Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám
1907-04-11 / 28. szám
Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 28-ik szám. Csütörtök, április 11. BEIESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DID : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvncayedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A békésmegyei iparról. Békéscsaba, április 9. E lapnak hasábjain nem egyszer szólottunk már vármegyénk iparáról, amely most éli gyermekkorának első perceit. A sorokba szedett gondolatoknak mindannyiszor valami figyelemreméltó esemény kölcsönzött aktualitást, épp ugy, mint most, amikor megint nyilvánvalóvá lett, hogy az a sok panasz, amelylyel iparosaink foglalkoztatják néha-néha a közvéleményt, valóban jogosult és helyénvaló. Ipari életünk évtizedes tespedtségéből ma sem tudott még kivergődni vármegyénk társadalmának egyik legszámottevőbb osztálya s lépten-nyomon elénk gurul egy-egy olyan esemény, amely szomorú példával képes igazolni, hogy a megyei ipari élet reorganizálásának és ujjáteremtésének halaszthatatlanul elérkezett már a tizenkettedik órája. Legszomorúbb és legkedvetlenitőbb ebben a sivár helyzetben az a körülmény, hogy elsősorban iparosaink azok, kik a megélhetési viszonyoknak kedvezőtlen alakulataival szemben nagyon keveset tesznek s az összetartozandóság érzetének növelése helyett összetett kézzel meghajolnak a változtatható helyzet előtt. Nézzünk csak be olykor-olykor az ipartestületek, olvasókörök, iparosegyesületek termeibe, hogy beigazoltnak lássuk álláspontunkat. Az érdeklődés legkisebb jelét sem tapasztalhatjuk ezekben a termekben, melyek még akkor is ürességtől konganak, ha az iparosérdekeket legelevenebben érdeklő kérdéseknek megvitatása mondja szükségesnek azt, hogy az egységes egész foglalkozzon behatóan, részletesen az egységes egészt érdeklő dolgokkal. A csabai ipartestületi gyűlésekről szóló referádáinknak kapcsán | például sohasem mulaszthatja felemlíteni a krónikás azt, hogy iparosaink még csak mérsékeltnek is alig mondható érdeklődést sem tanúsítanak a saját ügyük iránt. Az olvasókörök, egyesületek és iparosainknak más találkozó helyei csak ugy konganak' az ürességtől, mint a hivatalos termek. És senki ne gondolja, hogy ez a tünet lokális jellegű. Ellenkezőleg ! Vármegyeszéltében ezt konstatálhatjuk ősidők óta. Még a napjainkban folyó súlyos gazdasági és ipari harcok idején sem tömörülhetett ez az osztály. A közös veszedelemmel szemben nem érezik fennforogni iparosaink a közös védekezés szükségszerűségét. Igy aztán lassú erjedésnek indult az a nyers erő is, amely ösztönszerűen védekezést parancsol az érdekeiben veszélyeztetett gyöngébb félre. Csoda-e hát ilyen körülmények között, hogy ez az iparososztály napról-napra szegényedik s maholnap arra sem képes többé, hogy legelemibb s legnélkülözhetetlenebb javait is megtarthassa? Nemrég egy isparosérdekeket istápoló újság indult meg Békéscsabán. A legelső számnál nem jelent több meg ebből az újságból. Pedig sok száz példányban küldték széjjel ezt azok az emberek, akik anyagi áldozattól sem riadtak vissza, csakhogy fölrázzák iparosainkat abból a közönyből, amely nemcsak mulasztást, de legfőképpen b ü n t jelent. S az eredmény ? Megtartották ugyan a címzettek a lapot, de egyetlen egy sem fizetett arra elő . . . És ebben a cselekedet, erő és életnélküli helyzetben ha észlelünk is valamelyes mozgalmat, hiányzik ebből a mozgalomból a konkrét célra törekvő koncepció s a józan, bölcs és higgadt érdekmegfontolás s ehelyet ezernyi aprócseprő társadalmi „kötelezettségeket" _ vállal magára iparososztályunk, amely j kötelezettségeknek csillogó alkatrészei rapsodikusan kavarognak a szemek előtt s elhomályosítják a legegyénibb érdekeket is. Pedig a békésmegyei iparnak múltja s a rohamos fejlődésbe vetett és ebben kamatoztatott ereje megérdemelné, hogy a jövendőnek alapvető munkálataiból derekasan vegyük ki a részünket. Törekedjünk egy mozgalmasabb, lüktetőbb jelent