Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-16 / 41. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. május 16. sokat s igy a legszegényebb népet állandó otthonhoz, saját lakásokhoz is juttatni, az által helyhez kötni, vándorlás, költözködéstől megóvni és ezáltal helyen a kézi munkaerőt is biztosítani A gondolatot igen helyesen és praktikusan igyekszik megoldani az uj törvényjavaslat akként, hogy azt a 300.000 kor.-nyi összeget, amit e célra évenként az álíam áldozhat, tőke kölcsön, tőke befektetés helyett, a kamatok törlesztésére adja segélyül az állam, — a befektetett tőke megszerzését, felvételét a törvényhatóságokra, vagy községekre, csekély erkölcsi testületekre bizva. Ennek miként leendő keresztülvitelét és módját a törvényjavaslat indokolása egy példával világítja meg. Azt mondja, ha pl. egy község 100 munkáscsalád számára akar munkásotthonokat biztosítani és ha egy munkásház 1000 kor -ba kerül, akkor 100.000 kor.-ra van szükség. E/t az összeget a község mint községi kölcsönt veszi fel, pl. 50 évre, 5%-os tőke- és kamattörlesztés mellett. Ennek a 100.000 kor.-nak kamatja és tőketörlesztése egy évre 5000 kor.; ebből segélyül átvesz az állam 2%-ot, vagyis 200 kor.-t, minden munkás fizet 3%-ot, vagyis egy évre 1000 kor. után csupán csak 30 kor:-t, ami kevesebb, mint a legkisebb házbér is és 50 év múlva tulajdonává válik a telek és ház. Ennek lehet azonban többféle változata is. Igy pl. a község kaphat 47

2 % tőke és kamat törlesztéses kölcsönt is, amikor a törlesztés még olcsóbb és könnyebb De fel lehet venni a kölcsönt 10— 20—25—30—40—45 évekre is. és építhető a ház 700 koronától 2.000 korona értékig. Az 5%-os törlesztéses kölcsönnél maradva, felhozok még egynehány példát ennek a vállalkozásnak gyakorlati ós szép előnyére. Póldáu' ha egy ház kerül 700 kor.-ba 15 évre fizetendő összesen évenkint 65 kor. 78 fill., ebből hozzájárul az állam 14 kor.-val, a munkás fizet egy évre 51 kor. 78 fill.-t, 25 évre évenkint 48 kor. 75 fill -t, ebből az állam 14 kor.-t, a munkás 34 kor. 75 fill. stb. fizet csak. Ha egy ház kerül pl. 1500 kor.-ba, 10 évre 1 évi törlesztése 188 kor. 77 fill , ebből vállal az állam évenkint 30 kor. t, a munkás fizet 158 kor. 77 fill.-t, már 20 évre a munkásra csak 87 kor. 78 fill., 30 évre csak 66 kor. 02 fill., 40 évre csak 56 kor. 40 fill. esik s igy tovább, ugy hogy egy 2000 koronás ház és telek megszerzését, felépítését is elbírálhatja egy jóravaló munkás, mert pl. 30 évi törlesztés mellett csak 88 kor. 03 fill esik egy évre, 50 évnél pedig csak 68 kor. 64 fill., körülbelül kevesebb, mint az eddig fizetett házbér. De ki van kötve az is a törvényben hogy a munkás gyorsabban is fizethet, ha birja, bármikor és bármily részletben, minden külön díjfizetés nélkül. A községre semmi más teher nem háramlik, mint csakis a törlesztések ellenőrzése, beszedése és a hitelezőhöz beszállítása. A kölcsön visszafizetésére nézve pedig a község biztosítva lesz betáblázással és a törvénynek azzal az intézkedésével, hogy ilyen munkásház — az alispán engedélye nélkül — el nem idegeníthető, fel nem osztható, meg nem terhelhető, végrehajtás alá nem vonható, kivéve csakis a vételárból, vagy létesítésre adott kölcsönből eredő követeléseket. Ilyen módon a 300 000 kor. állami kamatsególylyel évenkint 15.000 munkásház építhető fel, sőt még tovább is megy a segélyben az állam, mert