Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-05 / 66. szám

Békéscsaba, 19uo. aug. 5. 3 nak hívják. A kenyéradó értesül a csősz visszaéléséről — elcsapja. Akkor meg a kenyéradó „rossz". A keresztény vallás szerint Jézus a tökéletesség; példája. Mégis a zsidó nem ad rá semmit, aminthogy vallása szerint nem is kötelessége. A keresz­tény imádja. A zsidó-szocialista-vezető beszédeiben meg kifogyhatatlan a Jézus magasztalásában. Nyíltan hirdeti, hogy maga Jézus is szocialista volt. Hallgatói és követőik pedig szintén szívesen váll­ják ezt a tant. Mégis, ki él vissza leg­többször Jézus nevével és ki az, aki legkevésbbé kíméli Jézus nevét az u. n. káromkodásban, mint a szocialista tö­meg ?! Megfeledkeznek arról, hogy maga Jézus mondta, hogy : „Legyetek az igé­nek ne csak hallgatói, hanem megtartói". Az emberiség bünteti a gyilkost. A háborúba induló hadsereg az Istenhez fordul, hoay győzelemre segítse. Tehát Isten segítségével indul gyil­kolni. Az emberiség tapsol a győző hadseregnek. Holott inkább sírna a sok elesett s azok hátramaradói, özvegye!, árvái felett. A sok gyilkolásért pedig senkit sem vonnak kérdőre. A munkás ember panaszkodik a munkaadóra; mert keveset fizet; a munkaadó meg^sokalja azt. Ha a munka­adó a munkabért felemeli, a munkás örül ennek ; de már akkor a munkás igy okoskodik: Ha ezt a keveset meg­kaptam, mert rövid időre letettem a szerszámot, megteszem azt máskor ís és többet követelek. Igy a paradoxonok skáláján végig menve, az „Én"-hez jutok. Nem isme­rem magamat, mert tegnap megfogad­tam valamit és ma már ott vagyok, a hol tegnap. A ma helyesnek talált vé­leményt holnap már magam is helyte­lenítem. Mert azt a nálam vélt okosabb ember mondja, én pártjára állok és saját meggyőződésemet annak rendelem alá. Most már, ha magamat sem ismerem, hogy ismerhetném felebarátomat, akinek gon­dolkodás módja, szokásai az enyémtől teljesen eltérők? De azt csak én mon­dom, illetve gondolom; inert az illető még velem szemben helyezkedik oly álláspontra s az én véleményemre vagy semmit, vagy keveset ad. Ezen sorokból az tűnhetnék ki, hogy én a mai társadalmi rendszernek ellen­sége vagyok; pedig dehogy, csak nem szeretem, A természet az embertől semmit sem tagad meg. Ad táplálékot, ruháza­tot, melegítő napot. Hideg ellen gon­doskodik melegítő eszközökről Ad örö­möt, de ad bánatot is. Tehát az ember megélhetéséhez mindent megtalál a ter­mészetben. Lehet, hogy ez az oka az emberi nem elbizakodottságának, kap­kodásának. Nem becsül meg semmi , megy az élettel napról-napra. A minden jók adójáról megfeledkezik. Azt hiszi, hogy örök életet él. Csak akkor gondol rövid időre a teremtőre is, mikor bajba jut. De mondom csak rövid időre ; mert az ember egy folytonosan gondolkodó gép, aki azt hiszi, hogy a természet csu­pán érette van teremtve. Innen a súrló­dások, a harag, e boszuállás, irigység. Innen van az, hogy magunkat mindig többre becsüljük, mint másokat; ma­gunkról beszélünk akkor is, mikor má­sokat ítélünk. A feltevés az, hogy aki itél, mindig tökéletesebbnek gondolja ma­gát, mint akit itél. Igy támadnak a plety­kák, melyek a gyülöltség