Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-16 / 41. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 41-ik szám. Csütörtök, május 16. BEEESHEGrTEl KÖZLÖNY i'eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok ncin ndatnnk uisszn. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EltOFIZBTÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éoricgycdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILSB VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptnlajdonos : SZIEIELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Könyv az ország parasztságáról. A békésmegyei könyvpiac egy értékes és aktuális művel gazdagította tegnap a magyarországi szociálpolitikai irodalmat. E mű annyival is inkább felvértezheti magát a mulhatatlanság biztositékainak becsével, mert nem üres közjogi pufogtatások deus ex machinája csattog benne, s nem is a politikai bonbonierek csinos szelencéjéből kiguruló elmésségek ragadják meg abban az olvasó figyelmét, hanem ez a könyv egyenesen arra hivatott, hogy poros bölcseségek betűit tisztítsa s ezeket a betűket láthatókká tegye. Mindazonáltal nem alkot magának abszolút értékeket s épp ezért minden szavát az elfogulatlanság teszi átlátszóvá és világossá. Tiszta levegő vonul keresztül gondolatain, melyek a tapasztalás árnyaiból soha ki nem térnek. Ez • az igazán becses munka a magyarországi parasztság helyzetéről szól. Írója: Szeberényi Lajos Zs., békéscsabai evangélikus lelkész. Lesznek, akik mikor keresztül futják a címet, a hétköznapi szociálizmus katonájának vélik majd Szeberényit. A vérvöröslobogó alatt küzdők, a jogért ordítok, a bűnös és könnyelmű hétköznapiasságnak közhelyeit használók egyikének, aki hangulatkeltő frázisait nyomdafesték piszkába szorította s ugy tálalja föl az országnak, mint a szociálistaapostolok a maguk ostobán szellemes verkliszónoklatait. Szeberényi Lajos Zs. ellenfelei — akár politikaiak, akár személyiek — sanda pillantással vonulnak majd odébb könyve mellől s gondolataik — kevés külömbözetben — bizonyára meg fognak egyezni ezzel a következtetéssel. De az uj merészségeknek igazmondásai után vágyók feláldozzák majd ellenségeskedésük érdekeit a szellemi érdekek sokaságának s e könyv átolvasása után kétségtelenül Szeberényi igazait fogják proklamálni. Békéscsaba, május 15. Szeberényi igazságai pedig nagyon öregek, mert Ibsen szerint ezek is alá vannak vetve a szerves ember elkerülhetetlen sorsának. Ám ez nem jelenti, hogy akár emberek, akár igazságok nyom nélkül múlnának el. S ha az e könyvben felsorolt igazakkal mégsem akartunk ezelőtt találkozni, lehetséges, hogy ez az akarat nem volt egyéb annál az áll-udvariasságnál, melyet egy öreg, de egészséges orgánizmus követel tőlünk csak azért, hogy ugyanekkor saját igazságtalanságait ismerje be a hallgatag lélek. Határozottan nagy és becses anyagot hordott össze Szeberényi „A parasztság helyzete Magyarországon" című könyvében. Élénk, markáns színekkel igazolja be, hogy az a paraszt, amelyik Qorkij könyvében „ehető állat", vagy Brandesnél a „földszint férge", Magyarországon sincs sokkal kedvezőbb anyagi helyzetben, a Basilicata és Szardínia földet-mivelő nyomorultjainál, akik Arturio Labriola szerint szükségképpen szegények, mert a tőkés mezőgazdaság elkerülhetetlen létfeltétele a mezei munkás nyomora. Ebből az axiómából magyarázható meg az az alapelv is, amelyre Szeberényi Lajos Zs. könyve fölépült és amely alapelv szerint a tőkés mezőgazdaság — végeredményben — az ország elszegényedését okozza. E láncszem hosszas statisztikai ismertetések után tovább szövődik s az utolsó fejezetek felé már mint erős agrárpolitikai bálványoknak tagadója bontakozik ki előttünk az alapgondolat. Itt olvasván a becses könyvet, eszünkbe jut Kautsky, a szociálista iró, ki először tárgyalta nagyobb öszj szefüggő munkában az agrár-kérdést, j És találkozik a más utakon haladó j Szeberényivel ott, ahol azt állítja, hogy | a mezei félproletárok és proletárok I nagy tömege munkájuk erélyes megj védésével nyerhető meg lelkileg a ha! zának. Elsősorban a parasztvédelem' ről kell gondoskodnunk — idézzük | folytatólagosan az alapgondolatot; — másodsorban a mezőgazdaság védelmére és a fejlődés.