ott, ahol arra szükséges, hajlandó pl. az utcák létesítésére szükséges föld megvételéhez külön segélylyel is járulni. E szerény közlemónynyel felhívom a megyebeli községek figyelmét e törvényre, siessenek mielőbb biztosi tani az államsegélyt, ezáltal mielőbb megteremteni a munkás-otthonokat, amely munkás-otthonok nem kizárólag csak „napszámos munkások" részére létesíthetők, hanem a pénzügyi-bizottság javaslata szerint olyan „gazdasági munkások részére is, akik egy negyed teleknél nagyobb ingatlan vagyonnal nem bírnak. " Siessenek tehát, mert lehet, hogy megelőztetnek élelmesebb községek által s ha a 300.000 kor. másoknak leköttetik, ugy ezen tul az állam nem mehet s lehet, hogy évekig kell várni, mig rájuk kerülhet a sor. Az uj socialis törvény még tovább is megy a jótétemény gyakorlásába, mert a törvényhatóság, vagy községnek a munkásházak építésére irányuló ingatlan szerzés, a kölcsönhöz, annak bekebelezésére stb., teljes bélyeg és illetékmentességet nyújt, sőt a község és munkás közötti szerződések és egyéb jogügyletek is bélyeg és illetékmentesek. Azonkívül a község által az állam kincstár terhére ós költségére készíttethetők el a szükséges felmérések, felosztási vázlatok, tervek, szerződések és egyéb okmányok, vagy hogy a községnek mindezen közbenjárása semmibe sem kerül. Az ilyen ujonépült munkás-otthonok adókedvezményét is felemeli a törvény 20 évre, „mely idő alatt e munkásházak mindennemű állami, törvényhatósági és községi adónak befizetésétől mentesek" ós hogy még a „korcsmaadótól" is mentesek lehessenek, a törvényjavaslat 6. §-a a munkástelepen italmérés felállítását is eltiltja 20 éven át. Végül még megemlítem, hogy az uj törvényben ilyen munkásbérlakások építését is segélyezi, azon feltétel alatt, ha az ilyen bérlakások 30 óv múlva a fizetett bér fajében a bérlőnek tulajdonába mennek át. Hogy e nemes gondolat, ami ebben a törvényjavaslatban van, igen jótékony hatással lesz és igen elő fogja mozdítani e hazához, az édes otthonhoz való ragaszkodás nemes érzését, igen erősen fogja emelni a közvag.yonosodást ós a leginkább erre rászorult munkásnép megnyugtatására kifejezhetlen jótékony hatással lesz, azt mindenki átérezheti. Tegyék tehát mielőbb magukévá az eszmét a községi elöljárók, képviselőtestüliiletek ós teremtsenek mentiil előbb mentül több „munkás-otthont", amelyért sok áldás fog reájok szállani. Közgyűlés a Gazdasági Egyletben. Hol maradnak a gazdák ? Vármegyénk gazdasági egyesülete vasárnap délelőtt tartotta évi közgyűlését, mely nem volt sokkal népesebb, mint rendes körülmények között egy igazgatóválasztmányi ülés. Azt okvetlen koncedálni kell, hogy egészen megváltozott a gazdálkodó közönség helyzete a 80-as és 90-es évek viszonyaihoz képest. Akkor ha jövedelme nem is volt nagyobb, de mindenesetre munkaadó és munkás örömöt lelt foglalatoskodásában Mig ma ? Ereje kimerül a védekezésben és mégis lazabbá vált az együvétartozandóság, bár folyton hangoztatjuk, hogy szervezkedni kellene. Erre ismételten reá mutatott ez alkalommal is Beliczey Géza, igazgató-elnök, ki a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Gróf Wenckheim Dénes, elnök, akadályozva lévén gyűlésünkön megjelenni, engem bizott meg helyettesítésével ; van szerencsém üdvözölni a közgyűlés igen tisztelt tagjait s a gyűlést megnyitom. Igazgató-váiasztmányunk évi működéséről szóló jelentést az egyleti titkár lesz szives előterjeszteni, nekem csak röviden legyen szabad megjegyeznem, hogy gazdaközönségünk szociáiis helyzete az elmúlt év alatt nem lett kedvezőbb s ehhez járul még a mostoha időjárás. mely a jövőre nem kecsegtető Agazda ós munkás közötti feszült viszonyt gazdasági egyletünk iparkodott elsimítani ós mondhatom, hogy gazdáink a munkások követeléseivel szemben elmentek a legmesszebbmenő határig. