Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-26 / 44. szám

Békéscsaba, 1907. április 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 7 Feloszlatott munkás-szakcsoport. Egy bojkott következményei. Gyulán rend lesz A féktelen munkásizgatások sehol szomorúbb következményekkel nem jár­tak, mint Békésvármegye székhelyén, Gyulán, ahol egyenként léptek sztrájkba az összes szakmák munkásai s igy akar­ták rákényszeríteni a munkaadókat, hogy érdemen felüli díjazásban része­sittessenek a segédmunkások. De a gyulai munkások tovább is mentek fékevesztettségükben. Hatalmi érzetük oly nagy volt, hogy a legnevet­ségesebb okok miatt bojkott alá helyez­ték munkástársaikat is s ezzel az egyéni megélhetést nehezítették meg. Ilyen esetről adtunk hirt ez évnek elején is. Volt a gyulai asztalosmunkások csoportjának egy derék tagja, aki kere­ken kijelentette, hogy ő nem iratkozik a szakegyletbe. Ezt a tagot Szolga Gyulának hivták s szorgalmas munkál­kodásáért, szolid viselkedéseért minde­nütt szerették a munkaadók. Szolga Gyulának kiváló egyéni tulajdonait azon­ban annyira tudták értékelni azok a de­rék munkástársak, akik a munka elé helyezik a politizálást, hogy bojkott alá helyezték őt s mindazokat a mestereket is, akik Szolgát alkalmazzák, mig be nem iratkozik a szakegyletbe. A bojkottált munkás panaszt emelt a szakegylet helyi csoportjának szervező bizottsága ellen, mint amely bojkott alá helyezte őt s az alispán felfüggesztvén a szakcsoport működését, szigorú bün­tetéssel sujtotla a szervező bizottság tagjait. Ebben az ügyben most d ö n­töttaminisztersa szakcsopor­csoportot feloszlatta. A megejtett vizsgálat adataiból megállapítottnak vette ugyanis a miniszter, hogy az a szervező bizottság összefüggött a cso porttal, sőt működése egyenesen abból indult ki. Beigazolást nyert, hogy ez a bizottság alapszabályellenesen műkö­dött, tehát a csoport az alapszabályokon tul terjedő célok szolgálatába állott De megbízhatatlan volt a pénzkezelése is. Mindezekre való figyelemmel, a szakcsoport feloszlatását mondotta ki a miniszter s ily szellemben megkereste a feloszlatást foganatosító hatóságot is. A tótkomlós—tiszaparti vasút. Megkezdték a munkálatokat. A nyomjelzéssel elkészültek már. A tótkomlós—tiszaparti keskenyvá­gányu gazdasági vasút nyomjelzési mun­kálatai megkezdettek már s az arad— csanádi egyesült vasutak kiküldött mér­nöke Tótkomlós községtől egészen a Tisza-folyó védgátjáig május 18-án már be is fejezte a felvételeket s az ezek alapján készítendő tervek a jövő hó közepéig minden valószínűség szerint rendelkezésre fognak állani. A tervek bemutatásával rövid időn belül meg­tartható lesz a közigazgatási bejárás s a részvénytársaság, amennyiben ezalatt megalakulhat, az építési engedélyt is kinyerheti, sőt a vállalatba adásra is meghirdetheti a versenyt A kiépítési munkálatok tehát a meg­valósulás stádiumába jutottak s habár a magas vízállás miatt a tiszai hullámtéri vonalrész nyomjelzóse elmaradt, ez a hiány egy nap alatt pótolható lesz s nem szükséges több idő a pusztai szárny­vonal nyomjelzésóhez sem. A részvény­társaság különben a hódmezővásárhelyi pusztai szárnyvonalat csak akkor épít­tetheti ki, ha a birtokosság legalább is 50.000 koronával járul a költségek fe­dezéséhez s adósságra azért nem épít­teti ki azt, mert az olyan vonal, mely­nél a közvetlenül érdekeltek támogatása hiányzik, elegendő forgalomra sem nyújthat kilásást, másrészt a részvények után várható jövedelem, a szárnyvonal építési költségeinek törlesztéseire for­díttatván, a pusztai szárnyvonalnál van­érdekelt részvényeseknek s főleg a tót, komlósiaknak megkárosítását vonná maga után. Hódmezővásárhelyről vesszük az ér­tesítést, hogy a városi tanács a rész­vényjegyzések határidejét