Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-09 / 67. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 67-ik szám. Csütörtök, augusztus 9. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: I Laptulajdonos: Dr. SATLERVILMOS PALATÍNUS JÓZSEF SZIHELSZK7 JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az iparosok és a szocializmus. A föld a maga munkásainak biztosítja a munkát. De óriási munkásanyag marad, mely a föld mivelésénél már nem kaphat munkát. Ennek az ipar ad foglalkozást. Azonban e munka egyenletes mennyiségét biztosítani kell. Erre egy külön foglalkozási ág van hivatva: a kereskedés. A kereskedelem dolga kikeresni a legcélszerűbb nyers anyagot, azt a legjobb időben és legolcsóbb módon az az ipar keze alá adni, másrészt a világ minden részéről kifürkészni a fogyasztót, a vásárlót s azt akkor, amikor legszükségesebb, ajtajához állítani a termelő iparnak. Ha végigfutunk ezeken az adatokon, látjuk a természet által örökül adott óriási nyugvó tőkét, látjuk az élő munkaerőben kifejeződő nagy nemzeti kincset s előttünk áll annak szükségessége, hogy mindez a rengeteg érték csak a munka révén hozhatja meg gyümölcsét és csak e révén menthető meg az elpusztulástól is. Egész nagyságában áll előttünk tehát mind a három nemzeti gazdasági munkaág szerepe s lehetetlenség másként eredményes nemzeti gazdasági munkát elképzelnünk, mint ugy, hogy a földnek termőereje, az ipar feldolgozó munkája s a kereskedelem pénzre váltó tevékenysége teljes összhangban folyjon. Ezt tanitja a történelem is. Azok a nemzetek, melyek dolgoztak, melyek az eleven munkaerőben rejlő vagyont a körülményekhez alkalmazkodva értékesíteni tudták: gazdagok lettek. Azok a nemzetek, melyek a nemzetfoglalkoztató munkát elhanyagolták, ha egyébként a világ kincsét, aranyát, gyémántját és termékét összeharácsolták is — elpusztultak. Akik a földmivelés mellett maradtak meg, azokat túlszárnyalták ama nemzetek, melyek kellő időben az iparra is áttértek, ezeket viszont azok, akik iparuknak szárnyat tudnak teremteni a kereskedéssel. I Körülbelül igy áll a szociális gonI dolkozás előtt a nemzeti vagyon és a I nemzeti gazdasági munka kérdése. Ami pedig a kezelést illeti, a szocializmus abban a felfogásban van, hogy a természet javai nem egyes emberek magántulajdonát, hanem az emberiség közvagyonát képezik s azok az emberiség javára legigazságosabban és leggazdaságosabban az állam által űzött kollektív gazdálkodással kezelhetők. Ez maga után vonná a többi termelésnek, tehát az iparinak is, valamint a javak szétosztását végző kereskedésnek is közkézbe, közhaszonba való vételét. Ezt mi, akik a polgári társadalom jogkörének gondolkozásában élünk, megmosolyogjuk és utópiának tartjuk. De nem zárkózhatunk el bizonyos titkos szorongásoktól s a képzelet ama játékától, mely az uj világrend homályos képének egyes vonásait keresi és megrajzolni igyekszik. Az emberiség történelme tele van valósággá vált utópiákkal. Nagy szellemek ennek a mai lelkiforrongásnak is igyekeztek már képét adni. Regényes és komoly leírásokból könyvtárak képződtek, melvek a szociális újvilág valószínű képét s helyzetét rajzolják s épen a napokban halt meg az a világhírű tudós, Menger, aki tudományosan levezette az újvilág egész jogrendszerét, amint a mai jogrendből kialakul. A nyugati nemzetek egyetemein önálló katedrák foglalkoznak ezzel a tudoinánysággal, ugy, hogy az már korántsem a fantasztikus képzelgések világába tartozik s a világ szerkezete — anélkül, hogy a rajtaülők különösebben észrevennék — életbevágóbb zökkenések nélkül kezd áttérni a szociális kerékvágásba ; az államok részint gazdasági önzésből, részint egyes helyzetek kényszeréből mindig több és több szociális munkával foglalkoznak, különösen a közjólét vagy közszükség jegyében. Azt mondja a szociális gondolkozás : ahogy az állam lefoglalja magának közkeresetül, tehát a szociális összesség javára, például a dohány termelését, a szivargyártás iparát, a sókereskedést, ugy lefoglalhat másféle termelést, ipart és kereskedést