Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-24 / 7. szám

Békéscsaba, 1907. január 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 tik us szemlélőre is. Ez a kör, a békés­csabai Polgári-Kör, mely az idén is si­kerekről számolhatott be. Tagjainak száma emelkedett s ennek következté­ben kiadásait is könnyebben tudta fe­dezni, mint az elmúlt év folyamán. Kedvezőtlen eredményről ad azon ban számot a gyulai függetlenségi és 48-as kör, ahol a minden bajban kanál­politika annyira megzavarta már az összhangot, hogy a tagok tömegesen menekülnek el kötelékei közül. Mezőberény „Otthon"-köre szintén ilyen képet tár a szemlélő elé. Politikai nézetek színváltozása és hullámzása sze­rint ingadozik a tagok létszáma s a vá­lasztmányi ülések látogatottsága is. Ezekre az okokra mutathatunk, ha a békéscsabai kaszinó vasárnap tartott elnöki megnyitó-beszédét idézzük fel emlékezetünke. Láng Gusztáv háznagy évi jelentése szerint is több választmá­nyi ülést nem lehetett megtartani, mert a tagok nem jelentek meg. Ezzel kap­csolatban jelentette a háznagy, hogy a kaszinó uj helyiségének kérdése az el­múlt évben sem volt megoldható. —In­dítványára a könyvtár rendbehozatalá­ért Á c h i m Károly könyvtárosnak kö­szönetet szavazott a közgyűlés s az alap­szabály módosításokra vonatkozó javas­latokat elfogadta. Végül a tisztujilás következett. Kor­elnök lett V a r s á g h Béla, elnök B e­1 i c z e y Géza, alelnök K o r o s y László, háznagy Láng Gusztáv, könyv­tárnok Áchim Károly és ügyész dr. Láng Frigyes. A választmányból kilé­pett öt tagot újból megválasztotta a köz­gyűlés. A számvizsgáló-bizottság tagjaiul megint a régiek maradtak. Két miniszteri leirat. Andrássy Gyula körrendelete. — A békési „fá,smeLék"-erdő. Békésvármegye alispáni hivatalához tegnap két miniszteri leirat érkezett. Az egyiknek körrendelet jellege van s ezt Andrássy Gyula gróf belügyminisz­ter intézte Békésvármegye törvényha­tóságához. E rendeletnek az a nevezetes bihari határozat adta meg az alapját, mely a közigazgatási tisztviselőket fel­hatalmazza a baksis elfogadására. Jeles Biharvármegye közállapotait élénken illusztrálja ez a határozat. A korruptió kinövéseinek pompás példá­nyát láthatjuk Tisza István pátriájában, ahol ez a határozat felhatalmazta a köz­igazgatás tisztviselőit, hogy bizonyos munkák ellenében borravalót fogadhas­sanak el E kérdés szőnyegre került annak idején az ország képviselőházá­ban is s ekkor jelentette ki Andrássy Gyula belügyminiszter azt, hogy a köz­igazgatás tisztviselőinek egyéni érintet­lenségét minden vonalon biztosítani kell, amit a bihari baksis-liatározattal legke­vésbbé lehet elérni. A belügyminiszter szükségét látta annak, hogy a üihari határozatra kör­rendeletet intézzen a törvényhatóságok­hoz. A rendelet január hó 17-én ke t s jórészt a miniszternek emlékezetes beszédét tartalmazza. Kijelenti Andrássy, hogy az ajándék elfogadása ellenkezik a közigazgatás tisztviselőinek kötelezettségvei s eimeg­ingatja a bizalmat. A közigazgatás tiszt­viselője birói teendőt is végez s ezért meg kell óvnia a részrehajlatlanság te­kintélyét. Végül felhivja a miniszter az alispánt, hogy előadandó eset alkalmá­val e rendelet szellemében járjon el s szigorú vizsgálatot indítson. Ezzel a rendelettel egyidőben érke­zett le a földmivelésügyi miniszternek a békési „Fásmelléki" erdő kiirtására vo­natkozó határozata is. A község ez erdő kiirtását s területének mezőgazdasági cé­lokra való felhasználását kérte engedé­lyezni ; a miniszter csak az esetben volna hajlandó hozzájárulni a békésiek kíván­ságához, ha a község egy ugyanilyen nagy területet a kiirtás után befásitana s a befásitot