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy bár gazdaközönségünk mindenkor humánus és sok esetben létérdekét kockáztatva, engedékeny, társadalmi politikánk vesszőparipája a gazdaközönség és törvényhozásunk szociális alkotásai a gazda rovására történnek. Megemlítem még a legutóbb a parlamenthez benyújtott cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó törvényjavaslatot, mely legnagyobb részében oly káros a gazdakö zönségre, hogy egyenesen hurkot vet a gazda nyakára. Gazdasági egyesületünk foglalkozott ezen javaslattal s azt általánosságban sem fogadta el és felirt a törvényhozáshoz annak a tárgyalásról való levólele tátgyában. Azt hiszem, tisztelt gazdatársaim, ma már mindnyájan látjuk azt és tapasztaljuk, hogy társadalmunkat irányítják a szervezett társadalmi osztályok, sajnos, ezt mi magunkról, gazdákról nem mondhatjuk, mert mi csak duzzogni tudunk, de szervezkedni nem akarunk. Éppen azért, tisztelt gazdatársaim, figyelmüket felhívom a szervezkedésre, alakítsunk gazdaköröket. Hogy ezen szervezkedés miképp történjék, már több izben adott a gazdasági egylet irányítást; szervezkedjünk addig, mig nem késő, hogy mi, gazdák irányithassuk édes magyar hazánk sorsát. P f e i f f e r István titkár felolvasta ezután az igazgató-választmánynak jelentését, mely részletesen felsorolja mindazt, mi az egylet keretében történt. Igyekeztek az elmúlt évben is a munkásbajoket szanálni, a be terjesebb gazdálkodást, az állattenyésztést fejleszteni. Köröstarcsán igen sikerült állatkiállitást és díjazást rendeztek. A kormányhoz többirányú felterjesztést intéztek. Kiosztott az egylet cserebaromfit, a talajjavításhoz műtrágyát közvetített, téli háziipari tanfolyamot és téli gazdasági előadásokat tartott. A halál az egylet gazdái között bőséges aratást tartott, 23 tagot szólított el a tagok sorából. Alapító tagja 154, tíz kor. fizető 49, négy kor. fizető 730, az alapítók 5-tel, a 4 kor. fizetők 30-al szaporodtak ; összes tagszám 834. A titkári hivatal elintézett 4506 ügyet, 35 felterjesztést küldött a kormányhoz, 81 átiratot a községekhez, 26 a törvényhatósághoz. Az évi jelentéshez M o r v a y Mihály szólott. Kifogásolta azt, hogy az egylet a mezőgazdásági törvény módosítása tárgyában adott javaslatában azt mondja, hogy az apaállatok vizsgálatánál csak szakértők véleménye kérendő ki. A megye főbirái eddig is vigyáztak arra, hogy az apaállatokat vizsgáló bizottságba a szakértő mellé tapasztalt gazdákat hívjanak meg. Az egylet nem indokolta kellőleg e javaslatát s tart attól, hogy a gazdák körében az visszatetszést fog okozni. Éppen az apaállatok vizsgálatánál ki kellett volna emelni azt a viszás állapotot, hogy tenyészállatot, ha az egyik járásból a másikba hoznak át, azt ujabb és költséges vizsgálat alá kell vetni s nem egyszer történt meg, hogy az igazolványt nyert állat a másik járásban azt elveszítette. Beliczey Géza csak örül, hogy ezen utóbbi abusus szóvátétetett. A javaslat a megyénél van s a módosítás