Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-20 / 48. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. május 16. ahogy az a mi szigorúan speciális erkölcsnézeteket valló kisebb hazánkban divatos. Igy járt Veres József is, az orosházai választókerület országgyűlési képviselője. Veres József a Loós-esettel kapcsolatosan szintén felszólalt és abbeli reményének adott kifejezést, hogy Loós Lipót ellen a legnagyobb szigorral fog eljárni az illetékes fórum, mert a békésmegyei tanitók körében manapság rendkívül nagy a fegyelmezetlenség és önhitség.Meg kell állapitanunk, hogy Veres József helytelenül járt el, amikor nem tett merész ós aktuális kijelentésének hangoztatásakor a tanítókat illetőleg kivételt. Tény az, hogy a békésmegyei tanítói karnak egy részében mindennaposak a túlkapások. Engedetlenkedés a felsőbbek iránt, szembeszállás a feljebbvalókkal, fenyegetés, goromba bánásmód stb. nem ritka tünetek. De egyeseknek rakoncátlankodása és duhajkodása miatt egy egész testületet ilyen szigorú ós ilyen általános váddal sújtani, mégsem helyénvaló eljárás. Erre való tekintettel értjük ós méltányoljuk tehát Békésmegye ^tanítóinak felháborodását és tiltakozását Veres József felszólalásával szemben. Veres Józsefnek nem lett volna szabad figyelmen kivül hagynia azt az érzékenykedóst, mely a sajátos társadalmi viszonyok közepette minden kisvárosi embert áthat ós habár alapos okokkal igazolhatná is álláspontját, mégse m tartjuk helyesnek, hogy általánosítsunk, mikor kivételt is tehetünk. Mindezeket pedig azért mondjuk el, mert hirét vettük, hogy a békésmegyei községek tanítói most felelni készülnek Veres József felszólalására. A tanitók gyűléseket fognak tartani s visszautasítják Veres Józsefnek általánosságban tartott vádjait. E gyűléseknek sorrendjét a békéscsabai tanitók nyitják meg, akik már össze is hivták volna ezt, de elnöküknek, Láng Gusztávnak betegsége miatt későbbre halasztották a gyűlés egybehivását. Veres József felszólalásával egyébként legizgatottabb hangon a szeghalmi és orosházai tanitók foglalkoznak, akik szintén yálaszolni készülnek arra. Mentő-akció Gyulán A szakosztályok együttes tanácskozása. — Kvalifikálhatlan tisztviselők. Nem egyszer volt már alkalmunk, hogy Gyula város kedvezőtlen pénzügyi viszonyait hű tükörben ismertessük meg az olvasóközönséggel. Ismertetésünknek során — nem tagadjuk — sokszor szatirikus hangon szorítottuk hasábjainkra a gyulai eseményeket, de ha a gúny élét sebző alkalmatosságképpen alkalmaztuk is Gyula városának szomorúan alacsony nivón álló financiális helyzetének boncolgatásában, ezzel nem akartuk a város jelenlegi derék vezetőit bántani. S nem is érinthettük azokat, akik szívvel-lélekkel a város megmentésén fáradoznak. Mert tudjuk, hogy kire hárul a mai állapot minden ódiuma. Tudjuk, hogy az a képviselőtestület, amely most évente háromszázhatvanöt izben nyergeli meg a rendkívüli közgyűlések vesszőparipáját, mit végzett a múltban s mit mulasztott a múltban. Tudjuk, hogy ez a derék képviselőtestület,mely adán „kjökkenmöddings"-ekről fölszedett okoskodásoknak fonalát és a talmi bölcsességet ma gyümölcsöző tőkének tekinti, mit nem ellenőrzött a közelmúltban s mit ellenőriz a jelenben. A féktelen pazarlásiszony nem volt elegendő ok a képviselőtestűlet előtt arra, hogy Gyula város adminisztrátionális dolgait becse's figyelmére méltassa s ha tette is ezt, arról az oldalról kezdte ki a kikezdendőket, amely oldal legkönnyebben volt hozzáférhető. Ilyen ellenőrzés mellett fajultak el Gyula város financiális állapotai annyira, hogy a mai fiatal, ambiciózus s egy rendezett tanácsú város vezetésére minden kvalifikációval rendelkező vezetők alig tudják megtalálni az anyagi és erkölcsi csődtől elvezető utat. Most azlán, mikor a gyertya körmükre égett már, | a képviselőtestület okosabb elemei is belátni kezdik, hogy segiteniök kell ott, ahol még segíteni tudnak. Igy történt, hogy Weisz Mór képviselőtestületi tag a legutóbbi közgyűlésen