Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-28 / 33. szám

Vasárnap, április 28. BEKESMEGTEI KÖZLÖNY telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Üzenet Nagyváradra. A nagyváradi királyi törvényszék, mint esküdtbíróság, két ember fölött mondta ki a bűnöst szerdán délután. Az egyik elitélt a minden létjogosultság nélkül egynehányszor megjelent „Paraszt Újság" cimü békésmegyei lapnak felelős szerkesztője volt. A másik egy meghatározhatatlan foglalkozású ifjú akit hónapokon keresztül mint „ismeretlen tartózkodásul" üldözött az igazságszolgáltatás és aki nagy merészségében fölcsapott újságírónak az elemi tudás legalacsonyabb rendű tulajdonai nélkül. Megállapítjuk nagyváradi laptársainknak közleményeiből, hegy az esküdtszék ugy kezelte ezeket a vádlottakat, mint ahogy az újságírókat szokás. Ámde büntetésük kisebb volt az újságírást hivatással űzőkre kiszabott büntetéseknél. Megállapítjuk, hogy nagyváradi laptársaink azt a meghatározhatatlan foglalkozású ifjút is „békécsabai újságíró"-nak nevezik, noha annyi köze van az újságíráshoz, mint a csalásról szóló büntető paragrafusoknak intakt jellemű polgártársainkhoz, vagy a juhnak az opera-trillák elbömböléséhez. Ma, amikor ugy teremnek a társadalmi békét és rendet bontó újságok, mint a falevél férgei rothadás idején, a törvényszékek tárgyaló termeiben sokszor szemben találhatjuk magunkat ezekkel a föltétlenül nagyrabecsülendő kollégákkal, akik az éji homályból előkecmeregvén, morált prédikálnak a világosság embereinek s megnyergelt kakason ugratnak a társadalmi érdek, Békéscsaba, április 27. a vallás, az isten s minden fennálló intézmény sziklaerős várának. Hogy miért ? Maguk se tudják. Talán amiatt, mert így ügyetlenkedni a tollal legkönnyebb s mert igy tüzelhető fel az a legalacsonyabb szellemi fokon álló nép, amely nem kéri s nem várja azt a magyarázatot, amelyet ezek a mondvacsinált, derék s mindenképpen nagyrabecsült kollégák csak Makxnak, Lassalenak s hogy ne menjünk idegen földre Szabadosnak, vagy Bokányinak könyvéből szavalhatnának el szórói-szóra. Ezt a tudást garaféle kollegáink a népvágyak útiköltségéül hirdetik de a műveltebb osztály hamis pénznek nézi s el nem fogadja. Annál érthetetlenebb és megfoghatatianabb, hogy nagyváradi laptársaink miért tűntetnek ki minket ehhez hasonló kollégiális megtiszteltetéssel. Vagy ha már kitüntetnek, miért nem acceptálja ezt a törvénytalkalmazó biróság, mely a minket — hivatásos újságírókat — sújtó teljes szigorral csapjon ezekre a derék, nagyrabecsült kollégákra is. Mert ezek a derék kollégák valóságos istenostorai a szabadságnak. A müveltebbje közül igen sok: francia példákra hivatkozik, ha szavalataiban a szabadságról beszél. Hallottak valamit — de nem ismerik — az 1791-ik évi deklarátióban körülirott szabadságról. Hallottak valamit, de nem tudják, J hogy e declarátio szerint: La liberté j consiste á pouovir fairé tout ce qai nait pas á cTautrui. Igenis jog a'szabadság arra, hogy mindazt tehessük, ami köznek nem árt. De ha ebben a jogban ugy rakoncátlankodunk, mint a virgonc csikó, ha izgatunk, lázítunk, gyűlöletre szitunk, osztályokat egymás ellen uszítunk, akkor — bocsánatot kérek — teljes tisztelettel elvárhatjuk a törvénytalkalmazó bíróságoktól is azt, hogy azt a kereskedősegédet, azt a helyesen irni sem tudó földmivest, vagy nem tudom én kit, szintén hivatásos újságírónak nézzék legalább a büntetés kiszabása utánig s nem egynehány napot, deegynehány évet olvassanak reá Ítéletképpen. Mindezt el kellett mondanunk, mert nemsokára még egy kollégával foglalkozik a nagyváradi esküdtbíróság. Ez a kollega.szintén idevaló. Ügyével előb ismerkedett meg a felsőbb fórum, mint