Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-05 / 35. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 35-ik szám. Vasárnap, május 5. 11 BEEESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KczlraloK nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éonegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ellenségek az államban. Békéscsaba, május 4. Semmi sem domborítja ki ugy a történeti államok szuverénitását, mint az uralkodó nyelv kötelező használa­tának egyetemessége. Ha valamely országban a különböző népfajok miatt lehetetlenné válna egy anyanyelvnek kialakulása és érvényesülése, akkor az az állam elveszíti létalapját s a népek tengerének föl-fölcsapó hullámai elsö­pörnék azt a nemzetet. Az államalapításra kiválóan szívós­nak és alkalmasnak bizonyult magyar faj természetjogainak érvényesítéséről gondoskodott, mikor Magyarország fészkelődő nemzetiségeire ráparan­csolta a magyar államnyelvet. Ezóta titkos összeesküvések, egyesülések és intrikák kezdik ki a magyar faj jogait s ezek a férfiúhoz nem méltó alatto­mosságok megmételyezik már a zsenge diák-leiket is. Legutóbb Szarvas főgimnáziumá­ban bukkantak egy ellenséges egyesü­lésre. Tacskó diákemberek határozták el egy titokban működő egyesület ke­retében, hogy a tót nyelv és pánszláv érzés ápolását elsőrendű feladatnak tekintik, ha kilépnek majd az életbe. A nagy magyar Alföld kellős kö­zepében, az ősmagyarok honfoglaló küzdelmeinek színhelyén igy ássák az aknát nemzetiségeink. Főfészkük ter­mészetesen a felvidéken van, de ke­zeik elérnek mindenhová, ahol csak egy szlávot vélnek találni. Nem messze Csabától — doboz­megyeri pusztán — maguk a községi lakosok vették üldüzőbe a puszta két magyar érzelmű tanítóját. Képtelen vá­dakkal és rágalmakkal illetik ezt a két embert, mert nem tűrik iskoláikban a tótnyelvet. Igy dolgoznak nyelvünk és fajunk ellen azok, kiket meghódított, elfoglalt országunkban egyenlő jogok­kal ruházott föl az államföntartó faj és kiket egyenlőkké tett önmagával is. De minden tót fészkelődésnél sok­kal veszedelmesebbnek tűnik föl előt­tünk az a mozgalom, melyet a hor­vátok indítottak most a magyar nyelv ellen. Nem akar egyebet Jelasich népe, minthogy a vasútról, postáról, az er­dészeti hivatalokból és a honvédség­ből, amelyek magyar állami intézmé­nyek : száműzessék a magyar nyelv. Ámde a nyelvnek szuverénitását meg kell óvnia a kormánynak a társorszá­gokban is, S ne higyjük, hogy veszí­tene valamit tekintélyéből az állam­nyelv; sem itt, sem ott. Hiába hepciás­kodnak Medákovicsék. Az államhóditó faj nyelvének és jogainak szuverénitását nem engedi megnyirbálni a törvény­hozás, amelynek most különösképpen gondot kell fordítania, hogy ezekhez hasonló gaz merényleteknek előkészítői példásan megbüntettesenek. A tavaszi .törvényhatósági közgyűlés. Nem vesszük fel a 2 milliós kölcsönt. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága május 21-én tartja meg tavaszi I közgyűlését s a tárgysorozat egybeállí­tásához máris hozzáfogtak a vármegyén. Ebben a tárgysorozatban is első helyre kerülnek [azok a.társtörvényható­sági megkeresések, melyek a kormány üdvözlését kérik kimondani törvény­hatósági bizottságunk által. Emez átira­tok egyikét Somogy,m egye küldte azzal az üdvözlő-felirattal együtt, melyet a somogyi törvényhatóság Széchenyi Aladár gróf indítványára intézett a kor­, mányhoz. Szat már megye törvényható­sági bizottsága is ilyen értelmű átira­tot intézett vármegyénk törvényhatósá­gához. Bejelentésre kerül ezen a közgyű­lésen az a jelentőségteljes körülmény is, hogy az útprogram végrehajtására és a közkórház kibővítésére szükségelt két millió koronás kölcsönt nem ve­heti fel a vármegye. Anbrus Sándor alispán ugyanis megkereste e kölcsön folyósítása tárgyában a székes­főváros hat legnagyobb pénzintézetét. Ezek a pénzintézetek jórészben nem reflektáltak a megkeresésre. Egy részük nem volt hajlandó folyósítani a köl­csönt s csupán a Pesti Hazai Takarék­pénztár küldött érdemleges választ a kölcsön folyósítását illetőleg. -Ámde ez a pénzintézet is oly horribilis feltéte­lekkel akar pénzt adni, hogy ezek a feltételek egyszerűen elfogadhatatlanok. