Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-26 / 44. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 44-ik szám. Vasárnap, május 26. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NY1LTT ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az idei aratás előtt Békéscsaba, május 25. Közeledünk a juniushoz s aratási esélyeinkről beszélni most a legidőszerűbb. Az alföldi gazdavilágot ilyenkor a reménykedésnek és a jövőbe vetett bizodalomnak érzései hatják át. Ez a jövendő azonban épp oly bizonytalan, mint a homokba irott igazság. Hiába irjuk ebbe a fövénybe magát a bibliát is, mely örök időkön keresztül a könyvek könyve marad: jön egy szél s elfújja, kitörli azt az igazságot feltartózthatatlanul. A következtetések, melyek az idei aratást megelőzik, csak a tapasztalásnak az uj viszonyok közötti bizonytalan utjain képesek haladni. Sem a kedvező, sem a kedvezőtlen jóslás nem bir konkrét értékkel. S legkevésbbé birhat a jelenben, mikor a gazdasági élet érverésének szabályozását voltaképp nem is maga a termés, hanem a munkásviszonyok alakulásai tartják fenn maguknak. Békésvármegyében leginkább kell figyelemmel lenni erre a. körülményre. Az alföldi megyék bő terméseinek magtárában a békési gabona első helyet foglal el. Jóság és kvantitás tekin tetében egyaránt. Ezzel a körülménynyel számoltak a munkások is, akik ez évben oly horribilis kikötések mellett hajlandók teljesíteni a gabonabetakaritással járó teendőket, hogy e követeléseknek teljesítése esetén érzékeny árhullámzásnak lenne kitéve maga a gabona is. Ezelőtt a papirosbuza volt az egyedüli átok a gabonaárak esésének palettáján. Akkor az időjárás mostohaságait ellensúlyozni voltak képesek a konsolidált munkásviszonyok, melyek a befektetett tőke után járó nyereség mérlegét nem bántották oly érzékenyen, mint most. De az ezidőszerinti munkásviszonyok elvitathatlanul súlyos behatással irányítják a gabonaárak emelkedését s ha bizonyos időközökben ellensúlyozza is ezt a befolyást a gondviselés azzal, hogy bő esőzéssel, vagy más kedvező természeti adományokkal az átlagos eredménynél megfelelőbb termésmennyiséget igér a gazdáknak, azért az a káros és igen súlyosan, igen érzékenyen fenyegető veszély, amely gazdaközönségünket fenyegeti, még sem lesz elhárítva. Mennyivel reménytelenebb tehát a jövendő most, mikor a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt csak közepes termésre is alig van kilátásunk s mennyivel szomorúbb képét kell megfestennünk a jövendőnek, mikor a kedvezőtlen auspicumok dacára is azt kell észlelnünk, hogy munkásaink nem értik meg a viszonyok mostohaságát, mely a gazda, a termelő és a gabonaárak emelkedése, vagy esése között fennforog? Hiszen a mai helyzet sötét színeiből sokkal mostohább jövendőt kell kiolvasnia nemcsak a gazdáknak, hanem a munkásoknak is, mint volt csak a legközelebbi mult, ai -ely szerte az egész országban hihetetlenül magasra emelte föl az egyes cikkek árait. S ezen a helyzeten nem segíthet más, mint a kölcsönös megértés, a kölcsönös jóindulat s főleg az a körülmény, hogy munkásaink ne üljenek föl az izgatók szavainak, mert éppen az izgatók azok, akiknek semmi veszíteni valójuk nincs. De van veszíteni valójuk a munkásoknak és a termelőknek, akik nem a hiszékenyek filléreit vágják zsebre, hanem a kalászrónák termése után koplalnak, vagy tengetik napjaikat máról-holnapra. Egy gádorosi kisbirtokos. A békésmegyei munkásházak. Nyilatkoztak már a községek. Békésvármegye alispánjának kezdeményezésére még az év első közgyűlése alkalmával kimondotta a törvényhatósági