május hó vé­géig meghosszabbította, amely idő alatt elválik majd, hogy a pusztai birtokosság pótolja-e saját érdekének elmulasztását. A vasút különben szerves össze­függésben van az ottkai Tiszánál ter­vezett állandó rakpart kiépítésével. Mert amennyire leszállana az értéke a rak­partnak, ha a forgalmat biztosító vasút­nak kiépítése elmaradna, épp igy alig volna jelentősége a vasútnak is, ha a szállítandó árukat nem az olcsó viziut­hoz közvetítené. A tömegárúk s különösen a gabona­forgalomra mily árkülönbözetet jelent az a viziut, azt a mi közönségünknek megmagyarázni már csak azért is szük­ségtelen, mert nincs egyetlen gazda sem, a vasút által érintendő vonalon, aki ne tudná, hogy akár Orosházán, akár Tót­komlóson — melyeknek viziutjuk egyál­ta !án nincs — a gabona napi ára" leg­kevesebb 80 fillérrel alacsonyabb, mint Hódmezővásárhely vidékén. A tiszai-rakpart építésének ügyében közölhetjükolvasóközönségünkkel,hogy a viáradás elmultával sürgősen elkészí­tik az uj felvételeket s azoknak alapján a hullámtéri-út és a rakpart, mint vizi­müveknek engedélyezése iránt a szük­séges lépések haladéktalanul meg fog­nak tétetni. Miután pedig a rakpartter­vei már a földmivelésügyi minisztérium részéről elbíráltattak s a kiépítéshez és az utnyitáshoz a magyar királyi folyam­mérnöki hivatal, valamint a körös-tisza marosi ármentesitő társulat hozzájáru­lása is biztosíttatott, nem lehet kétséges, hogy az elsőfokú vízjogi hatóság is megadja az engedélyt. A tiszai-rakpart építésével kapcsolatos mederbiztositás költségeinek elvállalására a földmive­lésügyi minisztériumban eljárt bizottság kedvező biztatást nyert s dr. F á b r y Sándor főispán is kijelentette, hogy az ügy sürgős elintézése érdekében oda fog hatni, hogy a miniszter döntése rövid időn belül kézhez jusson. Hazugságok a csaba! főszolga­bíróról. Rosszakarat, vagy üzérkedés ? Sajtópör egy aradi újság ellen. A szomszédos Aradnak több lapjá­ban egy valótlanságoktól átitatott cikk jelent meg tegnapelőtt. A tekintélyesebb és komolyabb orgánumok a tartózkodás bizonyos nemével fura esetet kommen­táltak, amely, ha valóban megtörtént volna, azt érdemeinők, hogy Békéscsa­bának miniatűr-képét valamelyik patter­soni panoptikumban helyezzék el örök idők ivadékainak okulására. A klasszikus igy írja meg az história érdemi részét „Aradi Közlöny" : Az aradi Nemzeti Színház egyik jeles tagja, Hunyady József, bün­tetlen előéletű, nős művész, meghívás folytán átment Csabára és a saját és müvésztársai nevében hangverseny­engedélyt kért a főszolgabírótól. A főbiró úr, aki a művészet iránt bizo­nyos érzéketlenséggel viseltetik, kaján mosolylyal, erkölcsi bizonyít­vány felmutatásához kö­tötte az engedély megadá­sát. Erkölcsi bizonyítvány nélkül Csabán csak a főszolgabíró urnák szabad fellépni, de az aradi Nemzeti Színház művészeinek és művésznőinek nem. A Hunyady házaspár, H. N o­v á k Irén, Várnay Jenő ós lovag Ferrari Aradon tehetnek amit akar­nak, még müvészszámba is mehetnek, ha ez az aradiaknak jó, de Csaba az a kulturváros, ahol a főszolgabíró er­kölcsi bizonyitványnyal állapítja meg azt, hogy ki művész és rendezhet-e hangversenyt ? Ezekután a csabai fő­szolgabíró elhatározta, hogy csak er­kölcsi bizonyitványnyal tartat hang­versenyt, no mert az aradi Nemzeti Színház tagjai nem hajlandók hatósá­gilag hitelesített művészettel, illetőleg erkölcsi bizonyitványnyal hangverse­nyezni". Fölöslegesnek tartjuk különösképpen hangsúlyozni, hogy az aradi lapok jó­hiszeműségével indirekt uton visszaélt ta­lán az az ur, aki mint impresszárió, olyan feltételek mellett akarta Békéscsabán vendógszerepeltetni az aradi színtársu­latnak egyébként hét derék tagját, amely feltételeknek anyagi garantiáját az előre láthatóan sovány bevételből