Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám
1907-01-10 / 3. szám
2 BfKÉSMEGTEi KÖZLÖNY tását kérje. A kormányhoz intézendő eliratát tegnap pártolás céljából megküldte Békésvármegye törvényhatóságának is. Hódmezővásárhely város ezzel kapcsolatban azt is kéri, hogy az orosházai járásbirósági területet is csatolják a hódmezővásárhelyi törvényszéki kerülethez. Ilyenformán a hódmvásárhelyi törvényszékhez négy járásbirósági terület tartozna: a hódmvásárhelyi 62000 lélekkel a szentesi 20350 lélekkel, az orosházi 21385 lélekkel és a csongrádi 22659 lélekkel. Közérdeket képez tehát, hogy a szegedi törvényszék dec3ntralizáltassék. A birói kart a gyulai és szegedi törvényszékektől való áthelyezés utján véli kinevezendőnek Hódmezővásárhely törvényhatósága s ezokból kimutatja azt, hogy ugy a szegedi, mint a gyulai törvényszékek előtt az ügyek száma évrőlévre apadást tüntett föl, ami megint amellett bizonyit, hogy a lakosság az órási távolság miatt kerüli a törvény, székeket. A nagyfontosságú átirattal Békésvármegye törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyülésefoglalkozik majd. Békésvármegye útprogramja. Nyilatkoztak a társtörvényhatóságok. Békésvármegye közúti programjával nem régen fglalkozott a törvényhatóság. E nagyszabású munka két közgyűlést is foglalkoztatott s az egyik ezek közül kizáróan csak az útprogram megállapítását foglalta tárgysorozatába. Ám e közgyűlések sem áilapitottták meg véglegesen a közúti programot, amelynek legfontosabb kérdésein kivül a társtörvényhatóságok területére nyúló utaknak kikövezóse ós rendbehozása is nagy szerepet játszott. A csongrád—szentesi útnak kikövezése tárgyában például Csongrád vármegye törvényhatóságát is megkelletett keresni. Ez az ut, békésmegyei szakaszában, már föl sem véve útprogramunkba. A csongrádi rész azonban még kikövezetten. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága megkereste tehát Csongrád vármegyét, hogy a szentesi útnak Csongrádmegye területébe, a derókegyházai határba eső és az újvárosi csárdától Békésvármegye határát érintő részét a törvényhatósági utak hálózatába vegye föl s kiépítését határozza el. A szomszédos törvényhatóság most válaszolt vármegyénknek s válaszában azt mondja a szentesi alispán, hogy a kérdéses útszakasz fejlesztésének érdemi elintézését függőben tartja a társtörvényhatóság mindaddig, mig a vármegye által az útépítések céljaira felhasználandó hitel megállapítva nincs. Ugyanekkor megkereste vármegyénk Jásznagykun-Szolnok megye törvényhatóságát is. Ettől a szomszédos törvényhatóságtól azt kérte Békésmegye törvényhatósági bizottsága, hogy a tisza— földvár—mesterszállás—öcsödi utkiágazást, valamint a mesterszállás—szarvasi utszakait Bánkérén tul Békésvármegye határáig szintén kiépítse ós közuti-programjába fölvegye Jásznagykunmegye törvényhatósága nevében azt mondja most válaszában az alispán, hogy Jásznagykun-vármegye törvényhatósági bizottsága a közúti program megállapításakor a kiépítendő utak közé a mesterszállási utat fölvette ugyan, de a S t é r i irányban. Ez ellen hat felebbezés adott be s a felebbezők mind azt kérik, hogy azutbékósmegyei irányban épitessék ki. A szarvasi utat azonban csak Bánkéréig építtetik ki, mert Jásznagykún megye ugy értesült, hogy a Körösfolyón nemsokára fölépül az uj vasúti híd, amely a közforgalom lebonyolítására is használható lesz. Biharvármegyótől azt kérte a törvényhatósági bizottság, hogy a bajomi utat Nagyrábótól kezdődően Békésvármegye határáig vegye föl útprogramjába s hogy a Fekete-Körös fahidjának vashiddá való átalakítási költségeinek fele részét viselje. Ezzel egyidejűleg felhívta Biharmegye figyelmét megyénk törvényhatósági bizottsága arra is, hogy egy régibb keletű megállapodás értelmében Békésvármegye már kiköveztette a sarkadi útnak Bókósmegye területébe nyúló részét, de a szomszédos törvényhatóság még nem tett eleget ennek a megállapodásnak. Bihar vármegye azt irja