Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 31. érdekeket szolgál, ennek kiépítését a vármegye feladatául teszi. Gyula-Vésztő-Szeghalom-Berettyóuj • falu közötti utunknak Vésztő község és a községi temető közötti szakaszát kizáróan helyi érdekeket előmozdítónak mondja a miniszter s ezért nem is engedi felvenni a beruházási útprogramba. Épp így nem veszi föl a békés-szarvasi közutnak a község szélétől a körgátig terjedő és a temetőhöz vezető szakaszát. Az orosháza—szentesi útnak Hódmezővásárhely határába eső kiépített szakasza helyett a HódmezővásárhelyOrosháza közötti utaknak kiépítését rendelte el. Nem járul hozzá az öcsöd—mesterszállás— tiszaföldvári volt vicinális útnak teljes kiépítéséhez sem s azt az utat csak a községtől a vauidig terjedőleg kívánja kiépíttetni. Nem engedélyezte a körötarcsai községi útnak felvételét sem s épp igy nem tartotta engedélyezhetnek a mezőtúr—szarvasi útnak kiépítését, mert ezen útnak iránya nincs is megállapítva még. ' Megváltoztatta a miniszter az építési programot is aképpen, hogy a szomszédos vármegyékbe vezető útszakaszok a csatlakozó szakaszokkal egyidőben s együtt épüljenek ki. 1907. évre a következő útszakaszok kiépítését irta elő a miniszter: Orosháza—Hódmezővásárhely 5 kilométer, Makó—Tótkomlós 4 kim., Füzesgyarmat-Nagybajom 5 kim., Szarvas—Orosháza—Mezőhegyest útnak tótkomlósi szakaszát a hódmezővásárhelyi közt 2eső szakasszal együtt 17 kim., a kéteg.yházaeleki utig tertedő gyulai szakasz 16 kim., a mezőberényi vésztői útnak Berénytől a kettős-köröshidig terjedő szakasz 5 kim. s végül a hidaK kiépítését. 1908. évben ezek az utak épülnek ki: a szarvas—szentesi ut 9'898 kilométer, a gyoma—endrőd — szarvasi útnak ssarvas—endrődi szakasza 19 kilométer, a gyoma—körösladányi útnak Ladányig terjedő szakasza 19 kilométer és az öcsöd—mesterszállás—tiszaföldvári útnak az öcsödi vashidig terjedő szakasza 1 kilométer. 1909-ben pedig a fent megállapított útépítkezéseknek hátralékban maradt munkálatai fejezendők be. Megállapítja a miniszter végleg a vármegye hozzájárulásának összegét is egymillóötszázhetvennyolcezer koronában. A vármegyei útalap hozzájárulás, összegéből az Í904. és 1905. években engedélyezett 48 kilométer hosszúságú útépítési költségek fedezésére 807,000 1907. évre 700,000 és 1908. évre 571,000 kell fizetnie Békésvármegyének. Felhívja ennek kapcsán a vármegyét, hogy az útprogram végrehajtására szükséges összegeket akként biztosítsa, hogy a szükséges részletek rendelkezésre álljanak. Végül elutasította a miniszter Csorvás és Endrőd községeknek a törvényhatóság által megállapított útprogram ellen hozzáintézett felebbezését s tudomásul vette, hogy a törvényhatóság évi 1000 korona segélyt szavazott meg az endrődi komp fentartására Reflexiók a feltámadás ünnepén... Milliárdok az embergyilkolás szolgálatában. Kezdjük, ne kezdjük ? ... A feltámadásnak, az ébredésnek dicsőséges ünnepén disszonáns hangot lehet e vegyíteni az ünneplő népcsortok hangulatába? . . . Vájjon lehet-e? . . . Ugy tetszik nekünk mégis, mintha sohsem kínálkoznék kedvezőbb alkalom az élet'és halálnak egymás elien vívott harcában feláldozott milliárdok számadatai fölött elmélkedni, a mainál, mikor a feltámadás ünnepét üli a keresztyén világ. Hány millió embernek ajka hazudtolja ma meg a positiv tudomány kétszerkettőjót, a kételkedésnek gyermeklábon járó bizonyítékait s azt a tapasztalatot, mely szerint a vér, a csont és a hus porrá lesz a főid méhében ? S hány mély bensőséggel elmondott ima rebegi e pillanatban a nagy alkotóhoz: „Feltámadunk, feltámadunk!?..." A hit meggyőző erején durván mosolyog a világ halál gyilkolójalkalmatosságai'nak pénzbetüit rójja egymás mellé. Ez a számsor vezeti Európát a pusztulás ösvényére és ez a számsor jelzi az országok népének azt, hogy jövedelmeink nem tarthatnak lépést emez óriási kiadásokkal s éppen ezért egész Európa egy rettenetes, borzalmas csődveszedelem előtt áll. Egy franc'a hadügyi jelentés került minap a kezeinkbe. Édekes tétel ebben a jelenté ben a nyolcadik