakat és áldozatkész katolikus főranguakat megnyerjen annak az akciónak, amely­lyel megmenthetik csanádapáca jóra­való magyar népét a tönkremenéstől s egyben a szegedi ügyészség fogházában a birói megtorlásra váró plébánost is, bár éppen a népnek Bartha iránti nagy szeretete miatt Sulyok plébánosnak, kezdetben, mikor elfoglalta az apácai plébániát, igen sok goromba rossz­akaratot kellett elviselnie. Sulyok fáradozásának — állítólag — már szép eredménye is van. Ugyanis Wenckheim Krtsztina grófnő, több főpap és főúr már kijelentették, hogy hajlandók megtéríteni minden összegű kárt, amely a pénzintézetet Bartha sikkasztásával érte. A napok óta folyó rovancsolásnak az a legújabb eredménye, hogy a kár — nem mint eleinte hitték -- 100 000, hanem 145.000 koronára rug, mert eny­nyit sikkasztott a bün útjára tévedt plé­bános. A rovancsolásban, amelyet Dus­baba Vilmos, az Aradi Ipar- és Népbank békéscsábai fiókjának titkára vezetett, a részvénytársaság igazgatóságán kivül résztvett Zichy Nándor grófnak, a néppárt vezérének megbízottja is, akinek az volt a féladata, hogy pontos szám­adatokat szerezzen a sikkasztott összeg­ről, amelynek megtérítéséhez Zichy Nán­dor gróf is hozzáafog járulni. Érdekes megemlíteni, hogy a kath. főurak és főpapok meghozzák 145.000 koronás áldozatot, annak dacára, hogy a megkárosított intézet igazgatói vagyo­nából fedezetet nyert az elsikkasztott összeg ós akik már meg is téritették az intézet kárát s igy tönkrementek, de a Bartha ellen tett feljelentést csak ugy hajlandók visszavonni, ha megkapják a pénzüket. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Az uj igazságügyminiszter. Teljesen illetékes helyről értesül­tünk, hogy az uj igazság ügy miniszter személyére vonatkozólag ma reggelig semmiféie konkrét megállapodás nem történt. Ma reggel W e k e r 1 e Sándor minisztereinők fölkereste Holló La­jost a lakásán é3 fölajánlotta neki az igazságügyminiszteri tárcát. Holló Lajos a tárcát visszautasította és pedig azzal indokolsssal, hogy az ő meggyőződése szerint az elhallgatott nemzeti követel­mények egy óv múlva vissza fognak térni a küzdő porondra és akkor Ő ba­josan tudná exponált politikai hitvallá­sát a kormány álláspontjával össze­egyeztetni. Tehát arra kéri a miniszter­elnököt, hogy vonja vissza ajánlatát. Ezután Wekerle Sándor vissza­tért a Házba és az ülésteremben a mi­niszteri székek mögött lévő padsorban félrehúzódott G ü n t h e r Antallal, aki­vel a miniszteri tárca átvételének kér­dését megbeszélte. Wekerle még ma délután Bécsbe fog utazni, hogy elő­terjesztést tegyen e tárgyban a király­nak. Günther Antal kinevezése vasárnap reggel fog megjelenni a hivatalos lap­ban. Vagy ha valami előreláthatatlan késlekedés állana be, legkésőbb a kedd reggsli számban fog megjelenni. Érdekes, hogy mielőtt még Wekerle a Házba érkezett Holló Lajos vissza, utasító válaszával, a többi miniszterek már mint leendő minisztertársukkal be­széltek Günther Antallal. Ez erősen sej­teti, hogy a kabinet elejétől fogva Günther Antal személyében állapodott meg ós hogy Wekerle csak formaságból ajánlotta fel a tárcát Holló Lajosnak. A folyóson ma délelőtt szilárdan tartott az a hir, hogy Meskó László lesz az uj államtitkár. Természetes, hogy e kérdésben majd csak Günther kinevez­tetése után történik döntés, mert az uj államtitkárt már a miniszter előterjesz­tésére nevezik ki. Meskó mellett azon­ban Visontai Soma és Nagy Emil jelöl­tetósónek is sok hive van. A képviselőházból. Húszan, huszonötén voltak a t. Ház­ban ma délelőtt, amikor J u