válaszában, hogy a bajomi útnak Füzesgyarmat községig terjedő része már föl van véve az útprogramba. A gyulasarkadi-ut kikövezését pedig két évvel ezelőtt határozták el s a munkálatokhoz nemsokára hozzá is fognak. Végre a fahíd átalakításának kérdését függőben tartják a sarkadi ut kiépítéséig. De ennek a pontnak teljesítése elől sem zárkóznak el, ha kilátásuk nyílik arra, hogy a munkálatokat az országos beruházási alapból fedezhetik. Fanasz a békési tisztviselők ellen. Beszédes akták a vármegyén. „Gorombáskodnak" a hivatalban. Békés község ujabban sokat szerepel. Mióta a tisztviselők fizetósrendezés iránt benyújtott kérésének tragikomikus sorsa eldűlt, napirenden vannak azok a kérdések, amelyek nem speciálisan békési ügyek többé. S mióta ezt a kérést egy bölcs indokolással ellátott irat megfelebbezte, azóta azt a következtetést olvassuk ki az elibénk kerülő esetekből, hogy Békés község tisztviselői kara ellen rendszeres és szívós hajsza indult meg. Lehet, hogy csalódunk. De ha csalódunk, akkor a látszat is fedi a megbízhatóságáról közszájon forgó példabeszédet. Legújabban az a panasz merült föl Békés község tisztviselői ellen, hogy durván, gorombán bánnak a munkásemberekkel. Semmi felvilágosítást nem adnak az ügyes-bajos dolgokkal bekopogtató adófizetőnek. Sőt nemcsak nem adnak, de egyenesen ki is utasítják őt hivatalos termeikből. Mindezt a panaszt abban a följelentésben mondják el Nagy Sándor és negyven társa, amely tegnap érkezett az alispáni hivatalhoz. A panaszos beadvány szokatlanul hízelgő formában emeli ki a főszolgabirósági ós megyei tisztviselők viselkedését Békés község tisztviselőinek viselkedésével ^szemben. Gyanús ez a forma, mert ugy tüuik föl előttünk, mintha visszaemlékeznénk, ha nem is mindenben ezzel analóg esetre, de egy esetre, amelyből kiviláglani látszott az, hogy „bébó"-szobákba illő igen-igen naiv furfanggal igyekezett a vádlott bűnösnek föltüntetni vádlóját, mig jómaga a fehér bárányok ártatlanságának bőrébe bujt. Békés község tisztviselői karát ismerjük. Alkalmunk volt nem egy izben meggyőződést szerezni arról is, hogy ez a tisztviselői kar, a község polgáraival való érintkezésében azt a hangot t ° és azt a modort használja, melyet a hivatásuk magaslatán álló tisztviselők használnak községeiknek fenntartó elemeivel szemben. Sőt épp egy munkáseset alkalmával nyilt erre alkalmunk Érthetetlen tehát, hogy miért változott volua meg olyan hirtelen ez a tisztviselői kar. Sokkal érthetetlenebb ez, mint az a viselkedés, melyet a föld népe, bizonyos idő óta, Békés községnek nadrágot viselő hivatalnokai iránt tanusit. Nagy Gábornak és negyben társának beadványát áttette az alispán P op o v i t s Szilveszter főszolgabíróhoz A tónyátlás teljes kideritéseig nem fűzzük tovább a kommentárokat. De fenntartjuk magunknak a jogot, hogy hozzászóljunk még ehhez az esethez, ha az eljárás befejezést nyer. Vagy pedig egy férjnek két nőjének lenni, Polgár-házassággal most igy lehet élni, Negyvenkét év óta hogy ezt mindig tárják. Akár férj, akár nő, kik egymást utálják, A hüt aranyláncát most kettőbe vágják, Ezt bizony barátim éppen jól gondolták, A becses nagy urak, hogy törvénybe hozták, Bé van a koronás országunk keritve. Nincsen a magyarnak benne ellensége, Minden nemzet avul (?) a magyar törvénnyel, Összkötést tettek a testvériségre : Polgári házasság szépen összekötte." Madaras Ádám bá pedig, aki cseresznye-éréskor künn tanyazott a Kápolnás hegyoldali cseresznyésében, versekben siratta el a leparittyázott sárgarigót és más bogyókedvelő szárnyasokat, melyeket kénytelen volt torkosságuk miatt elpusztítani. Mikor aztán minket belsőemberekül ünneptes rigmusokban meghívott a cseresznye szüretére, felolvasta nekünk költői termékeit. Habár az élet prózája arra bírta, hogy inkább a cseresznyét marassza meg, mint a madarat, dalban áldozott a kedves állatok emlékének. Ugy terem ott a dal, minta gomba. De az uj termék nem