Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-24 / 7. szám

2 Békéscsaba, 1907. január 24. detes és részleteiben föltétlenül becsülésre méltó, férfias és lovagias megoldása nagy örömöt keltett azokban a körökben, ahol kinos figyelemmel kisérték dr. Berényi Árminnak, ennek az európai műveltségű embernek indokolatlan szélmalomharcát s főleg ahol élénken sajnálták azt, hogy az a nagy tehetség, amelylyel dr. Berényi Ármin megáldatott, a torzsalkodás miatt nem érvényesülhet a köz javára. E torzsalkodás okaira többször rámutattunk már s éppen, mert előre tudtuk azt, hogy dr. Berényi Ármin is belátja majd eljárásának helytelenségét, kíméletlenül és durván üldöztük mindig viselkedését, melylyel az egész vármegye közönsége is szembehelyezkedett. Ez a megnyugtató fordulat azonban nem jelenti egyben azt, hogy Ambrus Sándor alispán nem kéri továbbra is a miniszteri vizsgálatot. Vármegyénk alispánja, igen helyesen, aképp vélekedik, hogy azt a kérdést véglegesen s maradandóan csak ez a vizsgálat fogja befejezni és megoldani. Ámde ez nem von le semmit annak a lovagias és férfias elégtételnek értékéből, amelyet dr. Berényi Ármin adott a megtámadottaknak. Fölemlíteni kívánjuk még azt is, hogy dr. F á b r y Sándor főispán a látogatást nyomban visszaadta s ezzel a régóta húzódó ügy közmegelégedésre lovagiasan és gavallérosan befejezést nyert. Munkásmozgalmak a megyében. Szerződnek is, nem is. Az a terminus, melyet a gazdasági egyesület a munkásszerződések megkötésének határidejéül kitűzött, e hó 20-án járt le. Azok a gazdák, akik eddig nem kaptak aratómunkásokat, vagyis, akik nem tudtak a gazdasági egyesület által megállapított feltételek alapján eddig az időig szerződéseket kötni, most jelentik be munkásszükségletüket, amelyet idegen földről hozott munkásokkai látnak el. Megállapíthatjuk, hogy ezideig egyetlen békésmegyei gazda sem jelentkezett még, akinek idegen munkásokra lenne szüksége. Ebből pedig az következik, hogy munkásaink rátaláltak arra a helyes útra, amely izgatók, tömegkezelők és uszítók nélkül is a boldoguláshoz vezeti őket s a különös megértés alapján kenyeret biztosit számukra. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a bekövetkezhető zivatarnak minden kis felhője elmúlt már. Innen-onnan még mindig kapunk olyan hireket, melyek amellett bizonyítanak, hogy nem mindenütt sikerült á gazdák és munkások közötti differenciákat elsimítani. . Nagyszénáson a munkások szélté ben szerződnek tizenkettedrészre, holott a múltkoriban még tizenegy részért sem akartak szerződni. A hordásra holdanként 2 koronával s hetenként és fejenként 1 korona huspénzzel javíttatott a szerződés a mult évihez képest. Gádoroson nem mutatnak a munkások nagy hajlandóságot a szerződések megkötésére. Az uradalmak egyszerűen nem veszik figyelembe a munkásköveteléseket s érdemleges tárgyalásba sem bocsájtkoznak a munkásokkal. Mult hét folyamán a munkásoknak egy megbízottja kereste föl Pap Károly főjegyzőt azzal, hogy ők hajlandók a központban székelő „gondviselés" által megállapított feltételekből többet is engedni, ha az uradalmak tárgyalásba bocsájtkoznak velük. Ez a megkeresés azonban eddig még nem járt eredménynyel. Békéssámsonban nagyban szerződnek a munkások. Helybe 13, vidékre 12 részért vállalnak szerződést. Hordásra 30 liter búzát, huspénz fejében 1 korona 50 fillért, vidéken 2 koronát kapnak, ^ Békésföldváron a munkások nenj* fogadták még el a gazdasági egy e s ül feltételeit, de a szerződéskötésre meg van bennük a hajlandóság. Tótkomlóson a gazdasági egyesület feltételei mellett leszerződtek már 'a| aratók. L Csorváson nem akarnak szerződni s a munkások jórésze idegenben vallaft munkát a békésmegyeieknél sokkal olf csóbb feltételek mellett. Kondoroson két uradalom leszeri ződött már, de az odavaló munkások most is panaszos irást küldtek szerkesztőségünknek, amelyban azt panaszolják föl, hogy a gazdák nem teljesiük még a legméitányosabb követeléseiket sem s ezért javarészük nem is szerződött még el. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy gazdáinknak ibe kell látniok a panaszok jogosságát s meg kell adniok a munkásuak azt, ami a munkásé. Elzárkózottságuk s rideg viselkedésük csak ott indokolt, ahol tulkövetelésekkel állanak szemben. Egy pénzintézet válsága.' 83.000 korona eltűnt. Néhány nap óta kalandos hirelrér. keznek a Békésmegyével szomszédos Csanáda-áca község felől. E hírek Bartha István plébános állítólagos visszaéléseiről és üzelmeiről adnak számot s élénken foglalkoztatják a közvéleményt. A temperamentumos plébánosról szóló hirek valódiságát eleddig alig lehetett ellenőrizni s hogy most megemlékezünk az esetről, ez is csak annak tulaj donitható, mert a híreknek bizonyos része beigazolódni látszik. Bartha István kalandos sorsáról különben ezekben számolunk be olvasóinknak : Bartha István néhány évvel ezelőtt megalapította - hetibefizetéses alapon a Csanádapácai Hitelszövetkezetet, amely kezdetben eléggé jól prosperált. Majd ujabb vállalkozáson törte a fejét s tervét keresztül is vitte. Keresztény fogyasztási szövetkezetet is alapított Apácán, amivel különösen az ottani kereskedők között sok ellenséget szerzett magának. Bartha István a csanádapácai hívek osztatlan szeretete és becsülése mellett vezette ezt a szövetkezetet. A fajmagyar és keresztény érzelmű papnak minden törekvéséből erős ^antiszemitizmus érzett ki. Ezzel magyarázható meg az, hogy ellenségei révén nemsokára rendszeres hajsza indult meg a fiatal lelkész ellen. Ellenségei egymásután vádolták be őt'képtelenebbnél képtelenebb vádakkal a püspöki hivatalnál. A sok panaszkodásnak az lett az eredménye, hogy Bartha ügyében vizsgálatot rendelt el a püspöki hivatal s addig is, mig a vizsgálatot befejezik, Sulyok István lelkészt küldték ki Csanádapácára. A vizsgálat elrendelése után kezdetét vette a tanuk kihallgatása is. Mintegy ötven embér lett kihallgatva Bartha István ügyében, de a vádak csak részben nyertek beigazolást. A vizsgálat befejeztével pedig, hogy a panaszok többé meg ne újulhassanak, Bartha Istvánt elhelyezték Csanádapácáról Soborsinba, de Bartha nem akart eltávozni . . . Ez a körülmény gyanús volt némelyek előtt, de később beletörődött mindenki abba, hogy Bartha István igazainak tudatában él s ezért nem távozik állomáshelyéről. Közben a fiatal lelkész többször azzal távozott el községéből, hogy Rómába megy. Ez eléa; gyakori időközökbeu szokott megtörténni s ilyenkor mindig azt híresztelték ellenségei, hogy Bartha nem Rómában időzik, hanem Montéearloban szerencsét -keres. A dolog gyanús volt. S különösen gyanús nak tetszett azért, mert köztudomású volt, hogy a fiatal lelkész szenvedélyesen és nagy összegekben kártyázik, Igy teltek a napok. Bartha István ezalatt egyszer újból hazakerült s azt a propoziciót tette embereinek, hogy a Hitelszövetkezetet alakítsák át „N é pb a n k k á." Az eszme tetszett s a Népbank 100.000 korona alaptőkével meg is alakult. Ő lett aztán a bank vezérkémlel arra Szedló felé. Gondolta hogy Hlyniki rajta fog ütni néhány harcossal s egy kis csete-paté is kerekedik, azért kémlelte ki a határt. A nap leáldozoban volt már s utolsó sugarai megaranyozták a Tátra hófödte csúcsait. Zuberec miután semmi gyanúsat nem vett észre, azt hitte, hogy Hlyniki nem vette olyan túlságosan komolyan annak a néhány zsák miegymásnak és a pár rongyos örmény lónak az elvesztését. Lezáratta hát bent levő néhány fegyveresével a kapukat s még egy végső tekintetett vetett Szedló felé, hogy aztán nyugalomra térjen, mikor a kanyargós hegyi uton fehér lepelbe burkolt