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár 97Va-es árfolyammal lenne hajlandó fo­lyósítani a szükséges 2 millió koronát. Ha ötven évre vennők a kölcsönt 5 egész és 35 százalékos évi törlesztési hányadot kiván fél évi felmondási idő­vel és 3 százalékos storno-dijjal. Ezek a teljesíthetetlen feltételek egyelőre meghiúsítják a kölcsön felvételét, ami zavarokat is okozhat ugy az útprogram végrehajtása, mint a már nélkülözhetet­len kórházbővités kérdésének elintézése körül. Békés község a vámszedési jognak ujabb tiz évi meghosszabbítását kéri. Ez a kérés azért látszik indokoltnak, mert a békési vámosut 1907 január 1-én is több mint 860 ezer korona adósságot tüntetett fel. Végül közöljük még a tárgysoro­zatba eddig felvett ügyek utolsójakép­pen azt a miniszteri leiratot, mely az útprogram tárgyában érkezett várme­gyénkhez. Ennél a pontnál az állandó választmány feliratot javasol majd in­tézni a miniszterhez s ebben a felirütban I tiltakozni fog vármegyénk a leirat azon | része ellen, amely egy idegen törvény­l hatósági útszakasznak — a hódmező­| vásárhelyinek — kiépítését is Békés­j vármegyére hárítja. Az uj cselédtörvényről. ii. A munkásügyi bizottság egyik ülése után beszélgetés közben felvetődött,hogy hát az állam már mindenkiről gondos­kodott és gondoskodik; mikor fog jutni egyszer ahhoz is, hogy a gazdálkodók­ról is gondoskodjék, vagy csak éppen a gazdálkodók mostoha gyermekei en­nek a hazának ? Fizetésemelés és javításban részesül­tek már a megyei, állami tisztviselők, jegyzők, tanitók, most vannak soron a vasutasok, postások; baleset elleni, be­tegség biztosítás és nyugdíjban része­sülnek, — nagyobb része az állam segít­ségével — a gyári, kereskedelmi, ipari alkalmazottak stb., csak a gazdálkodók lesznek kénytelenek gondoskodni nem­csak alkalmazottaik, de azok családjáról is, dacára annak, hogy az országos betegápolási adóhoz is hatalmasan hozzá­járulnak, így tehát e címen kétszeresen is megadóztatva lesznek. Igaz, hogy eddig is meg volt a gyógykezelési kötelezettség magára a cseléd személyére 30 napig, de biz an­nak az igénybevétele ritkán történt meg és egész másként és sokkal terhesebbé alakúi át a helyzet, ha az 45 napra és az egész családra terjesztetik ki No de hát az volt a kérdés, hogy a mindenféle elemi és nem elemi csa­pások által sujtot; és agyonterhelt gaz­dálkodóról ki is gondoskodik hát ? Erre az a felelet, hogy a — hatóság! Bizony ebben a tekintetben túlságosan is gondoskodik e törvény. A cselédkönyvet ahatóság állítja ki, a gazda köteles átvenni (57 §.) és a cselédnek bérlevelet kiadni, ha akár a gazda nem akarja elfogadni, vagy a cse­Békésmegyei Közlöny tárcája. Eb as élet csak egy arasz... Az élet csak egy arasz, Alig virul el a tavasz, S már ami jő: Szürkülő bús őszi idő. Bolond aki sötét hajjal Vesződik a földi bajjal, Mindig távol Az örömök poharától. Úgyis eljár az ideje, Lehanyatlik délceg feje, S mit sem élve Botlik be a hideg télbe. És ha koporsója kész lett: Belé zárnak annyi éjet, Mennyi két szem Álmaihoz elég lészen. A bölcs pedig arra menve, Sírjáról virágot szed le, S vígan vágja Bokrétának kalapjába ! Jakab Ödön. Havasi történet. Irta: Halmy Gyula - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Az