Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-31 / 9. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 9-ik szám. Csütörtök, január 31. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizctni bármikor lehet cvncgycdenbeliil Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEB VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELV BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Bukás előtt, bukás után... Sohsem voltunk jó emberei Po­lónyi Gézának. Csodáltuk óriási tudá­sát, de megvetettük benne az emberi gyöngeségeknekazon határtalanul nagy mennyiségét, amely mint ködfoltok a napon — elhomályosította az ész te­kintélyét megillető nimbust. Polónyi Gézának sok bűne volt. Anynyi bűne, mint a mennyi például a lengyelzol­tánoknak nincs Önhitt volt a szó leg­teljesebb értelmében. Az ész ariszto­kratája, a hatalmas, győzedelmes, ma­kacs agyvelő érezte és éreztette fölé­nyét párttagjaival csak ugy, mint az idegenekkel. Tudását mindig fitogtatta s könyörtelenül torkolta le az ellent­mondókat, akik sokszor össze szeret­ték volna mérni az ész fegyvereit Po­lónyi Gézával. Ha más nem, ez is elég ok volt arra, hogy Polónyi Géza megbukjon. Én Istenem, hát ebben az epigonoktól nyüzsgő, mozgó világban, ahol a köz­pályán működők háromnegyed részé­nek agyából az ész a csigabiga házába vándorolt, ahol a torok dicsőségteljes hanggyakorlatai utat jeleznek a képvi­selőség felé is, ahol a zoltánok, jaka­bok, gyurkák, vilmosok tarka serege vörös posztót dörzsöl a tömeg orrá­hoz, ahol az áltatás, Ígérgetés, nép­butitás porszemével vakítják a tespedő erejében elbizakodottá-, felfujt varasbé­kát, ahol mindent a sötétség, bün és titokzatosság irányit, ahol a demokrá­cia jeles vitézei három emeletes saját palotájukból prédikálják .a tömegnyo­mort s nem jut eszükbe, hogy segí­teni kellene a népen az ők garasaik­kal is, ahol minden, de minden Cato álarcát viseli, fölfeli is, lefelé is egyaránt — vájjon ott nem-e megy bűn-számba Békéscsaba, január 30. a káprázatosan nagy ész, mely a vilá­gosságot, igazságot és Ieplezetlenséget prédikálja? Lám, a Polonyi ellen intézett tá­madások apró vitézkéinek seregét kell megfigyelnünk csak. Az a Lengyel Zoltán, akinek cikkeit — mert veszet­tül pompás elokvenciával s kongó ürességei volt megirva — nem akarta leközölni egy békéscsabai lap annak idején s borítékba pakoltan visszaad­resszálta azt a feladó cimére, az a Pályi Ede, aki a tiszta vizet hálóval zavarja föl, az a Budapesti Napló, mely­nek olvasói a tisztes paralitikusok so­raiból kerülnek össze, következetes és rendszeres sajtóhadjárattal merészked­tek hozzádörzsölődni az Észhez s rég­múlt időknek hibáiból készitgették Po­lonyi Géza koporsó szegeit. Ez a bukás ékesen jellemzi Ma­gyarország közállapotát. Pompás bi­zonyságul szolgál arra, hogy az olyan államokban, ahol a stréberség politi­kája érvényesült esztendőkön keresztül, a törpe, apró, névtelen epigonok serege tért hódított már. Polónyi Géza a napokban menni fog. De bizutik a Gondviselés erejé­ben, s hisszük, hogy a felfelé csörtető mikrocefallok, a dölyf, önhittség és szellemszegénység aprófejü szerelem­gyermekeinem jutnak mégse céljukhoz. Békésvármegye kikerekitése. Dévaványa nem tud a mozgalomról Mintegy másfél hónappal ezelőtt adtunk hírt első ízben arról az aktióról, melynek célja Dévaványának Békésvár­megyéhez való csatolása és Öcsöd köz­ségnek Jásznagykunmegyéhez való kap­; csolása •• volt. Ez az életrevaló eszme közigazgatásilag és jogszolgáltatásiig is < csak a két község érdekeit akarta szol­gálni s legkivált Öcsöd község polgá­raiban keltett nagy örömet. Kevéssel erre B o z ó k y Árpád dr., országgyűlési képviselő indítványt nyúj­tott be e tárgyban a Jász-Nagy-Kun­Szolnok vármegye törvényhatósági bi­zottságához. Indítványában az átkapcso­lás szükségét és célszerűségét kérte kimondani s felhozta mindazon indoko­kat, melyek az indítványt