az esküdtszék. Ennyvel is érdekesebb kolléga. Par force visszafelé erőszakolt a sablonszerüség kocsiját igazságszolgáltatásunk terén s ez sikerült is neki. De csődöt mondott abbeli törekvése, hogy a társadalmi rendet fenntartsa (?) Békésvármegyében. A parasztok ma szidják, gyalázzák, köpködik és rugdossák az urakat. Érdemei nagyok, kiválók tehát. Mindenképpen érdemes, hogy az esküdtszék termeiben kollegánknak valljuk, amig ítéletet mondanak fölötte. És annak is fogjuk vallani, mert manap könnyebben s kisebb büntetéssel szabadul egy gonosztevő az újságírónál . . . A tisztviselők szervezkedése. Hallgatok ezúttal a tisztviselő-osztály azon rétegéről, mely kezelő- és segédszemélyzet gyűjtőnév alatt ismeretes, mert ha részletesen elmondanám, hogy az ezen osztályba tartozó nőtlen tisztviselők is nyomorogni kénytelenek, a nős és családos tisztviselők pedig többet éheznek, mint esznek s az ilyen tisztviselő felesége sokkal többet dolgozik és nehezebb munkát végez, mint a leajobb és legszorgalmasabb cseléd és dolgozik kora hajnaltól késő éjjelig ugy, hogy pihenésre, alvásra soha nincs elég ideje, ha részletesen elmondanám, hogy az ilyen tisztviselő hányszor fakad keserves sírásra, a midőn tanácstalanul és a jobb jövő minden biztos reménye nélkül éhezni, fázni és rongyoskodni látja nejét és gyermekeit, lehetetlen, hogy a legnyomasztóbb rosszérzést ne támasztanám olvasóm lelkében ; ezt pedig kerülni akarom. Nem beszélek azon tisztviselőkről sem, a kiknek háta mögött nincs ott a nyugdíj, vagy akiknek nincsen végleges alkalmaztatása, amilyenek a magántisztviselők legnagyobb részben, továbbá a városi és községi tisztviselők igen nagy tábora, mert ezeknek helyzete nem csupán elszomorító és szánalmat gerjesztő, hanem egyszerűen szégyenfolt az előhaladottnak és felvilágosultnak mondott emberi társadalmon és annak törvényhozásán. Nem a legerősebb aka rat és a legmesszebb menő önmegtagadás kell-e az ilye a tisztviselőnek, hogy dolgozni tudjon azon tudattal, hogy ha megöregszik, vagy ha munkaereje lankad, egész családjával együtt koldulni és kegyelemkenyéren tengődni lesz kénytelen ? Vagy ha meghal, mi lesz családjával? Rémlátomány ez mind és igen szomorú, kétségbeejtő valóság ! Nézzük azonban azon tisztviselőket, akik nem tartoznak a segéd- és kezelőszemélyzet kategóriájába, akiknek a háta mögött tehát ott van a haladás, a jövő, a jobb fizetés. Ezek a tisztviselők legnagyobb részben 24—25 éves korukban kerülnek ki az egyetem és egyéves önkéntesi iskola padjairól. Ekkor válnak keresőképesekké. Hogy keresőképességük mily Békésmegyei Közlöny tárcája. A gyomai paplak. Ilej, zajos volt hajdanában A gyomai paplak ! Öt szép piros rózsabimbót Rejtett a kis ablak. Félve néztek, leselkedtek A legények rajta, Lányait a tiszteletes Nem egykönnyen adta. Mégis hamar elrepültek A kedves, szép lányok .. Szeretettel, szerencsével Szállt az Isten rájok ! Hangos, üres lett a paplak Elszállott a lelke, S kedvét a jó tiszteletes A zenében lelte. Akkor öltött csak a papiák Újra régi képet, Mikor a vők és unokák Víg raja belépett. Rágyújtott a tiszteletes Szebbnél-szebb nótára, Nem gondolt ott a halandó Soha elmúlásra ! De csendes lett! hej de néma Most már az a paplak! Nem rejteget rózsabimbót, Sem víg dalt az ablak. Tiszteletes lelke elszállt Abba a világba, Hol örök dal s vidám tavasz Mosolyg a virágra. Szemet — szemért. Irta: Béressy Géza. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Valahová levél ment a kaszárnyából ... Fráter Lóránt. n. Szőke Körös partján van egy kicsiny falu. Kicsiny faluban a Sárrét legszebb leánya — Fehér Marcsa. Bőre alabástrom, haja színarany. Szeme mint a gyémánt, termete karcsú, hajlékony lenge nád. Ezer csoda, hogy el nem törik/ Vélnéd, nem is erről a világról való; talán egy tündér hagyta ott szép Meseországot, hogy bejárja ezt a poros földtekét s megrabolja az emberek szivét. Bomlik is utána a környék egész ifjúsága és ha imádságos könyvével vasárnap az istenházába megy, egész sereg lépdel utána, mintha vezére volna a dobogó szivü legényhadnak. Cseresnyepiros ajkának egy tüzes csókjáért, bársonypuha karjának egyetlen öleléseért mindannyi kész lenne egymás vérét ontani. Fehér Marcsa azonban egyformán bánik mindegyikkel. Szemét földresüti, Nem volt alkalma egyetlen legénynek sem beletekinteni abba az örvénybe, a honnan talán nincs menekvés, akár a zajló Körös jeges hullámai közül. Azaz hogy egy legény mégis beletekinthetett, Csakhogy ez olyankor esett meg, amikor Marcsa sem nézett a földre s igy a két szempár találkozott egymással. Ekkor megdobbant mindkettőjüknél az a kicsinyke húsdarab, amit szívnek keresztelt az orvosi tudomány. És az a dobbanás aztán olyan hangos volt, hogy elriasztotta Marcsa közeléből az ott settenkedő legény-hadat Megszerették egymást. Fekete János méltó párja volt a falu szépének. Derék, szép szál legény, amolyan magyar Herkules. Mikor egymás mellett látták őket, bizony-bizony gyönyörködött bennük még az irigység is. Jancsi szegény volt, de józan, iparkodó legény s azt a néhány holdacska földet, amit édesatyjától örökölt, szorgalmasan munkálta és özvegy édesanyját gond nélkül tartotta belőle. Marcsa azonban még szegényebb volt. Vagyona csupán nagy szépsége, s a szomszéd falu leggazdagabb legénye is elvette volna, de Marcsa kikosarazott mindenkit, mert oly boldognak érezte magát Jancsi oldalánál, hogy az egész világgal nem cserélt volna. Közbejött azonban a baj — a sorozás. Mikor oda állott Fekete János a sorozó-bizottság elé, a kopasz fejű ezredes egyet csettintett a nyelvével, mintha valami jó falatra akadt volna. Szó nélkül besorozták. Egy kicsit veszekedtek is rajta a katonaurak. Mindegyik branche magának akarta, végül a bakaőrnagy, ki a sorozó-bizottság katonai elnöke volt, mégis csak kivitte, hogy baka lett Fekete Jánosból. Amilyen vig volt az élet eddig, olyan szomorú lett ezután. A két szerelmes folyton sóhajtozott, sirt. Hogyne, hiszen három év nagy idő, sok viz lefolyik addig a Körösön és sok minden lehetetlen dolog lehetségessé válik. Egy azonban lehetetlen. Hogy Fehér Marcsa és Fekete Jancsi lángoló nagy szerelme megváltozzék. Biztatták egymást. Majd eltelik az a három év, akkor aztán végnélküli lesz a boldogságuk. — Ne félj, szerelmem, itt van édesanyám, az is szeret téged, mint galamb a tiszta búzát. Gondot visel az rád. No meg nem is olyan nagyon messze leszek. Csak itt Váradon, hátha haza is engednek hébe-hóba. Százszor is megesküdtek egymásnak. Holdvilágos estéken, a szőke Körös partján. Tanuk voltak 3 locsogó, csobbanó habok s a suhogva hajló parti fűz. Paphoz már akár ne is mentek volna. Isten előtt egymásé voltak. Az emberek annak tekinték, csupán a hivatalos, rubrikás könyvekben nem szerepelt még a nevük — egymás mellett Eljött az ősz. Eljött az október, amelynek „elsején be kell rukkolni !

u Szomorú volt a válás, de édesebb a csók, forróbb az ölelés. — Várlak, Jani, mig visszajösz. Minden este kitekintek az utcára tudod, Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a ——— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. •f^mmmm&mfrTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza jtj* ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe* eredeti csomagolást. P. Koffmann-La Roehe & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe íí Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona, i