mindenki sérelme nélkül megtehető. A közgazdasági szakosztály, mely a javaslatot készítette, a közlegelők gondozásánál azt is javasolhatta volna, hogy a koplalók öntözéssel javíttassanak. Pfeiffer István titkár csak azt említi föl, hogy az egylet véleménye nemcsak a megyékre, hanem az egész országra vonatkozik. A praktikus gazda véleményére súlyt helyez a javaslat is és e/A akarta indokolni. Vidovszky László, S e r 1 y Kálmán, Bajcsy Gusztáv szólottak még ez ügyhöz, majd B e r t h ó ty István emelte ki azt, hogy ez év végével a vármegye újra alakítja a mezőgazdasági bizottságokat s akkor jelöljön az egylet elnöksége tapasztalt gazdákat a bizottságba. A nyugati tehenek beszerzésére felveendő 100 ezer koronás kölcsönre a közgyűlés az elnökségnek megadta a felhatalmazást. M o r v a y Mih íly kérdési intézett, hogy a kisgazdáknak nyújtandó kölcsönné! alkalmazzák-e a kellő óvatosságot? Az elnökség kifejtette, hogy az egylet a kölcsönt éppen a kisgazdák érdekében veszi fel. mert igy bár olcsóbban jut a kölcsönhöz, de ugyancsak olybizilyenkor bement valaki a szobájába, az öreg „verbunkot" füstfelhőkbe temetkezve látta Íróasztala mellett. Ha vigéc volt, akármilyen jó kinézésű, rákiáltott-: „Hinaus I" Anekdotáinak se szeri, se száma, kár, hogy elvitte magával s azokat nem leirni, hanem előadni kell tudni jól, hogy hassanak, kacajra fakaszszanak, igy tehát azokat nem bántjuk, irunk egyébről. Nagyszerű volt az, midőn az öreg egyik rokonát kikísérte a gyomai állomáshoz. Már elindult a vonat Arad— Tövis felé, midőn lát a perronon szaladgálni egy nagyhajú, taliánforma embert a hegedűjével. Az öregnek sem kellett több, megszólította magyarul: „Hó koma, hová mégy ?" De bezzeg az olasz nem igen reagált, mert egy szót sem tudott magyarul. Kálmán Farkas nagyon jól tudván németül, megszólította "tékát németül. Erre már nagynehezen mégis csak megmozdította a fülét a talián. Szóba elegyedtek. Az olasz dalszerző nehezen törte a német nyelvet, sokat azonban nem tudott, dé mégis megértették egymást. Kisült, hogy Aradra készült hangversenyre az olasz ós Gyomán lemaradt a vonatról, hol magyarul distrahálta a taliánt : Mondta neki: „Gyereio taliano toru vano otthonu !" Csakugyan be is robogtak a gyomai paplakba, de az olasznak nagyon csavarta az orrát a jól abázott hurka-, k olbász-szag, zsirba sütés, ami a magyarnak fenséges étvágyat, gusztust csinál, hiába, az nem való volt a káka-gyomornak. A talián csak nézett, csak bámult, mert a füstfelhőbe burkolt szoba négy fala üvegszekrénynyel volt körülvéve és a szekrények fele könyvekkel, fele hegedű- és brácsával volt tele. De volt ott nagybőgő, kisbőgő, cimbalom, zongora is. Hát még mikor összegyűlt a disznótorozó társaság! Vagy Í5--20 férfi, és vacsora előtt ez mind, sorba muzsikált. Az olasz csak száját tátotta. Elkezd ő is egy saját szerzeményű olasz ábrándot játszani, a fehérhajú tiszteletes pedig álla alá kapva az ő híres, unikum, 500 éves, rakott hegedűjét, olyan kíséretet játszott a sohasem hallott darabhoz, hogy az olasz könnyezve csókolta össze. De hozták a vacsorát, félre a hegedűvel. Az olasz kimeredt szemmel nézte a zsírban uszó hus- ós káposztadarabokat, enni azonban nem bírt, csak nagyokat sóhajtott: „Mon Dieu, mon Dieu I" — . Dió kell talán? Hát miért nem szólsz ?" kiált a házigazda. „Édesanyjuk, hozzatok diót ennek a szegény embernek I" Harsogó kacaj közt hozták