Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-24 / 23. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19ü7. március 24. ról, mely mindenképen megfeleljen a nagy betegforgalomnak és a nagyszabású sebészkedés kivámalnainak. A régi sebészettel ós belbetegosztállyal közös betegfelvételi irodák stb. céljaira is bőséges hely maradna.illy módon kielégíttetnének azon indokolt kívánságok is, melyek a felterjesztés 1-9 pontjai alatt vannak felsorolva. Az uj sebészeti pavillon jól elférne azon a helyen, (Góghégtől szerzett terület), melyre a felterjesztés a belgyógyászat ós az administratio céljaira való uj épületet tervezte, sőt jobban, mert ezen épület a maga 200 férőhelyével jóval kisebb fogna lenni, de olcsóbb is az előbbinél, mert ágyanként 2000 koronával számítva is, elég lenne felépítéséhez 400000 korona, holott a felterjesztésben az uj épületre 450000 korona van feltüntetve. Tuberkuletikus és hevenyfertőző-osztály. Másik két valódi szükséglete kiküldöttem jelentése szerint — a gyulai kórháznak, a hevenyfertőző betegek és a súlyos tubeikulotikusqk elkülönítésre való pavíilon. Megjegyzem, hogy a feríőző pavilonnak, —-"'az alispán" által felterjesztett helyszínrajzon feltüntetett helyen való felépítését nem engedélyezhetem, mert a meglevő épületeik sűrűsége folytán ezen helyet arra alkalmasnak nem látom s igy ezen épület a tuberkolotikusok számára emelendő pavilonnal együtt a gazdasági'udvar egy részével kibővített telken lesz legcélszerűbben elhelyezhető. Békésvármegye és a tüdővész. Ismerve a tüdővésznek a vármegye területén való nagyfokú és már is aggasztó elterjedését s mivel a lakosság érdekében nagyon is fontosnak tartom, hogy oly kórházi osztály álljon rendelkezésre, ahol a súlyos tüdővészesek közül legelább azok, kik környezetükre aggályosak, vagy épen veszélyese — jól elkülöníthetők legyenek, mivel továbbá a tüdővószes betegeknek mostani elhelyezése épenséggel nem megnyugtató — a fentebbiekből is kivehetőleg a tüdővészes elkülönítő pavillon létesítéséhez szintén beleegyezésemet adom. Annál is inkább, mert kiküldöttem jelentése szerint a gyulai szanatórium megnyíltával valószínűleg az eddiginél nagyobb számban fognak a korházban való felvételre jelentkezni azon súlyosabb tüdővészben szenvedők, akik a felvált megelőző vizsgálatot teljesítő kórházi orvosok szerint szanatóriumi kezelésre már nem alkalmasak s igy a szanatóriumba már fel sem vehetik. Minthogy pedig azt isf igen fontosnak tartom, hogy egy ilyen kórházi elkülönítő tuberkulotikus osztály lehetőleg célirányos is legyen, egyben annak is kifejezést adok, hogy a kórház kibővítés megvalósítása esetén egy ilyen pavillonnab saját műszaki ós egészségügyi szakembereim által elkészített vázlat tervetszivesen és készséggel fogóm a megye közönsége rendelkezésére bocsátani. A tüdővószeseknek való külön épület felépültével aztán felszabadulna a kórház, a. Kórháe-utca felé néző régi épületének egész emelete, melyben most a tüdővészes férfibetegek vannak és ezek a helyiségek némi átalakítás után teljesen alkalmasak lennének egy külön szemészeti osztály befogadására, melynek célszerű berendezése után a rendes szembetegek, kik most az osztályokon szerteszét feküsznek s a trachomások, akik nagyon is rosszul vannak elhelyezve, mind ide lennének