Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-20 / 48. szám

Békéscsaba, 1907. junius 20. BEKESMEGTEF KÖZLÖNY Tessék, ha van módja a megtorlás­nak, vele élni és a törvényt nemtisztelő­vel szemben eljárni; de egy magasztos hivatást betöltő testület a meggy anusi­tásnál több jóakaratot érdemek Czirbuaz Endre, tanitó. Háromszékmegye vármegyénk közönségéhez. Adakozzunk egy szoborra! Örvendetesen tapasztalhatja az or­szág népe azt, hogy napjainkban a magyar szabadságharc dicső hőseinek emlékét mind több és több vármegye igyekszik ércszoborba önteni. A lelke­sedés, az emlékezés napjai mellett ta­nuskodik 7ez a tény, amikor kötelességet teljesít a honpolgár, ha filléreivel hozzá ­járul egy-egy ilyen örökbecsű műnek felállításához. Vármegyénk, közönsége és törvényhatósági bizottsága egyetlen pillanatig sem habozott áldozatkészsé­gének kinyilatkoztatásában. Ámde az alapoknak kedvezőtlen finánciális hely­zetei végre is határok közé szorítják az adakozásokat s nem tudjuk, mi lesz a felelet arra a megkeresésre is, ame­lyet Háromszék intézett most Békés­vármegye törvényhatóságához és ame­lyet szószerint itt közlünk: „Az ország délkeleti részén Három­szókvármegye mindig vódbástyája vplt vitéz székely lakóival hazánknak. Ősi címerében is a kivont véres kard régi vitézségét hirdeti. Ez a vármegye soha önfeláldozóbb harcot nem vívott, mint 1848/49-ben Akkor Termopyléje volt Háromszék Magyarországnak. Ki ne hallotta volna hirét az oroszok tízezreivel szembeálló székely népnek ? Ki ne hallotta volna hirét ágyuöntő Gábor Áronnak, az egyszerű közvitózből őrnagygyá lett székelynek, aki harangokból, ócska vasakból és az akkor is szegény székely nép filléreiből öntött kezdetleges ágyúival szembeszál­lott a hazánkat elárasztó orosz sereg­gel 1 ? Szabadságharcunknak történetében aranybetükkel van beírva a székelyek­nek 1849. évben, julius 2 ikán vívott küzdelme. Uzon és Kökös között vívta ekkor hősi harcát, mely az oroszok visszaverésével és teljes leveretésével végződött. Akkor esett el, a saját ágyúi­nak! dörgése közben Gábor Áron is. Egy orosz gránát-szilánk áttörte a szivét. Minden megye, minden város áldoz nagyjainak. Az eresztevényi székely sírkő nem elégíti ki már az igényeket. Ámde mi szegény székelyek, kizárólag a mi filléreinkből, nem vagyunk képe­sek méltó emléket állítani az ágyuöntő hősnek. Ezért elhatároztuk, hogy hoz­zátok fordulunk s kórve-kérünk, ne sajnáljatok minket hazafias cólunk el­érésében támogatni." Az ősi erényekben gazdag székely nép kérőszózatát hallja meg vármegyénk nemes közönsége is. Hozzá fordulunk s kérjük ezt a közönséget, küldje be filléreit vármegyénk alispánjához, egy nemes, hazafias célnak támogatására. Adományokat mi is elfogadunk s eset­ről-esetre nyugtázzuk is azokat. birtokán keresztül a hatos számú útszel­vényig haladna. A hatos számú szelvénytől a gyoma— orosházai közút jobboldalán az utszél­től mintegy négy méternyi távolban a huszonnégyes szelvényig venné az irányt s később Biró Benedek földtes­tén keresztül Oláh Péter téglagyára felé haladna. E tervbe vett vasút összes hossza 2800 métert tenne ki. Ámde az egyenes irányon kivül azt is tervezi Oláh Péter, hogy egy 70 méteres kitérőt építsen s igy az összes menethossza 3010 méter, vagyis kevéssel több, mint 3 kilométer lenne. A vasút kiépitóséhez nagyobb földmunka nem szükséges s nagyobb műtárgyakra sincs szükség. A sínek nyomtávolsága 60 centiméter volna s az iparvasut egyelőre csupán az Oláh-féle téglagyár anyagát szállítaná az állo­máshoz. Igy mondja mindezt el a vasutat tervező téglagyár-tulajdonos, engedélyt kérő beadványában. Ez a beadvány eleintén semmitmondónak tetszik. De mi eléje vágunk a bekövetkezendőknek s megjósoljuk máris, hogy ez a vasút fogja egykoron a megvalósításhoz