Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-26 / 44. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. május 16. tulajdonát képező egyik területből négyzetölenként 47 fillérrel adott el kisebbnagyobb parcellákat, melyekre 125 házhelyet jelöltek ki. Ámde még most is mintegy 100 munkásháznak látják szükségét. Áz újonnan megszerzendő területnek katasztrális holdja 1000 koronába kerülne. Szeghalomban nincs szükség munkáslakásra (!) s a község közelében ily célra terület sincs. Még egyszer a főispáni szék. Fábry Sándor is nyilatkozott. De azért Glatz van kiszemelve. A „Függetlenség" cimü aradi laptársunk csütörtöki számában egy intervjut közöl, melyet a lap egyik munkatársa folytatott vármegvénk főispáni székének betöltése tárgyában Fábry Sándor főispánnal. Fábry nyilatkozata szerint Andrássy Gyula gróf belügyminiszter érdemben nem foglalkozott még a békésmegyei főispáni szék betöltésének kérdésével. Fábry főispán értesüléseit mindig komolyan és alappal bíróknak vesszük. Ezért vagyunk kénytelenek fenntartani abbeli híradásunkat újfent is, hogy vármegyénk uj főispánjául Glatz Antal bihari főispán lesz kinevezve. Az intervju lényegével szemben kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a belügyminiszter igenis foglalkozott már a békésmegyei főispánság bonyolult kérdésével, amit a következő kijelentése is igazol, melyet hetekkel ezelőtt Fábry Károlyhoz, a gyomai kerület országgyűlési képviselőjéhez intézett: — Olyan főispánt fogtok kapni, akivel meg lesztek elégedve! . . . De minden hivatalos és félhivatacáfolgatás dacára kijelentjük azt is, hogy a tervbe vett kinevezés tényéről Glatz Antalt is értesítették. Erre vallanak azok az egymással megegyező újságcikkek, melyek nagyváradi laptársainkban láttak napvilágot s amelyek elég tévesen azt konstatá'ták, hogy Békésvármegye területén elvadult állapotok uralkodnak (!?), tehát egy olyan „erős kezű" főispánnak látjuk a szükségét, mint Glatz Antal bihari főispán is. Glatz Antal különben szives örömest felcserélné Biharországot Békésvármegyével. A bihari Tisza-hivek ugyanis sok kellemetlenséget okoznak Glatz főispánnak, aki valóban elvadult bihari állapotok szanálása tekintetében erélyességéről és erős— Akkor kétségtelen, hogy a nyelvem botlott meg. A járásbiró gyanakodva mért végig. — Lehet, — mondotta, — de mindenesetre különös, hogy mikor valaki megesküszik vallomására . . . Már azt hittem, hogy vége az inkvizíciónak, amikor őnagysága, a járásbiróné kezdte : — Ugy emlékezem, hogy az ön leánya együtt járt a sógorom leányával a felsőbb leányiskolába. — Lehetséges. — Bizonyos. Sokszor emlegette. Az ön leánya akkor tizennégy éves volt. — Nem lehetetlen. 4 — Nos hát, — kiáltotta a járásbiróné diadalmasan, — ha pontos számítást teszünk, akkor ön tizenhét éves volt, amikor megnősült, ami, azt hiszem, némileg lehetetlen . . . Ebben a pallanatban közel állottam ahhoz, hogy közönséges alávalóságot kövessek el. Merő lovagiasságból .... Igen, azt készültem mondani, hogy a szóban forgó leányom mostoha leányom... De ettől az alávalóságtól megmen- | tett Tabajné, aki gyanutalanul közeledett l felénk. — Ah, — kiáltottam, — önök két- ! kednek szavamban, jó, csattanós, azaz klasszikus tanút állítok. Itt van őnagysága, aki legjobban tudja . . . Hozzáfordultam : — Legyen kegyes teljes őszinteséggel megmondani, hogy én hány éves vagyok ? — Harminchét... velem egyidős ... — Ugy? Egyidősek? — mondotta a járásbiró, az