baköltözendők. Szenyvizek levezetése. A felsoroltakon kívül valóban szükségesnek tartom még a gyulai közkórhaznál, hogy a szenyvizek megnyugtató módon való eltávolításáról történjen gondoskodás. A mostan követett azon eljárást ugyanis, hogy az ürülékek tőzeggel kezeli tonnákban hordatnak ki trágyául, a szennyvizek pedig egy kis földalatti csatornán jutnak egy csekély holt vizi érbe még a város belterületén, hol bomlásnak indulva, csúnya bűzt árasztanak és szennyezik a talajt s levegőt, célszerű megoldásnak semmikóp sem tartható s a szennyvizeket mindenesetre tisztítás alá veendőknek tartom még mielőtt bárhol nyilt vízfolyásban, vagy árokba bocsáttatnának. Ezzel kap csolatban az is megfontolandó, nem lenne-e célirányosabb és jutányosabb a szennyvizekkel együtt a kórház minden szennyét, ide értve az ürülékeket is, együttes tisztítás alá venni? A tőzeges árnyékszókek átalakítása vízöblítésekké elkerülhetetlenül is jelentékenyen emelni fogná ugyan a költségeket, viszont azonban megtakarítható lenne majd a most felhasznált tőzeg jelentékeny, több ezer koronát tevő beszerzési ára. Mindennek tüzetes megállapítására azonban műszaki vélemény beszerzésre lesz utasítandó a kórház vezetősége ós pedig a földmilósügyi minisztérium kötelékébe tartozó közegészségügyi mérnöki osztálytól, mely ily kérdésekben illetékes. Már most kijelentem azonban, hogy a szennyvíztisztítás és elvezetés célszerű megoldása i esetén hajlandó leszek a vármegye kö| zönségét ennek kivitelében 40,000 koronával támogatni. A kórbonctani intézet. Végül mivel kiküldöttem jelentése szerint a kórbonctani intézet köllségeire azonfelül, ami annak létesítésére már elköltetett, — míg 5000 kor. szükséges, ezen összeg felvétele ellen sem lesz kifogásom, ebből azonban egy külön ravatalozó helyiség lesz építendő, mert ezután, midőn a kórbonctani intézetben tudományos munka is fog folyni, — nem tartenám helyesnek, hogy a temetési szertartások a boncoló helyiségben folyjanak le. A házi villamos-mű. Feleslegesnek tartom s igy nem is teljesítem a felterjesztésben foglalt azon kórelmét, hogy a kórház saját villamfejlesztő telepet létesítsen, mert a városi villamossági társulattal jutányos áron és minden befektetés nélkül kapja már most és fogja kaphatni a jövőben is a'szükséges áramot. De különben is indokoltan elutasittatott már e helyről egy ízben a korház hasonló kérelmével, s mivel a viszonyok azóta nem változtak, most sem látok okot arra, hogy ezen kijelentéstől eltérjek. Mennyibe kerül a kibővítés ? A fentebb előadottak szerint tehát a következő összegek keretén belül lenne kibővithető a gyulai kórház: 1. Két telek vételre 34,400 kor. 2. Az uj sebészeti pavillon építésére 400,000 kor. 3. Fertőző pavillon és kórbonctani intézetre 39,000 kor. 4 Tüdővészesek pavillonjára 100,000 kor. 5. Szemészeti osztályul kiszemelt helyiségek átalakítására 3,000 kor. 6. Szenyvisztisztó telepre 40,000 kor. 7. Vízmedencék nagyobbitására 4,000 kor. Össze3en 620,400 korona. Mivel azonban ezen szükségletek egyikére, a pavillon költségeire a vármegye közönsége mintegy 30,000 kor. fedezettel rendelkezik, annak levonásával a fedezetlen költség megközelítőleg 59,000 koronát tenne ki, szemben az alispán által kért 850,000 koronával. Midőn tehát ezúttal a vármegye alispánjának