Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

Bckéscsaba 1907. fnárcus 31 3 társtól, hogy akar-e fizetni ? . . . Ha tagadó volt a válasz, akkor berótt egy jelet a protokolumba, amivel azt akarta mondani, hogy X. Y. fizetni fog bizonyos időn belül. De ez a „bizonyos" idő Ítéletnapig is eltarthatott. Lukács Endre dr., a gyulai járás főszolgabirája mindhármuk elllen elrendelte a fegyelmit s a vizslatott tegnap fejezték be. A hátrálékos adók összege meghaladja az ötvenezer koronát. Lukács főszolgabíró az ítéletnek előrelátható nagyságát figyelembe véve tegnapelőtt áttette az ügy iratait s köztük a vizsgálat aktáit is Ambrus Sándor alispánhoz, aki a napokban fog dönteni a kétegyházai kedélyes adószedés ügyében . . . Elnökválság a csabai ipartestületben. Az alelnök is lemondott. Ki legyen az uj elnök? A békéscsabai ipartestület elnökválságának kérdése körül összebogozódnak a fonalak. Ma már annyira zűrzavaros a helyzet, hogy gyorsan és komolyan kell neki látnunk az elnökválság megoldásához. És ezzel egyetemben meg kell kezdenünk azt a purifikáló munkát is, amely iparosainknak életét s az ipartestület belvilágát reorganizálni hivatott Mert ne higyje senki, hogy e tekintetben nem akad e!ég tennivalónk. Az iparosérdekek elhanyagoltsága miatt általános a panasz iparosaink között. Iparosok panaszkodnak, akiknek elsősorban kellene közrehatni, hogy az iparosérdekek hathatósan megóvassanak, de akik hanyag nembánomsággal azt is tehernek vallják, ha erkölcsi testületünknek ügyeit megvitatni, elintézni szükséges. A csabai ipartestület közgyűlésén sohasem láttunk még két-három száz iparosnál többet. Pedig hétszázan vannak, akiket a taglistában nyilvántart ez a testület. De miképp tart nyilván ? E listának leggazdagabb rovata az, melyben a tagdijaikkal hátralékos iparosoknak neveit örökiti meg a nyilvántartó. Ez a rovat az iparosleíkesül'.ség és felbuzdulás nagy dicsőségére arról regél, hogy évek óta 4000 koronára rugó már a tagdíjhátralék. Nos, ilyen agyonpártolás mellett mi jót várnak ettől a testülettől iparosaink s mire számithatnak azok, akik meggyőződéssel vallották ezelőtt, ho— iparosérdekek legelszántabb v. ...nézőit az iparosok között kell keresni ?! Békéscsabán szomorú képet tár elénk a helyzet. Iparosaink csak hirből ismerik már az összetartozandóság érzetét. Ellenben a széthúzás, pártoskodás, egyenetlenkedés magva erős gyökérre vert már közöttük s ez az áldatlan viszony eredményezte azt is, hogy W a gn e r József elnök lemondott állásáról. A pártoskodás és minden emberi jóérzést arculütő gyűlölködés irta Wagnerhez azt az otromba névtelen levelet, amely közvetlen oka volt a lemondásnak s inditó rugóját képezte annak a helyzetnek, amely most az ipartestületnél' feiet vert. Wagner József megmásíthatatlan elhatározásában. Példáját követte most Áchim László alelnök is, ki szintén lemondott az ipartestületben viselt alelnöki tisztségéről. Az elsőfokú iparhatóság azonban megbízta az elnökséget az ügyek vitelével addig is, mig a választóközgyűlés, amelyet S e i 1 e r Elek főszolgabíró mielőbb kitűz, az uj elnök és alelnök megválasztása tárgyában nem intézkedik. E jelentős fordulatnál megállani érdemes egy kissé. Nézünk vissza a közelmúltban, amikor olyan ember állott az ipartestület élén, aki csírájában elfojtani volt képes minden széthúzó törekvést. Akkor erőben, anyagiakban és erkölcsiekben lépésről-lépésre emelkedett a békéscsabai ipartestület. Az érdeklődés nem lankadt iparos osztályunk ügyei iránt. Virágzó