hathatósan támogatták. Ezen indokok közt első he­lyen emiitette föl azt, hogy Dévavánj Ta jobb közigazgatási és jogszolgáltatási oktatásban részesülne Békésvármegyé­ben s viszont Öcsöd község polgárai is sok panasztól és fáradtságtól lennének megkímélve, ha Jász-Nagy-Kun megyé­hez tartoznának. Erről az aktióról hírt kapott Békés­vármegye közönsége is s ennek követ­keztében szintén tárgyalás alá vette ezt a kérdést. Az elmúlt esztendő legutóbbi közgyűlésén került a megyegyülés plé­numa elé ez ügy. A törvényhatósági bizottság megbizta ekkor Ambrus Sán­dor alispánt, hogy úgy Öcsöd községgel, mint Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyé­ivel lépjen érintkezésbe s észleleteiről tegyen jelentést a legközelebbi közgyű­lésnek Békésvármegye alispánja eleget tett e megbízatásnak s úgy Jász-Nagy-Kun­megye törvényhatóságát, mint Öcsödöt megkérdezte, hogy mennyiben van ko­moly alapja és a keresztülvitelben lehe­tősége ennek az aktiónak? A megkérdezettek most válaszoltak Ambrus alispán soraira. Jász-Nagy-Kun­Szolnok vármegye kifejti válaszában, hogy Bozóky Árpád tényleg nyújtott be egy ilyen irányú indítványt. Az ál­landó választmány tárgyalás alá is vette azt, de egyhangúlag ellene foglalt állást, amire Bozoky visszavonta indítványát s igy törvényhatósági közgyűlés elé sem került. Egyébként megjegyzi Jász­Nagy-Kun-Szolnok megye, hogy maga Dévaványa község tiltako­zik leghevesebben az átkap­csolás ellen. Öcsöd község elöljárósága azt feleli, hogy az átkapcsolás tárgyában sem társadalmi, sem hivatalos aktiónak meg­indítását nem észlelte sem a múltban, sem a jelenben. Ambrus Sándor alispán a február havi közgyűlés elé terjeszti puhatolódzá­sának eredményét, amely csöppé sem olyan kedvező, mint aminőnek mi vár­tuk. Ezek után nekünk sem marad hátra más feladatunk, csak az, hogy Békés­vármegye kikerekitésének kérdése fölött napirendre térjünk. Az alföldi uj törvényszék ügye. Makó kapja meg;? Emiitettük már, hogy Hódmezővá­sárhely város törvényhatósági bizottsága támogatás céljából megküldte Békésvár­megyének is azt a feliratot, melyben az igazságügyi kormánytól törvényszéket kér. ÁT felirat nagy körültekintéssel és komoly, figyelemre számitható érvek egész sokaságával mutat reá a vásár­helyi törvényszék felállításának elkerül­hetetlen szükségességére, valamint azon előnyökre is, melyek e törvényszék jel­ál'ításá^ól háramolnának Hmvásárhely, Szentes, Csongrád és Orosháza köz­ségekre. A hódmezővásárhelyiek ezen moz­galmával csaknem egyidőben Makó vá­ros is hasonló irányú mozgalmat indí­tott. Makó is törvényszéket kér s ennek érdekében — amint ezt a makói lapok­ból olvassuk — mindent elkövet, sőt illetékes helyről már biztató ígéreteket is nyert aria vonatkozólag, hogy a tör­vényszéket ott fogják felállítani. Ezekből az ujságközleményekből Békésmegyei Közlöny tárcája­Színésznők. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Váncza Mihály. Még csak iskolába járó gyerek vol­tam, aféle 14 esztendős kamasz és már is volt ideálom . . . Egy színésznő. Szép szőke hajú, kedves naiva. Né­hányszor láttam a színpadon, mikor az apám elvitt a színházba, azután csak­nem naponként találkoztam az utcán vele; én iskolába mentem, ő próbára jött. Nyúlánk, magas alak volt, kétszer olyan, mint én, bizonyosan kétszer idő­sebb is. Persze ő mit sem sejtett az én szivemben duló lángoló érzelmekről, hi­szen soha sem is beszéltünk egymással. De jól emlékszem, valahányszor talál­koztunk, mindig fülig elpirultam s mé­lyen lenéztem a földre. Olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehetett. A köny­veimet szerettem volna hirtelenében el­rejteni és sajnáltam hogy még gyerek voltam ... Ez utóbbi körülményt ugyan a magam rézséről nem ismertem be, de másoktól annyiszor hallottam, hogy végre is elhittem. T . . . Matildnak hivták s azóta sem láttam többé. Magános nő volt, egy sza­bónál bérelt lakást, még pedig*a