Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-10 / 3. szám

2 BfKÉSMEGTEi KÖZLÖNY tását kérje. A kormányhoz intézendő eliratát tegnap pártolás céljából meg­küldte Békésvármegye törvényhatósá­gának is. Hódmezővásárhely város ezzel kapcsolatban azt is kéri, hogy az oros­házai járásbirósági területet is csatolják a hódmezővásárhelyi törvényszéki ke­rülethez. Ilyenformán a hódmvásárhelyi törvényszékhez négy járásbirósági terü­let tartozna: a hódmvásárhelyi 62000 lélekkel a szentesi 20350 lélekkel, az orosházi 21385 lélekkel és a csongrádi 22659 lélekkel. Közérdeket képez tehát, hogy a szegedi törvényszék dec3ntrali­záltassék. A birói kart a gyulai és szegedi tör­vényszékektől való áthelyezés utján véli kinevezendőnek Hódmezővásárhely tör­vényhatósága s ezokból kimutatja azt, hogy ugy a szegedi, mint a gyulai tör­vényszékek előtt az ügyek száma évről­évre apadást tüntett föl, ami megint amellett bizonyit, hogy a lakosság az órási távolság miatt kerüli a törvény, székeket. A nagyfontosságú átirattal Békés­vármegye törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyülésefoglalkozik majd. Békésvármegye útprogramja. Nyilatkoztak a társtörvényható­ságok. Békésvármegye közúti programjával nem régen fglalkozott a törvényhatóság. E nagyszabású munka két közgyűlést is foglalkoztatott s az egyik ezek közül kizáróan csak az útprogram megállapí­tását foglalta tárgysorozatába. Ám e közgyűlések sem áilapitottták meg vég­legesen a közúti programot, amelynek legfontosabb kérdésein kivül a társtör­vényhatóságok területére nyúló utaknak kikövezóse ós rendbehozása is nagy szerepet játszott. A csongrád—szentesi útnak kiköve­zése tárgyában például Csongrád vár­megye törvényhatóságát is megkelletett keresni. Ez az ut, békésmegyei szaka­szában, már föl sem véve útprogra­munkba. A csongrádi rész azonban még kikövezetten. Vármegyénk törvényható­sági bizottsága megkereste tehát Cson­grád vármegyét, hogy a szentesi útnak Csongrádmegye területébe, a derókegy­házai határba eső és az újvárosi csárdá­tól Békésvármegye határát érintő ré­szét a törvényhatósági utak hálózatába vegye föl s kiépítését határozza el. A szomszédos törvényhatóság most vála­szolt vármegyénknek s válaszában azt mondja a szentesi alispán, hogy a kér­déses útszakasz fejlesztésének érdemi elintézését függőben tartja a társtör­vényhatóság mindaddig, mig a vármegye által az útépítések céljaira felhasználandó hitel megállapítva nincs. Ugyanekkor megkereste vármegyénk Jásznagykun-Szolnok megye törvényha­tóságát is. Ettől a szomszédos törvény­hatóságtól azt kérte Békésmegye tör­vényhatósági bizottsága, hogy a tisza— földvár—mesterszállás—öcsödi utkiága­zást, valamint a mesterszállás—szarvasi utszakait Bánkérén tul Békésvármegye határáig szintén kiépítse ós közuti-pro­gramjába fölvegye Jásznagykunmegye törvényhatósága nevében azt mondja most válaszában az alispán, hogy Jász­nagykun-vármegye törvényhatósági bi­zottsága a közúti program megállapítása­kor a kiépítendő utak közé a mester­szállási utat fölvette ugyan, de a S t é r i irányban. Ez ellen hat felebbezés adott be s a felebbezők mind azt kérik, hogy azutbékósmegyei irányban épitessék ki. A