köztársaság volt ez az ipartestület, amelynek minden egyes tagja nem a magánérdekek, hanem a nagy egész érdekeinek istápolását tűzte ki céljául. Ezt az időt ugy hivták, hogy R o s e n t h a 1-r e z s i m. Sok tapasztalatra oktatott minket ez az idő. S ezeket a tapas talatokat kell érvényesítenünk most is, különösen a folytonos bérmozgalmakkal, az egyes iparcsoportok szervezésénél, ha már Wagner József nem akarja többé vállalni az elnöki tisztséget. A békéscsabai ipartestületnek nagy műveltségű, az iparos fórumon jártas, független egyéniséggel biró elnökre van szüksége, akit nem is kell sokáig keresnünk, ha visszaidézzük emlékünkbe a Rosenthal nevet. Egy olyan elnök vezetésével újból fejlődni fog ipartestületünk, amelyhez szebb és jobb jövőnek reményét fűzi az iparososztály is. Panasz egy törvényhatósági határozat ellen. Megint a közigazgatási biróság A szeghalmi orvosví'aszt.^ aktáiból. Sok szó- és betű harc fo'ot uimfA idején a szeghalmi oivosválasztás miau. i A község polgárai két táborba szakadtak ama kérdés eldöntése körül, ho, kivel töltsék be az elhunyt község , orvosi állását. Erre az áliásra négy j pályázó akadt : dr. Bartha Sándor vésztői orvos, G ü 1 s Mór dr., Neumann Benő dr. és E i s s Károly dr., akit C s á n k y Jenő főszolgabiró nem jelölt. A polgárság zöme pedig Kiss Károly és Bartha Sándor körül csoportosult, akit meg is választottak községi orvosnak, mig Güls és Neumann alig egynehány szavazatot tudtak összegyűjteni. Csánky Jenőnek kétségtelenül igazolható eljárása nagy elkeseredést szült Kiss Károly hivei között s meg is fellebezték ezt a választást Békésvármegye törvényhatósági bizottságához. Törvényhatósági bizottságunk folyó évi február hó 27-én tartott rendes közgyűlésén foglalkozott T. Elek Mihály és társainak felebbezésével, amely azon a címen kérte a választás megsemmisítését, hogy az eljáró főszolgabiró, mint a tisztujitószék elnöke nem vette figyelembe 28 képviselőtestületi tagnak Kiss Károly jelölését kérő beadványát s igy a szavazástól a képviselők nagy része tartózkodott. Előadlák továbbá a felebbezők, hogy Csánky Jenő főszolgabiró jóelőre hangoztatla. hogy Bartha Sándort fogja megválaszlatni s hogy Csánky, a választást megelőzőleg Bartna Sándor érdekében ak'üót fejtett ki s ezt igazolni is készek. Az ezan ügyben beterjesztett hivatalos jelentésből tényként állapíthatta meg a törvényhatóság azt, hogy főszolbiró a választás előtt Bartha Sándort a községi elöljáróságnál s még néhány képviselőnél bemutatta s hogy a választást megelőzően tényleg telt olyan kijelentést, amely szerint dr. Kiss Károlyt nem fogja'jelölni. Ezek egybevetésével a törvényhatósági bizottság jogosnak tartotta azt a feltevést, hogy a főszolgabírói eljárás alkalmas volt arra, hogy az által a választó közönséget képező képviselőtestület és annak egyes tagjait, aaik a községi üez'tv,selők állásainak betöltésére hivatva vannak, törvényes jogaik gyakorlásában befolyásoltalak. Ebből a törvényhatóság ait a következtetést vonta le, hogy Csánky a választás eredményét alkalmas módon és célzatosan befolyásolni igyekezet; sőt kétségtelennek tartotta azt is, hogy a fennforgó ténykörülmények folytán a képviselőknek egy tekintélyes része tervszerűen megakadílyoztatou abban, hogy önkormányzati, illetve választási jogát teljesen szabadon gyakorolhassa. Jóllehet megengedte a törvényhatóság, hogy a panasz tírgyát képező eljárás — mint ezt a jelentés is mondja — épen a község jól felfogott érdekében történt, mégis, miután kö

