Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-20 / 6. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 6-ik szám. Vasárnap, január 20. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EIiOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet evnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az agyonpártolt magyar ipar. Békéscsaba, január 19. Szomorú békésmegyei példák kölcsönöznek időszerűséget annak, hogy a nagy hűhóval megindult iparpártolási mozgalom mai stádiumában megint elmélkedni kezdjen a figyelmes szemlélő. S ez az elmélkedés aligha vezet az aktió eredményes végéhez. Kalandozik jobbra-balra. Akár egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor iparunk megerősítésének és megteremtésének kérdései foglalkoztatták az ipari érdekek képviseletét. Minden nagyobb fáradstág nélkül megállapíthatjuk, hogy e tekintetben aligha tettünk néhány haladó lépést. Csak a közelmúltban is mesterembereink sorában a kisiparosnak kellő védelme a gyáriparral szemben talált szervezésre serkentő agitátorokra. A nagyiparosok körében pedig gyáriparunknak a kisipar sérelme nélkül való továbbfejlesztése tekintetében volt- erősebk mozgalom. Mindenki ugy vélte ekkor, hogy csak igy alapithatjuk meg a magyar ipar erősségét s csak nagykésőre ébredtünk annak tudatára, hogy ez a két uton való haladás voltaképpen az ipari életet ássa alá s a közös erőt gyöngíti. Amerika megteremtette a jelszót: Szántsunk mélyebben ! Rámutatott arra is, hogy a kisiparnak a gyáriparral karöltve kell haladnia. A szertecsapongás sem itt, sem ott nem teremt sikert, amelyet ha elérni akarunk, szükséges, hogy a kis- és nagyipar közötti ürt jóakarattal, jóindulattal, saját érdekeinknek szempontjából betöltsük, betemessük. Csak azokazállamok, amelyek Amerika példáját követték, megerősítették iparukat is, mely a kereskedelemmel szövetkezvén, az állami jólétnek és az alap biztosításának szilárd köveit rakták le. Nálunk? Mi történt nálunk? Társadalmi aktió, mely a zajos banketörömök pezsgőhullámaiba sok szót fullasztott, de a cselekvés szinterén fenmaradtak a régi állapotok, a régi egykedvűség, a régi nembánomság és érzéketlenség. Aztán jött az állam és a törvényhozás. Megszerkesztett egy iparpártolási törvényt, amelynek semmi hasznát nem látjuk; amelynek egyedüli „óvtékonysága" az, hogy veszni hagyja a nagy jövő előtt álló ipartelepeket, ellenben horribilis állami támogatást biztosit azoknak a kérész-életü vállalatoknak, amelyek idegen iparcikkek gyártását akarják meghonosítani Magyarországon. Ez a bölcs törvény egyenlő értékű a szilvamaggal. Ha eldobjuk, nem veszítünk vele s ha megesszük, nem használunk vele. Itt van például a Magyar Mübutorgyár válsága. Egy gyártelep, mely az életrevalóság, a fejlődés minden kellékével bir, a lassú, csöndes, de annál biztosabb pusztulás elé néz, mert a magyar törvény csak jóindulatot biztosit hathatós, financiális támogatás helyett. Es ez a jóindulat ? Ezt is köszönjük szépen, de nem I kérünk belőle. Ennek a jóindulatnak i folyománya volt az, hogy akadt egy : pénzintézet, amely e gyártelepnek szorult anyagi helyzetéből gyümölcsöző tőkét akart halászni. Feltételei elfogadhatlanok, „jóakarata" uzsoraszerü, kikötései csak a bank érdekeihez simulnak. Részvényes ? Gyár ? S más ilyen kérdés ? Részletkérdések csupán. Hát ez a jóindulat igazán megható. íme, megint bebizonyosodott, hogy az ipar sem á'lami, sem társadalmi támogatásra. nem számithat Magyarországon. Önmagában kell keresnie a segedelmet, mint ahogy megtalálta ezt sok más életrevaló vállalat. Ott van például a Gyulai Kpiött és Szövött Iparáru-gyár. A szkeptikusok megállhatnak e gyártelep fejlődését és haladását bizonyító beszédes adatok mellett. Ez a gyár önmagában lett nagygyá, mert önmagában kereste a boldogulás előfeltételeit, melyek nem maradhatnak sokáig titokban ott, ahol a vezetés