Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-25 / 32. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 32-ik szám. Csütörtök, április 25. BEKESHECrl POLITIKAI LAP leiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre o kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvcdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYlLTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az uj cselédtörvény. Békéscsaba, április 24. Vannak nevek, amelyek előbbutóbb fogalommá válnak. Históriai emlékek, korszakos események fűződnek hozzájuk. Az élet szürke, hullámos tengeréből kiemelkednek, mint valami erős, elmoshatatlan szikladarab. Ilyen a Ráday név is. A bujdosó szegénylegények kiirtása jut eszünkbe, ha e név megcsendül előttünk. Ilyen a Darányi név is. Ez a hatalmas, nem mindennapi, értékes ember ma már egyéniséggé, fogalommá nőtte ki magát. A magyar karrierek géniusza szárnyára vette és felvitte az ország érdekében a mindenható törvényalkotások olympuszára. Hogy ennek a nagy törvényalkotónak sikereit megérthessük, el kell mondanunk egyet-mást. Magyarország társadalma ma olyan, mint milyen a szegénylegények idején. Elégedetlen, nyughatatlan, ingerült. A csöndes, békés polgári osztály szemben áll az izgatók, népszenvedélyt korbácsolok, sötétben bujkálok hitvány seregével. Vagy talán akadnak optimisták, akik nem hiszik, hogy a békés társadalmi rend ki van szolgáltatva ezeknek a szegénylegényeknek ? Nem pazarlunk szót az optimisták megtéri1 tésére. Elég, ha a tényekre mutatunk, mint ahogy a lelkiismeretes orvos megállapítja a lázbetegség simptomáit. Elég, ha rámutatunk a féktelen, alantas érdekeket szolgáló izgatásokra s a munkásság békétlen, forradalmi törekvéseire. A városok összezsúfolt polgártömege érzi, hogy az izgatások hálójába került. Érzi, de sokan nem látják az okokat. Sötétül az ég, de nem tudják honnan jönnek a fellegek. S ha ez érzéketlenség mélyére tekintünk, meglátjuk abban erélytelenségünknek, elpuhultságunknak, hitvány tengődésünknek gyökérszálait. Látjuk az áldott pusztaságokat, melyeknek szent termőföldjén az izgatók ezre bujkál, hintvén az egyenetlenkedés magját a kenyeret nyújtó holdakra. A mi szabadságharcunk most kezdődik. Az agrárforradalom ! Amely nem véres, mint a középkorban, de elszánt és kétségbeejtő. Békét akarunk. Hazudik, aki azt mondja, hogy a latifundium előtt van ennél elismertebb törekvés. A latifundium nem irtózik a modern gazdálkodástól és a föld hasznos megművelésétől. De undort kelt benne, mint minden gondolkozni tudó agyban az a hadjárás, melylyel a hitvány izgatók rávetik magukat a dolgozó milliókra, Ezt a lelketlen, zsaroló munkát akarja megakadályozni, amidőn Darányi Ignáctól törvényt kért. Hát el is készült ez a törvény, amelynél jobb, megfelelőbb, szigornbb egy sincs a magyar törvények között. Aki figyelemmel fogja kisérni az országgyűlési tárgyalásokat, megismeri ezt a törvényt is részletesen. Biztosítja egyfelől a cselédet, de ugyanakkor nei ' hagyja védtelenül a munkaadót sem. Egész, tökéletes munka ez a törvény. Végét veti az okvetetlenkedéseknek, amelyek sokszor csőddel fenyegették az ország érdekeit s megsemmisíti az izgatások gyalázatos eredményeit. Akik kifogásolják, azok letört hatalmukért keseregnek. Akik magasztalják, azok az ország érdekeit fölébe helyezik az egyesek érdekeinek. A békésmegyei főispánság. Fővárosi lapközlemények. Vármegvenk főispáni széko körül ' megindultak a kombinátiók fővárosi laptársainknál is. Arról, amiről mi még a kezdet kezdetén szólottunk és amit mí csak azért közöltünk, mert vármegyeszéltében beszélgettek róla, de ami épp olyan önkényes és egyoldalú kombinátió volt, mint az, amelyet fővárosi laptársaink a kétségtelen szavahihetőség látszatáról szeretnének