7,ségi önkormányzatnak egyik legnagyobb biztositéka: a községi élet vlléióre hivatott közegek szabad választásában van lefektetve, miért is kívánatos, sőt szükséges, ho<>y a választói jog minden befoly'stói mentesítve, teljesen szabadon gyak >i oltanék a törvényhatósági bizottság a,; egész választást megsemmisítette. A törvényhatósági bizottságnak ezen megse

m

m'

si

tö határozatot most panaszszal támadta meg Bartha Sándor. Panaszában, melylyel a közigazgatási b^óság foglalkozik majd, kifejti, hogy semmiféle törvény nem t

;ltja a bemutatkozás sérelmesnek mondott formáját s ha ezt mégis döntő sulj unak tartja a biróság, akkor vizsgálatot kér annak megPapitása céljából, hogy " vájjon Csárky Je^ö h.efolvásolri igyekezett-e a szavazó képv^ei^ket, amit ő is tagadásba vesz?! i. ) panaszszal támadta meg az indokolásnak azon részét is, mely a jelölés ^..yában emel 1 fogást. A jelölés — mondja Bp^tha — diszkrecionáMs jog s ez a főszolgabírót illeti. Bartha Sándor panaszát tegnap terjesztették föl a közigazgatási biróságnoz, amely rö

T. desen dönteni fog a szeghal mi ügyben is. A dobozi cseléd-sztrájk. munkába állottak itt is. Vizsgálat egy egylet ellen. Minden továbbiak előtt meg kell állapitanunk, hogy a tekintetes vándorapostolok számiiása ezúttal balul ütött ki Békésvái megyében. Ezek a derék legények — látván, hogy megfeszített izmaiknak s beszélőképességüknek legékesebben bizonyítgató erejével sem csábithatják aratósztrájkra a már igazán öntudatos népet — a cselédekre és béresekre vetették magukat. Itt még műveletlen talajra akadtak. A népbolonditás és népbutitás, a népámitás é? népcsalás magvát csiraképesnek vélték ebben a talajban s menten hozzáfogtak a magvető munkához. Vármegyeszéltéből h