fölvetette Gyula város súlyos és terhes anyagi helyzetét s azt indítványozta, hogy a kivezető módozatoknak megbeszélése céljából a város szakosztályai együttes ülést tartsanak. V . í A képviselőtestület egyhangú he[ lyesléssel fogadta ezt az indítványt, amelyek alapján L o v i c h Ödön dr. polgármester kedden délutánra ülésre hivta össze a szakosztályok tagjait. Az anyag azonban oly szétágazó, a kérdés pedig annyira mélyenjáró, hogy az ülésezés több napig fog eltartani s az első napon alig történt egyéb a sérelmek fölpanaszolásánál. Ebben a sorban emiitjük föl a telesség teljesítése előtt állok? Olyan kötelesség előtt, amely elől többé nem térhetek ki . . . Tarnay; Kötelesség elől. Nem értelek. Klotild.: Oh, ti ilyenek vagytok, férfiak, vakok és a szenvedélyeknek játékszerei vagytok . . . Nem jut soha eszetekbe, hogy egyszer csak váratlanul súlyos problémák állhatnak elő, melyeket akarva, nem akarva meg kell majd oldanunk . . . Tarnay: Mindegyre érthetetlenebb vagy! Klotild (kipirult arccal): Nem magamról van szó s nem rólad. Egy lényről, aki még csak eljövendő ... de akit nem akarok megcsalni . . . Pillanatnyi csend. Tarnay mindent megértett. Ajkai meg-megremegnek. Szólna, de torkán akad a szó. Klotild (egy nemével a megadásnak) : Most hát tudod . . . Tarnay (lassan magához térve): Mikor arra kértelek, hogy válj el, légy az enyém, akkor épp az a gondolat gyötrött, ami most valóra vált . . . Klotild (nagyon halvány, szemei kigyúlnak, dacosan üti föl fejét): Miért mondod ezt ? Tarnay (fájdalmasan, de férfias erélylyel): Mert most már késő . . . Klotild (megrémülve): Miért volna késő? Tarnay: Mert többé nincs jogunk megtenni azt, amire előbb kértelek. Klotild (szigorúan): Ellenkezőleg, most kötelességgé vált az, ami előbb csak óhaj volt. Tarnay : Figyelj rám, Klotild! Klotild (lázas pir ül arcára): Mit akarsz voltaképp megmagyarázni ? Tarnay: Meg kell értetnem veled, hogy miért késő? Klotild : Hogyan ? Késő volna, holott a kórdós egész égető ós ' kinos valójával most áll előttünk! Késő, holott éppen tizenkettedik órája annak, hogy cselekedjünk. Tarnay : Csendesen ... ne ily lázasan. Hideg észre, józan körültekintésre van szükségünk. Tudd meg Klotild, hogy érzések és sejtések uralma alatt állasz. Itt nincs szó bizonyosságról .. . Az égre! ... Ki áll jót arról, hogy érzéseid és sejtelmeid megfelelnek a valónak ? És mikor arra gondolsz, hogy áz eljövendő lényt kiragadd a hazugságok világából, talán éppen azzal akarod belédobni . . . Előbb kellett volna megtenned azt, amire kértelek! De te nem voltál elég erős . . . Féltél fölidézni fejed fölé a vihart . . . Szenvedni hagytál; szenvedtél magad is . . . tűrted azt a megalázást, hogy meg kell osztani szivedet két férfi között, akiknek egyikét szeretted, a másikhoz hozzá voltál fűzve . . . Előbb kellett volna tenned ós én a föld legboldogabb embere vagyok ! Ah, most már késő ! Olyan helyzet előtt állunk, amely tele van gyötrő kételyekkel, melyeket sohase lehet többé eloszlatni! . . . Klotild (tágra nyilt szemekkel mered maga elé): Te vagy az ? ... Te bsszélsz igy ? Lehetséges ? Tarnay (fájdalmas gyengeséggel): Nos . . . térj magadhoz! Lásd be, hogy igazam van . . . Klotild (hirtelen mozdulattal kalapja és köpenyege után nyul.) Tarnay (elébe áll, kérőn): Klotild ! Hallgass meg! Talán nem értettük meg egymást egészen . . . Gondolkozzunk kissé . . . Klotild (végigtekint rajta hosszan, megvetően, azután elfordul, feje keblére hanyatlik, indul az ajtó felé, vissza se néz . . . s megtört alakja nesztelenül, amint jött, eltűnik a függöny mögött...) minden kvalifikációt nélkülöző tisztviselőknek egyik-másikát. Gyula ugyanis rendezett tanácsú város. És minden rendezetlensége éppen rendezett tanácsú várost mivoltára vezethető vissza. Egyes hivatalokba oly tisztviselőket helyezett el a képviselőtestület, akik még a kótszerkettőt is csak ujjaikról silabizálják le s ezért van az is, hogy egy város érlüktetésót jelző költségvetések oly