be a zsák diót s az olasz is nevetett, mikor megmagyarázták neki a dolgot. Vacsora után előállította a házigazda az ő fő büszkeségét: 7 egészséges, viruló gyermekét. „Septin moja klapec", magyarázta az olasznak és az meg is értette. Vége-hossza nem volt a viccnek. „Igyálio taliáno", kínálgatták és a vig háziúr előadta a Kakas Mártonban megjelent spanyol románcát, amely ilyenformán kezdődött: „Donna Panna hallgatádó salugátró en ablakró" stb. Az olasz, felejthetetlen emlékekkel távozott ós egy pár hót múlva elküldte a Milánóban megjelenő Művészek Közlönyét, amelyben a legnagyobb bámulattal, az elragadtatás hangján nyilatkozott Kálmán Farkasról ós megjegyezte, hogy a magyar különös zenei talentummal biró nemzet, mind tud muzsikálni. Az sem utolsó dolog, hogy hagyan ismerkedett meg feleségével. A kecskeméti püspök, Polgár Mihály unokája : Hetesy Tinka hires szép leány volt. Csak 15 éves, és a káplán, Kálmán Farkas már észreveszi a feslő bimbót. Hamarosan kerit egy virágcserepet és egy tő rezedát beleültetvén, beviszi a család lakószobájába, kérvén, hogy ott az ablakba helyezhesse, mert az ő szobájára nem süt a nap. Természetesen megengedték. De nagyon szorgalmasan öntözte. A virágöntözés ürügye alatt naponként kétszer is bejárt a szobába, ahol a fiatal leány varrogatott. Igy kezdődött az ismeretség. Azonban a mama észre 'ette a turpisságot és egyszer csak ... a rezeda elszáradt. Szeretett napával, aki túlélte őt, az életerős férfit, halála előtt való találkozásukkor is el-elévődött a rezeda miatt, váltig szemére hányván, hogy forró vizet öntött a virágra, igy akarván az okot eltávolítani, hogy az okozat — az ő bejárogatása — megszűnjék. Jó anyósa, (ez is ritkaság az anyósban, ha jó) ógre-földre erősiti, hogy „utoljára ötször is megöntözte Farkas fiam a virágot naponta, bizony azért száradt ki." Ilyen óvődósek füsz8rezték minden találkozást anyjaként szeretett anyósával. Óriási összeköttetései voltak, amiknek sohasem vette hasznát a maga, hanem mindig a más javára. Szerte az országban százával élnek olyan embe rek, akik csakis neki köszönhetik ekzisztenciájukat Különösen fiatal zenei tehetségeket vett szárnyai alá és kiváló zenetanárokat képzett belőlük. Egy ilyen kedves pártfogoltjáért — aki egy kis faluban kántor volt és akit addig ösztökélt és tanított, inig a zenetanári vizsgát letétette vele, — felment a miniszterhez, hogy kineveztesse. Gyönyörű alak volt rámás magyar csizmájában, térdig érő zsinóros, nagy gránátgombos atillájában. Aminiszter előszobájába érve, az ott nagy fontoskodó arccal ülő titkár felé legyint: „szervusz öcsém, no vezess be a miniszterhez I" ,.Kihez van szerencsém ? A kegyelmes ur nem fogad I" — feleli a titkár. „Sohse törődj, hogy ki vagyok, nem hozzád jöttem" — feleli az öreg és kopogósan megy az ajtó felé. „De uram" — szörnyűködik a titkár. „Az államtitkár úr ő méltósága * van a miniszter urnái ós senkinek sem szabad bemenni". „Ah ! a Miska van ott, annál jobb, félre az utamból öcsém I" — szólt az öreg ós benyit. A hüledező titkár csak a harsány „szervusz Miska" kiáltást ós a hatalmas ölelkezést látta a kulcslyukon Tudakozódni persze nem merészkedett, de máig is megvan győződve, hogy vagy Zsilinszky volt államtitkár testvére, vagy valami szörnyű potentát lehetett az a bácsi, akit a miniszter nagy kézszorongatások közt kisért ki és a kis zenetanárt még aznap kinevezték.