nem tudta volna fedezni s igy kibújni akart az anyagi károsodás alól. Békéscsabán ez a történet esett meg: T e v á n Adolf engedély kért S a i­ler Elek főszolgabírótól két estére terjedő kabarét tartására. A színház átadásának kérdése nem tartozván a főszolgabíró hatáskörébe, Sailer a szin­ügyi bizottsághoz utasította Tevánt, de a szinügyi bizottság csak rendes hely­árak mellett akarta a színházépületet átadni s Teván Adolf felemelt helyárakra számított. Később azonban megkapták a színházat Teván Adolfék s ezután sem Hunyadi, sem Teván Adolf nem ke­resték föl többé Sailer főszolgabírót, akinek ez első találkozás óta nem is volt többé szerencséje sem Teván Adolfhoz, sem Hunyadi úrhoz, az aradi társulatnak egyébként kiválóan értékes tagjához. Az erkölcsi bizonyitványra vonat­kozó mesének egyetlen betűje sem igaz. Teván Adolf itt bizonyára időbeli tévedésbe esett, mert Sailer fő­szolgabíró csak akkor kívánta az erkölcsi bizonyítvány felmutatását Tevántól, ami­kor MissMaurl Allant hívta meg békéscsabai szereplésre. Hunyadi József pedig bizonyára nem miss Maud Allan, az idegen honos Ez a tény, melyről többek között az „Aradi Napló" cimü krajcáros lap oly otrombán sértő és elferdített for­mában tesz említést, hogy Sailer Elek főszolgabíró megindította e cikk miatt a sajtópört. Egy békésmegyei könyv sikere. Vélemények idegen újságokban. Amikor Szeberónyi Lajos Zs békéscsabai lelkésznek a magyarországi parasztság helyzetéről írott könyve meg­jelent, mi voltunk az elsők, kik a ma­gyar sajtó orgánumai közül első helyen méltattuk e kiváló szociálpolitikai irónak munkáját. Emez ismertetés óta úgy a fővárosi, mint a vidéki laptársaink kivétel nélkül megemlékeztek már a csabai könyvről s nem egy közöttük vezető­cikkben méltatja az abban foglalt igaz­ságokat. A vidéki sajtó orgánumai leginkább azt a részt méltatják, mely az amerikai kivándorlásról szól. Az érdekes könyv­nek szerintünk is ez a legmegkapóbb fejezete. Megtudjuk e fejezet kapcsán, hogy eddig csak az amerikai aranybánya csábította a magyar parasztot. A nép, amely itthon munkát nem talált, kiván­dorolt az amerikai gyárba, aranybányába ahol értékesíteni tudta munkaerejét. A hazai mezőgazdaságban nem talál meg­élhetést biztosító alkalmazást. Ipar pe­dig száz és száz okból nem fejlődhetett ki Magyarországon. Kénytelen tehát oda menni, ahol alkalmazást talál. S megtudjuk e könyvből azt az örökigazságot is, hogy erős, tehermentes földdel rendelkező kisbirtokosság teremt eletképes ipart. Az ipari élet pedig elő­feltóte'e minden kulturának. Ilyen igaz­ságokat halmoz össze könyvében Sze­berónyi, akinek munkáját igy méltatja a „Nagyváradi Napló": „Egy kiváló szociálpolitikai író: Szeberényi Lajos Zs. békéscsabai lelkész most megjelent müvében megdöbbentő adatokat sorol fel annak bizonyítására, hogy a magyar kisbirtokost elviselhe­tetlen tények nyomják lefelé a teljes pusztulásba. Pál, egy 14 kisholdas, két­szobás házzal biró kisgazda fizet éven­ként állami földadóban, házosztályadó­ban, keresetadóban, általános jövedelmi pótadóban, betegápolási adóban, községi adóban, kóményadóban, közmunkaadó­bnn stb. stb. 280 koronát. Tehát egy holdra körülbelül 20 korona adó esik. Ezzel ellentétben az 500.000 katasztrális hold kiterjedésű Eszterházy hercegi uradalom fizet évenként átlag 660.000 korona adót, tehát egy holdra egy ko­ronánál csak valamivel esik több. Ilyen körülmények között jelentette ki a függetlenségi párt zajos tetszés nyilvánítása között Wekerle Sándor, hogy a földadó progresszivitásából sem­misem lesz. Nem lesz semmi. Tudjuk, elismerjük. De nem lesz magyar kis­birtokososztály sem". Andrássy Gyula gróf belügy­miniszternek lapja, a „Magyar Hírlap", igy ir Szeberényi könyvéről: „Szeberónyi Lajos