Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-31 / 9. szám

40 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. január 27. let szűknek mutatkozott s a miniszter arra utasította a községet, hogy az iskola kibővítéséről, esetleg uj épületbe való elhelyezéséről gondoskodjon. Ámde a község ekkor épitési segélyért folyamo­dott a miniszterhez, amit a közoktatás­ügyi kormány nem folyósíthatott fede­zett hiányában. tanács sajnálattal tu­domásul venni javasolta a miniszteri értesítést s miután a községnek ezidő­szerint nincs e célra pénze, javasolja, hogy a kérdést egyelőre vegyék le a napirendről. V a r s á g h Béla szerint nem elég tudomásul venni a miniszter döntését. Ennek az volna a következménye, hogy i egyszer csak a minisztertől megállapi- I tott tervek alapján kellene fölépíteni az j uj iskolát, vagy kibővíteni a régit. Ajánlja, hogy egy bizottság foglalkozzon a kérdéssel. K o r o s y László azt vitatja, hogy ez a kötelezettség föltétlenül terheli a községet. A faktum az, hogy most nincs pénzünk s e kérdéssel nem foglalkoz­hatunk addig, mig a kiépítésire szüksé­ges összeg a költségvetésbe beállít­ható nem lesz. A közgyűlés a tanács javaslatát tette magáévá. Ezután bejelenti a főjegyző, hogy az alispán tudomásul vette az anya­könyvvezetők kijelölése tárgyában ho­zott határozatokat. Az országos és heti­vásárok elhelyezési térképét a mérnöki hivatal elkészítette s a közgyűlés elé terjeszti. R a j k i Józsefet közmunka meg­állapításának tárgyában elutasította a közgyűlés. Áz adóbefizetésről szóló jelentés szerint községi pótadóban befolyt 305205 korona, közmunkaadóban 33938 korona. Majd a villamos-telep ismeretes ügyével foglalkozott a közgyűlés. Ko­rosy László előadt i, hogy^ a sajtó bi­zonyos részében alaptalan hirek láttak napvilágot a villamos-telepről. E vádak és állítólagos szabálytalanságok ügyében meg lett tartva a vizsgálat, amelynek eredménye teljes elégtételt szolgáiato'tt a villamos-telep vezetőjének. Ennék konstatálása után a közgyűlés bizalmat szavazott Szeberényi Tibor igazgatónak. Ezzel kapcsolatosan elintézett a közgyűlés egy fontos kéidést is. Régóta tapasztalható, hogy a villamös-áraníöt fogyasztók számának rohamos emelke­dése miatt a most rendelkezésre álló gépek nem láthatják el a termelést. Ezért egy harmadik gép beállítá­sának szüksége merült föl. Az elöljá­róság meghirdette a pályázatot s erre három ajánlat érkezett: Ganz és Társa, 250.000 koronáért volna hajlandó az uj gépet beállítani s mint legolcsóbb aján­lattevőnek névszerinti szavaz íssal ettől határozta el a közgyűlés beszerezni a gépet. Régi keletű kérdés Békéscsabán egy j Iparos Otthon létesítése. Az Iparos Ott- ' hon létesítését még 1905. évben hata- I rozták el s ekkor 100 000 korona köl­csönt is vettek fel. Egyben felterjesztést intéztek a kormányhoz, hogy a községet támogassa ebbeli törekvésében. A keres­kedelmi miniszter hajlandó volt támo­gatást adni, de a politikai életben beál­lott zavaros viszonyok miatt az ígéret­ből semmi sem lett. Most aztán elhatá­rozta a közgyűlés, hogy a konszolidált politikai helyzetre való tekintettel ujabb felterjesztést intéz a kormányhoz. A szegényház kibővítésének érdeké­ben megvásárolják a szomszédos P o r­t ö r ő-féle telket 2000 koronáért. Nagyobb vita indult meg