egész más ... Ezer bocsánatot kérek . . . Azt hittem, hogy a nagyságos asszony legalább hétévvelfiatalabb. A malicia ugy kikönyökölt az arcára, mint egy gnom . . . Még aztán összecsomagoltam podgyászomat s éveimet és elutaztam . . . kezüségéről csöppet sem nyújtott igazoló példát. Amint említettük is már, nagyváradi laptársainknak értesülése csak anynyiban fedi az igazságot, hogy Glatz Antal tényleg csak Békésvármegye főispáni székét kapná meg. Hódmezővásárhely főispánjául a szegedi főispánt neveznék ki s igy Glatz Antal, aki most két törvényhatóság ólén áll, erkölcsi tekintetben bizonyos vereséget szenvedne. Ugy értesülünk, hogy csupán ez az a pont, amely még mindég kétségessé teszi azt, hogy Glatz Antal vájjon felcseréli-e jelenlegi állását egyedül csak vármegyénk törvényhatóságának főispáni székével. Az a tény, hogy Fábry Sándor dr. nem nyújtotta még be lemondását, nem jelenti egyben azt is, hogy nem foglalkoznak már a belügyminisztériumban az uj főispán kinevezésével. Sőt nemcsak hogy nem jelenti ezt, de Fábry Sándor felmentésével egyidőben fog megtörténni az uj főispán kinevezése is. A „Függetlenség" intervjuoját különben itt kö öljük: „Az én utódomul Glatz Antal egyáltalán nincs kombinációban. Arról határozott tudomásom van, hogy Andrássy senkivel sem tárgyal még a főispánságkérdésében.Egyáltalán nem időszerű még ennek a dolognak a bolygatása, mert én még nem adtam be a lemondásomat és ha nem is sokáig, de bizonyos idei még megmaradok a főispáni székben. Kétségtelen azonban, hogy előbb-utóbb csak távoznom kell a főispáni székből, mert ilyen kettős állást betölteni már csak azért is nehéz, mivel mindakettő külön-külön egész embert kiván". Megyei képviselők a t. Házban. Az orosházai követ felszólalása. Elfogadta a cselédtörvényt. Békésvármegye választó kerületeinek országgyűlési képviselői kemény szóharcokat vívnak mostanában az ország képviselőházában. E szóharcok rendjén mind erősebbé válik azon meggyőződésünk, hogy Békésmegye választópolgársága, kevés kivétellel, jó kezekbe helyezte érdekének képviseletét. A megyei követek magvas, igazán értékes beszédeiből keres alapot az a meggyőződés, mely a vélemények többségéhez simul. A képviselőház asztalán most Darányi Ignácnak cselédtörvényjavaslata fekszik. Ez a javaslat kétségtelenül egyike lesz a nemzeti kormány legnagyobb törvényalkotásainak. Hordereje messze kiható, amit az is bizonyít, hogy nemcsak a szociálista pártok, de a gazdák is élénken foglalkoznak azzal. Vármegyénk gazdasági egyesülete nemrég behatóan foglalkozott a cselédtörvényjavaslattal s minden pontját beható vitatárgyává tette. A gazdasági egyesület közgyűlése egy bizottságot küldött ki azon célból, hogy e törvényjavaslatnak a gazdákra nézve sérelmes pontjait körültekintő indokolás alapján megváltoztatni kérhesse majd e bizottság előterjesztése értelmében a gazdasági egyesület. Ugyanakkor felkérték a megyei képviselőket, hogy a törvényjavaslat ellen felszólaljanak s odahassanak, hogy az törvényerőre ne emelkedjék. Fábry Károly, a gyomai kerület képviselője, mindenben magáévá tette a gazdasági egylet álláspontját s ennek kifejezést is adott mult heti beszédével. Nem igy Veres József, az orosházai képviselő, aki bár bizonyos pontokban a gazdák érdekeinek sérelmét látta, mégis elfogadta a javaslatot. Veres tegnapelőtt beszélt s értékes fejtegetéseit nagy figyelemmel hall gatta a Ház. Veres szerint a javaslat inkább későn jött, mint korán. A