kert­ben külön álló házikót, melyet pompásan beárnyékoltak a clús lombú orgonafák. Mindennap ott kellett elmennem az utca mentén fekvő kis házikó előtt s vala­hányszor elmentem előtte, valami — akkor még általam nem ismert — szo­rongás fogott el . . . Meg kell azonban vallanom, hogy egyúttal mindenféle hó­bortos gondolataim támadtak, melyek sok nyugtalan órát szereztek háborgó szivemnek. így például folytonosan azon törtem az eszemet, hogy miképpen le­hetne „hozzá" bejutni, mi címen és minő ürügy alatt ? Persze a látogatás céljával magam sem voltam tisztában, de arról mindenkit biztosithatok, hogy az a leg­tisztább szeretet volt, mert egyebet nem akartam, mint elmondani neki, hogy én igen, de igen szeretem . . . Olyan volt előttem, mint egy égi angyal, mint egy Madonna. Boldog lettem volna, ha csak megsimogatja homlokomat s igy szólít: gyermekem . . . Egyszer aztán elköltözött abból a lákásból, legalább azt sejtettem, mert többé nem találkoztunk . . . Elment az utamból és én elfeledtem. Sohasem ke­restem. Lássák, ez igazán „gyermek­szerelem" volt. Olyan ideális, ártatlan szerelem, melyre még ma is — immár 32 év multán — édesen emlékezem vissza. Hogy, mint 14 éves gyerek, mit szerettem meg azon a nőn, mi volt az, a mi megbűvölte, lebilincselte egész fiatalos-valómat, felforgatta nyugalma­mat, ma sem tudom megmondani. Hi­szen más ezer nővel találkoztam az utcán, de mind hidegen hagyott, csak ez az egy nem Ennek az alakja, nézése, já­rása, sajátságos titokzatos érzelmek vi­harát keltette fel lelkemben, úgy tűnt fel előttem, mint valami tündérországból való mesebeli királykisasszony. Bizo­zonyosan azért, mert — színésznő volt. A színpad misztikus világa pedig a maga tarka alakjaival teljessé tette az én gyermeki szivem illúzióit s glorifikált mindenkit, a ki a „világot jelentő desz­kák" bűvös légkörében élt és mozgott... Nagy, titokzatos, igéző és érdekes volt előttem, mért — színésznő volt Később azután sok színésznővel meg­ismerkedtem, olyanokkal is, akik még csak kezdők voltak, és olyanokkal is, a kik már elérték művészetük delelőjót. Sok kedves bohém órát töltöttem tár­saságukban s ezek voltak életem leg­kedvesebb órái. Vidám kedélyük be­aranyozta szivemet s ha bánat borult lelkemre, az ő pajzán jó kedvük eny­hülést és feledést nyújtott. Csak ott éreztem jól magamat az ő baráti körük­ben, a hol nem kellett pózolni, flir­telni, bókolni, a hol természetes volt minden, szellemes, vidám és derült. Önként jött a sziporkázó éle, a kitűnő gondolat s a lelket a művészet csodás melegsége bevitette . . . Azóta ugy vagyok velük, mint a hogyan kedves földim és irótársam B r ó d y Sándor írja a „s z i n é s z n ő k u cimü pompás kötetében: „A színésznő­ket nagyon kedvelem ; mit tagadjam." Mert mintha csak lelkemből szedné a szavakat, mikor írj3.v Lehet velük ba­rátkozni, ragaszkodhatik az ember hoz­zájuk platonikus érzéssel, a velük való érintkezésben nincs szükség annyi os­toba konvencióra, kedvesek, kényelme­sek, okosak" ... Ez tökéletesen igy van. Az igazi színésznő egyszerű, ter­mészetes és keresetlen modorú, a leg­kisebb affektálás nélkül való, szelleme­sen csevegő és müveit nő. A szögletes­j séget leköszörüli a színpadi élet, az es­prit-t kifejleszti a sok szerep betanulása és a természetes keresetlen modort meg­teremti az emberekkel való folytonos érintkezés. Bájosan és ingerlően csak a sziuésznő tud öltözködni, rajta minden ruhadarab művésziesen áll, toilettejének legapróbb része is ízlésről tanúskodik. Még a cipőjének csokra is fess. Termé­szetesen „igazi" színésznők alatt mű­vésznődet értek, akik már valakik, vagy bizton azok lesznek, nem pedig azokat a tehetségnélküli tucat hölgyeket, kik­Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, .éjjeli izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Rcehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona. \

Next

/
Thumbnails
Contents