futó nő alak keltette fel figyelmét. Az alak mindinkább közeledett, végül felismerte azt. Szivét heves dobogás fogta el, lerohant a kapuhoz, azt kinyitva, elébe szaladt az érkezőnek. ' — Mi hozott ide ily későn édes szerelmesem? csak nincs valami baj. De a kifáradt nő nem tudott felelni s aléltan rogyott Zuberec karjai közé. Zuberec felkapta mint egy pihét s ugy futott be édes terhével a várba. Bent a szobájában letette az alélt leányt a medve bőrre s letérdelt mellé, ugy leszte a szive dobogását, ajkai sóhajtását.. . Végre magához tért. Felnyitotta égszínkék szemét, melyből rémület tükrözött vissza. — Mi baj van édes szerelmem ? kérdezte Zuberec a leányt. — Nagy baj . . . apám ma éjjel meg fog támadni kétezer fegyveressel. Téged máglyára tesz, várad földig lerombolja, kincsedet elrabolja . . . — Miért ? kérdé Zuberec. — Valami lovak miatt .. • Nem baj! helyt állok én s ha kell, meg is halok. — Nem .. nem engedlek én drágám, hiszen te vagy egyetlen reményem. Atyámra rázártam a cinterem ajtaját s bezártam a várkaput, íme itt a kulcs Mig ők a várból ki tudnak jönni, mi már tul leszünk . . . egymásé leszünk . . . egymásért élünk . . . Zuberec előbb hallani sem akart a szökésről, de Marcsa ugy könyörgött, oly meghatóan, hogy mégis engedett. Felköltötte néhány jobbágyát, befogatott társzekereibe, felrakta minden értékes tárgyait s kakas kukorikulás előtt szerelmes mátkájával együtt csöndben elhagyta ősei fészkét s ment bele a bizonytalanságba, egy uj életbe, uj emberek közé. Kevéssel éjfél előtt Hlyniki uram felébredt. Nyomban eszébe jutott a nagy vállalkozás. Talpra ugrott. Magára szedte uti gúnyáját, széleB fringiáját s indult kifelé. — Nete ne! Hát ez mi? ... Ez a kérdés ugyanis az ajtónak szólott, amely nem akart engedni. Elkezdte előbb csöndesen, majd jobban rázni, mikor igy sem engedet, ököllel, csizmasarokkal, cinkupával döngette az ajtót. De az csak nem volt kinyitható. Kába fővel nem tudta hamarosan fölfogni, hogy tulajdonképen mi történt, de azt látta, hogy be van zárva. Előbb futkosott ide-oda, mint a ketrecbe zárt oroszlán, majd felszakította az ablakot és elkezdett torkaszakadtából üvölteni. Az össze csődült „hadsereg" egy része felnyomult i a cinterem felé s hosszas erőlködés után betörték a nehéz fölgyfa ajtót. Hlyniki, mint a sebzett vad rohant ki a sötét éjszakába. Rákiálltott a seregre. Csak annyit: „utánam !" és ment neki egyenesen a vár kapujának. Hanem hát itt ujabb akadályra talált. Ez is be volt zárva. Seregének fele bent volt, fele meg künn rekedt. Most már világosan látta, hogy itt árulás történt De ki volt az áruló ? Egyszerre homlokára csap. Váljon nem az az átkozott leány tette. Hiszen bárhogy tiltotta is, mégis mindig Zuberecről álmodozott, sőt uram bocsá, még talán titokban találkoztak is. Felrohant leánya lakosztályába. Üres volt a fészek. A madár kirepült. Éktelen káromlásra fakadt. Most kezdett csak arra ébredni, hogy leánya megszökött, még pedig Zuberechez. Rettentő düh fogta el. Mivel a várkaput nem sikerült kinyitni, létrákat támasztatott a vár falához „s ugy mászott ki seregével együtt. Ő elöl, serege utánna. Rohantak a süket, vak éjszakába, Zuberec vára felé. Jaj a bentlevőknek. Mikorra oda ért, elkezdte a kaput döngetni, de az nem engedett. Megmáezták a falakat. Ellenállás sehol. — Végre bejutottak, de az egész várban csönd, üresség. — Megszöktek . . . megszöktek a nyomorultak ! — tört ki rajta az elkeseredés. Elkeseredésében ajkai szörnyű átokra nyillottak. Megátkozta saját vérét, egyetlen leányát. Átkozódása közepett összeesett és — meghalt. Meghalt ellensége várában. Megölte az átok, — megölte a vér. Az átok fogott. A szép Marcsa azóta mindig ott bolyong a két vár között, fehér ruhában, fején fehér kendővel, lábain fehér