közönséges lelkiismerettel vannak összeállítva Gyula nemes városában, hogy a mucsai kupak-tanács is különb dolgot fabrikálna annál. A szakosztályok több napra elnyúló tanácskozásától sokat várnak a gyulaiak. És elvárnak mindenekelőtt egy olyan költségvetést, amely megfeleljen a reális életnek. De elvárják a gyulaiak azt ís a szakosztályok együttes ülésezéseitől, hogy végre-valahára alkalmas, kielégítő s a város jövendőjét mindenben biztosító medret ássanak Gyula közügyeinek zavartalan folyására. A horvát szónoklatok ellen. Értekezés a magyarság nyelvének megvédése tárgyában. Érdekes irat érkezett a tegnapi postával Békésvármegye alispáni hivatalához. Ezt az iratot Zseni József, a Nemzeti Szövetség elnöke küldte meg vármegyénk alispánjához s tárgyának érdekességénél fogva megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Ismeretes, hogy a horvát országgyűlési képviselők következetesen horvátul szólalnak föl a magyar országgyűlés képviselőházában. Ehhez képest kimondotta e hónap 5-ikén a képviselőház elnöke, hogy ezeket a horvát nyelven elmondott beszédeket az Országgyűlési naplóban magyar fordításban s mint mellékletet jelentetik meg. Mondanunk is felesleges, hogy a horvát képviselőknek az a joga, mely szerint felszólalásaikat horvát nyelven intézhetik az ország képviselőházához — törvényben gyökerezik. Az 1868 évi 30. tc. 60-ik szakasza szerint ugyanis a horvát képviselők horvát nyalven „is" (!) felszólalhatnak. De az a lefektetett tétel szintén érvényben áll még, hogy az országgyűlés ügykezelési nyelve „egyedül" (!) a magyar. A junius 5-iki határozat tehát ellentétben áll az előző országgyűlések kifejlődött jogszokásaival s az értekezés irója hazafias munkát végzett akkor, midőn az 1868 évi 44. tc. 1. szakaszának érvényben való fentartása s a magyar nyelvnek törvényes jogaiba leendő visszahelyezése érdekében szerkesztett értekezését az abban foglaltak megszivlelóse és a továbbiak megtárgyalása céljából beküldte Békésmegye alispánjához is..

1 Zseni József azt állítja értekezésében, hogy az esetben, ha a horvát nyelvnek törvényes jogán oly sérelem esett volna, mint junius 5-ikón a magyaron, akkor már m'nd csatasorban látnók a horvát képviselőket. Sajnálatos ez az igazmondás azért is, mert tapasztalnunk kell azt a szomorú jelenséget, hogy június 5-iki határozat nem keltett visszhangot az országban ós senki sincs, aki felfogta volna e határozatnak jelentőségét. Az 1868 évi törvényeknek egyik már hivatolt szakaszából az következik, hogy a képviselőház irományait magyar nyelven kell szövegezni. Állithatjuk ezt annyival is inkább, mert az 1868. 30. tc.-ben egyetlen betű sincs az ügykezelési nyelvről. Tehát a júniusi határozattal törvényellenes dolgot enunciált az elnök s házszabályi rendelkezéssel nem szabad érvényben tartani egy törvényellenes határozatot. Hogy Békésvármegye alispánja miképpen vélekedik majd Zseni József értekezésének áttanulmányozása után, nem tudjuk. Dd vármegyénk közönségének föl kell emelnie tiltó szavát a magyar nyelven ejtett sérelem miatt s példáját követni fogják az országnak többi vármegyéi is. Tanitók ügye a vármegyén. Ha e sorok irója nem volna tanitó, talán más megvilágositásba helyezné vármegyénk tanfelügyelőjének helyzetét, mikor a legutóbb tartott közigazgatási gyűlésen a tanügyről tett jelentésében egynehány különös esettel foglalkozik. Egy helyen a tanfelügyelő személyét, hivatását el nem ismerő tanítóval állunk szemben, ki formálisan kiutasítja iskolájából (lapok tudósítása szerint). Más helyen rendelkezése ellen az évzáró-vizsgát hamarább ejtik meg. És egy olyan esetről is tesz említést, hol a lelkész tanítójával, a tanügy hátrányára, hadi-lábon állanak. Mindezek oly tünetek, melyek arra engednek következtetni, hogy sokan nincsenek tisztában a törvénynyel, a tisztességgel s az egymás iránt tartozó tisztelettel. Nem áll érdekemben senkit sem védeni, — vádolni annál kevésbbé ; de mivel tanítókról tétetett említés, mint tanitó, nem