útjának egyengetésére szolgáló törvényes intézkedéseket sürgessük. De, véleményünk szerint, az általános anyagi bajok általános anyagi orvosszerének kérdésénél Szeberényi sem követ elfogadható irányt, amikor a parasztság mai helyzetét egyedül csak a parcellázás kérdésének sikeres megoldásával véli maradandóan javíthatónak. Hiszen ott van Olaszország például, ahol Mezziogiorno parcellázási kisérletei meghiúsultak, ott van Anglia, ahol J. Arch küzdelme ha nem is mindenben vezetett meddő eredményhez, de kielégítő befejezéssel mégsem járt. mert a föld, amely járadékot fizet birtokosának, hasznot a bérlőjének, adót az államnak és uzsorát az uzsorásnak és a törpebirtok rendszerben nem elégíti ki a tulajdonost. Egy újságcikk sorai között bajjs volna Szeberényi Lajos Zs. értékes könyvének minden fejezetével foglalkozni. Csak nagy általánosságban mutattunk az állapotokra, amelyek erős, biztos gerincként szövik át á müvet. Végezetül még csak azt konstatálhatjuk, hogy e mű értékéhez méltó feltűnést fog kelteni országszéltében és hogy az a bírálat, amely majd útjaiban kisérni fogja, emez igazán szociális vonatkozású munkának szüzséjét . — harmonikusan a könyv tartalmával — igy fekteti majd le axiómaképpen: „Minél fejlettebb valamely társadalom, annál inkább értéküket vesztik benne a konzervatív tényezők és annál kizárólagosabb jelentőség jut abban a társadalomban a liberális és a fejlesztő tényezőknek." (sz.) Munkás-otthonok. Irta: Fábry Károly, orsz. képv. A theorétikus tudósok, a szociológok előtt is csak mint ábránd lebegett még rövid idővel ezelőtt az a szociális gondolat, hogy a munkások könnyen, olcsón „saját otthont" nyerhessenek, alapithassanak. Ez az ábránd gyorsabban kezd valóvá válni, mint ahogy gondoltuk. A nép, az államalkotó nép boldogulását előmozditni óhajtó nemzeti kormány egyik munkásjóléti törvényjavaslatot a másik után terjeszti elő. Kedden már tárgyalták is, söt a Ház el is fogadta : »a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról« szóló törvényjavaslatot, amelynek főbb intézkedéseit akarom rövid vázlatban ösmertetni. Mielőtt azonban erre rátérnék, rámutatok arra, hogy eddig is támogatta az állam a munkásházak építését, így pl. Békéscsabán 12.000 kor. államsegéllyel felépült 9 munkásház s a folyó évre 11 ilyen ház felépítése terveztetik Békésen 20.000 kor. államsegély felhasználásával felépült 44 gazdasági mnnkásház, melyhez a munkások 12 óv alatt visszafizetendő egyenkint 600 kor. kamatmentes kölcsönt kaptak. Orosháza községben 16.200 kor. államsegélylyel 25 ház épült. A munkások itt a házakat a községtől felépítve, készen kapták és egy telek kúttal együtt 928 kor. 39 fillérbe került, amit 16 év alatt kell kamatmentesen vissza, illetve megfizetni. Szentesen 112 ház épült 40.000 kor. államségélylyel. A munkások a házépítésre 250—oOO kor. kölcsönt kaptak, 250 kor.-t kamatmentesen, a többit 4% kamatra, 10 évi törlesztésre. Ugyanígy épült Csongrádon 64 ház 30.000 korona községi segélylyel, ugy hogy minden | munkás kapott 450 koronát kölcsön, I 300 kor.-t kamatmentesen, 150 kor.-t I 4%-ra. I Amint látjuk eddig, kísérletet akként ! történtek, hogy a ház épitési tőkét j előlegezte az állam, vagy község részben ingyen, részben olcsó kamatos kölcsön, — de azzal a segítséggel, amit az állam évenként e célra fordíthatott (300,000 kor.) kevés házat lehetett felépíteni, — most ha egy-egy házat csak 500 - 450 kor ra vesszük is, — ugy egy év alatt legfeljebb 500—450-at. Másmódját kellett tehát keresni annak, hogy miként lehetne évenként 1000 számra építeni fel munkáslakáBékésmegyei Közlöny tárcája. Most is ... Most is szól a nóta Éppen úgy — mint régen. Most is énekelnek Fonóban a lányok, Erdők sűrűjében Most is egyre nyilnak Kékszemű ibolyák S fehér gyöngyvirágok Éppen úgy, — mint régen. Igen ! Minden úgy van, Éppen úgy, mint régen De az én lelkem már Nem érzi, nem látja, Hisz' az én tavaszom Odalent pirladoz, Akácos temető Virágos sírjában Régen, — nagyon régen. Dr, Gcdán Ferencné. Mozgó fényképek. - A gyomai tiszteletes élményeiből. Irta : Halmy Gyula. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. • Alig mult el fél éve annak, hogy a nagy magyar kurucpapot: Kálmán Farkas, boldogult apósomat elföldelték, porrészét átadván az anyaföldnek, de lelkének jobbrésze, az a föld feletti, itt maradt : müveiben, anekdótáiban, amelytől csak ugy sziporkázott ragyogó lelke, ugy, hogy aki ismerte, azt mondta róla, hogy ez az ember talán még a halálon is kifog, sohse fog meghalni. Abból az alkalomból különösen, hgy f. hó 12-én vasárnap Békésgyulán az ő sírkövének a felállítására ünnepséget rendeztek, egyszóval emlékezetének meggyújtották az elismerés, hála szövétnekét, nem lesz érdektelen, ha mint hozzá közel álló, sőt jól ismerője, egypár vonással lefotografáljuk, megörökítjük e lapok hasábjain, amelynek a megboldogult is egykor munkatársa volt. Lelki-testi jó barátja. Eötvös Károly orsz képviselő, a kiváló iró azt mondta róla: „aki Kálmán Farkast nem ismerte, az nagyon sokat veszített az életben, mert ő : unikum volt!" Mi ebben a kis elmefuttatásban sem nekrológot, sem jellemrajzot irni róla nem akarunk, azt avatottabb tollra bizzuk, csak egypár mozgófényképet akarunk levetíteni, amelyek hű képet vetnek az ő örökké ragyogó — sohsem borús — kedélyére. El lehet mondanunk, hogy Kálmán Farkast még a? Isten is jókedvében teremtette, mert ő az életet mindig derűs oldaláról ismerte s ha voltak is neki gondtelt percei, ő azokat olyan jól el tudta markírozni, hogy róla mindig csak jókedélyt lehetett leolvasni, ugy, hogy sok ember előtt — aki nem volt pszichiáter — „könnyű vérű ember" színében tünt fel: de ő korántsem volt az, mert mindig azt tartotta, hogy mi köze van ahhoz a világnak, hogy nekem bánatom vagy bajom van, tehát ő a világnak, az idegen embereknek mindig sziporkát szórt a szemébe, hogy félrevezettesse, csak felesége körében volt néha gondtelt, de mihelyt valamelyik gyermeke bement hozzá, rögtönt elröppent arcáról a redő s hirtelen öröm váltotta azt fel ugy, hogy a nép, hivei is „énekes Kálmánnak" nevezték. Mint Csokonai Vitéz uramat nem lehetett elképzelni csikósbőrös kulacs nélkül, Kálmán Farkast sem lehetett látni úgyszólván sohasem pipa és hegedű nélkül, C3ak akkor, amikor papolt; kiváló tenorhangú, lelkes papiszónok volt. Már gyermekkorában feltűnt társai között jó vicceivel, aranyos jó kedélyével. Iskoláinak nagy részét a pápai kollégiumban töltötte el, a hires Tarczay tanár alatt, kit Jókai is megörökített. Pap fia lévén, atyja beadta a konviktusba, ahol evés közben sok mindenféle kisabb-nagyobb kaliberű gyerekekkel összeismerkedett. Pompás, jóétvágyu gyermek lévén, azt tartotta: mikor a magyar ember eszik, nem szeret beszélni; ő sem szeretett. Pajtásai, akik véle egy tálból ® ték a jó túrós, tepertős haluskát, nagyon jól tudták ezt s hogy ne egyék annyit, folyton szóhoz akarták juttatni, de ő egy szóval elütötte az egész dolgot Konskolárusa' tudták, hogy szegény atyjának a halálát itt-ott, bizalmasabb körökben, egész terjedelmében elbeszélte, tehát mikor már nem tudták egyébbel szóhoz juttatni, hát előhozták az apja halálát, hátha aobahagyja az evést, de őt az sem hozta ki a kerékvágásból, t. i. a nagyevésből. Föltették neki a kérdést: te Farkas, hogyan halt meg apád ? Ő lakonice odavetette: „fekve!" s azzal evett tovább. Mikor madocsai, sosvertikei, gyüdi pap volt — ezek mind a Dunántul vannak, Tolna- és Baranyamegyékben, — Jókai Mór felfedezte benne az ős humorsziporkát s megnyerte a „Kakas Márton" és az „Üstökös" cimü élclapok mellé munkatársnak s a politikai lapokai csak ugy küldözgette neki Gyüdre, hogy írjon minél több politikai Viccet, karrikaturát. Amely társaságban megjelent, mindig ő vitte a tónust s hol szalon, hol drasztikus viccek járták. A leányai már ismerték a természetét s szó nélkül álltak föl az asztaltól, mert az öreg intett s akkor a zaftos viccek járták. Mikor irt, az volt a szokása, hogy először a pipáit hozta rendbe, sorba megtöltötte és felállította őket mind az íróasztala köré s hozzáfogott az íráshoz. Kiszítta az egyik pipáját, rágyújtott a másikra és igy tovább. Ha