Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-06-20 / 48. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 48-ik szám. Csütörtök, június 20. BEEESMEGYEI EOZLONY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet éuncgyedcnbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kinek van igaza? Békéscsaba, junius 19. Lapunk közelebbi számainak valamelyikében megírtuk, hogy az alsó fehér körösi ármentesitő és vizszabályozó társulata Békéscsabán és Békésen keresztülfutó élővizcsatornának vizmagassági szintjét egy méter nyolcvan centiről egy méterre szállította le. Ez a rigorózus határozat már akkor élénk megbeszélés tárgyát képezte az érdekeltek körében s mi is kifejezést adtunk abbeli nézetünknek, hogy sem közegészségügyi, sem gazdasági érdekekre nem volt tekintettel a társulat, amikor ezt a határozatot meghozta. Észrevételeink megszólaltatták rioffman Mihály urat is, a társulat ügyészét, aki hosszabb cikkben válaszolt lapunk közleményére és aki határozott hangon indokolta azt, hogy aggodalmaskodásunk nemcsak korai, de alaptalan is. Azóta, hogy Hoffmann Mihály ur „cáfoló", illetőleg „felvilágosító" sorai napvilágot láttak, leszállították már az élővizcsatornának vízmagasságát is. És amióta megtörtént ez a nevezetes momentum, azóta állandóan undorító, piszkos és hihetetlenül sekély viz folydogál Békéscsabán és Békésen keresztül. Szemlélvén ezt a nagy (!) eredményt, tisztán áll immár előttünk az, hogy az az optimizmus, ami a társulat ügyészét a határozatnak támogatásában vezette, nagyon is korai és naiv vala s hogy az aggodalmaskodóknak álláspontját a következmények igazolják be. Tisztán áll előttünk, hogy közegészségügyi és köztisztasági érdekeinket a legteljesebb mérvben keresztezi a társulatnak fent hivatolt határozata, melyet sem a méltányosság, sem a közérdek szempontjából jóváhagyni nem szabad. Társadalmunknak az a rétege, amely ezelőtt sem tudott meglenni az élővizcsatorna nélkül és mely a nyári hűsölés és a köztisztasági kívánalmakra való tekintettel sürün látogatta az élővízcsatornát, ma már teljesen meg van fosztva a szabadban való fürdőzéstől. Egyrészt a sekély vízállás, másrészt a piszkos, sárgás és minden szemétanyagot a partokra rakó undok viz miatt. Ezelőtt ritkán éreztük az élővizcsatorna vizének poshadt szagát. Ma azonban valóságos betegséget jelent e csatorna közelében lakni, vagy több-kevesebb ideig ott tartózkodni. Meggyőződéssel valljuk, hogy ilyen vízállás mellett a csatorna szomszédságában lakó polgárok körében nemsokára járványos, pusztító betegségek fognak jelentkezni, mert a levegőt köröskörül majd nehéz, elviselhetlen szag telíti meg. De e sekély vízállás miatt óriási károsodás elé néz Békéscsaba községe is. Nagy befektetéssel épített és nagy költséggel fenntartott öntözött rétjét hetek óta nem lehet vizzel ellátni. A duzzasztó nem foghatja föl a szükséges vízmennyiséget, ami maga után vonja a sziknek esetleges elszaporodását s a termények elcseneveszesedését is. E tekintetben elsőrangú feladat hárul a községre, amelynek nem szabad megtűrni azt, hogy ez az állapot sok ideig fentmaradjon. A közegészségügy keretébe vágó következményekre pedig az illetékes hatóságok figyelmét hívjuk föl. Ezek a hatóságok nem engedhetik meg azt, hogy egy szeszélyeskedő társulat kényére bízassanak a legeminensebb közegészségügyi érdekek. Cselekvést és gyors intézkedést kérünk! Békésvármegye főispáni széke. Fábryt e hónapban mentik föl. Uj főispánt még nem neveznek ki. Hosszas huza-vona után végre-valahára teljes elintézést nyert már az a kérdés, hogy dr. Fábry Sándort, Békés vármegye főispánját, mikor mentsék föl állásától. Darabont-párti forrásokból s főleg a gyulai szenzációkat tervszerűen gyártó hazug legények köréből régebben az a hir kelt szárnyra, hogy Fábry Sándort, akinek rövid főispáni működéséhez a kiváló érdemeknek egész sorát füzhetjük, a belügyminiszter mielőbb fölmenti állásától, mert a darabontvilágban tanusitott ténykedése miatt nem birja a kormány bizalmát. Ez a nyilvánvalóan hazug