körülmázolni — ma már cáfolatok (!) jelennek meg a fővárosi újságokban s uj nevek kerültek előtérbe. Igy a „Magyar Hirlap" politikai hirei között azt olvassuk, hogy az a kombináció, amely ifjabb Wekerle Sándor személyében látja Békésmegye jelenlegi főispánjának utódát — teljesen téves és alaptalan A „Magyar Hirlap" jelöltje egészen más személy. Sőt jól értesültségében azt is tudni véli a „M. H.", hogy dr. Fábry Sándor máris beadta állásáról való lemondását, holott a közgazdasági rovatában, ahol Fábry Sándornak elnökigazgatóvá történt megválasztásáról ad hirt, azt közli a „Magyar Hirlap", hogy Fábry junius végéig nem távozik hivatalából, mert Békés vármegye gazdasági viszonyai ugy kívánják, hogy állásában maradjon s mert az elnökigazgatói állás nem összeférhetetlen a főispáni méltósággal. Kristóffy Józsefék sajtószerelemgyermeke, a „Budapesti Napló" más megvilágításban foglalkozik a kérdéssel. Ez a lap a „business is business" elvét látja érvényesülni abban, hogy Fábry 1 Sándor állást cserél s hogy egészen következetes legyen önmagához burkolt i formában a békésmegyei főispáni szék körül is korruptióval gyanúsítja meg a nemzeti kormányt, irván eképpen : „Ki legyen az uj főispán ? Hát ki ? Wekerle Sándornak van egy fia: talán az. Justh Gyulának van egy fia: talán az. Ugrón Gábornak van egy fia, aki már kétszeresen is főispán s harmadikat is vállalhatna : talán az. Másoknak is van fia, öcscse, sógora, komája : talán az." Ebből a tónusból következtetni is tudja az olvasó, hogy milyen formák között fejezi be irását a „B. N." . . . A „Pesti Napló" is elveti a sulykot. Ez az újság szintén tudni véli, hogy Fábry Sándor dr. már beadta állá-áról való lemondást. A P. N. szerint Fábry utódjául Justh János képviselőt, Justh Gyula házelnöknek fiát s a volt főispán bátyját, Fábry Károlyt „emlegetik". Igy fűzik a többé-kevébbé ellenőrizhetetlen kombonátiókat fővárosi laptársaink a békésmegyei főispánváltozás kérdéséhez, amelynek közel jövendőjéről már pusztán csak azért sem beszélhetünk ma, mert a legilletékesebb helyről szerzett informátióink szerint Fábry Sándor dr. a megbízhatatlan békésmegyei munkás viszonyok és a mezei munkák zavartalan birtositása érdekében két-három hónapig közöttünk marad s lemondását csak junius, vagy julius hónapban fogja átnyújtani a miniszternek. Fábry Sándornak ez az elhatározása nem csak a közállapotok érdekeiből folyó kötelesség. Igy kívánja ezt a miniszterelnök is, aki szintén nem tartja szerencsés és megengedhető dolognak, hogy a legkritikusabb munkás- és gazdasági viszonyok között Békésvármegyébe uj főispán neveztessék ki. Ezidőszerint ez a tényállás. A kombinátiók majd csak azután foglalkoztassák a közvéleményt, ha Fábry Sándor valóban lemond főispáni állásáról. Békésmegyei Közlöny tárcája. Öröm. Megjött Laci. S hozott magával Egy csipkéssze'lű, fehér skatulyát. Kibontom . •. hát szemem sugára Csillogó könnyek ezerén fut át... Ti azt hiszitek, pénz van benne. S ez az, mi nékem boldogságot ád. Nem ! Édesanyám küldött benne Hazulról pár szál sötét ibolyát... Kise Ferenc Egyveleg. Összeszedte : Váncza Mihály. A hold. Költemény prózában. Irta : Chateaubriand Lucile. Szende Istennő ! kinek bágyadt sugarait sohasem érintik a szemérem rózsái, téged választalak érzelmeim meghittjéül. Nekem sincsen okom pirulni szivem érzelmei miatt, de az emberek jogtalan és vak ítélete gyakran felhővel borítja > az én homlokomat is, valamint a tiedet. Te, ós a világ balgasága és nyomorúsága méla álmodozásba ringattok engemet. De te, egek polgárnője, boldogabb vagy mint én, mert megtartod örökös vidámságodat; földgömbünk viharjai nyugodtan siklanak el feletted. Istennő! könyörülj az én szomorúságomon és öntsd a te hideg nyugalmadat az én égő lelkembe! Ha