segí­teni Gyoma község polgárainak ama régi óhaját, kogy községüket személyszállító vonatjáratok hálózzák keresztül. A példa ragadós lesz ós Oláh Péter példáját nemsokára követni fogja egy nagy ér­dekeltség, amely esztendőknek folyása óta tervezi egy keskenyvágányú vasút­nak kiépítését. Oláh Péter különben rossz helyre cimezte beadványát, amelyet áttesz most az alispán a közigazgatási bizottsághoz. Uj iparvasut a megyében. Három kilóméteres pálya Gyomán. Bizonyos területek közgazdasági je­lentőségének és súlyának emelésére kétségtelenül nagy befolyással vannak a vaspályák. Az aztán másodrendű kér­dés, vájjon a kérdéses vaspálya olyan mérvü-e, hogy egy egész területnek ér­dekszféráját keresztülhálózza s magába öleli. A vasutak történetében nagyon is közkeletű már az a tapasztalat, hogy csak irányt kell jeleznie valakinek a szállítás könnyebb és olcsóbb módjában s ez maga után hozza a vasutfejlődés szükségességét is. Épp ezért különös figyelemmel kell lennünk arra a beadványra, amelyet Oláh Péter gyomai birtokos nyújtott most be vármegyénk alispánjához. Oláh, akinek téglagyára van Gyomán, egy iparvasutat akar létesíteni téglagyárától a gyomai vasúti állomásig. A vasút Gyoma máv. állomásának Arad felöli részéről, a gabonaszin előtt ! tndulna ki s egyideig az állomás mellett, majd Wodiáner báró örököseinek föld­A vasárnapi teljes munkaszünet és a kereskedelmi alkalmazottak. Sztrájkkal fenyegetödznek Szociális mozgalmaink közepette alig van foglalkozási ág, amelynek alkalma­zottjai ne vennék ki részüket a megél­hetés könnyítését célzó mozgalmakból. Hogy ezek a mozgalmak mennyire jo­gosultak, azt különböző foglalkozási ágakban különböző képpen lehetne kommentálni s hogy hol az a határ, amelynek átlépésével a jogtalanság és a tulkapás területére lépünk, ez is szak­mák szerint vitatható. Ezidőszerint csu­pán azt állapithatjuk meg teljes bizony­sággal, hogy abban az őrületes chaosz­ban, mely a szociális mozgalmak terén észlelhető, mind ujabb és ujabb csata­kiáltását halljuk a békétlenkedőknek. Vármegyénkben most a békéscsabai kereskedősegédek indítottak ilyen moz­galmat. Céljuk az, hogy az üzletek­nek julius és augusztus hónapokban vasárnapi teljes zárvatartását érjék el. A kereskedősegédek mozgalma nemcsak érthető, de egyenesen jogos is s ezt a jogot eleintén a kereskedők akarták tel­jesíteni minden mozgalomnak bevárása nélkül. Békéscsaba község kereskedőinek körében ugyanis hetekkel ezelőtt vető­dött már felszinze ez a gondolat, hogy üzleteiket julius és augusztus hónapok­ban zárva tartják. Az üzlettulajdonosok túlnyomó része készséggel hajlandónak nyilatkozott üzletének zárvatartására, de egyik-másik főtéri kereskedő nem akart hallani a teljes vasárnapi szünetről s igy a föltétlenül indokolt és helyes szándék zátonyra jutott, mert a bazáros gondo­latát propagáló kereskedők nem akar­tak károsodni azzal, hogy üzletfeleik olyan kereskedésben szerezzék be eset­leges szükségleteiket, amelyik vasárnap is nyitva van. Most aztán a kereskedelmi alkalma­zottak körében indult meg £ mozgalom s a vasárnapi munkaszünet tárgyában szombaton este népes értekezletet tartot­tak egyleti helyiségükben A felvetett kérdésnek sok hozzászólója volt s végül egy négytagú bizottságot küldtek ki, amelynek feladatául tették, hogy láto­gasson el a még ellentálló kereskedők­höz s kérje őket arra, hogy csatlakozza­nak az egyes főnökök által is már ko­rábban elhatározott megállapodáshoz s julius és augusztus hónapok folyamán a vasárnapokat teljes munkaszűnettel ünnepeljék meg. 2 Jellemző a kereskedősegédek han­gulatára az a megállapodás, amely ezt a határozatot követte. A kereskedelmi alkalmazottak ugyanis kimondották, hogy azoknál a főnököknél, akik a bi­zottság megkeresése után sem volnának rábírhatók