melegágyai. Sajnos, ezen általános emberi gyarlósá­gok ellen még nincs iskola. Pedig a tár­sadalom sokat tehetne ; de ha azt mond­juk, ugy van jó, amint van — ez soha sem fog bekövetkezni. Erről külömben máskor. Gzlrbnsz Endre. Rezey Szilviasz búcsúzik. Békésvármegye tanügyeinek tiz éven át volt lelkes vezetője, Rezey Szilviusz búcsúzik a vármegyétől. Mint megírtuk már ugyanis, Rezey nyugalomba vonul s a kultuszminiszter már utódjáról is gondoskodott, S c h a 11 e r Frigyes sze­mélyében. Rezey Szilvjusz pihenő napjait most kezdi meg. Szabadságáról visszatérvén Gyulára, onnan tegnap az alábbi meleg­hangú sorokat intézte hozzánk: Igen tisztelt szerkesztő ur! Hivatali állásom elhagyása, illetőleg Gyuláról történő távozásom alkalmából szíveskedjék megengedni, hogy más al­kalmas mód hiányában, becses lapja utján vegyek bucsut Gyulaváros ós Bé­késvármegye mindazon jó ismerőseim­től és barátaimtól, kik szeretetremóltó­ságukkal és velem szemben tanúsított jóakaratukkal tiz évi vármegyei tartóz­kodásomat kellemessé, válásomat pedig fájdalmassá tették. Megrendült egész­ségi állapotom követeli távozásomat és fájó szivem érzelmeit csak azon remény képes talán tűrhetővé tenni, hogy jó­indulattal fognak reám visszaemlékezni. Isten áldása kisérje életüket! Ti pedig, kedves és szeretett mun­katársaim : tanítóegyesületek, tanítók, tanítónők ós óvónők, kik bizalmatokkal, szorgalmatok és hivatásos buzgóságtok­kal szívesek voltatok tiz évi működé sem szerény sikereit előmozdítani fo­gadjátok őszinte, igaz baráti köszöne­temet és további müködéstekben is tartsátok mindig szemetek előtt azon magasztos és szent célt, mely a hazafias magyar népoktatás ós népnevelés címén elsősorban váltaitokra nehezedik. Ter­hes, de szép munkát végeztek, de ha eddig hivatásos buzgóságtokat ós ha­zafias érzelmeiteket megtartjátok, bizom az Istenben, hogy munkálkodástok a haza boldogitását fogja elősegíteni, mire Isten áldását kérem. Végül fogadjátok szívesen szeretet­teljes búcsúmat ós tartsatok meg jó­emléketekben. Isten áldjon benneteket! Gyulán, 1906. augusztus 3. Rezei Sylvius, kir. tanfelügyelő. Kisértő milliók. Megtalálták a Pomucz milliókat. A jó Isten tudja, hányadszor kísér­tenek már a volt gyulai törvényszéki szolga, Lőkösházy Ferenc milliói. Valami csekélyke hatvan millió koroná­ról volt szó, amelyeket Pomucz György, Amerikába kibujdosott 48-as honvédezredes hadbíró hagyományo­zott volna él. Volt ez a hir már olcsó mese is, jó üzlet is, de igazándiban talán még most sem lehet sok értéke. A legújabb hir ugy adja elő a ha­talmas örökséget, hogy Pomucz a vi­lágosi fegyverletétel után vándorolt ki Dél-Amerikába, ahol a polgárháború­ban szerzett érdemeivel szentpétervári főkonzulié küzdötte fel magát ós ami­kor meghalt, nemkevesebb vagyont ha­gyott hátra, mint 62 millió koronát. L ő k ö's h á z y, a gyulai szegény ember, aki időközben a nagyváradi tör­vényszékhez került szolgának, okmá­nyokkal tudja igazolni, hogy ő Pomucz Györgynek legközelebbi örököse. Mint­hogy azonban időközben körülbelül tiz más Pomucz örökös lépett fel igényei vei, majdnem évekig kutatta a biróság az igazi örököst, aki