nincs semmi . . . (Hugó Viktor.) Ila nincs semmi, mit mondanál ? Miért közelítesz hozzám ? ! S a királyt is elbájoló Mosolyokat mért hintesz rám ? Miért lebegsz szemem előtt, Ha nem dobog szived értem ! S angyal-szelíd álom közben Miért szorongatod kezem ? ! Elbűvölten szép arcodon Álmaimból fölrezzenek . . . Mély búm támad, mert örömem S tünde képed elröppentek. Madonna. Rosé költeménye prózában. Ha ablaka előtt elmegyek, látom arcát. Oh, mily szép szemei vannak Madonnának. Fájdalmat látva, sírnak szemei; ha örömet lát, boldogságtól sugárzanak; fürge, pajkos gyermeket nézve, vigan kacag és enyelegve játszik ő is, mint pici, gondtalan gyermek. Ha részvét rezeg a keblében, mint felhős égen áttörő napsugár, olyan a pillantása, a rokon szív szavánál átkarolja tekintete a barátot és érzi, hogy ez az érzet hevít. És ha mélabús tétovázó szemeinek égi sugara engem talál, az öröm szikrája lángra lobban szemeiben — e tűz engem boldogít... Mi szépek Madonna szemei ! Ha ablaka előtt elmegyek, látom arcát. Mint átlátszó csermely moraja, mint pacsirta gyönyörű dala, ajkairól oly édesen zeng az isteni szó. Es ha reám borulva, csókot ad, csókot kap ... mi szépek Madonna ajkai. Nem ember ő: - — Madonna ! Meghajolnak térdeim, kezeim imára kulcsolva, szemeim az égi lényen függnek, most halkan, most meg indulattal mondok szent szavakat és a szent szavakban odaadólag: szeretlek égi Madonna ! Reám hajol, édes ajkaival csókot lehel égő arcomra: Madonna! Madonna! A tiszttartóék esete. Irta : Péczely József. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — A főbirőéknál voltunk tea-szoarén. Tiz óra után a vastagon^kanyargó dohányfüstben vihartjóslóan kezdtek repkedni a szálló igék s a kétféle aromája adomák. Az asszonyok egy szempillantásra felkerekedtek s át nentek a szalónba; a pipázóba meg az öregek vonultak át, s ott a skiz nevében lefoglalták a zöld asztalt. Az ebádlőbeli bútorok is mozgásba jöttek az előszobában meg-megpendülő húrok hallatára. (Nem lenne igazság a földön, ha Zsiga primás ilyen- 1 kor elmaradni.) Előbb &<, öregeknél kibiceltem, d) hogy a páter XXf-esét lefülelték, felkerekedtem, s a biztos vihar elől, átvonultam az ebédlőbe. Ott kissé ellegeltetve szemeim a forgó fiatalságon, a szalon nyitott ajtaján beléptem az asszonyok birodalmába. Itt élvez csak az ember igazában . .. bár néha kap egyet-egyet a tűszúrásból; de nagy percenttel is zárhat. Szóval hazárd a játék. A csihi-puhin már túl voltak. Minden szem a kis tiszttartónéra volt szegezve, ki egy esetet mesélt. Ott veszem fel a fonalat a belépésemnél : „ ... Ép a vasúthoz értünk, midőn a vihar teljes erővel kitört. Jegyet váltottunk, s aztán a hamarosan következő csilingelésre kimentünk a peronra. Csak úgy nyüzsgött a nép ; alig tudtunk a vonatunkig elvergődni. Még egy utolsó raj, ujabb zűr-zavar, lárma, kiabálás, még egy búcsú kézszorítás, integetés s a vonat kirobogott az üvegtető alól. Ózondús szabad levegő csapódott be a leeresztett ablakokon A nap kisütött az öreg Gellért-hegy háta mögül. Maglódon bementünk a szakaszba, *s ott . . . De most már mondja tovább maga" — s odaintett a- mellettem ülő férje felé. — Jó, nem bánom, ha a mélyen tisztelt koszorú beleegyezik. — Halljuk, halljuk ! — Ugy volt, hogy az a vihar engem a Rákóczi-úton szorított. A Baross-szobornál már úgy futottam, mint egy öntött ürge. Felső bőröm igy-ugy csak megvédte a parapli, hanem a szegedi selyemvászon nadrágom csurom víz lett, mert hogy a József főherceg szálloda előtt a manapropiám is sikerült leadnom. De azért csak bevergődtem az állomásra. Jegyet váltok, s szaladok 'a vonathoz. Felkapaszkodom s aztán bj a kupéba. Egyedül voltam, bilétámat még a folyosón átjukasztotta a ka'aiií. Első is az volt: mint leh3tno a nadr'igomon