és rosszindulatú híresztelés élénk cáfolatot talál most abban a tényben, hogy vármegyénk főispánját, bár többször és a leghatározottabb formában kérte is állásától való fölmentését, mégsem akarja a kormány nélkülözni s kifejezett óhaja az, hogy egy olyan eminens közigazgatási tudomással rendelkező intakt jellem, mint Fábry Sándor dr., megmaradjon továbbra is magas méltóságában. Fábry Sándort azonban annyira elfoglalják elnök-igazgatói állásával járó teendői, hogy főispáni szókét semmi szin alatt sem tartja meg tovább. E tekintetben nyilatkozott is már a belügyminiszter előtt, aki végre elhatározta már, hogy Fábry Sándor felmentését javaslatba hozza Őfelségének. Teljesen megbízható forrásból fővárosi tudósítónk arról értesiti most lapunkat, hogy Fábryt e hó 27-é n valószínűleg, de junius hó végéig bizonyosan fölmentik állásától s a békésmegyei főispánság betöltésének tárgyában a kormány egyelőre még nem fog határozni. Érdekesnek tartjuk fölemliteni, hogy a „Budapesti Napló" cimü fővárosi újság, amelyet még most is Kristóffy Józsefék sugalmaznak politikai irányának követésében, a tőle már megszokott hamis hire'sztelések egésí csapatával tartja felszínen a békésmegyei főispán ság kérdését. Legutóbb nem irt kevesebbet, mint azt, hogy J u s t h János és Haviár Dániel között ellenséges már a viszony, mert az egyik épp ugy aspirál a megüresedendő állásra, mint a másik. Haviár Dániel hozzáférhetetlen jellemére és tiszta közéleti szereplésére való figyelemmel visszautasítjuk ezt az ujabb d:íabont-hazugságot s értesítjük a „Budapesti Naplót" is arról a köztudomásu tényről, hogy Haviár egyáltalán nem akarta és nem akarja elfoglalni Békésvármegye főispáni székét, sőt az energikus rábeszélésekkel szemben is következetes önmagához és elhatározásához. A békésmegyei főispáni méltóság jövendő személyéről beszélni most már különben is időszerűtlen, mert a politikai viszonyoknak teljes konszolidálódásáig a kormány nem visel gondot Fábry Sándor utódjának kinevezésére. Gyűléseznek a tanitók. Egy felszólalás következményei. Válasz a támadásra. Előre megjósolhattuk volna, hogy a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásoknak egyikemásika nem lesz következmények nélküli. A mi érzékeny és mindenben sérelmet látó társadalmunk hallatlanul nagy bántalmat lát abban, ha valaki, akinek súlya van, nyersebb és világosabb módon fejezi ki mindenesetre meggyőződésen s talán gyakorlati tapasztalatokon nyugvó megfigyelését, mint Békésmegyei Közlöny tárcája. As út végéit. Ahányszor egymástól el-elszakadunk : Az én lelkem üres, vak, sugártalan. Nincs egy hulló könnyem, nincs egy jajszavam. Csak a szivem reszket, félve tétován: Hány csalódás éri majd ez út során ? 5 visszahozza-e majd lelke száz sebét? És az útja végén — én várom-e még ? Én várom-e még ? . . . Ahányszor egymástól el-elszakadunk : Az ő lelke csupa forró fénysugár. Délibábos álmok fátyolába jár . . . Szíve csupa mámor, ujjongó gyönyör. Büszkén, bízva, bátran a magasba tör. Messze csalja tőlem száz színes remény — És az útja végén . . . visszavárom én . . . Csak én, csak én ! . . . Nil. Változott helyzet. Irta: Molnár Gyula. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — (Tarnay Attila, 42 éves, erőteljes férfi-alak, minden izében dzsentlménleik-modorral, kitűnően gondozott külsővel). (Klotild, 38 éves, magas, karcsú, halavány, melancholikus arc, érdekes, szenvedő vonások, sürü fekete hajfonatok, a homlok körül kacér hajbodrok). (Tarnay garszon-lakása. Puha, selyemtakaróval bevont kerevetek, asszonyos csínnal berendezett fülkék. Minden arra vall, hogy a lakás tulajdonosa gazdag és független ember, ki szereti otthonát. E pillanatban is odahaza van, izgatottan jár le-föl a S7obában, sürün tekint a függönyös ajtóba, majd meg a fali órát vizsgálja türelmetlenül. A bársonyfüggönyök nemsokára szétlebbennek s Klotild jő, sűrűn lefátyolozottan. Tarnay elébe siet, mindkél kezét ajkaihoz emeli, aztán segit neki kalapját és köpenyét elhelyezni). Tarnay : Drágám, angyalom ! De jó