csakugyan a sze­rencsés szolga. A szenzációs fordulatról ezeket je­lenti tudósítónk: A Pomuc-örökösök ügyvédje, Kré­mer A. Árpád a saint-louisi és washing­toni konzulátus segélyével megtalálta a Pomuc-örökség leltárát. Ezekből hiva­talosan kitűnik, hogy Pomuc Györgvnek óriási kiterjedésű birtokai vannak Was­hington, Chikágo és Saint-Louis környé­kén. Kitűnik, hogy Pomuc György 'ér­tékpapírokban földbirtokban hatvankét millió korona értékű vagyont hagyott hátra ós mind a tiz Pomuc örököst, köztük Lőkösházy Ferencet is illeti. A washingtoni konzulátus a leltárt elküldte a magyar igazságügyminiszteriumhoz, ahol az örökösök igazolása után az örök­ség felosztására kerül a sor. Hogy azonban senki ne kételked­jék az örökség létezéséről és senki ne gondoljon mesebeli amerikai nagy­bácsira, itt közöljük az igazságügymii­niszterium hivatalos közlését a Pomuc­féle örökségről, amely tegnap több fő­városi lapban megjelent. A hivatalos kommüniké a következőképpen szó*. „Pár hónappal ezelőtt a saint-louisi magyar osztrák konzulátus megkereste a magyar igazságyminiszteriumot azzal, hogy vannak-e Pomuc György volt ame­rikai követnek törvényes örökösei? Ez , a Pomuc György ezredeshadbiró volt a negyvennyolc-negyvenkilencediki«sza­badságharcban. A világosi fegyverletétel után kénytelen volt Amerikába menni, ahol a dólamerikai háborúban vitézsé­gével és bátorságával annyira kitüntette magát, hogy hadtestparancsnok lett. A háború befejezése után az ameri­kai kormány Pomucot érdemei elisme­réséül Szent-Pétervárra főkonzulnak ne­vezte ki. Itt is halt meg 1892 ben szél­ütés következtében. Utána hatvankét mil­lió korona értékű hagyaték maradt Ér­tékpapírok és óriási kiterjedésű földbir­tokok Washington, Chicago és Saint­Louis környékén. Ez az óriási vagyon Pomuc rokon­ságát illeti, akik tizenégyen vannak. A Petőfi halálához, - A Békésmegyei Kö?löny eredeti tárcája, ­Irta ; Nemes Béla dr. Július utolsó napján volt 57 eszten­deje, hogy Petőfi elesett. Azóta sokan és sokat irtak róla. A bizonytalanság Útvesztőin tévedezve, igyekeztek a nagy genius haláláról, végső perceiről hiteles tudósítást adni. Valóság csak az, hogy Segesvárnál látták utolszor, A nagy E álya megszakadt. Félszázad során mo­ón kutattuk a helyet, hol elnémították s nem találtunk reá; forgattuk a kopo­nyát, melyről hasábos cikkeket irtak. Hiába; néma ez is Yorik fejét sem tudta Hamlet megszólaltatni; ijesztően mered ránk a két szemgödör: ignora­bitis, Nem hihető, hogy az élőről minden értesítést megtagadott volna a hirhordó idő. A mult század hetvenes éveiben egy agyafúrt székely, Manasszesz, Petőfi rabtársának mondta magát, kivel együtt sínylődött a szibériai ólombányákban; ő megszökött, társa ott maradt, — Ma­nasszesz csaló volt, a híradást a maga javára igyekezett kiaknázni, A legsöté­tebb orosz viszonyok is megengedték volna, hogy arról, kinek szellemét ma egész világ bámulja, halljunk valamit. Petőfi meghalt, A halál nemcsak a földi élet végét jelenti, hanem egész tar­talmát egyszerre és élesen megvilágítja. Látjuk az ifjút, ki hideg télen, vékony­kán „öltözve, hóna alatt egy kötetnyi verssel a fővárosba