fölterjesztésére s az abban felhozott okokat méltányolva, a kórház kibővítése ellen elvben kifogást nem emelek, azt is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a fentebb előadottakra vonatkozó végleges döntést akkorra tartom fenn magamnak, midőn a kórház kibővítésére vonatkozó s a törvényhatósági bizottság által is letárgyalt és elfogadott javaslatok jóváhagyás végett hozzám felterjesztetnek s ugyanakkor fogok véglegesen dönteni a vármegye alispánja által m. ó. felterjesztett s a fertőző pavillon létesítése ós költségeire szóló közgyűlési határozatok jóváhagyása ügyében is. Kifogások. Megjegyzem még, hogy a fertőző pavillon ezúttal visszaküldött terveit sem egészségügyi, sem műszaki szempontokból kielégítőknek nem találtam s igy ezen pavillon kiviteli terveit a vezetésem alatt álló minisztérium miniszteri műszaki tanácsosa állal készített azon vázlat terv szerint lesznek elkészítendők, melyek kiküldöttem a közkórház igazgatójának ottléte alkalmával átadatott. A főorvosok díjazása. Az imént idézett alispáni jelentéssel felterjesztett s a kórboncnok főorvosi állás és boncoló szolgai állás rendszeresítése tárgyában 106/1906 sz. a. hozott határozatott ezúttal jóváhagyom ugyan, a főorvos fizetését azonban nem a határozatban megjelölt 3600 korona öszszeggel, de a többi főorvosok' javadalmazásával egyenlő összegben 3200 koronában állapítom meg, a törölt 400 koronát pedig személyi pótlék címén engedélyeztem s a közkórház 1907 évi költségelőirányzatába már be is állítottam. Békésmegye az ország ellenállásának történetében. A közelmúlt idők aktáiból. Csoportosított tények és mozzanatok Horváth József, országgyűlési képviselő megírta az alkotmány ellen intézett merénylet alkalmavál SZÍVÓS kitartással végigküzdött vármegyei ellenállás történetét. Ebben a nagy munkában Békésvármegye részére egy hosszú fejezetet szentei s az ellenállás történetének ismertetése után dicsérettel'és elismeréssel emlékezik meg dr. F á b r y Sándor akkori alispánról, aki nagy zseniálitással és ügyes furfanggal vezette a tisztviselői kart ebben a harcban s igy ügyesen elkerülte azt, hogy tisztviselőink közül bárkit is felfüggesztett volna a hatalmat bitorló ügyvezetőminiszter. E historiális műnek fölöttébb érdekes része a békésmegyei ellenállásról szóló fejezet. Annak idején, az események izgalmai között, nem figyelhettük meg oly alaposan a nagy harc részleteit s a közönség sem véshette ugy emlékezetébe a szünetlen váltakozó eseményeket, hogy e harcnak emlékét hiteles okmányoknak alapján most felújítani ne tartanák érdemesnek. De közöljük e historiális részt annyival is inkább, mert csoportositottan,' összegyüjtötten átszemlélhetőbb, mint részleteinek egymásutáni ismertetésében volt a vörös hónapok idején. íme: Bókésmegye törvényhatósági bizottsága már 1905. évi május hóban foglalkozott az ellenállás eshetőségével. Ekkor tartott közgyűlésén ugyanis tárgyalás alá került Hevesvármegyének emlékezetes álirata, amelyet egyhangú lelkesedéssel tett magáévá a közgyűlés. E határozat kimondása után szólásra emelkedett B i k á d y Antal s örömét ' fejezvén ki a törvényhatósági bizottság 1 állásfoglalása fölött, kérdést intézett Fábry alispánhoz, hogy mi fog történni Békésmegyóben, ha a kormány nem tartja tiszteletben törvényeinket? Fábry