kapcékkal, kezében csörgeti a vár kulcsait. Várja az ártatlan ifjút, aki karjai között átviszi a rohanó patakon. Igy meséli ezt az idő zománcával bevont kőóriások tetején, — mélabús danáját fújó Svatopluk-ivadék, — mialatt nyájai nyugodtan legelésznek a hajdani Marahania területen . . . igazgatója. A bankalapításhoz a Magyar Központi Hitelszövetkezet nyújtott segédkezet, amely bizott Bartha István kiváló tehetségében. Ezalatt Bartha István a legképtelenebb utakon kereste szerencséjét. Viselkedéséből és terveiből az tetszett ki, hogy sok pénzre van szüksége. Három ízben is fellépett képviselőjelöltnek, de mind a háromszor megbukott. A terveiben és törekvéseiben csalódott ember sűrűn eltávozott Csanádapácáról s hol itt, hol ott tünt föl a szomszédos vármegyék városaiban. Mig Bartha István passzióinak élt, ellenőrizhetetlen hirek keltek szárnyra a Csanádapácai Népbank felől. E hirek azt mondták, hogy a bank finánciális ügyei nincsenek rendben s kogy Bartha István tízezreket manipulált el az alaptőkéből. Az elmúlt hót elején aztán kiélező-, dött már a kérdés. Podolszky földvári; plébános több ezer koronás betétjét kelr lett kifizetni és pénz neiii volt a kasszában. Barthának azonban ismét sikerült pénzt szerezni s ezt az ügyet rendezte is. Az elmúlt héten." a „Népbank" igazgatója jelentést tett a Központi Hitelbanknak, hogy Barthajlstván ismeretlen helyen tartózkodik s a vezérigazgató távolléte miatt nagy zavar állott elő. Egyben pedig azt kérte a központtól, hogy megbízottakat küldjön ki, akik a bank ügyeit felülvizsgálják. A Központi Hitelbank e megkeresés után leküldte Korosak Károly igazgatót, hogy a bank ügyeit megvizsgálja. A kiküldött nyomban átvizsgálta az üzletkönyveket s ezekből kitűnt, hogy a bankká alakulás idején már 83-000 kor hiányzott azalaptőkéből. A vizsgálat hírének hallatára visszakerült Bartha István Apácára. Mikor a 83.000 koronás hiány konstatáltatott, Bartha felelete az volt, hogy a pénz a kasszában van, de Torma Ferenc könyvelő távolléte miatt a pénztárt felnyitni nem lehet. Később azonban kitűnt, hogy Bartha valótlant mondott s ekkor különféle lehetetlen cimen elszámolta mégis ezt az összeget. Elszámolását nem fogadták el s uj vizsgálatot indítottak, mely a dolgokat végre teljes világításba helyezze. A konstatált hiány — általános vélemény szerint — föltétlenül nagyobb, mert a Népbanknak mintegy 200,000 korona visszleszámitolt váltója van s kérdés, mily összegre rug az esetleges „pince"-váltók összege. Barthát most már csak az mentheti meg, ha jó emberei kezességet vállalnak a hiányzó 83.000 koronáért. H i r 1 i k, hogy a válságba jutott pénzintézet jó váltótartozásait az Orosházai Takarékpénztár akarja átvenni s e tárgyban már tárgyaiások is folynak. Ha az Orosházai Takarékpénztár átveszi a Népbankot, ez esetben ugy a részvényesek, mint a betevők elveszítik betéteiket s a többi felek is teljesen tönkremennek. A bankvizsgálat még egyre tart. A Csanádapácai Népbank ügyében a békéscsabai két takarékpénztár nincsen érdekelve. Társadalmi köreink életéből. Megtartott és meg nem tartott közgyűlések. Vármegyénk társadalmi életének hű tükreit képezik azok a körök és egyesületek. melyek a társadalom különböző osztályainak tagjait együtt tartják s közöttük az állandó érintkezés kapcsait megerősítik. A felvidéki, vagy erdélyi városokban, ahol a társadalmi széthúzás nem mutat föl oly veszedelmes arányokat, mint azJ|[Alföld egynémely vármegyéjében, áldásos működést fejtenek ki ezek a körök, de nálunk az évi jelentések adataiból arról győződhetünk meg, hogy köreink és egyesületeink működése csak olyan meddő, mint a társadalmi aktiók jó kétharmadrésze szokott lenni. Békésmegyében csak egy olyan kört ismerünk, amely áldásos, tevékeny működésével megnyugtatólag hat a szkep-