üzleteiknek bezárására :eré­lyesebb lépéseket fognak érvé­nyesíteni. Ez a mód pedig az lesz, hogy az akadékoskodó főnökök alkalmazóijai sztrájkba lépnek. A sztrájkot mindig elítélendő fegy­vernek hirdettük. Ám meg kell külön­böztetnünk és meg kell bírálnunk az okokat és körülményeket, amelyek ezt a fegyvert a gyöngébb osztályra kény­szerítik. S ha valamikor menteni tudjuk ezt a félreértelmezett jogot, ugy a je­len esetben megtaláljuk erre az alkal­mat. A kereskedősegédek kívánsága nem teljesithetlen s pártoló érzelmekkel vi­seltetik aziránt a főnökök túlnyomó része is. Igaz, hogy némi károsodással jár az üzleteknek vasárnapi/árvatartása s hogy egyetlen délelőtt is nagy rubri­kát tölt be egy üzletember szükségletei­ben. De tekintsenek most el ettől ke­reskedőink s gondolják át hogy az anyagi károsodásnak meg lesz az az er­kölcsi oldala, hogy nyugodt, békés al­kalmazottaik fölött fognak rendelkezni s a heteken keresztül agyongyötört szer­vezet friss erővel kezdhet munkához a hétnek első napján. Mi bízvást hisszük, hogy a négyes­bizottság eljárása nem lesz eredmény­telen. Julius és augusztus hónapokban különben a szabók is zárva tartják üzle­teiket s erről a következőkben értesítik a lakosságot: L ö w y Jakab L. és Társa cég, E 1 m a n n Testvérek, Kován Endre, Gyebrovszk.y Károly, L e­p ó n y András férfi-szabó üzlet tulajdo­nosok közös megállapodás szerint junius 20-ikától augusztus 20-ig üzleteiket vasár­napokon zárva tartják, a hétköznapjain pedig ezidő alatt este 7 órakor zárnak. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőház ülése. Nagy izgalmak. Harminc szómegvonás. Váratlan nagy izgalmak támadtak ma a Házban. Rakovszky István elnökölt és szerencsétlen, önkényes és erőszakos magatartásával kompromit­tálta a magyar parlamentárizmust. Hogy az ilyen viselkedésnek a horvátok közt reakciója volt, az természetes. Az ülés megnyitása után S u p i 1 o jelentkezett szólásra. Személyes kérdés­ben. Hogy mit beszólt: azt csak a hor­vátok tudják, meg a horvátok istene és a hites tolmács. Csak sejtjük, hogy va­lamelyes kritika lehetett, mert Rakovszky elnök rászól: — Nem engedem, hogy elnöki nyi­latkozatot kritizáljon. — Tanuljon meg magyarul. Vége a bóketűrésnek! — harsog Supilo felé a magyarok padjairól. És mert Supilo újra kritizál, Ra­kovszky megvonja tőle a szót és szó­lítja a következő szónokot. De Supilo csak tovább hadar. Ugy tesz, mint a süket fajd. Nem érti a ma­gyar szót. Tuskán Gergely: Közbeszól. Az elnök Tuskánt rendreutasítja. Potosnyák Ferenc: Folytatja beszédét: A most folyó vitát szerinte a horvátok provokálták, hanem a napi­renden lévő törvényjavaslattal kónysze­ritettók őket erre. Az elnök: Figyelmezteti, hogy ne térjen el a tárgytól. Tiszteli a szólás­szabadságot, de az amúgy is hosszura nyúlt vitát mesterségesen húzni nem engedi. Z a g o r a c István : Közbeszól. Az elnök : Zagorácot rendreutasítja. Z a g o r á c István : Erre megjegy­zést tesz. Az elnök : Figyelmezteti, hogy a ház­szabályokat fogja ellene alkalmazni. (Óriási zaj.) Ugrón Gábor: Viseljék magukat tisztességesen. (Óriási zaj.) Fogjátok be a szájatokat. (Óriási zaj a horvátoknál.) Felkiáltások: Ugront miért nem utasít­ják rendre. Az elnök a felszólaló horvát képvi­selőktől sorra megvonja a szót, mit óriási lárma követett. Az ülés alatt a kormány azzal a kér­déssel is foglalkozott, hogy a Ház üló seit, a kedélyek lecsendesitésére, néhány napra elnapolja. ÚJDONSÁGOK. Megbüntetett theológusok. Pánszláv okvetetlenkedés Pozsonyban. Csak tótul! tótúl! . . . Nem is olyan régen országos szenzációt keltett az a hír, hogy a szarvasi főgimná­ziumnak és ág. ev. tanítóképző-intézet­nek egynehány növendéke titkos egye­sületet alakitott, melynek tagjai a szláv­törekvések támogatására esküdtek