Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-05 / 66. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY csak az államosított iskolákban látja a jövő orvosságát, a többé-kevésbbó nyíltan lappangó pánszláveszmék elfojtását és kiirtását. Hogy azután a közigazgatási bizottság miféle intézkedések megtételét látja majd szükségesnek, azt nem tudjuk. Hiszük azonban, hogy alaposan meghányják és vetik Tótkomlós ügyét és nem mulasztanak el minden lehetőt elkövetni a gyökeres tisztogatás érdekében. Tekintve az ügy jelentőségét, vitára is van kilátás, s a bizottság ülésének jórészét a tótkomlósi kérdés fogja lefoglalni. Itt még megjegyezzük, hogy Tótkomlós panaszos ügyében vizsgálatot rendel el a tótkomlósi ág. ev. egyház felettes hatósága is. Hogy milyen stádiumban van ez a vizsgálat s kik vezetik azt, arról nincs tudomásunk. Nem mulaszthatjuk el azonban szives figyelmébe ajánlani ennek a vizsgálatot vezető hatóságnak, hogy eljárásánál minden elfogultság és minden tekintetek félrevetésével, egyedül csak hazafias szempontok irányítsák. Mert ahol a magyar nyelv, a magyarság eszméinek megtámadásáról van szó, ahol a magyar államérdekek vannak veszélyeztetve, bűn elkövetése nélkül enyhítő körülményeket csak kutatni is, annál kevésbbó figyelembe venni nem lehet. Az apagyilkosnak is megbocsátható a vétke, de a magyar haza ellenségeinek nem. És itt még reflektálunk H r d 1 i c s k a Lajos tómkomlósi lelkésznek lapunk mult számának nyílttéri rovatában megjelent nyilatkozatára. Szép a hazafiság nemes erényeire való hivatkozás, de bármint veri is a mellét a lelkész ur, hogy milyen nagy magyar és hazafi, mindannak dacára kijelentjük, hogy mindazokat, annk Tótkomlósról e lap hasábjain megjelentek, nem a kisujjunkból szoptuk. Vagy a vizsgálat adatai is rágalmak? Azokat is talán ujságbetyár szedte egybe ? És talán azok is Illavára valók, akik azt mondták be a protokollumba, amit bemondtak, sa amik kellemetlenek a lelkipásztor urnák ? És azt tudja-e Hrdlicska lelkész ur, hogy aki sértéssel cáfol, abból a harag diktál, s aki haragszik, annak nincs igaza ? A lelkész ur különben feleljen a sértésekért a- biróság előtt, ahol .sajtópört indított ellene a megsértett cikkíró. A kisemberek figyelmébe. Hassunk oda, hogy munkásnépünk foglalkozzék a népies házi iparral. Irta: Beliczey Géza.' Az aratás javarésze bevégeztetett, s ugy gazda, mint munkás a terméssel és keresettel meg lehetnek elégedve. De nem mondhatjuk ezt azokra az állapotokra és viszonyokra, amelyek ma még mindég munkás ós munkaadó között fennállanak. Azok, a kik közvetlen érintkezünk a munkás emberekkel, tapasztaljuk azt, hogy az emberek lelkületétől, az emberi érzések legnemesebbje, a felebaráti szeretet, a kölcsönös megbecsülés kezd kiveszni ós munkás és munkaadó mint ellenfelek állanak egymással szemben. Az idei esztendő próbára tette a munkaadót is, a munkást is. Nem sorolom fel azokat a bajokat és jelenségeket, a melyeket a magam munkakörében tapasztaltam. Tudom, volt hasonlókban része majdnem minden gazdatársamnak. De a tapasztaltakból arra a meggyőződésre jöttem, hogy munkásnépünk félre lett vezetve, izgatók által, akik lehet meggyőződésből, lehet kenyérkeresetből, de mindenesetre a letűnt törvénytelen kormány hátvédével, izgatták fel annyira munkásainkat, hogy latolva megmételyezett lelkületűket és szellemi képességeiket, képesek ós ké szek lettek volna az államnak, egyeseknek, de legkivált önmagoknak elviselhetlen károkat okozni. Segíteni kell ezen az állapotokon. A mag el lett vetve, az csirázik ós minden ember érvényesülni kiván, az ösztön hajtja. Véleményem szerint két módja volna as orvoslásnak : az egyik mód a „szeget-szeggel", vagyis a munkások szervezkedésével szemben szervezkedésre birni a munkaadókat. Ezt most időszerűnek nem tartom, mert bizom abban, hogy józan és becsületes munkásainkat fel fogjuk tudni világosítani s vissza fogjuk a tévutról, amelyen haladnak, fordítani. A másik módja, amelylyel szerintem segíteni lehetne a mai állapotokon, időbe kerül, de szociális, s ez a nép nevelésében rejlik. A hiba a mai népnevelési rendszerben van, mert ma a gyermek szellemi képesítése a népnél az írás és olvasásban kulminál, aminek következménye, hogy a betű képezi műveltségét. Felnő, itélő képessége nincsen, ennek/olytán vakon követi a betűt. Nevelni kell tehát helyesebb irányban már a gyermeket, s amellett, hogy a gyermek még az elemi iskolában a kellő lelki műveltség alapjait megkapja, tanul írni, olvasni, ezeken kivü figyelmét fel kell hívni, s kedvet kell beléje csepegtetni olyan foglalkozási ágak iránt is, amelyek nagy tudást nem ig nyelnek. — Ez a