gyalogol; az olva­sókat, kik költeményeit habzsolják; hall­juk beszédét társai közt a szabadság napján, mennyasszonya oldalán, a harc­mezőn, Pályában a nagy szellemek csodás kiváltsága : emelkedésének titka, külde­tésszerűsége, dicsőségének a megdicső­ülésig finomodása; s a mi mindennét mélyebb varázsu: a genius messze jö­vőbe látása. Ez alapon nevezi a francia Chassin s a német Grimm a legsajáto­sabb lángésznek. Megérzi a forradalmat megjósolja költői dicsőségét és halálál. Sorsa igazolta. Másokban is volt divina­toris erő, de akkora biztossága az éles­látásnak senkiben. Asztrál-szellemét ön­magából vetiti ki, tőle tudakolja a jö­vőt, A középkor Petőfijének az istenítés glóriáját vonják feje körül, ha akkor él. Alakja mitikus, kit Vergiliussal együtt emlegetnének. Halálban, eloszló árnyéká­ban titokzatosság bujkál előttünk. Hol a sírja? A nagyoké, mondja Perikies, nemcsak az a pár arasznyi föld, mely csontjukat takarja, hanem az egész föld. E nagyokhoz számit Petőfi is. Az ember eszménye volt: a népek nilágszabadsága. És dalai ? Petőfi nem meglopta, de elhódí­totta a nép alkotó szellemét. Vesszen el minden : e dalok örökre foglalatja lesznek a színmagyar lélek legőszintébb érzéseinek, mint egy drágaköves boglár. És ebben van igazi halhatatlansága. Nem szobra őrzi, — alkotásai örökítik nevét. A költő próbája az idő ; elvonul­nab hosszú századok s hozzá hasonlót még nem láttatok . .. Csillagok mozgá­sában ki fog arasznyi időt rovogatni ? Hol vannak utánzói? Hol a Pető­fieskedők ? Hol méltó követői — szinre, értékre, hatásra ? Huszonhat éves volt, mikor meg­halt. — Égé volt a lelke, mielőtt tes­tébe szállt ? Sas-e, ormok csuszán szár­nyaló ? vagy villám tüze égi fergeteg­ben ? Vagy talán csókdosó szellő virá­gok kelyhén ? . . . Olvassátok költemé­nyeit és megfejtitek. Mivé lesz, ha tovább él ? Hová fej­lik az ember, a politikus, a költő ? A régi marad. Könnyebb a földet sarkai­ból kivetni, mint a z t az akaratot meg­bénítani. Á szabad madár holtra ver­deste volna magát, ha rabságba jut. Né­mán, vagy fojtott panaszszal költőnk sem tudna a változott viszonyokba be­letörődni. A nagyfokú feszültségű sűrített villamos erőt ki óvja a kipattanástól ? Ilyen volt ő, ilyen is marad, ha tovább él. Milyen halál várt volna reá ! ? S a költő ? Fiatal, hajlékony újak pengetik a lantot legtöbb ügyességgel. A lyra az ifjúkoré. Amire küldetése volt, betöltötte- Meddig repüljön a sas, ha a felhőkön túlcsapott ? Consummatum est. Az emlékezés napján hódoló sereg fordul arccal az erdélyi bércek felé s meghajtja lobogóját. Glória victis! rokonság megbízásából ment ki Saint­Louisba Garzó János, aki örökös társai nevébe kinevezte Krémer A. Árpádot az örökség gondnokául, egyben'megbízna a saint-louisi magyar-osztrák konzulátust, hogy a gondnokot ellenőrizze. Mult hó 13-án megjött a washingtoni konzulátus értesitvénye, amely szerint kiadtak Gar­zónak Krémernek Washingtonban két ládát, amelyekben a hagyatéki iratokon és értékpapirokon kívül Pomuc György vagyonának leltára volt. A leltár szerint a hagyaték becsértéke hatvankét millió korona. A Pomuc-örökösök most felhí­vást tesznek