,-rek érkeztek aztán, melyekből tényleg azt olvashattuk ki, hogy az elvetett mag megfogant. Cselédeink mind hevesebben panaszolták fel követeléseiket. Néhol nyilt ellenszegülésben tört ki ez a panaszkodás. Néhol pedig oly záros időhöz kötötték követeléseiknek meghallgatását és méltánylását, hogy a legeltökéltebb határozottságot olvastunk ki a fenyegetésekcől Dobozon is igy történt. Gróf Wenckheim Dénes éves eselédei kijelentették, hogy az esetben, ha követeléseiket nem teljesiíik, április elsején otthagyják a szolgálatot s megtagadják az engedelme sséget. Az uradalom megrémült intézői nyomban jelentést tettek e munkás fenyegetésről a hatóságnak s Lukács Endre dr., gyulajárási főszolgabiró, ki is szállott a helyszínére, hogy a szerzőegymást. Minő találkozás volt ez! Némán, szótalanul borultunk egymás kebelére, hiszen akkor sziveink már régóta egymásért lángoltak ... Szerettelek Gorgonia, mély nagy szenvedély — több! imádat volt az, mely lelkemet hevítette, de most még jobban szeretlek, talán az immár elérhetetlen vágy utánad, a felejthetetlen emlékezet, mely szivemet megdobogtatja, táplálja ezt a mélységes érzelmet irántad. Nyugalmamat elrabolja az a rettentő tudat, hogy áthidalhatlan mélység van közöttünk — s sir mélysége és az örök enyészet ... , •. . . . Már késő éj van, hűs szellő lebben felém s jótékony, enyhe szárnyaival legyezgeti kipirult arcomat, már nem fázom, de tagjaim zsibbadtak, mintha lázban égnék ... A visszaemlékezés ez órájában — esküvőnk évfordulójának éjjelén — vérem mind jobban pezseg, szivem hevesebben dobog, agyam úgy feszül, fejem majd széthasad .. . Oh .jöjj még egyszer el . . . csak egyetlen egyszer! Csupán egyszer! Hadd hallom szavaidat, hadd lesem szemed fénysugarait, hadd csudálom ajkaid édes hangját! Csak egyetlen egyszer öleljelek még karjaimba, azután nem bánom, teljék be a végzet, mindörökké — sohatöbbé! . . . Újra fázni kezdek. Didergek . . . borzongat a hideg, hiába húzom össze a felöltőt vállaim felett . . . Szemeim, mintha mágnes vonzaná, szünetlenül Gorgonia arcképe felé tekintenek az elérzékenyülés könnyein át vibrálni látom a dicső vonásokat . . . Szinte megélénkülnek, nőnek, egyre — nagyobbra . .. hozzá mind hasonlóbbra . . . Iszonyút villámlik, kékes-zöldes fény sisteregve fut végig a kavargó felhők között . .. úgy látszik vészes, nagy zivatar készül. . . Fülem cseng, ezer harang szólal meg benne egyszerre, azután hirtelen elnémul, csak a fák zúgása hallatszik, amint dús lombkoronáik megdőlnek a vihar mentén .. . Titokzatos búgó hang zúg . .. egyre zúg . .. majd megdördül, a távoli villámcsapás dörgése megreszketteti az eget és a földet ... És én mintha e szédítő zür-zavarban Zengzetes édes hangot hallanék .. . millió közül megismerem : ez az ő hangja, a Te bűvös, bájos hangod, Gorgonia!... Halkan, mélységesen, titokzatosan j gördül tova a hang: — Hívtál, itt vagyok! . . . Felugróm, szivemhez kapok, mintha i óriási érzelem vihara nyilalna át rajta... Ébren vagyok-e vagy álmodom? . . . Valóság-e vagy csak képzelődés? . . . Csupán csak lázbeteg?agyam káprázatos játéka volna ? . .. Merő tekintettel bámulok az éj sÖtétjéba, az egymást kergető fekete felhők közt a villám derűjébe ... keresem alakját, figyelem a hang irányát, ahonnén édes szava jött... belekiáltok a feneketlen, mély sötétségbe : Gorgonia! .. . Gorgonia ! .. De sehol semmi,