szarvasi utat azon­ban csak Bánkéréig építtetik ki, mert Jásznagykún megye ugy értesült, hogy a Körösfolyón nemsokára fölépül az uj vasúti híd, amely a közforgalom lebo­nyolítására is használható lesz. Biharvármegyótől azt kérte a tör­vényhatósági bizottság, hogy a bajomi utat Nagyrábótól kezdődően Békésvár­megye határáig vegye föl útprogram­jába s hogy a Fekete-Körös fahidjának vashiddá való átalakítási költségeinek fele részét viselje. Ezzel egyidejűleg felhívta Biharmegye figyelmét megyénk törvényhatósági bizottsága arra is, hogy egy régibb keletű megállapodás értel­mében Békésvármegye már kiköveztette a sarkadi útnak Bókósmegye területébe nyúló részét, de a szomszédos törvény­hatóság még nem tett eleget ennek a megállapodásnak. Bihar vármegye azt irja válaszában, hogy a bajomi útnak Füzesgyarmat községig terjedő része már föl van véve az útprogramba. A gyula­sarkadi-ut kikövezését pedig két évvel ezelőtt határozták el s a munkálatokhoz nemsokára hozzá is fognak. Végre a fa­híd átalakításának kérdését függőben tartják a sarkadi ut kiépítéséig. De en­nek a pontnak teljesítése elől sem zár­kóznak el, ha kilátásuk nyílik arra, hogy a munkálatokat az országos beruházási alapból fedezhetik. Fanasz a békési tisztviselők ellen. Beszédes akták a vármegyén. „Gorombáskodnak" a hivatalban. Békés község ujabban sokat szere­pel. Mióta a tisztviselők fizetósrendezés iránt benyújtott kérésének tragikomikus sorsa eldűlt, napirenden vannak azok a kérdések, amelyek nem speciálisan bé­kési ügyek többé. S mióta ezt a kérést egy bölcs indokolással ellátott irat meg­felebbezte, azóta azt a következtetést olvassuk ki az elibénk kerülő esetek­ből, hogy Békés község tiszt­viselői kara ellen rendsze­res és szívós hajsza indult meg. Lehet, hogy csalódunk. De ha csalódunk, akkor a látszat is fedi a megbízhatóságáról közszájon forgó pél­dabeszédet. Legújabban az a panasz merült föl Békés község tisztviselői ellen, hogy durván, gorombán bánnak a munkás­emberekkel. Semmi felvilágosítást nem adnak az ügyes-bajos dolgokkal beko­pogtató adófizetőnek. Sőt nemcsak nem adnak, de egyenesen ki is utasítják őt hivatalos termeikből. Mindezt a panaszt abban a följelen­tésben mondják el Nagy Sándor és negyven társa, amely tegnap érkezett az alispáni hivatalhoz. A panaszos be­advány szokatlanul hízelgő formában emeli ki a főszolgabirósági ós megyei tisztviselők viselkedését Békés község tisztviselőinek viselkedésével ^szemben. Gyanús ez a forma, mert ugy tüuik föl előttünk, mintha visszaemlékeznénk, ha nem is mindenben ezzel analóg esetre, de egy esetre, amelyből kiviláglani látszott az, hogy „bébó"-szobákba illő igen-igen naiv furfanggal igyekezett a vádlott bűnösnek föltüntetni vádlóját, mig jómaga a fehér bárányok ártatlan­ságának bőrébe bujt. Békés község tisztviselői karát is­merjük. Alkalmunk volt nem egy izben meggyőződést szerezni arról is, hogy ez a tisztviselői kar, a község polgárai­val való érintkezésében azt a hangot t ° és azt a modort használja, melyet a hivatásuk magaslatán álló tisztviselők használnak községeiknek fenntartó ele­meivel szemben. Sőt épp egy munkás­eset alkalmával nyilt erre alkalmunk Érthetetlen