teremteni, törekedjünk megérteni azt, hogy „egy az összesért és összes az egyért" elvvel sehol nem jogosultabbak élni a népek, mint a békésmegyei ipar harcosai között, ahol unott egykedvűséggel bontogatta ki szárnyait a nembánomság, nemtörődömség és a tétlenség. A mi iparunknak vezető-helyet kell elfoglalnia a magyar Alföldön s hogy ezt elérhessük, nem kell ehhez egyéb, mint lelkiismeretesség és tennivágyás, amely termőfát ültessen az egyhangúság pusztaságába. ( 8 Z.) Közigazgatási bizottságunk ülése. Alispáni jelentés. — Egy érdekes m'unkásügy. — A közegészségügy egy hónapja. — Pénzügyigazgatósági dolgok. — Iskolaügyek. Élénkebben látogatott s mindvégig oly nagy figyelemmel kisért ülése ritkán volt még vármegyénk közigazgatási bizottságának, mint hétfőn. A tagok majdnem mind megjelentek s kivétel nélkül hozzászólottak az érdekesebb kérdésekhez. Legjobban jellemzi a vitatkozások egészséges irányát az, hogy a telszólalók között volt gróf Wenckheim Dénes is, aki csak ritka esetekben közli nézeteit a bizottsággal s ha már ismerteti azokat, akkor a tárgyalás alapját képező kérdés mindenesetre fontos és mélyenjáró. Az élénk eszmecsatározásnak kiváló vezetői Haviár Dani orsz. képviselő és L a d i c s László dr. voltak. Haviár hosszú idő óta csak most jelent meg először a közigazgatási bizottság ülésén, de emez egyetlen alkalommal is többet végzett és alaposabban, mint a hű űléslátogatóknak egyik-másika egész esztendőn keresztül. A szegény munkásnép érdekképviseletében Pá n d y István dr. és Dombi Lajos szólaltak föl, mig a gazdák érdekeit S z a 1 a y József, B e 1 i c e y Géza és Szekér Gyula védték. A népes és különösen érdekes lefolyású gyűlésről ezt a kimerítő tidósitást adjuk: Az ülésen dr. Fábry Sándor főispán elnöklése mellett megjelentek : Gróf Wenckheim Dénes, Sárossy Gyula (a betegeskedő Jantsovits Péter árvaszéki elnök helyett), dr. Pándy István, Perszina Alfréd, dr. Mikler Sándor, dr. Zöldy Géza, dr. Zöldy János, Csák György, dr. Ladics László, dr. Liszy Viktor, dr. Márky János, Domby Lajos, Belicey Géza, Veres József, Szekér Gyula, Haviár Dani, Morvái Mihály és Szálay József. Az alispán jelentése. Az ülés megnyitása után gyöngélkedő alispánunk helyett dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző ismertette az alispáni jelentést, melyet az ülés hozzászólás nélkül tudomásul vett. E jelentés szerint a március hónapban a személybiztonság tizennégy esetben támadtato'tt meg. A vagyonbiztonságot harmincötször veszélyeztették a társadalom dúvadjai. E harmincöteset közű' harminckettőben lopás büntette miatt állították elő a hatósági közegek a tetteseket. Tűz kilencszer veszélyeztette a vármegye polgárainak javait. Ba'.eset három, öngyilkosság nyolc történt. Munkásügyünk általában kielégítő volt. Gádoroson, Szentetornyán Békésmegyei Közlöny tárcája. Epedés. Valami gyötör, kínoz, éget S úgy szeretném elsírni néked! Elédbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok . . . Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem, Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel — s kitalálod! Balla Miklós. Tengeren. A gőzhajó gyorsan sikamlik A hullámok felett, De a vitorlás lassan úszik S vár kedvező szelet. A gőzhajó kirándulókkal, Víg néppel van tele, A vitorlásnak bezzeg nincsen, Csak munkás embere. Az én hajóm szegény vitorlás, Mely lassacskán lebeg, Nincsenek rajt mulatni vágyók Csak dolgos emberek . . . Fehér Jenö. Levél egy arekép mellé. Irta : Vórtessy Gyula. A napokban megint láttam játszani. Pedig hányszor megfogadtam, hogy abba a színházba, ahol maga játszik nem, teszem be a lábam. Hányszor megfogadtam, és hányszor megszegtem ! Erős tudok lenni mindenkivel szemben, csak a maga látására hagy el az erőm, büszkeségem. Csodás hatalma van rajtam s néha ugy érezem, hogy rabolni, gyilkolni is tudnék, ha maga akarná. Ha nem látom, s elgondolom mindazt a bűnt, szennyet, mely szépséges szép alakját körülveszi, utálattal, megvetéssel gondolok rá, s