munkásbajok égetően sürgősek s ugy látszik, a kormány ezek ellen nem tud, vagy nem i akar tenni. A szocialistákat semmi esetre j sem lehetne kielégíteni, mert azok nem | az igazságot keresik, hanem támadni ' akarnak minden áron. Roppant sok és { szinte elviselhetetlen terhet ró ez a javaslat a kisgazdákra,akik pedig hasznos polgárai ennek az államnak. Nem helyesli, hogy a beteg cseléd és családtagjainak gyógykezeltetési költsége a gazdát terheli. Az államnak kellene vállalni ezt a kötelezettséget, hiszen a közegészségügy elsőrendű állami érdek. Elfogadja a javaslatot s arra kéri a kormányt, ne álljon meg a szociális alkotások terén. Meg kell csinálni a létj minimumot, a katonai terheket csökI 7 kenteni kell, a szegény ügyet pedig rendezni. A gyakorlati kérdések megoldásával kell foglalkozni, ezen van áldás. Az orosházai követ beszédét zajos helyesléssel fogadta a Ház. Utóhangok a megyegyüléshez. Névery Albert informál. Minden áron ,,szerepelni" akarnak. Szegény Névery Albert kelmefestestő, amig nem került a mindennapi politikai élet zajosságának jóvoltából a gyulai függetlenségi párt elnöki székébe, bizonyosan nyugodtabb életet taposott a mostaninál. (Ámde azóta, hogy a pártgyűléseken az első hivatalos szó őt illeti meg, s azóta, hogy mint pártelnök lapkitiltó-inditványokka! fűszerezi pártkörében a kesernyés hétköznapiasságot és mióta különösen a megyegyülések légkörében haragosabb kézmozdulatokkal pöndörit egyet-kettőt „es i s t erreicht" helyzetben ápolgatott bajuszán, kizökkent ő is becsületes polgári nyugalmából.) Bajos volna megmondani, hogy mi mindenre nem használják föl ezt a derék gyulai polgárt azok, akik ánitatos esti imájukat rendszerint ilyen refrénnel zárják le: „Képviselőség, jöjjön el a te országod! . . ." De Névery Albert nem lát keresztül a cselszövésen s hiveivel együtt olyan törekvéseket támogat, melyeket a függetlenségi és 48-as párt politikai lobogójának árnyékában és védelmében rakoncátlankodó szociálisták cselekszenek meg. Szegény Névery tegnapelőtt is beugrott annak az észnek, amely titokban dirigálja őt s nyíltan hiteti el vele, hogy ö függetlenségi ós nem szociálista pártállásu — államférfiú. Pedig ez a szerep, amelyre Névery Albert vállalkozk mostanában, olyan messze áll a függetlenségi és 48-as törekvések szinterétől, mint a tiszta, hamisítatlan politikai érzések Névery Alberttől, aki tegnap egy olyan újsághírt erősített meg parancs-szóra, amely vakmerő meghamisítását jelenti a tényeknek. A „Nap" cimü fővárosi újság ugyanis csütörtöki számában hosszabb cikket közölt a békésmegyei közgyűlés lefolyásáról s egy igazán sulynélk ü 1 i, kilenc tagból álló frakciónak dicsőséges hőstetteiről mond éneket ritkított garmond sorok között. El volt mondva a cikkben az is, tiogy a kormány üdvözlésére vonatkozó javaslat csak nagynehezen mehetett keresztül a megyegyűlésen, mert ők: a hősök, az elszántak, a vitézek — mind a kilencen (P!) ellene szavaztak s hogy az a 27 voks, mely a kormány üdvözlését óhajtotta, csupa megyei és községi hivatalnokok szavazataiból került össze. Ez a valótlan híradás arra birta Ambrus Sándor alispánt, hogy távirati cáfolatot küldjön a kérdéses újság szerkesztőjéhez, amely pénteki számában ugy intézi el ezt a „kilencek" érdekében pazar módon felfujt ügyet: „Békésmegye főispánválságra vonatkozó cikkünkre ma a megye alispánjától a következő táviratot kaptuk : Békésvármegye közgyűléséről mai számban közölt értesítés