1! Fu'asztó iszonyú csend, borzongató hiddg dohos lég, mint a sírbolt mélye, mint a kripták nyomasztó rideg levegője . . . Áz arckép még ott van, s a megdicsőült alak nyugodtan, édesen mosolyog felém . . . Most hirtelen ugy tetszik, mintha fehér alak szállana alá s szárnyait suhintva, megállana ajtóm előtt. . . Átszellemült arcának vonásai égi finomságuak, lehelletszerű patyolattestének körvonalai mintha átlátszók volnának . .. — Hivtál, itt vagyok! Oda rohanok hozzá, hogy lázas fővel, reszkető kez immel karjaimba zárjam ... de ismét nincs sehol . . . sehol semmi! .. . mint a délibáb ingerlő játéka, eltűnt ismét.. . Talán csak lázbeteg agyam víziója volt! Iszonyút sikoltok a néma éjbe, vad, kétségbeesett, üvöltő hangon, mely tulharso i; a vihar zúgását: -— Gorgonia! De is ! újra látom ... feléje nyúlok — és -or.mn! Mintha körültáncolná szobámat, ott lebeg az arckép körül . . . s ín hiába szólok hozzá, hiába esdeklem a sóvárgás hangjain, amint feléje közelitek, eltűnik. Volt és nincsen. Már talán nem is hallanám hangját, ugv tépi künrí-a vihar a -fák lombjait s az ablakhoz vágja a? t. az üvegtábla szinte csattog htuí . Nincs erőm betenni az ajtót, mintha egy helybe volnék szögezve, csak bámulok merően magam elé — a Té képedre, Gorgonia! MiMjobban zsibong agyam, a vér feléje tódul . . a látomány újra megjelenik és egyszerre csodás édes hang csendül meg zengzetesen a viharos éjben: — Mit kivársz tőlem, szólj! . . . Már az óra 1 etyegését sem hallom, de a szivein ver, szonyatosan dóbog ... a vér lüktet -sét i állom . . . érzem .. . — Semmit. semmit! — suttogják reszkető ajkaim. - Azaz mégis valamit... Te ! Szellem vag^ bárki légy ... oh, mond meg r kem, van-e élet a halál után és minő ? . Van-e feltámadás, vagy a siron tul vége már- mindennek ? "És a csodás tul ilági hang tisztán szólt: — Hidj ós ren;éii! Feltámadunk ! — Hiszek ós re a'élek !•»— rebegik öntudatlanul ajkaim. - Oh de milyen balga végzete e/. az embernek;' milyen csekély megnyugvás, milyen gyönge vigasz! . . . Oh kegye mezz irgalmazz árva lelkemnek ! . . — No hát jól var., jöjj v»v«m, vesd le földi akaratodat m >ndá a Szellem — és repüljünk át a mi idenségen, ott az álló csillagokból meglátjuk'a Föld sok ezer éves történetét, ott majd megtalálod Őt is, Gorgoniút ... Kiviszlek a Nap gőzkörébe és vi .zoitlát« >d öt ott az örök tűzben!... Elviszik a képződő világok anyagainak iszonyú örvényei köíé, hol a természet ősereje most \ Ívja reíísníő küzdelmeit az átalakítás örök törvényeivel, oíc a kaószban is viszontlátod t ! . . . Elviszlek az örök jég és örök éjszaka hazájába, hol a letűnt érezredek milliói már rég eltemettek mindent, ami egvkor ü szerintetek élt, virágzott és ei.is-.onyu néma sirnál is \ 1szont látod Őt! . . . Meglátjátok születóceiieket, ifjnságtokat, s»ere]me

(ek, — amint lejátszódott a Földön .. . Azután tovább viszlek az ál'ó csillagok hónába, hol az atomok vibrálása ugyanazon variátiót hozza létre, mint itt a Földön, ott majd találkoztok újra, ott majd átégtek még egyszer a Fö'di életet, a boldogságot, a megsemmisülést . .. Mert oh ember! jól sejted — a föld

1 élet csak egyetlen variáció ! Szól a Szellem és suhintott szárnyaival .„ A ház fala mintha megnyi't volna... a végtelenség távolának látványa tárult fel előttem ... az arckép eltűnt ... az üres keret zörögve hullott alá . . . Angyal! Vezess imádott kedvesemhez ! Repüljünk a mindenségen át Hozzá — az örök szerelem, az örök boldogság hónába! . . . Egy marék csalán. Összeszedte: Mányiné Prigl Olga Rügyet bont a tavaszi szél, Mi meg volt halva, újra él. Nászra készül a napsugár . . . S bár szemed uj prédára vár, Kucsmád ilyenkor tán félre is áll ? Óh bölcs morál 1 Tisztségbe őszült vén legény, Kit meghizlalt a sok erény . . , (Majdnem „lepény".re ment a szám, Mi elkelt sok jó ozsonnán . . .