s t h Gyula megnyitotta a gyűlést. Oly kevesen vol­tak, hogv Justh Gyula lezavarta a pó­diumról a jegyzőket: — Eridjetek, üljetek szót a padokba ! Itt majd elég leszek én magam is. Hát persze, nem valami nagy kér­dés forgott szőnyegen. Mindössze is csak az appropriációról volt szó, amely furcsa szó azt jelenti, hogy a kormány­nak teljes szabadságot ád a t. Ház, hogy rendelkezzék az ország pénzével. Az ország pénze pedig nem oly nagy kér­dés a tisztelt honatyáknak, hogy érde­demes volna miatta korán kelni. Aki ko­rán kel, aranyat lel. De ha ez az arany közpénz, alikor nem érdemes törődni vele . . . Oroszország' események. Odesszában délben husz fegyveres ember betört egy ottani nyomdába, meg­kötözték az összes munkásokat, hatal­mukba kerítették a szedőszekrényeket és a tengerészekhez intézett kiáltványt nyomtatták ki több ezer példányban. Mikor a munkával elkészültek, a kiált­ványokat bérkocsin sietve elszállították. Varsóban G r ü n Viktort, a rendőr­főnök segédét és a magándetektívek fő­nökét tegnap este, amikor egy kétfogatú bérkocsiban titkosrendőr által kisérve az utcán elhajtatott, a forradalmárok négy revolverlövóssel leterítették. G r ü n azonnal meghalt. A tettesek elme ne­kültek. Báró Schönbnrger Bélánét kiutasították. Báró Schönberger Bélánét született Wallenstein Rózát, azt a kalan­dornőt, aki az utóbbi napokban botrá­nyos eseményeknek hol a központjában, hol azoknak perifériájában állt és min­dent elkövetett, hogy magáról beszél­tessen, a rendőrség ma a főváros terü­letéről kiutasította. A rendőrség már Bécsből való visszatérése óta megfigyeli Wallenptein Rózát. Tegnap este a lakását már detektívek őrizték és megállapították, hogy a bárónő zoltán utcai lakásáról tegnap este elment, több kávéházban járt, az éjjel folyamán 5 különféle bér­kocsit használt, egy helyen pezsgőzött ós hajnalban tért vissza lakására. Reggel több detektív kíséretében a bárónő lakásán megjelent Palágyi ren­dőrfelügyelő és látta, hogy a báróné a folyosón rakosgat. Azonban ő is meg­látta a rendőrség embereit, beszaladt hálószobájába és ágyba feküdt. A rendőr­felügyelőt nem akarta fogadni, mert „beteg". A rendőrfelügyelő beizent, hogy idézést hoz, a bárónőnek azonnal ki kell menni a toloncházba, ahol egy végzést fognak előtte felolvasni. A báróné ezt az idézést nem vette át, kijelentette, hogy ő beteg. Erre a főkapitány Jrendőrorvost küldött Wal­lerstein Róza lakására. Gyomán elfogott rablógyilkos. Az öntudatos rendőrök. Matusik volt a gyilkos. Békésvármegye közbiztonsági viszo­nyairól periodikus egyformasággal hirt adván, nem mulasztottuk el felhívni il­letékeseink figyelmét arra, hogy olyan rendőrség mellett, mint aminő közsé­geinknek egyik-másikában most „ellen­őrzi" a közbiztonságot, akármilyen köpe­nicki-epigon vigan ellophatná az egósz vármegyét is. Most aztán a gyomai rend­őrség két tagja az öntudatos munkál­kodásnak olyan jeléről nyújtott tanúbi­zonyságot, a mely arra kvalifikálja a gyomai rendőrségi testületet, hogy a békésmegyei rendőrségek előtt az eré­lyesség, az öntudatos cselekvés és tenn i tudás mintaképe legyen. A gyomai rendőrségnek két tagja csütörtökön reg­gel letartóztatott egy embert, aki Mező­túron rablógyilkosságot követett el. A letartóztatás előzményeiről s a véres esetről ezeket jelentik lapunknak : Kedden, január 29-én este Lévai Lajos mezőtúri földmives családja kö­rében éppen vacsoráját költötte, amikor bekopogott valaki az ajtón. A gazda beengedte az idegent, aki magas termetű, szőke bajuszu fiatalember volt. A kölcsönös üdvözlés