alispán kijelentette, hogy a tisztikar tudni fogja kötelességét. A közgyűlés elhatározta ezután, hogy alkotmányvédő bizottságot alakit s az önkéntesen befolyt adók és újoncok beszolgáltatása, illetve besorozása tekintetében is megtagad minden segédkezést. Stefi bátyja megijedt, azt hitte, hogy valami veszély van és sietett fel. Tudta, hogy melyik szállodában lakik, egyenesen oda ment hát s kérdi a portástól, hogy ez s ez itt lakik-e s melyik szám alatt? — Igen, mondja a portás, itt lakik az 5-ik szám alatt. — Itthon van? Nem beteg? — Nincs, kiment sétálni. — Aber ich glaube — mondja a portás — der Herr ist ein hypochonder oder was... s a kezével a feje körül jelezte, mintha nem volna ott minden rendben. Nem sokára megjött Rudi, kérdi a bátyja, hogy hát miért sürgönyözte fel, ha nincs semmi baja ? — Hát kérlek azért, mert nem hiszek a doktornak, aki mindig csak biztat, de de nem javul a bajom. Eredj el hozzá s bizalmasan tudd meg, hogy mit remélhetek. Bátyja elment az orvoshoz s szigorúan elővette s nyilatkozatra kényszeritette. Az orvos azt mondta, hogy Rudi urnák semmi komolyabb baja nincs, ámde ő ezt hiába mondja néki, mert nem hiszi, nem, mert erősen hypochondrista s az ilyen embert legjobb hiedelmében meghagyni mert az ellenkezőt úgy sem hiszi s ha ő nem kezelte volna, lehet, hogy olyan kezekbe kerül, a hol baja még komolylyá válhatott volna. — Igy hát haza jöhet? - Persze hogy mehet — mondja az orvos — hiszen semmi baja sincs. Bátyja azután rábeszélte, hogy haza, jöjjön; haza is jött, de holtig abban a íriszemben volt, hogy az ő baja halálos. Ez volt talán az egyetlen hibája ennek a majdnem tökéletes embernek, de ezzel senkinek sem ártott, még talán magának sem, mert ez a képzelt baj oly ovatössá tette, hogy bizonnyal sok egyóbb bajtól óvta meg. III. Mindig csizmában járt, mert ez által lábikráit védte a meghűlés ellen. Volt néki háromféle csizmája; mi ugy hivtuk, hogy 1-2-3 emeletesek, t. i. volt egyszerű talpú, dupla talpú és tripla talpú, paraffatalpú s az időhöz képest hol ezt, hol amazt húzta fel. Napjában olykor mind a három emelet sorba került, amint az idő változott. Nedves, hideg időben a három emeletes járta Mindennap pontosan megtette délelőtti s délutáni rendes sétáját s ebben semmiféle rossz idő nem akadályozta. De ha hideg, vagy szeles volt az idő, szájáról le nem vette a kendőt s akkor nem állt szóba senkivel; kerülte a népesebb oldalakat, nehogy beszólni kényszerüljön s ha mégis összekerült jó ismerőssel vagy baráttal, susogva mondta, hogy nem beszélhet, mert szeles az idő. Bécsi orvosa azt tanácsolta neki, hogy erősen táplálkozzák s csak erős leveseket ós sülteket egyen ; megfogadta és 30 évig igy élt; leves, sült és prágai sonka. Egyszer, ezelőtt mintegy tiz évvel, a nyakán egy veszedelmes carbunkulus támadt, melybő. szerencsésen kigyógyult ugyan, de orvosa dr. Reisz Miksa azt mondá, hogy nem szabad ily egyoldalulag táplálkoznia, hanem éljen úgy, mint más ember; egyék főzeléket, főtt húst és tésztát is; — hát ezután igy élt s örömmel dicsekedett vele, hogy azófa jobban érzi magát. Stefi bátyja sokszor szemére vetette, hogy gégéje belekerült már húszezer forintjába. — De élek, de élek, — feleié, s ez a fő, nem a pénz. IV. Kitűnő borokat tartott, de mindig gyanakodott, ha