Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-27 / 8. szám

BÉKÉSJfEGYEI KÖZLÖNY A gazdasági egyesületből. — Munkát kér a nép ! — Idegen aratók a megyében. — Felirat a képviselőházhoz. — Köröstarcsaiak érdeke. — Vármegyénk gazdasági egyesületében derekas munkálkodással folyik az uj esztendő első hónapja. Az aktákat gyors egymásutánban helyezik az „elintézett"-ek poros iratai közé, de azért mindig uj dolgot adnak a később érkezett s egymást követő ügyek. Érdemes néha lapozgatni emez akták között. Találunk közöttük olyanokat is, amelyek a munkásokra gyakorolt presszió mellett bizonyítanak s gyalázatos színben tüntetik föl azt a kilátásba helyezett nyári veszedelmet, amelyet aratás idejére most szeretnének előkészíteni az izgága tulajdonokkal megáldott vitézek, nlme egy példa a sok közül : Békés község munkásainak nevében 120 aláírással ellátott levél érkezett a gazdasági egyesülethez. A levélírók arról értesitik az egyesületet, hogy ők készek a legméltányosabb feltételek mellett aratási szerződéseket kötni, de ezt csak titokban tehetnék, mert félnek a szakcsoport vezetőinek „bosszújától." Ez az egynehány sor is élénken illusztrálja azt a vakmerő gyalázatosságot, melylyel bizonyos elemek arra szeretnék kényszeríteni munkásainkat, hogy nyár idejére kenyér nélkül maradjanak. A gazdasági egyesület azonban tudomásul vette a munkások értesítését s máris intézkedett, hogy a békésiek szerződést köthessenek. A munkásokra gyakorolt presszió következtében sok helyütt nem akarnak szerződni a kisebb-nagyobb csoportok. Ennek következtében több földbirtokos már idegen munkásokról gondoskodott. Ilyen gondoskodás történt Szentetornyán, Nagyszénáson és Békéscsabán is, de a munkásszüksóglet nem olyan nagy, hogy 300 pár idegen munkásnál többnek látnák szükségét gazdáink. Eddig 120 pár idegen aratót szerződtettek Bókésmegyóbe csupán. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megkereste a kor mányt, hogy a szociálista izgatók garázdálkodásainak hathatós eszközökkel vessen véget. Vármegyénk gazdasági egyesülete ebből az alkalomból a többi társegyesületekhez hasonló módon feliratot szerkesztett a képviselőházhoz s feliratában szintén e bajnak sürgős megoldását kéri. Ez a felirat tegnap lett megküldve a képviselőháznak. A háziipar fejlesztése körül a gazdasági egyesület különös súlyt helyez a szalmakalap-fonásra s ezért megkereste a minisztert, hogy Köröstarcsán egy kalapfonó-tanfolyamot rendezzen. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter most válaszolt erre a megkeresésre s készséggel helyezte kilátásba a kérés teljesítését, de elvárja a községtől, hogy helyiséget és fütő, meg tüzelőanyagot adjon. Megint baj van Kótegyházán. A rendetlen adószedés miatt. Nem olyan régen siralmas képekkel ecsetelte egy fiatal megyebizottsági tag azt a „nyomorúságos" állapotot, melyben az adóbehajtás körül Kétegyháza község polgárai sinylenek. A vármegye törvényhatósági bizottsága nagy álmélkodással vett tudomást ezekről az állapotokról s a részvét bizonyos érzését fejezte ki az a blazírt mosolygás, melylyel e megyebizottsági tagnak a kétegyházai polgárok sorsát felpanaszló beszédét kisérték. S most íme, csodák csodája! . . Egy hivatalos akta egyszerűen árkádiasszerü állapotokat fedez föl Kótegyházán. Olyan állapotokat, melyek hasonlatossá teszik Kétegyházát a monacoi fejedelemséghez, ahol köztudomás szerint még senki portáján meg nem szólalt a licitáló dob, és ahol épp ugy nem ismerik az adósságot — Albert fejedelmen kívül — mint ahogy ismeretlen fogalom Monaco polgárai előtt az adózás nagy problémája is. A kétegyházai boldog polgár nyugodtan lehajthatja fejét s örömmei kezdhet újfent napi munkájához. Éjszakai nyugalmában senki meg nem zavarja s ha nappal tolakodnék hozzá valamilyen alkalmatlan ur, hogy hihuzza feje alól az „adó