szorítja ki a régieket : hősi ének, ballada, románc, rege, mese, szerelmi dal felváltva zeng ott abban a XVI-ik századbeli besavanyított faluban. — S ha ezekbe beleuntak, ott a találósmese, amiknek megfejtésére ugyan benszülötti ész és logika szükségeltetik, mert pl. ki a ménkű találná ki, hogy: máró-maróka kél fitty kalóka, négy lebedánc s egy derenduca" nem egyébb, mint a macska! mindazáltal ez is fűszerezi ott a szellemi életet. Bizonyos velükszületett kézségnél fogva az ilyeneket ők kitalálják. „Zöld ileme, zöld réce, tojik négyet, kőt kilencet s avval nevel negyvennégyet, — szerintük a napnál világosabb, hogy nem lehet más, mint: ugorka! S igy tovább. Zene készségük áll egy szapulókádra hegyezett ütött-kopott tenyeremnyi cimbalomból, egy „klánétás"-ból, egy három húros prímásból, meg egy bőgősből. A prímást sokszor csak a „klánétás" helyettesíti De olyan istenigazában kifriktázzák a székely csürdöngölőt, hogy nincs az a városi banda, mely utánna tudná csinálni. Hanem aztán járja is a négy toborzós székely, hogy gyönyörűség rájok nézni. Ez a tánc a hamisítatlan ősköltészet. Csupa rithmus, hév, erő. Minden képzeletet felülmúlóan szép. Egyszer a konyhában valami helyre szép nótát zengő cselédemhez járulok s kérem, tanítson meg engem arra a nótára, El is kezdi dúdolni, de csak a dallamát, a szavát elhallgatta. Mikor aztán megtanultam, papirt vittem ki, hogy mondja már most tollam alá a szavát is. Erre aztán gúnyosan kikacagott: „Hát a tekintetes aszszony okos fejérnép létére nem tud reja tanálni?" Szánakozva mórt végig Juci s mint az alamizsnát mondta tollam alá a nótát : „Egy küs lijány rezet lopott égy este, Réz sarkantyút csináltatott belőle. A', de szépen csengett-pengett szombaton este, Mikor a babáját béeresztette." Ebben a darab ős-Magyarországban aztán, ahol minden nagyon olcsó volt, még a művészeteket is ingyen-élvezetül kínálták, — ahol a törökbuzás földemet Madaras komám ingyen felszántotta, a fámat levágták, a tollamat megfosztották kalóka fejében ; ahol a földnek minden terményéből, a fának minden bimbójából dézsmát hordtak nekem a jó emberek, még a kisüstön főzött szilvapálinkájokból s káposztalapiban sült cipókából is kóstolót hoztak, a vadászok vadat, a halászó és rákászó cigányok halat, rákot; az ablakuk alatt elsőnek nyiló virágjukból nekem kötötI tek bokrétát, ahol az osztovátára fel! vetett dörgölőkből egy-kettő ró! szemre szövődött s még Bucsumánnó is nekünk hozta az első pisztirici gombát : hát szörnyen elmódosodtunk. Nem tudtuk a 400 forintunkat elkölteni, mert nem volt, hol. A falu boltjában pálinkán, gyufán, dohányon, són és sárkefén kivül csak éppen istirangot árultak. Erre pedig nem ácsingóztunk. Ha harmadik, negyedik faluba fuvarost fogadtunk, mesés olcsó árért vitt el a székely. Igaz, hogy ki is borított, de legalább nem taksálta. De az elmódosodásunknak lett egy igen kellemetlen következménye. Elhíztunk. De hát hogy is ne, mikor három kövér disznót öltünk telenkint. Aprójószágunk volt dögivei. Bivalytejes kávét hörpöltűnk, pompás forrásvizet ittunk ós sokat kacagtunk. A szegény nép pedig igen sagáron élt, de amije volt, azt olcsón vesztegette, mert nem volt aki megvegye kívülünk s valósággal beleélte magát abba a jobbágy-felfogásba, hogy minden jót az uraknak kell megenni. Ebben is az ősmagyar világot éltük azon a besavanyított ősi szálláson, Mikor már igy akarva — nem akarva, túlságosan m g zedtük magunkat, azon tűnődtünk, hogvan tudjunk lesoványodni. Sok mindent elpróbáltunk gyaloglástól a Kueip kúrán át, le az ecetivásig. Semmi sem használt. Egyszer aztán találékony református papunk azt javallatta, hogy valami radikálisabb önkinzást találjunk ki s mérjünk magunkra pl. beszéljünk versben! Aki prózát mer akár előszóval, akár Írásban gyártani, bírságot fizet. Igy törtónt aztán, hogy ebben az Ős-Magyarországban mi fellendítettük a műköltészetet ós költői iskolát alapítottunk. De az irodalomtörténet