terület fentartásáról gon­doskodna. Egyebekben meggyőződött a miniszter, hogy Békés község a fater­mékek értesítése körül nem jár el meg­felelő módon s ezért felhivja az erdé­szeti bizottságot, hogy a község jövedel­mének fokozása céljából tényleges érté­kei, vegyen alapul az értékesítésnél. Sámson község szenzációja. Mit cselekedett az albiró úr? Elkallódott inség-segély. Az 1905 évi ínséges esztendőnek sú­lyos következményeit aiig érezték ugy az ország bármelyik vidékén is, mint a nagy Alföldön, vagy Békésvármegyében. Ez a vidék, ahol máskor nóta zengett aratás idején s a takaró-munkások iz­gatsága kölcsönzött anyagi poézist a rónák világának, hogy hetedhét ország­ban hires volt a békésmegyei arató-idő­szak, két évvel ezelőtt egy kihalt siva­taghoz hasonlított. Csak itt-ott tarkította •be a végtelenséget egy-egy sárguló oá­zis. Az is olyan csenevész, hitvány vala, hogy a végpusztulás sivár képének adott méltó keretet. Sehol, meddig a szem látott, nem volt híre-hamva sem annak a buja ka­lászrengetegnek, amely e Kanaánban boldoggá tette ezelőtt . a tartózkodást. Elszáradt kukoricaszárak, betikkadt bu­zavetések fenyegették meg a szörnyű­séges jövendővel gazdáinkat csak ugy, mint munkásainkat, s a máskor megelé­gedett nép élet-halál harcot kezdett vivni, hogy márol-hónapra megélhessen. A nélkülözésnek, a nyomornak és szenvedésnek eme siralmas előszobájá­ban ki máshoz fordulhatott volna se­gedelemért a magyar nép, mint a kor­mányhoz, amely segitő atyja volt most is az arra szorultnak s nem késett pénz­segélylyel elviselhetőbbé tenni a kis­emberek nyomorúságát. Vármegyénk­ben községszerte megalakultak az ínség­bizottságok. Összeiratták a törvényha­tóságok területén a nélkülözésben sinylő kárvallott embereket s községenként és csapatonként bizonyos összegű kamat­mentes kölcsönt folyósittatott részükre a kormány áltfl. Békésvármegyében nagy volt az ín­ségesek száma. Nem akadt község, amely ne tarthatott volna igényt az inségse­gél.yre. Békéssámson község ínségeseit 2000 koronával akarta segélyezni a kor­mány s a bizottság javaslatára ezt az összeget ki is utalványoztatta. Ám ennek az összegnek csak igen csekély része jutott el az ínségesekhez. A kétezer korona sorsát Szil á g y i József albirón kivül még két jeles es­küdt intézte s ők határozták meg, hogy ki mennyit kapjon az állam pénzéből. Szilágyi uraimék pedig bölcsen tudják azt, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. A nyugták kiállításánál oly pontosan értették a szorzást, meg az osztást, hogy egy tekintélyes summa min­dig hátrálékban maradt s azt a mara­dékot kézen-közön „elszabálytalanitot­ták". Kevéssel erre. valamelyik bölcs gaz­dának eszébe jutott, hogy átvizsgálja a 2000 koronás kölcsön elszámolását. Ek­kor tünt ki Szabóék furfangos eljárása s ez vonta maga után azt, hogy a jeles triumvirátus ellen fegyelmi följelentést tegyenek az érdekeltek. E följelentés következtében Zöldy Géza dr., megyei tiszteletbeli főügyész átvizsgálta az iratokat s miután arról győződött meg, hogy S z i 1 á g y í é k tulon-tul jól értik a „sinkófálás" dicső I müveletét, javaslatában hivatalvesztésre kéri itélni a panaszlottakat. A főügyész tegnap terjesztette be javaslatát az alis­páni hivatalhoz. „Békésmegyei Közlöny" táviratai Polónyi-válság. A király üzenete. Gróf Zichy Aladár tegnap délután három órakor jött csak el Bécsből. Dél­ben telefonon beszélt Andrássyval és Wekerlével és minden félhivatalos cá­folat dacára igenis déli egy órakor volt a királynál; előtte őszintén feltárta a helyzetet és jelezte, hogy Polonyi ma­kacs ragaszkodása a tárcához lemon­dásra kényszeríti a kormányt és szét­eséssel