tehát, hogy miért változott volua meg olyan hirtelen ez a tisztvi­selői kar. Sokkal érthetetlenebb ez, mint az a viselkedés, melyet a föld népe, bizonyos idő óta, Békés község­nek nadrágot viselő hivatalnokai iránt tanusit. Nagy Gábornak és negyben társá­nak beadványát áttette az alispán P o­p o v i t s Szilveszter főszolgabíróhoz A tónyátlás teljes kideritéseig nem fűz­zük tovább a kommentárokat. De fenn­tartjuk magunknak a jogot, hogy hozzá­szóljunk még ehhez az esethez, ha az eljárás befejezést nyer. Vagy pedig egy férjnek két nőjének lenni, Polgár-házassággal most igy lehet élni, Negyvenkét év óta hogy ezt mindig tárják. Akár férj, akár nő, kik egymást utálják, A hüt aranyláncát most kettőbe vágják, Ezt bizony barátim éppen jól gondolták, A becses nagy urak, hogy törvénybe hozták, Bé van a koronás országunk keritve. Nincsen a magyarnak benne ellensége, Minden nemzet avul (?) a magyar törvénnyel, Összkötést tettek a testvériségre : Polgári házasság szépen összekötte." Madaras Ádám bá pedig, aki cse­resznye-éréskor künn tanyazott a Ká­polnás hegyoldali cseresznyésében, ver­sekben siratta el a leparittyázott sárga­rigót és más bogyókedvelő szárnyasokat, melyeket kénytelen volt torkosságuk miatt elpusztítani. Mikor aztán minket belsőemberekül ünneptes rigmusokban meghívott a cseresznye szüretére, fel­olvasta nekünk költői termékeit. Habár az élet prózája arra bírta, hogy inkább a cseresznyét marassza meg, mint a madarat, dalban áldozott a kedves állatok emlékének. Ugy terem ott a dal, minta gomba. De az uj termék nem szorítja ki a régie­ket : hősi ének, ballada, románc, rege, mese, szerelmi dal felváltva zeng ott abban a XVI-ik századbeli besavanyított faluban. — S ha ezekbe beleuntak, ott a találósmese, amiknek megfejtésére ugyan benszülötti ész és logika szüksé­geltetik, mert pl. ki a ménkű találná ki, hogy: máró-maróka kél fitty kalóka, négy lebedánc s egy derenduca" nem egyébb, mint a macska! mindazáltal ez is fűszerezi ott a szellemi életet. Bizonyos velükszületett kézségnél fogva az ilyeneket ők kitalálják. „Zöld ileme, zöld réce, tojik négyet, kőt kilencet s avval nevel negyvenné­gyet, — szerintük a napnál világosabb, hogy nem lehet más, mint: ugorka! S igy tovább. Zene készségük áll egy szapulókádra hegyezett ütött-kopott tenyeremnyi cim­balomból, egy „klánétás"-ból, egy három húros prímásból, meg egy bőgősből. A prímást sokszor csak a „klánétás" helyettesíti De olyan istenigazában ki­friktázzák a székely csürdöngölőt, hogy nincs az a városi banda, mely utánna tudná csinálni. Hanem aztán járja is a négy toborzós székely, hogy gyönyörű­ség rájok nézni. Ez a tánc a hamisítat­lan ősköltészet. Csupa rithmus, hév, erő. Minden képzeletet felülmúlóan szép. Egyszer a konyhában valami helyre szép nótát zengő cselédemhez járulok s kérem, tanítson meg engem arra a nó­tára, El is kezdi dúdolni, de csak a dallamát, a szavát elhallgatta. Mikor aztán megtanultam, papirt vittem ki, hogy mondja már most tol­lam alá a szavát is. Erre aztán gúnyo­san kikacagott: „Hát a tekintetes asz­szony okos fejérnép létére nem tud reja tanálni?" Szánakozva mórt végig Juci s mint az alamizsnát mondta tollam