hogy már itt vagy! Klotild (sóhajjal): Várakoztattalak ? Tarnay: Nem, nem . . . S mégis oly nehezen vártalak ... Klotild (a tükör elé áll, hogy hajfürteit igazgassa: Igy mondod mindig, s én elhiszem. Tarnay (gyengéden átkarolja): Nem engedném meg, hogy kételkedjél benne! Klotild (hidegen): Jól teszed . . . Tarnay : Rossz kedvű vagy ? . . . Klotild: Eltaláltad, barátom! Tarnay (magához vonja, megcsókolja homlokát.): Valami baj ért ? Klotild : Lehet, sőt valószínű . . . Attól függ, hogy fogjuk fel ! Tarnay : Egész talány . . . nem mondanád el ? Klotild : De igen ! Hisz azért jöttem. Mert irtam a levelemben ? Tarnay : Nem! Egy szót sem efféléről ... De jer, üljünk le ide, ebbe a kedves kis fészekbe, amelyhez annyi bizalmas, édes óránk emléke fűződik. Itt fölmelegszel, s nem gondolsz egyébre, mint hogy nálam vagy . . . Érted ? . . . Nálam! (Az ablak melletti fülkébe húzódnak, egymáshoz oly közel, hogy a nő fejét a férfi vállára hajtja.) Klotild (még mindig fagyosan): Olyan súlyt helyezesz erre a szóra, hogy nálad? Tarnay (hévvel): Igen . . . mert ez azt jelenti, hogy annál, aki imád, aki forrón és szenvedélyesen szeret . . . Klotild: Nálad ... a kedvesemnél... Tarnay (bántódottan): Ugy mondod, hogy szinte fázom belé. Nem vagy kedvesem, — legalább nem közönséges értelemben — mint a férjes asszonyok szoktak lenni Mi agymást igazán és odaadóan szeretjük. Ez nem köznapi viszony. Ez két sziv találkozása, melyek egymásért vannak teremtve. Klotild (kibontakozva az ölelő karokból): Majd meglátom mindjárt... Tarnay : Olyan különösen beszólsz... és a viselkedésed is oly.m különös ! Klotild (elszántan): Barátom, te a mi szerelmünk első napjaiban sokszor esküdöztél, hogy kész volnál feleségül is venni. És kórtól összetett kezekkel, váljak el az uramtól. Azt mondtad, nem vagy képes elviselni, hogy az ő oldalán éljek, mialatt a tied vagyok.! Tarnay (elborultan): Miért is emlékeztetsz erre... Tudod, hogy fájdalmat okozasz vele. Összetett kezekkel kértelek, de te álhatatosan megtagadtad. Klotild: Szeretném, ha most ismételnéd ! Tarnay (egy pillanatra örömsugárzón, majd hirtelen elkomorulva): Mi ez! Klotild/ Válj el! Ismétlem válj el az uradtól. Annyiszor mondtam már ! Rút játék az, amelyet mi folytatunk évek óta . . . Barátja vagyok az uradnak ós mégis megcsalom ! Nem vagyok annyira nyomorult, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tegyem ezt . . . Klotild (kémleli Tarnay vonásait): Eszerint most is kész volnál . . . Tarnay (némi habozás után): Miért ez a kérdés? Klotild: Mert végre elhatároztam, hogy egészen a tied leszek . . . Elég volt a rut játékból, mint magad mondod — a feleségeddé akarok lenni . . . Tarnay (föláll, elsápad, megremeg) : Való, amit mondasz ? Klotild: Még ma elmondok neki mindent! Tarnay : Még ma ?! És mi indit erre ? Klotild : Ne törődjél vele. Örvendj velem együtt az elhatározás fölött. Nos ? Örvendesz ? Tarnay (halántékát végigsimítja kezével) : Természetesen . . . de . . . Klotild (Merőn szeme közé néz, aztán különös hangsulylyal): Ah, hisz te nem örülsz . . . csaknem ijedt vagy! Tarnay: Tévedsz drágám. Nem vagyok ijedt. De valami gyötrő kíváncsiság nyilai át rajtam : megtudni, mi idézte elő ezt a váratlan elhatározást ? Klotild (szárazon): Tudni akarod ? Tarnay. Kell, hogy valami nagyon fontos, nagyon különös oka legyen ennek a sokszor megtagadott elhatározásnak. Mond el leplezetlenül! Klotild (mély sóhajjal) : Nos igen, nagyon súlyos oka van! Jól mondod, anélkül nem tehettem volna . . . Miért is idéztem volna fel vihart a fejem fölé ? Ákos semmit sem sejt . . . még csak nem is gyanakszik. Olyan nyugod, olyan jóhiszemű! Csendes flegmáját meg se lehetne tán zavarni . . . Aztán meg jó, gyengéd és figyelmes. Nincs ellene semmi kifogásom. Nem hiányzik oldala mellett semmi . . . Tarnay (halk, elfulladó hangon): Nos, akkor hát mi az, ami mégis arra bir . . . Klotild-. Csakugyan nem is sejted? Tarnay (elcsudálozva): Sejthetem-e? Klotild: Nem sugja-e egy titkos hang neked, hogy e pillanatban magasb kö-