egy uj, 1600 koronával dotált számvevői állás rendszeresítésének ügyében. Több fel­szólaló után 23 szavazattal 10 ellenében kimondották az uj állás szervezését. A községi bábák díjtételét K o­r o s y László indítványára 2—2 koroná- I val emelte a közgyűlés. Végül elutasította Z ö 1 d y Márton­nak beadványát, amelyben kéri, hogy csabai vonatkozású novellakötetének kiadásában a község anyagi támogatást nyújtson. Elutasították a Nőegyletnek a lelencház részére ingyentelek iránti ké­relmét is. — Szarvas község képviselőtestülete. A szarvasi községi képviselőtestület Val­kovszky Mihály biró elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott jan. 28-án. A közgyűlésnek 30 tárgya volt, melyek közül 8 törvényhatósági bizottsági ha­tározat különféle ügyekben, egyszerűen tudomásul vétetett s a többi tárgy is gyors egymásutánban nyert elintézést. Hitelesítőknek Gyuris Mihály és C s i c s e 1 y János küldöttek ki. Kitü­zetett a gróf Csáky Álbin utcának Szarvas állomás teréhez való csatlako­zásra vonatkozó szerződés érdemi tár­gyalására határidő. A csabai és orosházi utak vállalkozója, H r n c s j á r János késedelemért megbirságoltatik, vállalati összege lefoglaltatott. A községi közutak felügyeletével megbízatott az elöljáró­ság. A községi óvónőknek fizetésök 5% arányában a drágasági pótlék megsza­vaztatott. G a á 1 András piacbérlő bér­elengedés iránti kérelmével elutasitta­tott. Rózsási iskolához mükut készítése nem szavaztatott meg, mert a szomszéd­ban használható víz van. Az 1906. évi zárszámadások felülvizsgálatára K o­v á c s János és G e r h á t György kül­döttek ki. a gőzfürdő tatarozására 1906. évre előirányzott összegnek 716 kor. 23 fillér maradványa letétbe tétetett. A csanádapácai bank-sikkasztás. Megmentik a pénzintézetet. B a r t h a István plébános, a csa­nádapácai Népbank „vezér"-igazgatója, szombat óta már a szegedi ügyészség fogházában ül. Á szerencsétlen embert máris teljesen megviselte a fogság és látható, Makó város a kilátás nem cse- j kély mértékével tekinthet a törvényszék | felállításának ügye elé, mig ezzel szem- j ben Hódmezővásárhely nem tud semmit arról, hogy az igazságyminiszteriumban miképpen vélekednek a másik kérel­mező felől. Pedig szeretnők tudni és ismerni ezt a vélekedést, mert a mi vé­leményünk szerint is Hódmezővásár­helynek kétségtelenül van annyi joga e törvényszék elnyerésének kérdésében, mint az alföld bármelyik városának. Ezzel kapcsolatosan kijelenteni tar­tozunk azt is, hogy Hódmezővásárhely a már egyizben megadott, de finánciális okok miatt beszüntetett törvényszék visszaállítására sokkal nagyobb igények­kel bir, mint a szomszédos Makó, részint kulturális fejlettségénél, részint lélek­számára való tekintetből. S legfőképen pedig azért, mert a vásárhelyi törvény­széknek felállításával nemcsak ez a hat­vankétezer lelket számláló nagy magyar város, de Szentes, Csongrád és Orosháza lakossága is rendkívül sokat nyerne s olyan előnyökhöz jutna, me'yeket ma még értékelni is alig lehet. Korántsem azt akarjuk elérni ezzel a kijelentésünkkel, hogy Makónak nin­csen szüksége törvényszékre. De állítjuk és hangsúlyozni kívánjuk, hogy nagyobb ez a szükség Hódmezővásárhelyen s méltányosabbnak tartanók ezt a meg­oldást annyival is inkább, mert Hmvá­sárhely törvényhatósága