alá a nótát : „Egy küs lijány rezet lopott égy este, Réz sarkantyút csináltatott belőle. A', de szépen csengett-pengett szombaton este, Mikor a babáját béeresztette." Ebben a darab ős-Magyarországban aztán, ahol minden nagyon olcsó volt, még a művészeteket is ingyen-élve­zetül kínálták, — ahol a törökbuzás földemet Madaras komám ingyen fel­szántotta, a fámat levágták, a tollamat megfosztották kalóka fejében ; ahol a földnek minden terményéből, a fának minden bimbójából dézsmát hordtak nekem a jó emberek, még a kisüstön főzött szilvapálinkájokból s káposztalapi­ban sült cipókából is kóstolót hoztak, a vadászok vadat, a halászó és rákászó cigányok halat, rákot; az ablakuk alatt elsőnek nyiló virágjukból nekem kötöt­I tek bokrétát, ahol az osztovátára fel­! vetett dörgölőkből egy-kettő ró­! szemre szövődött s még Bucsumánnó is nekünk hozta az első pisztirici gom­bát : hát szörnyen elmódosodtunk. Nem tudtuk a 400 forintunkat elköl­teni, mert nem volt, hol. A falu boltjában pálinkán, gyufán, dohányon, són és sárkefén kivül csak éppen istirangot árultak. Erre pedig nem ácsingóztunk. Ha harmadik, negyedik faluba fu­varost fogadtunk, mesés olcsó árért vitt el a székely. Igaz, hogy ki is borított, de legalább nem taksálta. De az elmódosodásunknak lett egy igen kellemetlen következménye. Elhíztunk. De hát hogy is ne, mikor három kövér disznót öltünk telenkint. Aprójó­szágunk volt dögivei. Bivalytejes kávét hörpöltűnk, pompás forrásvizet ittunk ós sokat kacagtunk. A szegény nép pedig igen sagáron élt, de amije volt, azt olcsón vesztegette, mert nem volt aki megvegye kívülünk s valósággal beleélte magát abba a jobbágy-felfogásba, hogy minden jót az uraknak kell megenni. Ebben is az ősmagyar világot éltük azon a besava­nyított ősi szálláson, Mikor már igy akarva — nem akarva, túlságosan m g zedtük magunkat, azon tűnődtünk, hogvan tudjunk lesová­nyodni. Sok mindent elpróbáltunk gya­loglástól a Kueip kúrán át, le az ecet­ivásig. Semmi sem használt. Egyszer aztán találékony református papunk azt javallatta, hogy valami radikálisabb ön­kinzást találjunk ki s mérjünk magunkra pl. beszéljünk versben! Aki prózát mer akár előszóval, akár Írásban gyártani, bírságot fizet. Igy törtónt aztán, hogy ebben az Ős-Magyarországban mi fellendítettük a műköltészetet ós költői iskolát alapítot­tunk. De az irodalomtörténet tanúságá­val ellentétben nem a költészet miatt voltunk ösztövérek, hanem azért költöt­tünk, hogy soványokká legyünk. — Ami mjvelődós történeti unikum. A vasárná népgyűlés. Pető Sándc dr, Békéscsaba or­szággyűlési képvílője, a szombat dél­utáni személyvontai érkezett meg vá­lasztói közé. A pajztpárt bálján töltötte a szombati estét, isárnap pedig részt vett a kispiactériiépgyülésen. A der­mesztő hideg dara is összesereglett vagy 1500 ember.,- nagyobbrészt Pető választói és termc.etesen nagy érdek­lődéssé! hallgatták képviselő beszédét. Általánosan jól ett benne a nyugodt konciliáns hang. Tanulhatna ptvezórótől Áchim L. András, aki vasánp megmutatta, hogy féktelen szájaskodán most sem tud uralkodni s beszécben az ellenpártiakra teljesen indokolatnul megint olyan ki­rohanást rendezet amely az ellenőrző