óriási havasok lábánál, erdőbori­totta völgyben, üde patak partján állt egy szerény kis házikó. Háznak nem nevezhető, mert alacsony falai, piciny ablakai alig-alig látszottak ki a százados tölgyek közül, de az alacsony falak repkénynyel voltak befuttatva, a kis | ablakok ragyogtak a tisztaságtól és a ; ház előtti padon játszadozó kutya és macska, a ház körül kapargáló tyúkok, nó meg a kunyhóból érezhető pompás gulyáshus illata egészen barátságossá, otthonossá tették e szerény külsejü házacskát. Önkéntelenül gondolja az arra nagy­ritkán vetődő idegen, hogy itt boldog embernek kell lakni. És eltalálja. Kovács Pál valóban boldog ember. De nem régóta. Élete olyan volt, mint az apátlan, anyátlan szegény árva fiuké szokott lenni. Ma ide vetette a sors, j holnap oda, mig végre bolyongásai köz­l ben az erdős-bérces szép Erdélybe té­| vedett, ahol rámosolygott a szerencse. | Egy alkalommal éppen gazdái ökreit , hajtotta legelőre, mikor zuhogó patak I mellett éles sikoltást hall. Odarohan s | egy pillanatra mintegy megbűvölve áll meg. Egy gyönyörű gyermek, fehér ruhában, lebontott szőke hajjal, mint az égből leröppent angyal áll a patak kö­zepén egy ingadozó szikladarabon. A patak rohanásától megszédülve, már­már a vizbe zuhan, midőn Palink oda­rohan s kimenti a gyermeket. A közelben vigan mulatozó, mitsem sejtő grófi társaság pár perccel később ijedten ugrik fel, midőn Pali víztől csurgó ruhában, a halálrasápadt kis grófnővel közéjük toppant. Képzelhetni az öröm kitörését, midőn megtudták, hogy minő veszedelemtől mentette meg a csinos szolgalegény a grófi család féltve őrzött kis örökösét s a gróf tu­dakozódván a legény élete felől, azon­nal gondoskodott róla, a havasok alján elterülő vadaskertje felügyeletével bíz­ván meg őt, akinek oly nagy hálával tartozott. Végre megtalálta a gondtalan éle­tet Pali. Kimondhatatlan öröm fogta el, mikor beköltözött a kis vadászlakba és midőn magára ölté a szép vadászruhát, eltitkolhatatlan büszkeséggel forgolódott a tükör előtt. A közeli falvak leányai csakhamar j szemet is vetettek a deli vadászra, de neki egy sem tetszett. Egyszer az erdőben bolyongva, valami egyhangú cludolás ütötte meg fülét s a hang után menve, egyszerre meglepetten kiáltott fel. Csak alig össze­aggatott katrincában, bozontos hajjal, egy leány áll előtte. De minő leány! Ez nem is lehet egyéb, mint az erdő vad tündére! Avagy van e halandó lénj r­nek ily tüzes, nagy, fekete szeme ; ily kicsiny, vérpiros szája; ilyen halvány­fekete bőre, melyen az ifjúság üde hamva fénylik ? Van-e egy közönséges leánynak ilyen ingerlő, de szűzies ter­mete, ilyen bájos alakú feje, mely a térdig érő fekete hajhullámokat alig birja hordani ? Pali elbűvölten áll, a leány ijedten, vadul tekint rá. Majd összetéve kis fekete kezeit, gyors, összefüggéstelen szavakban kezd könyörögni az előtte ismeretlen, de felséges alak előtt, aki annyira elüt az ő ismerőseitől, a szur­tos, bocskoros ficsuroktól. Annyira már elsajátította Pali a ro­mán nyelvet, hogy megérthette a fátát. Málnát szedni jött s véletlenül beleté­vedt a grófi területre. Könyörögve ha­dai ta, hogy ne büntesse meg a nagy­ságos ur, szegény vak anyját tartja csekély keresményéből és ha elveszi a kosár málnát, meiyet hajnal óta szedett, hogy egy megrendelt helyre eladhassa, holnap nem lesz mit enniök. Palit meghatotta a kérés, mely ily szép ajakról jött. Elbűvölte a két köny­nyező szem, érzékeit felingerelte a ron­Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza •jIj 1 ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Sváje.) Roche 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba* ———• Ára üvegenként 4 — korona.

Next

/
Thumbnails
Contents