tanúságával ellentétben nem a költészet miatt voltunk ösztövérek, hanem azért költöttünk, hogy soványokká legyünk. — Ami mjvelődós történeti unikum. A vasárná népgyűlés. Pető Sándc dr, Békéscsaba országgyűlési képvílője, a szombat délutáni személyvontai érkezett meg választói közé. A pajztpárt bálján töltötte a szombati estét, isárnap pedig részt vett a kispiactériiépgyülésen. A dermesztő hideg dara is összesereglett vagy 1500 ember.,- nagyobbrészt Pető választói és termc.etesen nagy érdeklődéssé! hallgatták képviselő beszédét. Általánosan jól ett benne a nyugodt konciliáns hang. Tanulhatna ptvezórótől Áchim L. András, aki vasánp megmutatta, hogy féktelen szájaskodán most sem tud uralkodni s beszécben az ellenpártiakra teljesen indokolatnul megint olyan kirohanást rendezet amely az ellenőrző hatóság képviseleben jelenlevő D e br e c z e n y Lajos \ szolgabírót közbelépésre kényszeritle. A gyűlést D a i b o s János nyitotta meg s a megjelen polgárság nevében lelkes szavakkal kaöntötte a város szeretett képviselőjót, 5 e t ő Sándort és a megjelent vendéget. Majd Áchim,. András beszélt s a kisemberek nevé'sn üdvözölte a képviselőt. Sajnálattal átta, hogy a szombati fogadtatásnál ; elöljáróság hiányzott. Erős szavakkatámadta a kaszinót, amiért a szombati )rasztbál alkalmával elzárták a kaszimak más bálaknái nyttva levő termeit Pető Sándor dr. beszélt ezután folytonos helyesléiktől, éljenzésektől kisérve. Sajnálattallátta ő is, hogy a hiv talos közegek ím voltak ott a fogadtatásnál és külö ben sem keresik a véle való együttmtödést, pedig ő az egész népnek, Csáb egész polgárságának a képviselője, ím is egyes csoportokért, de az egész épért küzd és mindenkinek rendelkösére áll. Együtt megy az elöljárókká a nép érdekében, de ha kell, megy nkülük, egyedül is. Nem bánja, hogy a taszinót nem nyitották meg előtte, lohse vágytam '— úgymond - a kasziók termeibe, mindig csak azt óhajtdam, hogy a nép szive nyiljék meg eittein. Nem mond beszámolót, nem isazért jött el, csak érintkezni, beszélni akar választóival, mert azt tartja, hogyiz ilyen személyes kontaktus a leghelyesbb és legbiztosabb ut arra, hogy megérlék egymást, hogy megtudja a város lvánságát, óhaját, segítsen a polgársáj ügyén, baján. A megválasztása őta elttt két hónapi működéséről szólott azutn. Mihelyt igazolt képviselő lett, a k^rekedelmf költségvetés kapcsán felszólt a Házban, s a munka szabadsá^ánaka munkásság szabad szervezkedéséne szükségességét hangoztatta. Nem a sa-ájktörvónyek terelik majd helyes mierba a mostani szociális mozgalmakathanem a munkaadó ós a munkás kölcsnös bizalma, kölcsönös megbecsülése, * tekintetben pedig ipari és mezőgazdsági munka között elvála ztó vonalathuzni lehetetlen. Mindkét részről lhetőleg kerülni kell az ellentétek kiólsitósét, az erős azonban erejét a gyöne gyámolitására ós ne letörésére, elpuszlására használja. Ezeket az elveket hangztatta a Házban, ezt vallja most is ós ha a rövid idő folytán — hisz alig kó hónapja képviselő - nincs is másról bszámolni valója, a jövő munkájában sei lesz a népnek olyan jogos törekvést igaz eszméje, amely ott ne találná őiaz érte küzdők között. Éljenzés követte aielyeslő közbeszólásokkal kisárt beszéet, ékes bizonyságául annak, hogy laet valaki radikális is, hirdethet szocális reformokat, helyeselhet szociális órekvéseket ós mégsem kell az ellenvéleményen levőket agyondorongolni. A gyűlésen szintén elenlevő Zsilinszky Endrét kiváták azután hallani, aki azonban nem észéit/ B r ó d y Ernő dr országgyűlési képviselő a demokrata )árt vezérének, Y á z s o nyi Vilmos dnak üdvözletét adta át. Majd a hatalms tömeg Pető képviselő éltetésével nyigodtan, rend? ben eloszlott. Megrágalmazott bikésmegyei szolgabíró. A „Világszabadság"kirohanása. Sajtópört — irak! Jellemző a szociális jszmék lobogójával küzdő újságokra sjellenző a szociális eszmékkel foglalk",ó kiskorúakra is az, hogy mig ők utca razeologiájuk-