hatóság képviseleben jelenlevő D e b­r e c z e n y Lajos \ szolgabírót közbe­lépésre kényszeritle. A gyűlést D a i b o s János nyitotta meg s a megjelen polgárság nevében lelkes szavakkal kaöntötte a város sze­retett képviselőjót, 5 e t ő Sándort és a megjelent vendéget. Majd Áchim,. András beszélt s a kisemberek nevé'sn üdvözölte a kép­viselőt. Sajnálattal átta, hogy a szom­bati fogadtatásnál ; elöljáróság hiány­zott. Erős szavakkatámadta a kaszinót, amiért a szombati )rasztbál alkalmával elzárták a kaszimak más bálaknái nyttva levő termeit Pető Sándor dr. beszélt ezután folytonos helyesléiktől, éljenzésektől kisérve. Sajnálattallátta ő is, hogy a hiv talos közegek ím voltak ott a fo­gadtatásnál és külö ben sem keresik a véle való együttmtödést, pedig ő az egész népnek, Csáb egész polgárságá­nak a képviselője, ím is egyes csopor­tokért, de az egész épért küzd és min­denkinek rendelkösére áll. Együtt megy az elöljárókká a nép érdekében, de ha kell, megy nkülük, egyedül is. Nem bánja, hogy a taszinót nem nyi­tották meg előtte, lohse vágytam '— úgymond - a kasziók termeibe, min­dig csak azt óhajtdam, hogy a nép szive nyiljék meg eittein. Nem mond beszámolót, nem isazért jött el, csak érintkezni, beszélni akar választóival, mert azt tartja, hogyiz ilyen személyes kontaktus a leghelyesbb és legbiztosabb ut arra, hogy megérlék egymást, hogy megtudja a város lvánságát, óhaját, segítsen a polgársáj ügyén, baján. A megválasztása őta elttt két hónapi mű­ködéséről szólott azutn. Mihelyt igazolt képviselő lett, a k^rekedelmf költség­vetés kapcsán felszólt a Házban, s a munka szabadsá^ánaka munkásság sza­bad szervezkedéséne szükségességét hangoztatta. Nem a sa-ájktörvónyek te­relik majd helyes mierba a mostani szociális mozgalmakathanem a munka­adó ós a munkás kölcsnös bizalma, köl­csönös megbecsülése, * tekintetben pe­dig ipari és mezőgazdsági munka kö­zött elvála ztó vonalathuzni lehetetlen. Mindkét részről lhetőleg kerülni kell az ellentétek kiólsitósét, az erős azonban erejét a gyöne gyámolitására ós ne letörésére, elpuszlására használja. Ezeket az elveket hangztatta a Házban, ezt vallja most is ós ha a rövid idő folytán — hisz alig kó hónapja képvi­selő - nincs is másról bszámolni valója, a jövő munkájában sei lesz a népnek olyan jogos törekvést igaz eszméje, amely ott ne találná őiaz érte küzdők között. Éljenzés követte aielyeslő közbe­szólásokkal kisárt beszéet, ékes bizony­ságául annak, hogy laet valaki radi­kális is, hirdethet szocális reformokat, helyeselhet szociális órekvéseket ós mégsem kell az ellenvéleményen levő­ket agyondorongolni. A gyűlésen szintén elenlevő Zsi­linszky Endrét kiváták azután hal­lani, aki azonban nem észéit/ B r ó d y Ernő dr országgyűlési képviselő a demokrata )árt vezérének, Y á z s o nyi Vilmos dnak üdvözletét adta át. Majd a hatalms tömeg Pető képviselő éltetésével nyigodtan, rend? ben eloszlott. Megrágalmazott bikésmegyei szolgabíró. A „Világszabadság"kirohanása. Sajtópört — irak! Jellemző a szociális jszmék lobogó­jával küzdő újságokra sjellenző a szo­ciális eszmékkel foglalk",ó kiskorúakra is az, hogy mig ők utca razeologiájuk-

Next

/
Thumbnails
Contents