ha újra látom : egy tekintetéből elfeledem a józan ész minden intését, s nyomorult rabszolgája vagyok, ki szerelméért minden pillanatban kész életével, becsületével megfizetni. Mikor utóljára magánál voltam, ugy jöttem el, hogy többé ez életbe nem akarom látni, és ki is áltam sokáig a maga után való gyötrő vágyakozás kínját. De most, hogy újra láttam a színpadon, csábítóbbnak, szebbnek, ragyogóbbnak, mint bármikor, most újra éreztem, hogy végem van. Beszéltem magával az öltözőben és maga átkozott kacérsággal, mintha a legjobban meglett volna hatva, reszkető hangon mondta, vállamra hajtva szép fejét: — El kell jönnöd hozzám ! Csak téged szeretlek! Vagy ha gyűlölsz a rágalmak miatt, melyeket rólam hallottál, legalább az arcképed küld el, hogy csókoljam helyetted. A rágalmak miatt! Olyan ártatlanul mondta ezt, olyan fájdalmas szomorúsággal, mint valami rágalmazott szent! És én szótlanul csókoltam rizspiros karját, fehér, nyakát és hallgattam hazug beszédét, a helyett, hogy a szemébe vágtam volna, hogy tudom, ki mo&t a szeretője, ki tartja a fényes lakást, ki veszi az ékszereket és azt is tudom, hogy az igazgatóval is van viszonya, meg egy utálatos vörös legénynyel is, valamelyik lap színházi kritikusával. És ' nem csak hogy nem tudtam neki ezt megmondani, de abban a pillanatban, mikor az őszinteség látszatának legnagyobb raffineriájával beszélt hozzám és mint valami hízelkedő macska a tettetett szerelem minden kifejezésével behálózta a lelkemet, az agyamat, abban a pillanatban még hittem is m ki. És alig tudtam magamon uralkodn hogy el ne menjek ismét hozzá és ezz J aztán el ne temessem magam végkép. Hiszen tegnap este már arról gondolkoztam, hogy elveszem feleségül! Bánom is én, akárkinek a szeretője volt, most engem szeret! Milyen nyomorult gondolat! Szégyen, gyalázat még rá is gondolni! De szerencsém, hogy az utána való vágyakozás ilyen közel vitt a gyalázat fertőjéhez. Mert lelkem jobbik felében egyszerre ugy éreztem, mintha egy emlék felébresztette volna bennem azt az erőt, melyre szükségem volt vele szemben. És ime, szépséges szép hölgy, itt küldök Önnek a magam arcképe helyett egy másikat. A Pataky Géza arcképét. Tálán még emlékszik rá. Két év előtt lőtte magát főbe. Magáért. Maga talán sejtette is, de biztosan nem tudhatta. 1 Mert én halgattam róla s biztosat csak | én tudtam. Megkért, hogy halgassak róla, mert ez a tetőtől talpig nemes I gavallér fiu testelte volna, ha az emberek megtudják, hogy olyanért halt meg mint maga. A világ rég elfelejtette ezt a dolgot. Talán maga is. Nekem is csak most jut az eszembe. Most, hogy újra vergődöm a maga hálójában. Ezzel a mostani levelemmel azonban, azt hiszem, örökre széttéptem ezt a hálót. Nézze meg jól ezt az arcképet. Milyen szép, milyen deli . legény volt. A termete csupa erő, az arca csupa élet! Azóta alaktalan hullatömeg, tele férgekkel, szétporlott csontokkal. Maga tette azzá! Ma is élne, boldog lenne, ha magát nem ismerte volna, ha a maga átkos szerelme oda nem kergette volna, ahol a becsületnek nem kell pirulni, s ahol a sziv .örökre kihűl. Az a sziv, mely őrült, vád szerelemmel dobogott magáért. Jobban talán senki sem szerette magát, mint ez a fiu. És maga talán jobban nem csalt meg senkit, mint őt. Én is szerettem, de lássa megtudok állani az örvény szélén, ahová pedig maga ugy szeretne beletaszítani. Hogyne, hiszen az dicsőség, ha meghalnak magáért ! Én azonban nem fogok meghalni. Pataky Géza hideg kezét itt érezem forró szivemen és mintha tompa, érctelen hangon beszélne hozzám: — Utánam ne jöjj! Hagyd ott 1 Mond az én nevemet neki, és elbocsát! Az én emlékemmel búcsúzz tőle, meglásd, nem akar többé látni! Ugy teszek. Az ő nevével búcsúzom öntől örökre. Mert hiszem, hogy ezután a levelem után nem kiván engemet látni. Olvassa végig figyelmesen amit irok ! Nagyon szomorú dráma, amelynek maga a hősnője. A hőse elbukott, inaga bolbogan éli napjait s az a mellékalak, a kit most akart előléptetni uj hősnek, az