fejezet, amely Európa hadügyi "költségvetésének a titkait pellengérezi ki. Borzalma- számokat olvasunk ebben a fejezetben. E ki matatás szerint Európa hadügyi költségvetése 1865-ben „csak" 275 millió, 1886. évben már 3500 millió és 1905-ben 7500 millió korona volt. Ilyen rengeteg kiszipolyozással vetik magukat a kormányok nyolc európai államra, hogy a világbékét fenntartani tudják. S ha éz a kiszipolyozás megtartja ahányait ezután is, akkor 1915-ben 10,000 millió, 1945-ben pedig 17,500 millió koronát izzad ki Európa népe, hogy „világbékét" biztosítani lehessen. Ezt az összeget elképzelni is nehéz. Könnyebben jutuuk a magyarázathoz, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy ezt a rengeteg pénzmennyiséget — ezüst értékben — százezer, jól megrakott három lovas társzekér is alig tudná elszállítani. Ugyanebből a statisztikából mef tudjuk, hogy hat európai nagyhatalonik a földmivelés fejlesztésére foi tott évi kiadása alig 35 millió korr val több, mint az átlagos szaporul meg, talán ő is él valahol s épen ugy mosolyog ott reám, az én második egyedemre, mint itt a Földön, az is lehet, hogy más alakban, de ugyanazon lélekkel, érzelemmel, gondolattal . . . . hiszen az élet csak variátió, az atomok elrendezésének variátiója csupán . . . Az égboltozaton ragyognak az álló csillagok, az x Centauri, a Sziriusz, a Wéga, az Aldebarán, felettem tündökölnek az éjszaki félgömb csillagképei: a Medve, a Cassziopéja, a Hattyú, aPerseus, a Sárkány, a Lant, az Északi Korona... És ezek a mérhetetlen világok mindegyike a rajtuk élő teremtmények milliárdjaival szintén megsemmisülnének és aláhullanának az enyészet véghetetlen sírjába, ha majd számukra is üt a megsemmisülés itéletórája? . . . Minden olyan csodálatosan harmonikus ezen a világon! A megfagyott pára, mely mint hópehely hull eíá a Földre, a legszebb kristályalakokat mutatja ; a telitett sóoldatok gyönyörű szabályos jegecekben szilárdulnak meg ; a sűrűsödő anyag összehúzódik, megkérgesedik, a beléje fektetett hőt átadja a Környezetének; a párává, légnemüvé változott folyadék felhasználja a lekötött hőt, az olvadáskor beléje fektetett meleget ; az ember és állat szénsavat lehel ki, mely élteti a növényt s helyébe az erdők dús lombú fái oxygént lehelnek ki; — az über ól nagy tudásával és szorgalmán nemzedékek jólétét, haladását, kénj m t biztosítja; a költő, író, művész ra,^ ogó szellemével ezredévre maradandó müveket alkot ós ha a durva anyag s a nyers erő megmarad, csak a lélek, a szellem semmisülne meg? . . . Éppen a legnemesebb, legideálisabb alkotása a mindenségnek ? I . . Nem, az lehetetlen! Az élet csak variátió. A halálban nem semmisülünk meg, sőt újra élünk a halál után, más alakban, más helyen, más körülmények között, de élünk és találkozunk! Bizonyára találkozunk. A matematika örök igazságai, csalhatatlau következ igazolják, a vallás szavai is — és a sziv e megnyilatkozásai — detik : Feltámadunk!.. . Feltám? Az életünk tényezőit alkotó ele variálódnak, a kombinátió ism mi feltámadunk, azután újra él' ismét elmúlva újból feltámadj a tenger vizének csöppjei fo< kulnak, elsimulnak, újra alal telen változatban — mindöi Esküvőnk évfordulója Itt ülök dolgozó aszte arcképe előtt. Egymásu pezsgős poharakat,' most tőt egyszerre. Gorgonia 1 Igy szoktuk mi ezt a m ismétlem minden évben A gyöngyöző nemes ital véremet, felkavarja ér bóditólag, mint kéjes hezedik lelkemre . . temető néma sirhantjá alatt boldogságom, ü sen, csendesen , . . Gorgonia nincs Életem a szén hosszú láncolata. A óráiban ugy te tsz:' volna az utolsó kö höz füz és e sötét lataim felkeresik ( hideg dombot, mt takarja, megjelem és mosolygó aj! szemeivel mindif reám, hogy elos én újra élek, mf ban attól a régi lelkünket össze ról-órára nő ez lem, amint tov Szeretlek sirban, a hidf ban ide eme' lemre, hogy hadügyi kiadásokban. Vájjon hová fejlődnének az óvilági államok, ha a halál milliárdjainak felerészét a kereskedelem és ipar istápolására, tanügyi célokra fordítanák? Milyen óriási változáson menne keresztül egész