és igazgatás gyakorlati emberek kezeiben összpontosul. A magyar iparoséletben van szívósság is, életrevalóság is. Csak a helyes utat, s az önbizalmat kell megtalálnunk. És ha ezt megtaláljuk, sem állami, sem társadalmi támogatásra nem lesz többé szükség. (BZ.) Néhány sor a békésvármegyei házi-ipar fejlesztéséhez. Sok esztendeje már, hogy a Békésmegyei házi-ipar fejlesztése érdekében gazdasági egyesületünk minden lehetőt elkövetet s most ujabban is elkövet. Felterjesztésére vármegyénk közönsége lelkesen karolta fel az eszmét, azt magáévá tette s ennek alapján maga a földmivelésügyi kormány is támogatását kilátásba helyezte. Maga a törvényhatóság a minden szépért s jóért lelkesülő alispánunk előterjesztésére egy házi-ipari bizottságot küldött ki kebeléből ennek vezetésére. Ez a bizottság első ülését a napokban tartotta Gyulán. A bizottság tagjai majdnem teljes számban jelentek meg az alispáni meghívásra az ülésen s megjelent maga a miniszteri megbízott Keller Gyula. Az alispán elnöklete s a miniszteri háziipari meghatalmazott igazán szakszerű vezetése mellett elhatároztatott a további lépések megtétele ugy a törvényhatóság, mint a íöldmivelés-ügyi miniszternél. A fő fő mozgató erő — a pénz — megszerzése, a szakoktatás, szóval a szervezés, minta paraszt-udvarok felállítása, értékesítő szövetkezetek szervezése, méhészet, fajbaromfi szétosztása, mind hathatós tényezője lesz annak, hogv a háziipar vármegyénkben fellendüljön. Igen helyesen határozatba ment alispánunk indítványára, hogy a nagyobb községekben helyi háziipari bizottság lesz alakítandó s a cél pedig a gazdasági ismétlő iskolák keretében lesz elérendő. Békéscsabán is a gazdasági ismétlő iskola szép eredményeket tud felmutatni annak lelkes vezetője s lelke3 tanerői által azonban csak a község erkölcsi s anyagi támogatásával. A háziipari oktatás' mi kívánni valót sem ltagy hátra,, a gyermekek örömmel tanulnfk s iga In szép fa-, káka-, csuhé-, cirok stb sül munkát állítanak elő. így halad la-: n<lassan a munka nemes célja felé A ma is meglévő háziipari foglalkozás azonban — mint téli kereseti forrás — s annak tovább fejlesztése lassan halad előre. Legfőbb akadálya mindenkor az volt, hogy e célra kevés volt a mozgató erő — a pénz. Mert felnőtteket megfelelő szakoktatásban részesiter' csak ugy volna célra vezető, ha tanulmányához anyagot kap s főleg ha tanulmányai közben eltöltött idejét megfizetik a "különben is nagyon szegény s erre rászorult embernek vagy nőnek, mert gazdagabb ember aligha fog háziipart tanulni. Tehát mindaddig, amig a felnőtt családapa és anya tanulmányi ideje alatt azt a pénzt meg nem kapja, amit különben is kereset volna, a felnőttek háziiparra való oktatása és szokBékésmegyei Közlöny tárcája. Ájtatosság. A jezsuiták templomába, Gyakran eljárok mostanába, Vasárnap este, hat óra fele. Köröttem hivők nyüzsgő serege. Ragyognak rám az oltárok, falak . , . Szószékre lép egy pocakos alak. Beszélni kezá. De nem figyelek rá. Haraggal néz rám, mintha monáaná : Téged nem érdekel, ml szép s ml jó: Ima, szentének, prédikáció . . . ? Ha szólna, mégis monáanám: Nem bizony ! szentséges Atyám. Mert míg beszél vagy Égbe száll az ének. Én folyton egy kis Rózsás ajkat nézek Vasárnap este mostanában, A jezsuiták templomában. . . . Kiss Ferenc A két malacIrta: Keviczky László. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tácája. Az egyik, a nagyobb, hat hónapos volt, a másik csupán négy azon a napon, a melynek reggelén Balog hentes és mészáros különféle késekkel megjelent minálunk, hogy előkészítse a disznótort. Ekkor már a nagyobb 97; a kisebb pedig 58 kilót nyomott. Ilyen arányban fejlődtek volna tovább is, ki tudja meddig, ha el nem jön a hentes, meg ha el nem fogyott volna a kukurica ? ! De az ő sorsuk is megvolt pecsételve még akkor, mikor bezártuk a hizlalóba, akkor Pál fordulóját emiitettük olyan j napnak, melyen vége szakad hizlalásnak — s azzal együtt a gondnak és sok apró kedvességnek is vége lesz. Mert ugy van az, hogy az ember megszokja ezeket a kedvesállatokat. Olyan módon nevelgeti, mintha megt karná mutatni a világnak, hogy lám, milyen eredményt lehet elérni, ha az ember utána néz ennek a jószágnak! Nálunk igazán jó dolga volt a két malacnak. A feleségem el nem mulasztotta volna, hogy végig ott ne legyen mellettök, mikor az édes kukuricát mohón csemcsegték. Beszélt hozzájuk, meg vakargatta őket és egészen elkényeztette, ugy hogy, ha véletlenül nem állhatott mellettök, mert vendégünk érkezett, akkor a malackák nyugtalankodtak ide-oda száguldva az udvaron s nem izlett nekik az áztatott tengeri. Még nevet is kaptak a cseléd leányoktól. A nagyobbat Pompásnak, a kisebbet Csirkésnek nevezték el. Mind a kettő rászolgált erre a nevezetre. Pompásan evett az első, mig a másik ugy vélekedett a csirkékről, hogy az nem csupa toll s erről több izben is akart meggyőződni, de hát a csirkének is volt esze, hogy el ne árulja, mi van a tolla alatt ? Egy napon érkeztek a mi ólunkba. Ajándékba kaptuk őket. Mikor az elsőt behozták a kocsiról az udvarba, ugy véltük, hogy az a kissebb ; de a kissebb csak azután hozódott s éktelenül visított, a mig le nem tették a szin alá. No de ilyen cseppség és olyan lárma! Nyilván attól tartott, hogy őt „gyenge malac pecsenye" cimen szánták valami étlapra. Pedig lám, hízónak szántuk őt s ebbe k azután belenyugodott . . . Miután a két malac ez ideig a tarlón csatangolt, nehezen ment a szabadságnak kórlátozása. Az. udvar nagyon k'csinynek bizonyult. Össze-viss:'a turkálták ; nem tudván elkénzelni, hogy ne találtassák benne valami-iéle gyökér ? Hát bizony nem olyanok most a papi udvarok, mint hajdanában. A magtárban ócska könyveken rágódnak az egerek, az istállóban pedig a fürdő kád telel a nyári veranda asztalával és székeivel egyetemben. A sok turkálásnak szomorú következménye lön. Egy napon a harangozó fenyegető tekintettel jött az udvarba; a kezében drót volt. A két malac semmi rosszat nem gyanítván turkált, mint közönségesen. A gonosz ember megragadva előbb a nagyobbat, leteperve a földre. Ez azt hivén, itt van már a végitélet, rémesen visított, mintha a másikat intené: — Menekülj — testvér! De az nem menekült. Sőt közelébe ment a gonosz férfiúnak és jól megráncigálta lobogós [alsó nadrágját, mire ez rá mordult. — Mindjárt rád kerül a sor — ne félj! Ugy is lett. A kicsi is drót karikát kapott az orrára, hogy legyen egyenlőség. Egy kicsit szomorkodtak, de a túrást abba hagyták s ugy vigyáztak az orrukra ez időtől fogva, mintha legalább is arany perecet őriznének testöknekeme hegyesebb végén. A nagy busulásnak tulajdonítjuk, hogy egy izben a kerítésnek egy korhadt deszkáját a nagyobb malaclhátulsó hegyes végével ledöfködte s az igy tá madt résen át bucíut mondva a kapufélfának, a két malac világgá ment. Temetésről jöttem haza, mikor újságolták a dolgot. — Oda vannak a „hizók". — Micsoda hizók ? — A két malac. Elszöktek. — Mikor ? Nem rég ? Hát majd csak megkerülnek. Nem doboltattátok ? — Ugyan hová gondolsz — mondja a feleség — ilyen hizók papéknál! kinevetnének. — Ej, hát hogy ne! Pénz az! De meg azután, minden nagy hizó kicsi volt előbb. Csak szaladjatok utána! Meg is került mind a kettő. Az egyházi tanyára meneküllek. Jóhiszemüleg tették, mert papi birtok, volt ezelőtt. A kerítést megreperálta a kurátor ur. Azon többé át nem búvik — nincs olyan malac! Ara a szökési kísérlet ismétlődéseit Sirolin EmeH a ttrlfjat <• a fctMIyt, KtiiHif tcti a kShBftft, Táladtat, éjjeli Izzadást Tüdobetegsegek, huruton, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..fioche" eredeti csomagolást. ,,'Roehe" Kapkató arvaal rendeletre a ryáfyíiertirakban. — Ára Uveienkint 4.— korona. F. Sloffmann-La ftsrhc Co. tíasel (Sííjc).