téves, mert a független megyebizottsági tagok többsége szavazta meg a kormánynak a bizalmat, s mert a közgyűlés a főispán érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését elhatározta, ezen határozata után jelentkezett szólásra egy megyebizottsági tag s ezen jelentkezéssel szemben tért napirendre a közgyűlés a további tárgyalás fölött. Minden változtatás nélkül szives lojaliiással kiadjuk ezt a helyreigazítást. De hivatkoznunk kell arra, hogy tegnapi értesülésünket Névery Álbert, a gyulai függetlenségi párt elnöke személyesen megerősítette s e tárgyban őt kell feltétlenül illetékesnek elismernünk." A „Nap" tehát Névery Albertet ismeri el „feltétlenül illetékesnek". Teljék kedve benne. De azért kollégiális kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni laptársunkat, hogy Névery ur „informálása" dacára, mégis az alispáni nyilatkozat felel meg a valóságnak s ezt a tényt nem kilenc, hanem ötven kuruc is igazolni tudja. Arról mi igazán nem tehetünk és koncedáljuk, a „Nap" sem tehet, hogy egy-két ur ötven bizottsági tagot tisztviselőnek nézett Ez szinvakság, amely csak hosszas orvosi gyógykezelés után nem bosszantja többé az illetőt. Elnökválság a csabai ipartestületen. Elnököt-, alelnököt kell választani. A békéscsabai ipartestület elnökválságának kérdése nem akar megoldást nyerni. Idestova fél esztendeje lesz, hogy ez a testület vezetőség nélkül tétlenkedik és a mi iparosaink ma sem érzik a szükségét annak, hogy a dolgok zavartalan menetének céljából megválasszák az elnökséget. Nemrég elnökválasztó közgyűlést hirdetett a csabai ipartestületben a hatóság. Az eredményt ismerik olvasóink. Alig jelent meg egynehány tag s a közgyűlést nem lehetett megtartani, mert az egybegyűltek nem voltak határozatképes számban. Pedig ez a közgyűlés felülemelkedett a megszokottság színvonalán, mert ezúttal nemcsak elnököt kellett volna választani, hanem za elnökválasztás tényével elégtételt is kellett volna nyújtani azoknak a vezetőknek, akiket durván és gorombán sértő névtelen támadások arra bírtak, hogy állásaikról leköszönjenek. Tehát már ez a tény is élénken figyelmeztetett kötelességre s ha máskor még oly érdektelenül nézi is legegyénibb érdekeinek folyását ez az iparososztály, ezúttal kötelességszerűen meg kellett volna minden képviselőjének jelennie ezen a közgyűlésen s perdöntő voksával hozzá kellett volna járulnia ahhoz, hogy nemcsak elégtételt kapjanak a lemondott vezetők, hanem hogy elnökséget kapjon az ipartestület is Az a nyomorúságosan kicsi szám, mely az ipartestület impozáns számú tagjainak egytized részéből az elnökválasztó közgyűlésen összegyűlt, a határozatképtelenségen kivül azt is jelentette, hogy iparosaink kezdik elhanyagolni a legmélyebben járó kérdéseiknek istápolását is. Az elnökválság bonyolult kérdésében tehát nemhogy kivezető útra találnánk, de még nagyobb körülöttünk a zűrzavar s igazán nem lepne meg senkit, ha egy szép napon azzal a propozicióval találjuk szemben magunkat, hogy a csabai ipartestület megérett már a feloszlásra. Iparosaink tehát választhatnak most a testület feloszlása és a kötelességek teljesítése között. Közönyösségük — ugy látszik — annyira ment már, hogy sem ezt, sem azt nem bánják. Nos, ha igy áll a dolog : magukra vessenek a következményekért. A ma tartandó rendkívüli közgyűlésen kötelessége minden csabai iparosnak mégjelenni s az ipartestület ügyeinek rendezésével a saját érdekeinek istápolását is biztosítani.