párnát" is — akkor sem esik kétségbe. ígéretet tesz a végrehajtónak s rendben van minden. Odabent pedig elkönyvelik a vaskos protokolumba, hogy X. ur ekkor és ekkor hajlandó fizetni. Éi minden rendben van. Igy folyt ez Kótegyházán éveken keresztül s ez a rózsás állapot csöppó sem indokolja a nép „jogaiért" ós „igazaiért" harcoló" kiválasztottak méltatlankodását. De magyarázatul szolgál abban a szigorban, melyet az adóügyi közegek felettes hatósága éreztet most a kétegyházai „illetékesekkel". Az történt ugyanis, hogy Lukács Endre gyulajárási főszolgabiró tegnap fegyelmi eljárást rendeltel Szilágyi Pál kétegyházai adóügyi jegyző, Hegedűs Lajos adó-ellenőr ós Harang h y Balázs adóvégrehajtó Békéscsaba, 1907. január 27. ellen, mert az adók behajtását o 1 y l;az á n teljesitik, hogy emiatt máris zavarok állottak elő a község háztartásában. A kétegyházai mizerábilis állapítok ellen felhangzott s többször ismétlődő panaszok alapján mult évi októbei hó 29-ón átvizsgálták Kétegyháza kölség adókönyveit s ez alkalommal jegyzőkönyvileg megállapították azt, hogy az 1906 évi IV. negyedéves közadók behajtása érdekében még semmi intézkedés nem történt. Ezért a főszolgabiró rendbüntetésre ítélte az adóügyi jegyzőt. December 19-én a pénzügyigazgatóság kiküldötte sem tapasztalt kül$mb állapotokat a kétegyházai adózás kqrül, aminek az lett a következménye, iiogy Szűcs Pált pénzbírsággal sújtották. Mindezek dacára nem változott a helyzet Kótegyházán s az ujabban megejtett vizsgálat során megint kitűnt, hogy Szűcs csak tizenkét napig alkalmazta szoros kötelességének teljesítésében a végrehajtót. Ezeken kivül irodai dolgait is hanyagul kezeli. A függeléki főkönyv rendetlenül van vezetve s az idegenek részére megújítva nincs. De nem felelt meg a község számvitel helyes és pontos menete érdekéből felügyeleti és ellenőrzési kötelességeinek. A. fegyelmi eljárást ezért kellett ellene elrendelni. Hegedűs Lajos adó-ellenőr mulasztása az, hogy hivatalos kötelességének szabatos ellátása érdekéből szükséges ismereteket — dacára a többszöri figyelmeztetésnek — nem szerezte meg. Hegedüst ezért rendbirsággal is sújtották, de ő később is aképpen gondolkozott, hogy éppen eleget tud ahhoz, hogy Kótegyházán adó ellenőr lehessen. Mulasztást követett el Hegedűs a számvitel pontos teljesítése körül is s a pénztárban előállott rendetlenségek azt bizonyítják, hogy hanyag ós pontatlan. Haranghy Balázs ? ... Az adóvégrehajtó? . . . Pompás operett-bonhomiával kocog be a polgársághoz. — Amikor benyit s illedelmesen jó napot kíván, megkérdi a polgártárstól, vájjon akar-e adót fizetni? ... A polgártárs rendszerint elég szerény ahhoz, hogy igenlő választ adjon, de rögtön kifejezi abbeli szándékát, hogy tartozásának befizetésére a községtől — majd! . . . majd! . . . — halasztást kór. Ég ez a válasz tökéletesen elég Haranghy Balázs végrehajtónak. Lukács Endre főszolgabiró mindhármuk ellen elrendelte most a fejárást. Bartha Istvánt letartóztatták. Egy bankbukás története. Amerikába akart szökni. A Csanádapácai Népbank szenzációs ügyében uj fordulat történt csütörtökön, amikor Bartha István plóbái nost, a Népbank vezérigazgatóját letar' tóztatta a budapesti rendőrség. Bartha megvárta a vizsgálat eredményét és mikor megtudta, hogy a hínárból nem tud kimenekülni, azüj\llágba akart szökni. Ez e tény kétségtelenül beigazoltnak mutatja Bartha István bűnösségét, amely kettévágott egy fényes kairiert. Múltkori számunkban közölt tudósításunknak kiegészítése képpen ma még a következő értesüléseket közli tudósítónk: Az árvaház tanulója. Bartha István csabai szegény szülőktől származott s korán árvaságra jutott. Mint teljesen árva gyermek került a gyulai árvaházba is, ahol már kiskorában számos tanújelét adta éleselméjüségének. A legnehezebb tantárgyakat hihetetlen ügyességgel