fenyegeti a koalíciót, esetleg a függetlenségi többség bomlását is maga után vonja. A király véleményéről Zichy a Burgból jövet azonnal telefonon értesí­tette Wekerlét és ennek az értesítésnek következménye, hogy Wekerle elhalasz­totta utazását és csak a mai rendes mi­nisztertanácsból kifolyólag fogja meg­tenni a szükséges lépéseket a helyzet tisztázására. Értesülésünk szerint gróf Zichy a királynak azt az óhajtását hozta | el Bécsből, hogy a beállott válságot in­I tézzék el ugy, hogy a kormány is hiva­I talban maradjon és csak Polónyi Géza menjen el. A formát állapítsa meg a mi­nisztertanács. Ezzel meg is van adva a mai minisztertanács tárgya. Már találtak is a benfentesek politi­kai ürügyet, amiért komolyan elejthetik Polónyit. Azt mondják, hogy ö reparái­hatatlan hibát követett el, amikor expo­zéjában olyan javaslatokról beszélt, amelyekről előzetesen halvány sejtelme sem volt a kormánynak. Például a ha­táridős üzletekre vonatkozó programm­jával teljesen magára bőszítette Weker­lét. Azonkívül pedig olyan nyilatkoza­tokat is tett programmjában, mnlyekre a királytól nem kapott fölhatalmazást és ezért a király megharagudott rá. Hát persze, hogy minderre csak most jött rá a kormány, az inkriminált beszéd elhangzása után hat nappal, amikor már úgyis megbukott Polónyi — egyéb okok miatt. A mai minisztertanács. A ma vagy holnap tartandó mi­nisztertanács helyzete lényegesen meg­könnyebbült, mert kisült, hogy a füg­getlenségi párt nem szavazott bizalmat Polónyinak és hogy a párt nagy része ellenzi azt a módot, mel.ylyel Polónyi tul akart esni a maga piszkos ügyein. Az alkotmánypárt egészen, a néppárti két ember kivételével és a független­ségi pártnak nyolcvan tagja határozot­tan frontot csinált Polónyi ellen, aki tegnap este a pártkörből megszökött, mert belátta, hogy ott már nincsen mit keresnie. Ezekből látja a kormány, hogy sem a maga fennállását, sem a koalíciót nem kell féltenie Polónyi bukásától és ezért a mai minisztertanács már azzal a kérdéssel, hogy Polónyi maradhat-e vagy mennie kell, nem is fog foglal­kozni, hanem tisztán csak azzal, hogy mely formában menesztessék Polónyi ? Eziránt a vélemények megoszlanak. Vannak, akik azt mondják, hogy csak maga Polónyi mondjon le, mig Wekerle és Kossuth annyiban fedezni akarják Polónyit, hogy lemond az egész kabinet, de Polónyi kivételével újra ne­veztessék ki. Valószínűleg igy is fog határozni a minisztertanács, mely min­den eshetőséggel szemben abban is fog megállapodni, hogy ki legyen Polónyi utóda. A kormány pro forma lemondása. Képviselőházi tudósítónk jelenti, hogy ma délben Zichy miniszteri szobá­jában tanácskozás folyt, melyben And­rássy, Darányi ós Kossuth résztvettek. Keresteték Polónyit is, de nem jött a Házba. A tanácskozás során jelentette Zichy, hogy ő tegnap beszélt Polónyi Gézával és ez sehogy sem volt hajlandó lemondani, de ő megmondta neki, hogy ki van zárva, hogy tovább is a kabinetben maradjon. Erre Polónyi kérte, hogy tisztessé­ges formában bocsássák el, vagyis az egész kabinet mondjon le. A tanácskozó miniszterek hajlandók Polónyinak ezt a visszavonulási módot megadni. Andrássy csak azt jegyezte meg, hogy arra az esetre, "ha Polónyi ismét eljönne a minisztertanácsba és ott ismét valami huzavonát kezdene, vehe­mens és könyörtelen módon fog ellene fellépni. A minisztertanács délután 4 órakor vette kezdetét. A t. Házból. Istenem, hogy megváltozott a világ tegnapról mára! Tegnap még a Polónyi volt az üdvözölt ártatlanság, akik rosz­szat mondtak rá, azok voltak a „maffia", ma pedig már nem akad egy hang sem, amely őt védené és a néppárt legapróbb káplánjai sem mernek már „zsidó maf­fiá"-ról