az uj alföldi törvényszék felállításánál messzemenő anyagi áldozatok meghozatalára is haj­landónak nyilatkozott. Szeretnők azért, ha ez ügyben pu­hatolódzások történnének az igazságügy­minisztériumban s óhajtanánk, hogy Bé­késvármegye törvényhatósága is teljes odaadással támogatná a testvértörvény­hatóságnak érdekeit. Ugy értesülünk egyébként, hogy e tárgyban legközelebb egy hódmezővá­sárhelyi küldöttség fogja megkeresni dr. Fábry Sándor főispánt is. Képviselőtestületi közgyűlés Csabán. Megcsappant érdeklődés, unott han­gulat, gépies megszavazása ennek is, annak is, sablonos felszólalások és til­takozások — amelyekre nem mosoly­gott a karzati közönség, mert hiába várta gazdáját a zöld posztóval bo ritott asztal körül — ez volt szignatu­rája a békéscsabai képviselőtestület hétfői közgyűlésének, amelynek tárgy­sorozatát Áchim Tamás biró elnöki megnyitója után a polgári fiúiskola el­helyezésének kérdése vezette be. Annak idején a község kötelezettsé­get vállalt, hogy a polgári fiúiskola do­logi kiadásait viselni fogja. E jónevü tanitézetnek az idők további folyamán oly sok tanulója lett, hogy a régi épü­nek a színpad csak kirakat s akiknek mindenre inkább van gondjuk, mint a művészetre . . . Tagadhatatlan, hogy a színésznők­ben jó adag könnyelműség van és a pénz értékét abszolúte nem ismerik. De kedves atyámfiai, ez is a uohéme­élethez tartozik. Nemcsak a színész­nők könnyelműek, hanem általában a művészek mindannyian, a festők ós a szobrászok, sőt az írók is. De ez a köny­nyelmüség olyan jól áll, hogy szinte rontaná az illúziót, ha hiányoznék. Mert költészet az ő világuk, egy szép, egy nagy gondolat az életük. A hiúságot pedig épen nem rovom fel a színésznőknek bünül; ha valahol megtűrhető, ugy épen nálunk az. Ők a nagy közönségnek játszanak s igy ter­mészetes tetszeni is akarnak, mert csak az a színésznő boldogrlhat, akinek si­kerül a kényes hallgatóság tetszését megnyerni. Ezért nagy gonddal öltöz­ködnek s még nagyobb ;gonddal repa­rálják ki az u. n. „szépséghibákat". Este, előadás előtt, a színpad számára. De azért otthon még nem láttam kifestett színész­női ! Házi szentélyében egyszerű termé­szetesség teszi bájossá a művésznőt s az ízléses pongyola, melyben otthon megpihennek a „babérokon", kedveseb­ben fest rajtuk a legnehezebb selyem­brokátnál is. Ismertem igen előkelő első­rangú divát, aki odahaza üres idejében valogatás nélkül végezte a házi teendő­ket s olyan jártas volt a főzés tudomá­nyában is, akár egy jól megtermett fa­lusi gazdasszony. Még a kezeit sem fél­tette, hogy beledurvulnak a munkába, pedig némelyik pesti szobaleány keztyű nélkül a világért sem takarítana ! És azok a kis kacsók mégis fehérek ós finomak maradnak. Csókolni valók! A Múzsa nagyon válogatós. Kényes egy perszóna. De akit egyszer homlo­kon csókolt, azt eljegyezte magának i i örökre. Nehéz, tövises bár a pálya kez­dése, de aki hivatott a művészetre, aki­nek lelkében olthatatlanul lobog a belső I tűz, melyet folytonosan táplál és éleset a dicsőség utáni vágy ; aki fáradságot nem ismerve, igyekszik mind maga­sabbra, aki folyton tanul, figyel f­az végtére is diadalt arat s feljut arra a magaslatra, hol fényben s nagy di­csőségben leend azontúl része ... Mert ne gondolja senki, hogy a színpadok legragyogóbb dívája, á