után elmondta az idegen, hogy rokonát jött megláto­gatni, de ismeretlen lévén a városban, nem megy neki az éjszakának, s kérte a házbelieket, adnának neki szállást. Lévaiék magyaros vendégszeretettel fo­gadták az idegent. Asztalhoz ültették, vacsorával látták el, aztán elbeszélgettek vele sokáig. Beszélgetés közben el­mondta Lévai Lajos, hogy éppen ma adott el két sertést. Pénztelen életet élnek s igy kellett segíteni a bajon. Tizenegy óra tájban nyugvóra tér­tek Lévaiék. Reggel az idegen korán talpon volt s mikor Lévaiék felkeltek, vendégüket a konyhában találták. Azt mondta, hogy éhes; ennivaló után néz. Kevéssel erre reggelihez ültek s reggeli után arra kérte az idegen Lévait, hogy hozna neki egy viseltes cipőt, amire pénzt is adott. A szívélyes házigazda készséggel eleget tett a kérésnek. Mikor az idegen egyedül maradt Lévainéval, kihivta őt az udvar hátsó részében levő különálló konyhába s mikor az asszony előre ki­ment, az idegen Lévai Lajos négy apró gyermekét hamarosan bezárta a szobába s ezután az áldott állapotú asszony után sietett, akit a konyhában fojtogatni kez­dett, majd pedig, mikor Lévainé elve­szítette már az eszméletét, egy nagy konyhakéssel elvágta a nyakát. Ezután a szobába hatolt, a szekrényt feltörte, majd magához vette az abban rejtege­tett 150 koronát s odébb állott. A véres tett elkövetése után egy borbélyhoz ment az idegen s leborot­váltatta a bajúszát is. Később uj ruhát vásárolt egy kereskedésben s régi ruhái} postára adatta föl Budapestre, azután megebédelt a vasút melletti vendéglő­ben s miután elfogyasztotta ételét, gya­logszerrel elindult Gyoma felé, útköz­ben a „Simai"-csárdábin elfogyasztott egy liter bort, majd fuvaros rendelt s délután 7 óra tájban Gyomára érkezett. Ugyanezen a napon Mezőtúron tar­tózkodott Kocsis Lajos községi rendőr is. A csendőrségnél volt dolga s itt tudta meg a rablógyilkosságot. Mire a déli vonattal haza lett volna indulóban, a mezőtúri csendőrség már kiderítette a tényállást s megállapította azt is, hogy az idegen leborotválkozott s milyen szinü ruhát vásárolt. Kocsis Lajos hazaérkezése után nyomban közölte az esetet Gyoma köz­ség rendőrbiztosával, aki ekkor meg­kapta már a távirati értesítést is. Esti 7 órakor Kocsis Lajos Fekete Sándor nevü társával az állomásra in­dult, hogy a vonaton érkező utasokat figyelemmel kisérje. Menetközben be­néztek a rendőrök Klein Sámuel „vasuti-vendóglőjóbe" is, ahol az egyik asztal mellett egy idegen sörözgetett. Szemügyre vették az idegent. A mező­túri rablógyilkos szemólyleirása teljesen ráillett. Igazolásra szólították föl s mi­kor az idegen válasz helyett ki akart párologni a korcsmából — lefülelték s bekísérték a rendőrséghez. Itt aztán hamarosan kitűnt, hogy ö a mezőtúri gyilkosság tettese. Csáki Bélának hív­ják ; 20 esztendős. Foglalkozására nézve pincér, de hónapok óta állás nélkül csavarog. Kiderült az is, hogy ezelőtt M a t u­s i k n a k hivták s mint Matusik az or szág hat törvényszékének fogházában ült már különféle bűncselekmények miatt. A fiatal rablógyilkost csütörtökön átkísérték a mezőtúri csendőrsóghez. ÚJDONSÁGOK. A csabai izraelita Szent-Egylet jubileuma. Kilencvenedik évforduló. Február 21-én ritka, szép ünnepet ül a békéscsabai izraelita Szent-Egylet­E napon ugyanis fennállásának kilencve­nedik évfordulójához jut s e nevezetes határköt méltó, ünnepies formák kere­tében akarják megörökíteni izraelita vallású polgártársaink. Ha meggondoljuk, hogy kilencven esztendővel ezelőtt ez az egylet csak a

Next

/
Thumbnails
Contents