hagyhatom szó nélkül az esetet. Okuljon belőle az, akit illet. Szabadságért és egyenlőségért küzd az emberiség örök időktől fogva, mai napig és talán örökké fog küzdeni. Mert teljes szabadság és egyenlőség csak a temetőben található. Az eszményi szabadságot, egyenlőséget semmiféle szociális mozgalom és törvény nem hozza létre. Utóvégre a józan gondolkodó lélek ezen megütközni nem fog és megelégszik az egyéni szabadsággal. Az egyéni szabadság pedig mindenkinek biztosítja megélhetését, foglalkozása körében háborítatlanságát, megvédi a tulajdon szentségét stb. Az tehát, ki ezen egyéni szabadságon felül az emberiség által felállított korlátokon kivül is keresi a szabadságot, összeütközésbe kerül a társadalmi renddel. Innen datálódik az a mondás, hogy soknál a szabadság olyan, mint gyermek kezében a gyufa vagy a kés, nem tud vele bánni és vele éini. Látjuk ezt napjainkban a gyakran ismétlődő sztrájk-mozgalmaknál is, melyeknél sokszor a tulajdon sem szent ós ismétlődni látjuk azt a gyermek filozófiát ami a tied, az az enyim; de ami az enyim, az nem a tied. Mivel még az egyéni szabadsággal sem tudunk élni, hogyan kívánhatjuk az eszményi (szociális) szabadságot ? Mely kizárja az irigységet, az önzést, a hasonlesést, a gyűlöltséget stb. Igy került az egyéni szabadság körén kivül az a tanitó is, ki tanfelügyelőjének figyelmeztetését fenyegetéssel, az iskolából való kiutasítással honorálta. És igy az a tantestület, mely a tanfelügyelő rendeletének nem tett eleget. Mint emiitettem, az egyéni szabadság mindenkinek biztosítja foglalkozása körében háborítatlan munkálkodását, ha az máskülönben a kiszabott határok és az azon foglalkozásra kitűzött szabályok között történik Jelen esetben a tanfelügyelő — nem tudom jogosan vagy jogtalanúl — a tanítót tévedéseire figyelmeztette. Ha a figyelmeztetés jogos volt, ugy a tanitó eljárása végig törvénybe ütköző ós megtorlást érdemel. Ha azonban a figyeimeztetés jogtalan volt, ugy azt a tanitó önérzetesen visszautasíthatta ugyan, de ajtót mutatni a legnagyobbfoku udvariatlanság és gorombaság, különösen ha az azzal szemben történik, ki a figyelmeztetésre hivatott. Bármint álljon a dolog, az eset nem közönséges, mert azt a látszatot kelti, mintha az egymás iránti tisztelet veszendőbe menne. Mintha minden egyes ember egyedül álló, törvényen kivüli állapotban léteznék. Mintha az önbecsülés a tízparancsolat valamelyikéhez tartoznék. Pedig ha az egymás megértésére, példára szükség van, ne tanitó legyen az, ki tetteivel az ellenkezőt bizonyítja. Mert, ha a tanitók dicsekedhetnek azzal a megtiszteltető cimmel, hogy ők a nép nevelői, akkor álljanak szolgálatába a szent ügynek és necsak az iskolában tanúsítsák arravalóságukat, hanem az életben is példaadók gyanánt tündököljenek. Nem mondom, hogy mindenki előtt az alázat köntösében járjanak vagy pedig az iskola-fenntartó előtt térdet hajtsanak; mert a hivatását szerető tanitó a tiszteletet mindezek híjával is kivívhatja a maga részére. De a köteles tiszteletet gyakorolni már hivatásánál fogva is kötelessége. Hogy utóbbi időben — mint azt a nevezett gyűlésen Veres József bizottsági tag ur mondja — a tanitók között valami rendkívüli fegyelmetlensóg kapott volna lábra, én azt, mint tanitó, alá nem Írhatom ; mert egy-két sajnos esetből kifolyólag az össztanitóságot igy megvádolni nem lehet. És ón a helyzetet nem is látom oly sötétnek, mely miatt félteni kellenene a jövendőbeli nemzedéket, mint akiknek nevelése ezekre az elbizakodott tanítókra van bízva. Utóvégre méltóztassék a különféle foglalkozások terén széjjel nézni, nem-e fordul elő ott is fegyelmetlenség vagy pedig katonáéknál, hol tudvalevőleg súlyos büntetés vár a renitenskedőre ? Előfordul az még a családnál is, hogy a szülők összeütközésbe kerülnek gyermekeikkel a fegyelem miatt. Természetes, hogy a 30.000 tanitó között is találkozik olyan, ki hivatását csak az iskolában tudja érvényre juttatni, az életben pedig ki vagyok, mi vagyok jelszóval jár-kel.