bizottság, hogy vármegyénk területén ötszáz munkásházat építtet, ha az e célra kért segélyt a. kormány megadja. E szociális vonatkozásában mélyenjáró tervnek megvalósításától Békésvármegye szociális viszonyainak szanálását várjuk, mert a békétlenkedő pör elkeseredése főleg azért határtalan, hogy kínos munkájának gyümölcseiből még hajlékot sem tud magának szerezni. A munkáslakások építését ugy tervezi az alispán, hogy a lakások a törvényhatóság tulajdonait képeznék s az illetők tulajdonaiba csak akkor mennének át, ha az építés nyers költségeit kis összegű házbér-részletekben bizonyos időn belül visszafizetnék a lakásra igényt tartó munkások. De megszerezhetik a tulajdonjogot akkor is, ha a fölépítéssel já;'ó költségeket egy összegben téritik mpg a törvényhatóságnak, illetőleg az államnak. E terv keresztülvitelének céljából szüksége volt az alispánnak arra, hogy a helyi viszonyok felöl alapos és megbízható tájékoztatást kívánjon s ezért megkereste az egyes községeket, hogy a következő kérdésekre választ intézzenek ő hozzá : Szüksége van-e a községnek munkásházakra s ha igen — mennyire? Milyen magas az a béröszszeg, melyet a mai viszonyok között egy-egy munkáscsalád fizet a lakásért ? Van-e oly területe a községnek, melyen felépíthetők volnának a kívánt munkásházak, vagy ha ez a terület idegen földön volna, mennyibe kerülne holdanként a kisajátítás ? S végül vályog vagy vert falat épitenek-e azon a vidéken s van-e vállalkozójuk, akit az építéssel megbízhatnának ? A megkeresett községek közül ezidőszerint még csak nyolc reflektált az alispáni megkeresésre, de már ezekből a válaszokból is megállapítható, hogy milyen üdvös jelentősége van Ambrus Sándor tervének. Nagyszénás község örömmel vette tudomásul a rendeletet s kijelenti, hogy Nagyszénáson igenis szükségét érzik a munkásházaknak. A község belterületén 307 olyan ház van, amelyeket munkások laknak s az évente fizetett bérösszegnek átlaga 55 koronára tehető. Nagyszénás mintegy 30 uj házra tartana igényt s a község közelében egy alkalmas területnek kisajátítása katasztrális holdanként 1600 koronába kerülne. Vállalkozó a községben nincs. Tótkomlóson 40 házra volna szükség s alkalmas terület is van. A munkások ezidőszerint 60 korona házbért fizetnek vályog és vertfalas lakásokért. Vállalkozó nincs. Gádoros községnek 4000 lakosa van s a lakóházak száma mindössze 700. Vannak olyan 6—7 tagu családok, amelyek mindössze 15—20 négyzetcentiméternyi térfoglalatu odúkban húzódnak meg. Mindezek a tények azt sürgetik, hogy Gádorosban legalább is 100 munkásházát kellene épiteni. Vállalkozójuk a gádorosiaknak sincs. A szükséges területnek holdjáért 1300 koronát kellene fizetni. A munkások által fizetett bérösszeg átlaga 40 koronára tehető. Sze n t e t o.rnya 30—50 munkás házat kér. A jelenlegi bérösszeg 40—70 korona között változik. Öcsöd szintén szükségét látja a munkásházaknak, mert több mint 800 munkás lakik most bérházakban. A kisajátítandó terület katasztrális holdja 600—1000 koronába kerülne. Endrőd a körgáton belül fekvő területre mintegy 40 házat kér. Az évi házbérnek összegét 50 koronában jelzi. A terület egy holdját 1000 koronával lehetne megszerezni. A községben öt vállalkozó lakik. Körösladány községben már évekkel ezelőtt kísérelték megoldani ezt a kérdést olyformán, hogy a község a Békésmegyei Közlöny tárcája. Dal. Ha én vándormadár volnék, Mindég hozzád vándorolnék : Télbe