föl. Akkor nem tulajdonítottuk különös fon­tosságot ennek a mindenesetre érdekes körülménynek, mert képtelenséget lát­tunk abban a gyanúsításban, hogy éret­len iskolásfiuk mozgalmát bárki is ko­molyan vegye. Ugy látszik azonban, hogy az isko­lák falain belül mégis figyelemreméltó dolgok történnek s nem végez fölösleges munkát a közvélemény, ha komolyabb formában igyekszik elbírálni ezeket a'lát­szólag oktalan diák-egyesüléseket. Most a pozsonyi ág. ev. hitvallású theologiai akadémián ismétlődött meg a szarvasi eset s e hir iránt annyival is inkább érdeklődéssel kell viseltetnünk, mert a pánszláv-diákok között három, acsa­bai főgimnáziumba jártifju is van., A pozsonyi theologiát összesen het­ven növendék hallgatta, Ezek közül harminchat theológus azok közé tartozik, akiket „szerencsés" családi összekötte­téseiknek révén zsenge gyermekkoruk­ban elláttak már a pánsziáv-törekvések égi mannájával. Ez a harminchat fiatal ember az akadémia osztályaiban folyton kihivólag és tüntetőleg tótul társalgott. Hazafias, magyar érzelmű társaiknak fel­tűnt ez a viselkedés s azt akarták kérni a tanári kartól, hogy a tantermekből tiltsák ki a tótnyelvü társalgást. Mikor erről az elhatározásról hirt vett a harminchat theologus, megelőz­ték társaikat s ők fordultak a tanári kar­hoz, hogy a tantermekben kizárólag csak a tót nyelvet fogják használni. A különös követelődzés nagy fel­tűnést keltett a tanári kar előtt s hosszas megvitatás után aként határozott a theo­logia tanári kara, hogy a kérvény alá­íróinak ügyét a theologiai nagytanács elé viszik. Ez a tanács báró Prónay Dezső elnöklése mellett nemrégiben foglalkozott a theologusok kórelmével, amelyben oly sérelmet látott a magyar nyelv és a hazafias érzés ellen", hogy az aláíróktól megvont minden eddigi ösz­töndijat s a valóban elszomorító tünet felett megütközésének adott kifejezést. A megbüntetett theologusok közül hárman a békéscsabai Rudolf-főgimná­ziumbm végeztek több osztályt és itt tettek érettségit. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára meleg időt jelez, elvétve csapadékok s zivatarok. — Köszönet a főispánnak. Emlékeze­tében áll még bizonyára olvasóinknak az, hogy az elhagyott gyermekek vé­delmét és gondozását istápoló liga Bó­késmegyében is gyermeknapokat ren­dezett, amely napoknak tiszta jövedelmét minden község a liga pénztárába küldte. Vármegyénk gyermeknapjainak rende­zése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki dr. Fábry Sándor főispán, akinek közreműködését a liga ezekben köszöni meg most: „Békésmegye terü­letén rendezett gyermeknapi bevételek ós elszámolások birtokában örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Móltó­ságodnak a vármegye területén befolyt szép eredmény elérésében tanúsított szívós fáradozásáért és a liga iránti jó­indulatáért, amely nemes emberbaráti szeretetének legjelesebb bizonyítéka: hálás köszönetünket fejezzük ki." — Loós Lipót fegyelmije. Az állásától felfüggesztett gyula-eperjesi néptanító ügyében kézbesítve lett már a fegyelmi vizsgálattal megbízott polgármesternek, dr. L o v i c h Ödönnek, a közigazgatási bizottság határozata. Ezzel egyidőben megküldték a polgármesternek azt a j miniszteri rendeletet is, amely Loós ! ellen elrendeli a fegyelmit. A közigaz­gatási bizottsági határozatnak ez a része tehát jogerős s igy nem is felebbezhető. Ez alapon dr. Lovich Ödön megindí­totta már a vizsgálati eljárást. Értesü­lésünk szerint Loós Lipót a közigazga­tási bizottsági határozatnak azon részét, amely őt fizetésének korlátozásával fel­függeszti állásától, megfelebbezte a mi­niszterhez. — Nvomclász-jubileum Gyomán. Junius 23-án telik el huszonötödik esztendeje annak, hogy K n e r Izidor megnyitotta Gyomán nyomdai müintézetét, amely

Next

/
Thumbnails
Contents