beszélni. Hát persze, most már Andrássy Gyulát, Zichy Aladárt és az egész kormányt is bele kellene sorozni ebbe a maffiába. A Házban egyébként nagyon csön­des a hangulat, amint az szokott lenni olyan időkben, amikor nagy dolgok főnek titokban, de még senki sem tud I semmi bizonyosat. Az egyik pillanatban | azt halljn az ember, hogy a kormány már véglegesen megbukott, a másik pil­í lanatban pedig hogy kutyabaja sincsen . . . Ej, ilyen időkben jó, ha az ember lakatot tesz a szájára. Ha itt-ott össze­találkoznak is, csak suttogva beszélnek és szétrebbennek, amint ujságiró tűnik fel a látóhatáron. Lengyel Zoltán ujabb leleplezései. Megelégedett-e Lengyel Zoltán ed­dig elért sikerével, vagy folytatja-e meg­kezdett leleplezéseit: eziránt kérdést in­téztek magához, Lengyel Zoltán képvi­selőhöz, aki ekként válaszolt; „Ujabb és ujabb Jadatokkal lépek a nyilvánosság elé. Nem tűröm, hogy Po­lónyi a hinárból kievickéljen. Erkölcsi halottként kell buknia. Le kell szá­molnia vele a függetlenségi partnak az­zal, hogy bizalmatlanságot szavaz neki. l Mentül gyorsabban cselekszi ezt, annál j kevesebbet árthat az ő minisztersége a pártnak. A kezeim közt levő adatok olyan rettenetesen lesújtó természetűek, hogy azokkal szemben Polónyinál erősebb ember se vállrlkoznék, hogy ügyét bí­róság előtt tisztázza. Schönberger bárónénál. Egyik fővárosi lap tudósítója fel­kereste Schönberger Bélánébáró­nőt, akirőljtegnap kalandos hírek keltek szárnyra. A báróné még ágyban volt, de ­amint mondja — már egészen jól érzi magát. Nem igaz az, hogy én Polónyi Géza igazságügyminiszter hozzám intézett le­velét átadtam volna valakinek. Fogalmam sincsen arról, hogyan került ez a levél idegen kézbe.Én Polóny Gézára nem haragszom, semmi okom arra, hogy rája haragudjam. Az sem igaz, hogy nekem Bécsben főhercegi körökben ismeretségem van. Különben is intézkedtem, hogy ezeket a hazug hireket legilletékesebb helyről megcáfolják. — Nem igaz — mondotta — hogy megmérgeztem magamat. Az erről megirt hirek koholmányok. Békéscsabaiak győzelme. Az aradi vivó-verseny első dija. Sportéletünk fejlődéséhez Nem egyszer volt alkalmunk már Békéscsaba sportéletének fejlődéséről hirt adni. Ez a kötelezetségszerü kész­ség, amelylyel sportegyesületünk nagy feladatait megoldja, örömmel tölti be azokat, akik a sport különböző nemeit mind egy-egy tényezőnek ismerik el az egészséges nemzedék modern nevelésé­ben. Kétségtelen, hogy a sportágak kö­zött első helyet foglalja el a v i v á s, amely egyaránt edzi a test külső és belső részeit s nemessegével emeli az ember erkölcsi érzékét is. Teljes mértékben méltányoljuk tehát sportegyesületünk vezetőségének ama buzgalmát, melyet a vivó-sport fejlesz­tése és kultiválása iránt tanusit. Ez a nemes készség meghozta a maga ered­ményét is abban, hogy Békéscsabának olyan vivói vannak már, kik az orszá­gos amatör-vivóversenyeken könynyü­szerrel megszerezik az első dijakat. És hogy ez igy van, jórészt F a 1 c h e 11 o Ettore jeles olasz-mesternek köszön­hetjük, aki pompás iskolájával nemcsak jó vívókká, de igazi amatőr-mesterekké neveli tanítványait. Emiitettük már, hogy M a j o n e Vincenzo aradi vívómester vasárnap dél­után országos vívóversenyt rendezett Aradon, A versenyre meghívta Békés­csaba vivót is, akik FalchettoEttore mester vezetésével utaztak Aradra. A versenyen azonban Falchetto mester ta­nítványai közül csak ketten vettek részt: Székely Vilmos és F i s c h e r Samu. A többiek sokoldalú elfoglaltságuk miatt nem utazhattak át, de ez a két csabai résztvevő is elhozta a dicsőség pálmáját. | Székely Vilmos az első-, Fischer Samu a \ harmadik dijat.

Next

/
Thumbnails
Contents