Európa gazdasági képe! ? Fenyegetnének-e a gazdasági és ipari sztrájkok ? Volna-e szükségünk szuronyos csendőrségre, rendőrségre és katonaságra, hogy , munkára kényszeritsük a dolgozni nem akaró proletárt ? Ennek a rettenetes fegyverkezésnek intő példával kell szolgálnia arra vonatkozólag, hogy az európai államok mai politikájából kiküszöbölendő az az elv, inely a béke fenntartását a fegyverkezés substrátumára helyezi. Gazdasági, ipari, tanügyi és kereskedelmi érdekeinket nem szabad feláldoznunk a halál milliárd és milliárd koronájának előteremtéseért, mert ez az ut csak az általános elszegényedéshez s az ezzel karöltve járó anarchiához vezet. De ez a fegyverkezés, ha ilyen arányokban halad, nemcsak a népet, hanem magát a földet is elszegényiti. Mi történik ötven óv múlva, ha igy tartjuk a lépést hadügyi terünkön ? Semmi más, mint az, hogy a föld évi vastermelésének egész értéke csupán 18 hónapig volna elégséges a hadseregek kiadásaira. Az európai államok nem bírnák viselni az adósságot s önmagukat emésztenék föl. A nép rettenetes nyomorral és nélkülözéssel küzdene s lángban törnének ki az elfojtott keserűségek. Minden állam jól tudja ezt, de azért a végletekig párhuzamot tartanak egymás között a hadügyi kiadások emelése körül. Németországban 1890-ben csak 15 millió s 1898-ban már 1565 millió volt csak a tenyésztési kiadás. Angliában 1898-tól 1905-ig 400 millió koronával emelkedett ez a tétel. Oroszország 1898-ban 170 milliót, 1890 ben pedig 110 milliót áldozott erre a célra. A szárazföldi csapatok kiadásai épp ilyen | horribilisek. Megtudjuk ebből a francia kimutatásból, hogy Franciaország 1890. évben"580 millió, 1898-ban pedig 600 millió koronát költött el a szárazföldi csapatokra Németország ugyanezen időközben 500 milliót és 642 milliót dobott Moloch-nak. Ausztria-Magyarország 1890 évben 150 millió és 1905-ben 248 millió koronával tette szegényebbé a hadsereg miatt tulajdon népét. A feltámadás ünnepén nem érdektelen ezekkel a számokkal foglalkozni. Vessünk legalább most egy pillantást ab')a a konyhába, melyben áz óletellensé ei í?vilkoló eszközök és módok ki'--v* áldoznak, Utazás az adószedés körül. Haranghi Balázsék fegyelmije. Befejezték a vizsgálatot. Békésvármegyének minta-községe Kétegyháza. A szó szoros értelmében — minta-községe. Nem azért, mert a „gyulai" járáshoz tartozik, hanem mert olyan tisztviselői is vannak, akik kézzellábbal a polgárok vagyoni helyzetét akarják kedvezőbbé varázsolni . . . Ilyen tisztviselői e dicső községiek Szilágyi Pál adóügyi jegyző, Hegedűs Lajos adóellenőr és Haranghi Balázs adóvégrehajtó, akiknek épületes módszeréről értesítettük már egy izben lapunk olvasóközönségét. Ez a három tisztviselő nem ismerte azt a szigort, mely az adót-kezelő közegeket félelmetessé teszi a polgárság előtt. Pénzbírság ? . . . Fegyelmi ? . . • Bliktri volt ezeknek az uraknak. Egy esztendővel ezelőtt bizonyos mulasztások miatt Szilágyi Pált pénzbirsággal sújtotta a felettes fórum, de a helyzet mégsem vállozott s az ujabban'megejtett nizsgálat során megint kitűnt, hogy Szilágyi Pál csak egynehány napig alkalmazta szoros kötelességének teljesítésében a végrehajtót. Ezeken kivül irodai dolgait is hanyagul kezelte. Mindezek miatt ez óv élején el kellett rendelni Szilágyi Pál ellen a fegyelmi eljárást. Nem kisebb bűnök miatt került erre a sorsra Hegedűs Lajos adóellenőr sem. Hegedűs pompásan megállaná a helyét akármilyen ultramodern operettben is. Minden szakismeret nélkül vállalkozott az adóellenőri szerepre. Volt nekünk is békéscsabaiaknak is egy ilyen „tisztviselőnk" a paraszt-párt hivei közül. De ez megugrott hamarosan. Érezte, hogy nem hivatalba való . . . Hegedűs Lajos azonan csoda bölcsességgel peszsengett hivatalos székén s azt a látszatott igyekezett fölkelteni, hogy ért a mesterségéhez. Pedig a felsőbb fórum őt is pénzbirsággal sújtotta .,hiányos ismeretei miatt. Dehogy használt, dehogy használt ! Hegedűs csak tovább „ellenőrizte" az adóügyeket, miglen Szilágyi sorsára iiltott. érdemelt Haranghi " uton