is Amint megszabja a szesztermelés kontingensét, kontingentálhatja a cukor termelését és sok egyebet. Az erdőmivelés rendjére szabályozhat egyéb mivelési ágakat is. Vannak is példák és gondolatok, hogy a gyufa, a fegyver, a lőpor és robbanó anyagok, kártya stb. ipara vagy kereskedelme, bányamivelés, halászat, vadászat, posta, vasút, biztosítás, hitel stb. részben vagy egészben állami kezelés alá kerül, ugy megtörténhetik bármely más kezeléssel vagy közvetítéssel. Mikor az állam — mint most pár éve tette — összevásárolja a magánüzérkedés elől a burgonyát, a takarmányt és nem tekintve a beszerzési árat, szétosztja azokat a szükséges osztályok között megszabott alacsonyabb árban, vagy mikor vetőmagot, mivelési forgó tőkét előlegez, gépeket, tenyészállatokat oszt szét, saját tőkéjével egyesek javára háziipari termelő szövetkezeteket létesít, akkor ezekben az ágakban már szociális recipe szerint dolgozik és gazdálkodik. Ha még több ágat ölel fel munkaprogrammjába, még közelebb jut a szociális állam eszményéhez. A szocializmus gondolatának világszerte egységes eszménye az, hogy az emberiség a maga egészében világszerte boldogabb és nyugodtabb legyen, az egyenlőség felé való törekvés anyagi ellátásban, lelki és értelmi emelkedésben, valamint joghelyzetben előre haladjon s az emberiség nagy családja, mint a főldteke született ura, természeti rendeltetését minél jobban töltse be. A szocializmus eszménye tehát szép és az emberszeretet jegyében áll. Más lapra tartoznak azonban a czocializmus harci eszközei és más lapra tartozik annak megítélése, amit például nálunk a közfelfogás szocializmusnak nevez. Erről legközelebb. A vakáció programja. Készülő törvényjavaslatok. A parlament vakációzik. És Budapest néptelen. De ez nem jelenti egyben a politika szünetét is. Ahol az ország ügyeit intézik, a minisztériumokban nagyban dolgoznak, kodifikálnak, de ennek a munkának az eredményét csak ősszel hozzák nyilvánosságra a parlament elé kerülő javaslatok" formájában. Sőt van olyan munka is a kormányt foglalkoztató anyagban, amely még az ősszel sem kerülhet a nyilvánosság elé. A kodifikáló munka keretében különösen aktuálissá tette a közigazgatási reform kérdését Andrássy Gyula gróf ischlii kihallgatása. E reform kérdésével Andrássy már a lezajlott válság idején sokat foglalkozott és a szükséges reformokat elsősorban abból a szempontból itélve meg, hogy az abszolutizmus ellen küzdő önkormányzatot a tapasztalatokon okulva, alkotmánybiztositékokkal kell ellátni. Andrássy reformterve tehát nem áll az államosítás alapján, hanem az alkotmánybiztositékok szempontjából készíti elő a megyei és községi szervezet, valamint a városi közigazgatás reformját. A belügyminisztérium kodifikátorai Békésmegyei Közlöny tárcaja Fehér szerelem. Elviszlek innen, haza, kis falumba, Hol nem csábitnak léha úrfiak, Ne tudj te arról, milyen rút az élet S mennyi harc dúl a hitvány pénz miatt. Nálunk a kertben most nyílnak a rózsák, Szedhetsz belőle amennyit akarsz, Jobb lesz ott járni, mint itt kocsikázni S bálázás helyett is jobb lesz ha varrszJer no, fecskénk is rakja már a fészket Fehértornácos ereszünk alatt, S ha majd megúnod a lepkéket űzni Foghatsz magadnak kis arany halatt Meglásd milyen szép életed lesz nálunk, Csókkal fekszünk le, csókkal ébredünk, Kergetünk pillét, tarka délibábot § éden lesz már a földön életűnk. jer hát, 'szerelmem, haza kis falumba, S feledjük, hogy a rózsa mind lehúl, Ó mert mulandó minden e világon, Alig virrad és máris alkonyul. Hollógi Sándor, Mesék. Irta: Zalay Masa. 1 (Bizalmas kettesben csevegett egy asszony meg egy leány.) — Csak azt tanácslom, — mondta az asszony bölcselkedve, hogy sohase mua férfinak, ha szereted, egyikük sem érdemli meg, hogy eláruljuk miatta a szivünket. Légy mindenekfölött tartózkodó, ez fokozza vágyódásaikat és az őrültbe kergeti őket! A leány szégyenkezve, lángvörös arccal, a harag és gyűlölet fojtó némaságával hallgatta ezeket a lealázó oktatásokat, — és ezenközben a rózsákat nézte, amelyek ott