színművészet legjelentősebb star je nem küzdött addig, míg elérte azt a ragyogó polcot. Oh kérdezze meg csak kedves atyámfia, mennyi könnyet hullatott szegény és mennyit szenvedett, hány álmatlan éjsza­kát átvirrasztott s hányszor csalódott keservesen . . . Annak a babérkoszorú­nak minden levélkéjéhez a keserűség­nek egy-egy könycseppje tapad s a szenvedések, mellőzések, félreértések és kísértések egész során kellett át­mennie, mig elismertté, tiszteltté, bál­ványossá vált az az egyszerű, kezdetben szerény, semmitmondó színpadi név. A kagyló gyöngye is fájdalom közt kép­ződik. A gyémánt is nehéz köszörülés után válik csillogóvá. Mennyi fáradságba, igyekezetbe ke­rül, mig a színésznő — legyen bár a legtehetségesebb is — betanul egy-egy nehezebb szerepet, melynek teljes át­érzése és természethüen való eljátszása egész odaadást kíván Szívvel, lélekkel — szeretettel és rajongással kell a sze­repe iránt viseltetnie, mert csak igy fejezheti ki igazán azokat a gondolato­kat és érzelmeket, melyeket a szerző szavakba burkolt. Sőt nemcsak ezt kell önteni magába a szerepbe, megtestesí­teni a gondolatot, melyet néha a szerző maga sem világit meg kellőképen. Dom­borítani ós alakítani kell, a papírra le­irt jeleneteket a térbe kell beállítani, vigyázni a jellemfestésre, a maszkiro­i zásra, a ruházatra, még a kellő hangot is el kell találni, sőt a többi szereplők­kel vafó együttjátszásra — az u. n. ensemblé-ra — is ügyelni kell. Nem kis feladat ez kedves olvasóim. Persze kri­tizálni könnyű ós — olcsó mesterség is. A törekvő, buzgó színésznőnek roppant sok dolga van. Azért nincs igaza édes Nagysádnak, mikor ugy fél­váiról, lenézőleg beszél a színésznők­ről. Ez a régimódi kifejezés, hogy ne mondjam, megszólás : „Csak színésznő" vagy pedig gúnyosan igy: „Ah, hisz az egy színésznő" — ma már nem méltó sem a színésznőhöz, sem Önhöz bájos Nagysám. A színészet ma határozottan p á Í y a, melyen dolgozni és küzdeni kell. A kenyérért ós a babérért egyaránt Késő estig a színpadon játszani, más­nap egész délelőtt a próbákon fáradni, azután ruhát varrni vagy a varrásra felügyelni, nehéz szerepeket tanulni, bizony ez egy napra elég. Talán több is az elégnél. Pedig igy megy nap-nap után. És a színésznő lelke mégis olyan derűs, vidám, jókedve olyan pajzán, hogy éppen ebben rejlik egyéniségé­nek egész varázsa. Más nők felényit sem dolgoznak, felényit sem nélkülöz­nek és mégis módfelett idegesek, durcá sok, elégedetlenek, a nap háromnegyed részében roszkedvüek, akaratosak. Pe­dig a színésznőnek hányszor kell el­türniök a rendezőknek ós a direktornak szeszélyeit . . . sokszor gorombaságait! De legtöbbet kell küzdenie a sze­gény színésznőnek a kritikával. Nem a jóakaratú és komoly kritikát értem, hanem azt, amit különösen nélhol a vidéken az u. n. „szinireferens" ur el­követ . . . A kezdő színésznőnek ezeken mind át kell esni és igazi tehetségnek kell lennie, hogy kibírja a megpróbáltatások nehéz kálvária útját . . . Sic itur ad astra ! olykor sirógörcsök vesznek erőt a volt plébánoson. Barthát, megérkezte után nyomban kihallgatta a vizsgálóbíró s a bűnös ember töredelmesen mindent be­vallott. Elmondta, hogy már a szövetkezet pénzéhez azért nyúlt, mert könnyelmű kiadásait nem tudta fedezni. Vágyai és céljai voltak. Képviselő-jelöltösködése