sajátította el s iskolatársait mindig túlhaladta tudás és tanulás dolgában. Ez a nem mindennapi tehetség feltűnt az intézet vezetőinek, akik Bartha Istvánról, mit egy igazi csodagyermekről beszéltek mindenütt. A szorgalmas és nagytehetségű gyermek hire eljutott az intézet alapitójához, Wenckheim Krisztina grófnőhöz is, aki érdeklődni kezdeti; a fiu iránt ós amikor megtudta, hogy Bartha István valóban érdemes a pártfogásra, a nemes grófnő elhatározta, hogy tovább taníttatja őt. Bartha István nemsokára befejezte elemi iskoláit s ekkor a nagyváradi római katholikus főgimnáziumba iratkozott be,ahonnan gróf Wenckheim Krisztina óhajára a váradi róm. katholikus papnevelő intézetbe került. Kizárják a papnövendéket. A korához mérten kiválóan nagytudásu papnövendék osztatlanul bírta tanárainak tetszését, akik évről-évre kitüntetésekkel halmozták el őt. Ám a jeles növendéknek veleszületett hibáit és szokásait nemsokára fölismerhette a tanári kar is. A féktelen, szilaj természetű, önérzetes fiatalember később minduntalan összeütközésbe került hol egyik, hol másik tanárával s nem hallgatott intőszóra. Egyszer az a hír keringett közszájon, hogy a papnevelő intézetnek két növendéke nem él hivatásához illő életet. Ez a két növendék — igy szólott a hir — éjszakánként tivornyahelyeket látogat ós ott botrányokat rögtönöz. Egy éjjel a rendőrséggel is megA vártakommendáns káplár szólalt meg mögöttem. Az őrt vezette fel, aki engem felváltott: — Cudar hideg van önkéntes ur. Siessünk a vártaszobába, ott majd felmelegszik. Szereztünk fát a szomszéd pincéből, tüzelhetünk egész reggelig. Én bizony egész megfeledkeztem a hidegről. Másutt jártak gondolataim, nem az időjáráson. Csak mikor a várta szobába értem, vettem észre, hogy egész tisztességesen összefagytam. A kezemfeje megdermedt, meg se tudtam mozdítani, a káplárnak kellett a keztyüt lehúzni róla. Fülemben éles, metsző fájdalom hasogatódzott, mintha száz, meg száz apró tűvel szurkáltak volna. A vártán volt velem együtt egy zágrábi horvát fiu is. Önkéntes társam, katona pajtásom, csendes jó cimbora, aki' többnyire velünk magyarokkal tartott. Azért szolgált magyar ezredben ; hogy a magyar nyelvet megtanulja, a magyar katonát megismerje. A várta szoba vaskályhájában vidáman pattogott a tűz. Odatelepedtünk melléje és beszélgetni kezdettünk. Elmondottam neki, mit láttam, mit hallottam az imént. Elkomorodott ós rövid szünet után igy válaszolt: — Elmondom neked e szép leány történetét. Tudom meg fog hatni sorsa téged is. Zlaticának hívják, s leánya Mikszics Lázárnak, a híres horvát politikusnak. Mikszicset híréből bizonyosan ismered. Fanatikus horvát, a legtulzóbbak közül való, aki ádáz gyűlölettel viseltetik a magyarok iránt. Miért ? Ennek csak ő a megmondhatója. Az nzonban bizonyos, hogy a horvát nép minden bajánák, nyomorúságának okát a magyarokban látja, s ahol csak tudja, becsmérli, gyalázza őket. Emlékezhetsz a tavaszi nagy magyarellenes tüntetésekre, mikor a király Zágrábban járt, azokat a tüntetéseket is Mikszics Lázár rendezte. Felesége néhány év előtt elhalt, s igy egyetlen gyermeke Zlat

;ca egyedül maradt vele. A mult télen ide helyeztek át a huszárokhoz egy főhadnagyot. Csinos, barna, gavallér uri ember. Régi magyar nemesi család sarja. Nekem testi lelki jó barátom. Ezzel megismerkedett Zlaticza. Az ismerettség meglehetősen regényes körülmények között jött létre. Elmondom neked ázt is, talán nem érdektelen. Egy téli délután korcsolyázni mentünk a Száva jegére. A katonabanda valami vidám keringőt harsogott. Ott volt a jégen a város valamennyi szép asszonya, szép leánya. Ott volt Zlatica is. A főhadnagynak mindjárt feltűnt a karcsú termetű, gyönyörű leányka s kíváncsian kérdezősködött felőle. A sima jégtükrön csipős északi szél sepert végig, pirosra festve a korcsolyázók arcait. A magas