Zs. szociális tanul­mányt irt a parasztok helyzetéről Ma­gyarországon ós ebben az alföldi mun­kásmozgalommal és kivándorlással is foglalkozik. Elöljárójában a parasztság­nak hazánkban való jelentőségét, múltját ós jelenét ecseteli, majd a paraszt-prole­társág és a napszámosok kérdésével foglalkozik. Nagy szeretettel ir a paraszt­ságról és kibontakozásul is azt ajánlja, hogy egy uton segíthetünk csupán parasztságunk helyzetén, ha gondosan figyeljük életét, ismerjük szenvedését és önzetlenül felkaroljuk érdekeit, össz­hangba hozza hazánk inás foglalkozású ós hivatásu lakosainak érdekével". Tisza Istvánék távcsöve, „Az Újság" pedig ezekben ismerteti a könyvet: „A szerző a parasztság iránti nagy szeretettel ós alapos tudással fejte­geti a parasztság boldogulásának problémáját. Ellensége a kötött birtok­nak és nagy súlyt helyez a becsü­letes parcellázásra, mely célból az egy­házi birtokok kisajátítását ajánlja". Hosszura nyúlnék, ha minden lap­nak ismertetését leközölnők. Itt csak azt jegyezzük még meg, hogy a mü iránt rendkívül nagy érdeklődés észlelhető s alighanem második kiadását is meg­érjük. Egy bemutatkozás érdekességei. Fábry Sándor Aradon. Alig pár hete, hogy Fábry Sán­dor dr. aradi ember lett s máris egyik legrokonszenvesebb egyénisége Arad város társadalmának. Az aradi tekinté­lyes újságok kivétel nélkül észrevették benne azt a tetterős férfiút, aki egye­nesen arra van hivatva, hogy az arad­csanádi vasutak fejlődésén tovább mun­kálkodjék. Mint hivatalnokot s mint embert érdekesen jellemzi főispánunkat az a cikk, melyet egyik aradi laptár­sunk közöl. íme : Mikor az arad-csanádi vasutak ve­zérigazgató-jelöltjei között Fábry neve is megjelent, valami megmagyarázha­tatlan szimpátia irányult feléje ugy a vasúti körök, mint Arad társadalma ré­széről. Aki ösmeri Arad közvéleményé­nek gondolkozását, az egészen termé­szetesnek is találta azt. Hiszen nekünk nem kell egyéb, csak egy idegen név, jo allűrökkel s egy kis nepotizmussal és akkor nyitva áll előtte pálya, hitel, minden egészen, a körülrajongásig és a — komikus kiábrándulásig. Fábry Sándor dr. azonban nem ezek közé az előkelő idegenek közé soroz­tatta magát. Puritán jelleme, munkásélete más légkört teremtett maga köré, s uj állásának elfoglalása óta minden egyes ténye, oly sok érdekes titkát tárja fel egyéniségének, ami a tiszta rokonszenv megnyilatkozását méltán megérdemli. A csanádi vasutak élére kerülve nem volt telivér vasutas. S jóllehet nagy reményekkel néztek különösen a vasu't­körök működése elé, mégis lappangott az aggodalom az iránt, hogy nem vasúti szakember. Hogy pedig ez az aggodai lom mennyit rejt magában a tisztviselői kar munkásságára nézve, az nagyon ért­hető. Annál meglepőbb volt tehát és vá­ratlanul hatott az az első ténye, amit közönséges szóval bemutatkozásnak mondanak. Megjelent, ahogy gondolja az ember, az állomáson s bemutatkozott. Ezt tényleg megtette, de ugyanakkor leült a munka-asztalhoz s vizsgálni kezdte 1 az állomást, a kezelést s mindazt, amit vizsgálónak vizsgálnia kell. És ettől a perctől elfutott a híre annak, hogy a vezérigazgató tanul és dolgozni fog. Szinte alig hitték. Hogyan, hát nemcsak reprezentálni fog a vezér­igazgató, hanem dolgozik is majd, min­a többi tisztviselő ? A hir tovább tert jedt. Tudtára jutott mindenkinek, hogy a központi referensekhez is ellátogat s az előadó ur asztalánál együtt fognak referálni, aktázni. Igy nőtt pár nap alatt kartárssá a vezérigazgató s a kezdetben bátortalanul megnyilBtkozó rokonszenv rövid pár hét alatt leplezetlen szeretetté vált. Az egy­szerű vezérigazgató, a tisztviselők kö­zött, hogy első kiván lenni, nálunk, valljuk be őszintén, egy kissé komikus­nak fog feltűnni, mert a komoly munka

Next

/
Thumbnails
Contents