is sok pénzbe került. Ezenkívül nem titkolta azt sem, hogy a bűnös uton ke­rített p^nzt kártyanyereséggel akarta pótolni. De a szerenese kerülte öt s igy mindig mélyebben ós mélyebben jutott abba az örvénybe, amely most teljesen összecsapott a könnyelmű ember fölölt. A csanádapácai Népbank ügyében ezalatt zavartalanul folyik a vizsgálat. A könyvek és az ügykezelés felülvizs­gálatára kiküldött központi közegek e héten teljesen befejezik a nagy munkát, mely sok embert foglalkoztat. Szükségesnek tartjuk az igazság ér­dekében megemlíteni, hogy az a hir, melyet egyes lapok közöltek, s mely szerint Bartha váltót hamisitott^volna, nem felel meg a valóságnak. A vizsgá­lat eddig csak azt derítette ki, hogy Bartha egy esetben okirathamisitást követett el a könyvvezetés körül. Az is tényként konstatálható immár, hogy a bűnösen elmanipulált összeg 84.000 koronára rug, 116.000 koronára tehető a „pince-váltók" összege. A köz­ponti Hitelbank, amely leginkább van érdekelve a csanádapácai Népbank ügyé­ben, D u s b a b a Vilmost, az Aradi Ipar- és Népbank békéscsabai fiókjának titkárát bízta meg a mérleg elkészítésével s Dusbaba kedden d. u. ki is utazott Csanádapácára. A mérleg elkészítése 3—4 napot fog igénybe venni. A bank finánciális részeinek elinté­zését szintén Dusbaba készíti elő. Említést tettünk mi is arról, hogy a válságba került pénzintézetet az oros­házai Takarékpnztár fogja átvenni. Ez a faktumszerüleg kolportált tény azon­ban csak kombinátio volt, mert amint most értesülünk, a bank átvételének kér­désével az Aradi Ipar- és Népbank fog­lalkozik komolyan. Az Aradi Ipar- és Népbank aktiójának humánus háttere van, amennyiben az a célja, hogy az átvétellel meg akarja menteni az érde­kelt kisembereket. A csanádapácai Nép­bank ügyében ugyanis a község lakos­ságának több, mint egyketted része van érdekelve s ha a megoldás nem sike­rülne kedvezően, ezek a kisemberek mind koldusbotra jutnának. A bank ügyében uj stádiumnak je­lezhetjük még azt, hogy az igazgatóság tagjai lOO.OOo koronát lesznek kényte­lenek pótolni. Ebből 84.000 koronára rug az elsikkasztott összeg nagysága s 16.000 koronát igényel a pince-váltók rendezése. A részvénytőke természetesen el­vész. Ha a megkezdett tárgyalások ez­után is a rendes kerékvágásban halad­nak, a Népbank átvétele még e hét fo­lyamán megtörténik. A békéscsabai színészetről. Hol van a szinügyi bizottság ? Kössük le a társulatot. Másfél év óta mindig aktuális a békéscsabai színészet kérdéséről be­szélni. E kérdés felszínre vetését előbbi keltezettel ellátottnak is tekinthetnők, ha másfél óv előtt is oly érdeklődés nyilvánult volna meg a'színészet ügye iránt, mint most. Ma azonban csak azt vallhatjuk komolyan, hogy a békés­csabai színészet kérdése a múltban annyira elhanyagolt volt, annyira mos­toha gyermeke volt a hivatalos gon­doskodásnak, hogy a ripacs-társulatok egymás kezébe adták a kilincset e jó, aranyborjúnak bizonyult közönség ki­fosztásában. Ennek a művészeti szempontból perverz, üzleties izü helyzetnek tulaj donithatjuk azt, hogy a szinügyi bizott­ság másfél éve már .komolyan kezdett foglalkozni a békéscsabai színészet si­keres megoldásáról. [Másfél óv óta ki­sért ez a kérdés s másfél éve halljuk megujulni azokat a sokszor figyelemre

Next

/
Thumbnails
Contents