partról leszakított egy katangkórót s leszaladt vele a jégtükörre. Ott megállította, táncoltatni kezdette, hatalmasan megforgatta, majd megint felkapta s rohant vele egyenesen Zlaticza felé. A leány észrevette a veszedelmet, ki akart térni a kóró elől. Szándéka azonban nem sikerült. A katangkóró egy hirtelen kanyarulattal korcsolyája alatt termett. Zlaticza elsápadt s megtántorodot. E pillanatban mellette termett a főhadnagy. Erős karjaival megfogta estében a ieányt, aki pirulva mondott köszönetet. Igy ismerkedtek meg. Ezután naponként találkoztak a jégen. Barátom szemmelláthatólag boldog volt s ón láttam azt is, hogy Zlaticza szive szintén szerelemre lobbant. Pár hét múlva közölte velem, hogy ' megkéri Zlaticza kezét. Én helyeseltem I elhatározását, de közöltem vele mindjárt aggodalmamat is. — Zlaticza atyja fanatikus bolond horvát! félek, hogy akadály vkat gördit a házasság elé. A főhadnagy kinevetett: — Hogyan beszélhetsz ilyen naivul, hát nem tudod, hogy Zlatica és én szeretjük egymást ? Mikszics Lázár imádja egyetlen leányát s így kezét nem tagadhatja tőlem. De mi kifogása is lehetne ellenem ? Családom egyike a legtiszteletreméljóbbaknak, Vagyon van, az, hogy magyar vagyok, nem szégyenem, de büszkeségem. — Adja isten, hogy hitedben ne csalatkozzál! A mitől féltem, bekövetkezett. Mikszics Lázár nagy haragra gyulladt, mikor megtudta a főhadnagy szándékát s a leghatározottabban tiltakozott a házasság ellen. Kijelentette, hogy inkább megöli a leányát, semhogy magyar embernek legyen a fe'esége. Ez meggyalázása lenne az ő egész politikai múltjának. Elhatározását meg nem másította: kiadta útját a főhadnagynak. Nem használt se könyörgés, se fenyegetődzés. Hiába folytak Zlatica könnyei. Mikor látta, hogy szándékától nem tudja eltántorítani a leányt, hidegvízgyógyintézetbe vitte s ott tartotta egész a nyár végéig. Barátom mindent elkövetett, minden követ megmozgatott a szegény leány kiszabadítására, de minden kísérlete eredménytelen maradt, Mikszics Lázárnak hatalmasabb konnexiói voltak, mint neki, s igy azt is kivitte ? hogy egy szép napon elhelyezték Zágrábból, valahova Erdélybe/ a világ végére. Könnyezve búcsúzott el tőlem. Bucsuzásakor megesküdött, hogy nem mond le Zlaticáról. Ez még tavaszszal történt. Azóta hetenkint felkeres soraival, s ezekből azt látom, hogy szegény szerencsétlen még mindig reménykedik Bizonyos pedig, hogy hiába. Mikszics nem fog engedni soha s igy isten tudja csak, mi történik velük. Ez Zalatica története. Most már érteni fogod azokat, amiket láttál és hallottál. Egyet-mást szerettem volna még kérdezni barátomtól, a vártakommandáns azonban hozzá lépett s figj'elmez-, tette : — Önkéntes uron van a sor, mindjárt két óra. Készülődjék fel, hogy felváltsa az utcán az őrt. Engedelmeskedett a parancsnak. Felkészülődött s miután kezet fogott velem, eltávozott. Nekem egyideig még fejemben járt a szép Zlatica históriája, de azután elnyomott a buzgóság. Elaludtam a kemény padon s csak reggel ébredtem fel, mikor s vártakommandans felrázott, hogy készülődjek fel, mert indulunk a kaszárnyába, vége a vártának. Azóta hat esztendő telt el. Más városban, más emberek, más viszonyok között egészen megfeledkeztem a szép Zlaticáról s szomorú történetéről. A nyáron aztán véletlenül megtudtam a történet folytatását. A Balaton mellett töltöttem néhány napot. Elnézegettem a nagy tó tengerzöld vizét, a tihanyi apátság kéttornyú templomát, a Csobáncs romkoszoruzta ormát. Gyönyörű nyári este volt. A part fái fürödtek a lemenő nap arany fényiben. Itt találkoztam barátommal, egykori katonapajtásommalt. Azóta családot alapított és ügyvédkedik a horvát fővárosban. Megörültünk a viszontlátásnak, s felelevenítettük a múltnak emlékeit, a katonaesztendőt. — Sétaközben hirtelen megállott, megragadta a karomat s igy szóllott hozzám :