a bor nagyon jó volt, hogy az hamisított, s akiről tudva, hogy ért valamit a borhoz meg-meg hivta borkóstolóra, s hacsak egy is azt mondta, hogy gyanús, hát abból a borból többé ugyan nem ivott. Egyszer egy átalag kitűnő szomorodnit hozatott; volt vagy kétszáz forint az ázalag ára. Keller Imre sógora szerette ugratni, s midőn egyszer őtet is felkérte, egy ebéd alkalmával, hogy Ízlelje meg azt az akkor hozatott szoínorodnit, s mondjon arról véleményt. Keller tréfás kedvében volt s azt mondja: — Kitűnően van ez a bor megcsinálva ! — Mit, hát azt hiszed, hogy ez csinált bor ? 1 — Bizony, sógor, ez csinált, s kár érte, mert különben nagyon jó. — Tudod mit, — mondja Rudi, — vedd át ezt a bort, tudod, hogy nekem csak természetes bort szabad innom. — Hát én mit csináljak vele ? — kérdi Keller. Én sem iszom. — Akkor kiöntetem ! — mondja Rudi úr. — No azt még se tedd, inkább átveszem, jó lesz a vendégeknek, adok 10 krt iccéjéért. — Áll az alku, csak vitesd el minél előbb. S Keller Imre igy jutott a kitűnő borhoz, melyet üvegekre fejtve, évekig grasszált vele. S ha Rudi urat Keller olykor vendégül látta, soh'se mulasztotta el a szomorodnit szervírozni s jóízűen is iszogatta egykori gazdája s kérdezte, hogy honnan szerezte ezt a kitűnő italt ? Keller nagy fontoskodva vallotta be, hogy sógora, Ipolyi Arnold püspök pincéjéből kapta

; mint oly kitűnő valamit, melyet ma már pénzért megszerezni nem lehet! V. Mikor atyja akarata ellen, — sőt tiltakozása dacára Fiúméba küldte a keleti kereskedelem tanulmányozása cél- i jából, — melyhez neki egy csép kedve j sem volt, — azt mondta, hogy: — No majd haza hív apám, ha magam nem kóredzem is! Hozzá fogott tehát a tanulmányozáshoz, hozzáillő úri barátok társaságában, akikre a kormányzóság hivatalnokai között akadt, — de nem jutott tovább a francia pezsgő tanulmányozásánál, hanem ezt azután alaposan meg is ismerte! Haza gyakran irt s mindig azt irta, hogy az ismeretek dolgában szépen halad, ámde nagyon költséges ez a pálya s ha az ember rajta haladni akar, mindent látnia és próbálnia kell, azért tehát pénzt kér. Az öreg űr azon reményben, hogy fia teljesiti az ő hő vágyát s a kereskedelmi szakban hasznos tanulmányokat tesz, készséggel küldte a százasokat, de mikor már az ezresekre került a sor, aggódni kezdett az öreg úr, hogy talán nincs is minden rendben Fiúméban ? ! Maga nem mehetett, hanem eiküldte altér egóját, szemefényót, idősebb fiát, Istvánt, hogy nézzen széjjel, mit is csinál az a gyerek? István el is ment s öcscsét jó egészségben, kitűnő társaságban találta. Este az Európa szálloda corsón levő nyári helyiségében készültek vacsorálni, hova Rezső meghívta barátait s a vacsorából egy népes bankett lett — a magyar vendég tiszteletére, Folyt a pezsgő, húzta a talián banda s gyönyörködött ott szokatlan mulatozásukban a corso sok száz sétáló taliánja, akik csak most láttak igazi magyar murit. A takarékos István némi aggodalommal nézte ezt a nagy költekezést s egyszer odasúgja Rudinak: » — Te Rudi, nagyon belemerülsz, sok lesz a költség s aztán van-e pénzed ?"..." " — Ne gondolj vele testvér, csak mulass kedvedre, hiszen a te tiszteletedre megy az egész! — No, — gondolta Stefi — kell a fiúnak pénzének lenni, ha ilyen murira is telik. Mikor azután már feltűnés nélkül