1, nyárba', kikeletbe' Mosolyognál a szemembe ... Elvinném a mosolyodat Napkeletnek, napnyugatnak. Völgyek öle, hegyek orma Mosolyodtál mosolyogna ... Kis*- Ferenc. Az életkor. Irta : Zöldi Márton. Kényes portéka, amelyhez, nézetem szerint, kezt.yűs kézzel sem szabad nyúlni. Csodálom, hogy nem akadt statisztikus, aki kiszámította volna, hogy évenkint mennyire rug a letagadott évek száma. Billiókat lehetne összehozni minden komoly erőltetés nélkül. Néhány esztendővel én is gyarapítottam a számot. Minthogy köteles lovagiasságból tettem, nincs okom pironkodni érte. Igy történt : Magyar fürdőn töltöttem néhány hetet. Mindjárt első nap kedves ösmerősömmel találkoztam, Tabajnéval (nem igazi neve) gyermekkori játszótársammal. Újra konstatáltuk a rám nézve kedves vonatkozást, hogy egy utcában és egy esztendőben születtünk. Másnap az érdekes külsejü özvegy a játszótárs bizalmasságával fordult hozzám : — Egy szívességgel tartozik nekem. — Az egyetlen tartozás, — mondottam, — „amit készséggel fizetek. — Ön, — folytatta a derég özvegy, — amig a fürdőn tartózkodik, hat évvel fiatalabb lesz. — Megkísérlem. — Vagy mondjuk, hét évvel. — Egy év nem számit . . . Aztán hozzátettem : — A főnikszek évezreket csaltak .. . hét esztendő nekem sem árt. — Kedves barátom, — mondotta Tabajné, — nem önről van szó. — Ah! — Rólam, — folytatta. — Meggondolatlan voltam bevallani, hogy önnel egyidős vagyok. — Értem, — mondottam diszkrét főhajtással. Őnagysága kissé zavart arcot mutatott, s miután egy ideig kereste a megfelelő szavakat, igy szólott: — Tudja, nem tenném, de a konkurrencia kényszerit reá, a legmohóbb, a legádázabb konkurrencia. Ha bevallanám negyvennégy évemet, én lennék az egyetlen aggnő, a Matuzsálem-aszszony a fürdőn. Érti ? — Tökéletesen. Én ebben a pillanatban harminchétéves vagyok, egy szemmel sem idősebb. S aki ebben kételkedik . . . Fenyegető mozdulatot tettem, amelyet őnagysága legkedvesebb mosolyával, legbizalmasabb kézszorítással honorált. Mit mondjak ? Még aznap kettenhárman tudakozódtak éveim száma után. Olyan férfiak és hölgyek, akiknek igazán semmi közük sem volt hozzá. Rendületlen nyugalommal válaszoltam: — Harminchét! A dolog nem ment olyan könnyen. Ha valamit elbeszéltem, mindig hét évvel előre kellett tolnom az idő szekerét. Le kellett tagadnom legkedvesebb iskolatársaimat, minden öcsém bátyám lett. De ez semmi. Olga húgom, aki vidéki naiva, s óvatosságból kerek tiz esztendőt szokott pausáléban letagadni, egyszerre tizenkét évvel lett idősebb. Azóta nem ! merek vele találkozni. Ellenben bizonyos. I hogy átka síromba is követni fog . . , Egy alkalommal akut veszedelemben is forogtam. A leleplezés veszedelmében. Dettay járásbiró, akinek felesége úgynevezett divathölgy volt a fürdőn, kemény faggatóra fogott. — Tegnap azt mondta valaki, — kezdette, — hogy ön harminchét éves. — Jól mondotta, — válaszoltam. — Hm, — ühmgetett, — ez ellenkezik bizonyos-a ktaszerü adatokkal. Igen, igen, ellenmondás látszik fönforogni. — Ellenmondás ? — Igen, —folytatta a vallató bírák fölöttes hangján, — ténybeli ellenmondás. Ön ugyanis ezelőtt három évvel a SzuhárMarik-féle kártérítési pörben mint tanú szerepelt. — Emlékszem. — Ön akkor negyven évesnek mondotta magát. — Lehetetlen, — kiáltottam energikusan, — a biró ur tévedni látszik. Tagadóan rázta a fejét. — Nem hinném. Én tudniillik ugyanannyi idős vagyok, s mindig erősen szemügyre veszem a velem egykorúakat ... az összehasonlítás okáért. . . tetszik tudni . . . Merész fordulattal igyekeztem menekülni : Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Roche u Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Sacd (Svájc.) 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona. .