hevertek sziromtépetten az ölében. Kis kezeivel megsimogatta a bársonyos leveleket, ugyan azon kezekkel, amelyek nem sokkal elébb, — jellemző asszonyi indulatok bizonyságául — halálukat okozták. — Igazad lehet! — szólt végre fölemelve tekintetét ós összepillantott avval a hideg, kegyetlen szempárral, mely most lekicsinylően, a tapasztalt bölcsek gúnyos lenézésével — mint a világosság szikrája — belevillant sötét, álmodozó szemeibe. Semmi érzékenykedés, kis Magda ! — nevetett föl idegesen az asszony, mikor észrevette, hogy a leány szeme könynyes. A férfinép imádni akar és nem imádtatni! Mihelyt oltárra állítjuk, —a bűntudatuk fölébred és tiltakozik a tömjén ellen. De hirtelenül elhallgatt és nem is futott, hanem szinte repült az ajtón belépő, daliás férje elé; szerelmesen, gyöngéden bujt meg karjai között; ajka a vágy mohóságával tapadt ajkához — és feledve lett minden józan okoskodás, a tartózkodásról szóló bűvös tanácsok. A leányon azonban fogott a lecke. Kerülte a férfi delejes-lázas tekintetét és különös diadalmas fény lobbant föl a szemében, mikor az első óvatlan pillanatban meghallotta szemrehányó susogását: — Kis Magda! hát meg akar őrjíteni? . • , II. Haldoklott a hírneves humorista, de szemmel látható volt küzködóse, hogy a hosszú ut előtt, mondani akar valamit. Kérdezték, faggatták, azonban ezek a jóakaratú igyekezetek mind csak arra szolgáltak, hogy megkönnyebbülés helyett fölingereljék. Hoztak papot, közjegyzőt, de hasztalanul, végre valakinek elmés tanácsára elhivatták, elvált feleségét, az egyetlen nőt, akit valaha szeretett, — node ettől a váratlan viszontlátástól kinjai még nyilvánvalóbbakká lettek. Nagysokára a huszonharmadik óra végén egy jóbarátja, aki vak önhittséggel a legzseniálisabb embernek tartotta magát, — türelmét vesztve rivalt a betegre : -- Nem el'g, hogy egész életedben a bolondot járattad velünk, még halálos ágyodon se untál bele ebbe a mulatságba ? — most utoljára kérdem, mit akarsz tulajdonképpen ? . . . — Kölcsönöz egy szellemes ötletet, nyögte a haldokló, — hogy megemlegessék búcsúszavam !. A barát azonban mereven elhallgatott, nem azért, mintha üzleti előrelátásDÓI számot vetett volna avval, hogy ez a kölcsön soha meg nem térül, — de, mert nem volt kölcsönözni valója! És mosolyogtak a körülállók, mosolygott a halott is, — ahogyan egy humoristához és gyászkörnyezetéhez illett, csak a jóbaráton győzedelmeskedett valami temetési hangulat. IU. A tükör előtt állt ós a haját fésülte. Közben pedig hallucinálta a szivébe lopódzott meleg férfi hangot: — Ha nekem húgom volna és a 1 haja ilyen dus aranyeső, — emlékeze: tében, ahogy ideért, kéjesen lezárta sze[ mét és újra megremegett a gyöngéd j érintéstől, ami akkor borította lángba a homlokát, mikor a beszélő férfi egy sima mozdulattal megmutatta, hogyan fósültetné a húga haját? Különben is, bármikor volt valami aféle kívánsága a férfinak, sohase fejezte ki határozottan, hanem csak könynyed célzásokkal kerülte meg, néha olyan messziről, hogy csupán egy szerelmes leánysziv találhatta ki érzelmét. Az uj, szerény frizura végre is hosszú bajlódás után mesterileg sikerült és ez a siker egészen meghatotta a bolondos kis naivát. Ahogy belenézett a tükörbe, önkéntelenül' is imádságra kulcsolódtak a kezei, bizony abban a szőke Mária képben, szelíden lesimult hajfonataival nehezen lehetett volna fölismerni Thália pajkos gyermekét. A siker fölötti örömében elhatározta, hogy nem várja be itthon a színikritikust, akinek a kritikáját még a legforróbb csókváltás közbe is félte, — hanem elmegy érte a színházba, bekopog a páholyán, — és — ós gyönyörködni fog a meglepetésben. Útközben azonban egy gonosz szélroham összekuszálta a haját. Fölszaladt hát Rozalinda ültözőjébe, szellemesen betaszította az ajtót és futott a tükör elé. De a kínos meglepetéstől csaknem a saját lábába botlott. A tükör előtt ült Rozalinda és a kritikus a primadonna kusza, zilált haját, aranyszínű frizuráját csókolgatta. A kis naiva azonban nem sírta el magát a nagy csalódás miatt, sőt go-