közzé, hogy akik az örök­ségre még igényt tartanak, okiratokkal főiszerelve jelentkezzenek az igazság­ügymíniszteriumban, ahol az ügyet dr. Polner Ödön miniszteri osztálytanácsos intézi." Lőkösházi Ferenc tehát a felosztás után körülbelül hat és félmillió korona értékű vagyonhoz jut. Az egyszerű és most szegény törvényszéki szolga egyike lesz az ország leggazdagabb embereinek. Érdekes, hogy egy évvel ezelőtt töb­ben Lőkösházy Ferenctől örökségét meg­akarták venni tiz-, húszezer forintért. Lőkösházi nem adta el. Mintha sejtette volna, hogy hozzájut a rengeteg kincshez. Viharos közgyűlés Gyulán. Dutkaynak nem adnak nyugdijat. A nóta vége pör. Annak a botrányos pénzkezelési visszaélésnek, amelynek a mult évben jöttek nyomára Gyula városánál, ugy­látszik, csak most jutnak kelő fokra az izgalmak hullámail. Talán soha olyan tnbzódása a szenvedélyeknek nem mu­tatkozott Gyula város képviselőtestüle­tében, mint a tegnap délután megtar­tott rendkivüli közgyűlésen, amikor a fegyelmi vétség miatt elitélt D u t k a y Béla polgármester nyugdíjazás' iránti kérvénye került szőnyegre. A szerencsétlen kezű polgármester­nek talán ezen közgyűlés viharában el­hangzott vádak és kemény kritikák ad­ták a legfájóbb sebet, amelyet el kelleti viselnie hanyagsága miatt, Á városatyák valósággal tóbzódtak a legválogatottabb kifejezésekben és elkeseredésük any­nyira ment, hogy tudomásul vették ugyan a belügyminiszternek Dutkay ügyében hozott ismeretes ítélet, vala­mint a polgármester lemondását, arról azonban tudni zem akartak, hogy még nyugdijat is adjanak annak az embernek aki gyulai közfelfogás szerint rutul visz­szaélt a személyébe helyezett bizalom mai és éveken keresztül a legbotrányo sabb vissza éléseket követte el a város házára. Amikor e sorok íródnak, az esti órákban még mindig szenvedélyes vita folyik a polgármester nyugdíjazásának kérdése felől. Ha, mint előrelátható, a képviselőtestület megtagadja a nyugdijat ugy minden valószínűség szerint pörre kerül az ügy, mert a polgármesternek, dacára elitéltetésének, joga van a nyűg díjhoz A tegnapi gyűlésről, amelynek na pirendjénmég több jelentős közügy sze repelt, az alábbi részletes tudósitásl adjuk: A rendkivüli közgyűlést, mely szo­katlanul népes volt, tegnap délután kél órakor nyitotta meg B u c s k ó Koriolár dr. polgármester-helyettes. A Dutkay ügyet megelőzőleg a ta nács előterjesztést tett a remetei föld vétel állásáról és a város által Í gyulavidéki vicinális céljaihoz szüksé gos 200 ezer koronás hozzájárulás köl csönvétele ügyében. A képviselőtestület az előterjeszté seket tudomásul vette és megbízta a ta nácsot a kölcsön felvételének lebonyo litására. A napirend következő két "pontja : Dutkay ügy volt. Az elsőben az állásbí visszahelyezett és 1000 korona pénzbir sággal sújtott, valamint 6117 kor. kár téritesre kötelezett polgármester meg rendült egészségi állapotára való tekin tettel, három havi szabadságot, másodil kérvényében pedig lemondásának köz lésével nyugdíjaztatását kérte. Amikor a tanácsi javaslat elhangzott mely a szabadságot megadandónak, t í nyugdíjazást pedig elfogadónak java

Next

/
Thumbnails
Contents