népies házi ipar, amelynek szeretete, ha bele oldódik a gyermekbe, a tudás idővel fejlődhet szakértelemmé, s alapja lehetne jövendő ipari államnak, iparosainak. Önkénytelenül önmaga kell, hogy belássa azon abnormális állapotot, — ami különösen alföldünkön van, hogy népünk mással nem foglalkozik, mint a földművelést igénylő nehéz munkával, s mivel az e téreni keveseté ma már igényeit ki nem elégíti, támad az az igazságtalan állapot, hogy népünk igényeit az anélkül is túlterhelt gazdától és földtől kivánja megszerezni. Erről kell, hogy meggyőződjön, s meg is fog győződni, ha foglalkozik népes háziipari ágakkal. Mert akkor az évnek azon szakain kivül, amelyet nyári munkában tölt el, hozzájut oly kereseti forrásokhoz, amelyekkel igényeit részben kielégítheti, s keresete nem őszpontosul a nyári munkában. Addig is, mig egy ilyen uj generáció felnő, oda kell hatni minden, a munkásnép sorsát szivén viselő tényezőnek, hogy munkásnópünkkel, a népies háziipari ágakat s az olyan gazdasági termeivényeket, a melyek nagy befektetést nem igényelnek, mint zöldségtermelés, méhészet, selyemtenyésztós, baromfi stb. megkedveltessük. És hiszem, hogy ha ezen irányban munkásnépünkben a foglalkozási kedvet felköltjük s ők ezt művelni fogják, munkásainknak otthonába a megelégedettség mihamar beköltözik. Nagyszabású munkálatok a csabai állomáson. A jó ég s a különféle protokollumok a megmondhatói, hogy hány deputáció kilincselt már esengő memorandumokkal a megelőző kormánynál a csabai állomás kibővítése, illetőleg megfelelő állomáshelyiség és az orosházi útra vasúti átjáró épitése iránt. A vonatkozó tervek is elkészültek és elavultak már jó egynehányszor, a csabai állomás azonban még mindig őseredeti állapotban leledzik. Ennek okát is tudták adni. A nagy politikai zavarokat megelőzőleg alkalmatlan tervek, azután a költségvetés hiánya hátráltatta. No hát ezek az akadályok is elmultak. A törvényhozás megszavazta a költségvetést, melyben a tétel meghúzódik a csabai állomás szükségleteinek fedezésére is. Valószínű ugyanis, hogy az állam még a folyó évben megkezdeti a vasúti átjáró kiépítését, mely forgalmi és személybiztonsági szempontból nagy ! jelentőséggel fog birni. Mert ha kiépül ! a vasúti átjáró, az orosházi uton fennj akadás nélkül bonyolítható le a személy' és teherforgalom egyaránt, j A tervbevett átjáró alatt fog közle| kedni az alföldi első gazdasági vasúttársaság motoros vasútja is, amely most az ótemető melletti őrházi közelében szeli át előbb a Nagyvárad, aztán az Arad felé haladó sínpárt. A legszigorúbb elővigyázat szükséges ide, hogy az összeütközések számtalanszor elkerülhetők legyenek. Akárhányszor megesik ugyan, hogy a két sinpár találkozásánál vagy egyik, vagy másik vonatnak kell várakoznia, ameddig az egyik elhalad. Ez is csak gondos vigyázat mellett történhet meg, mert a vasúti sinek mellettfinnen is, túlról is egész sereg kocsi várakozik. A motoros síneket természetesen nem lehet öszhangba hozni a rendes nyomtávú sinek váltórendszerével, miért is a motoros vonalat, amint az orosházi Három hó mult el, mióta a fiatal grófot elvitték s közeledett az aratás ideje. Az aratók pengő kaszákkal, csengő dalokkal vonultak fel a takaráshoz, azonban munkához nem fogtak. Ahelyett éjjel a nagy ököristállóban tanácskoztak. Váczi Nagy János, a béresgazda a szóvivő — Ugy lesz ... a héten nem fogtok munkába. Azt mondjátok, nem érett még a gabona. Jövő héten pedig sztrájkba léptek ti is, mi i's, az összes cselédség. Kétszerannyit adjon a gróf, hadd érezze meg, hogy a szegény ember sem kutya . . . — Helyes! Ugy igaz ! — morgott rá a tömeg. És kimondták a sztrájkot. Hétfőn, három nap múlva, mikor az aranykalász annyira érett lesz, ha nem vágják, kipereg a szem belőle, — micsoda kárt okoz ő az uradalomnak ezzel a sztrájkkai ! Milyen busásan meg lesz boszulva az ő vesztesége ! . - . * Vasárnap reggel, a sztrájk előtt, félrevonta Váci Nagy Jánost az intéző. — Hallfa Váci, reggel 7 órakor jön haza a fiatál gróf ur. A kastélyt, épületeket fel kell disziteni korán reggel. Maga meg vegye fel az ünneplő ruháját s a cselédséget vezesse ki az állomáshoz a gróf ur elébe . . . Vácival egyet fordult a világ. Nem akart kinni füleinek ... Az Isten büntetése ilyen rövid lett volna ? — Hát megyógyult a fiatal gróf úr ? —• kérdi az intézőt. —• Meg, — felelt röviden az intéző s ezzel elment. Váci Nagy János egyedül maradt. Ugy érazte, hogy üres lett körülötte a puszta s ő maga most egyedül áll a világon, egyedül, bosszú nélkül. Azt hitte a kastély tetejéről esett le. Megfogta a fejét, nincs-e összetörve. Gondolkozni próbált, de nem tudott. Mindössze annyi jutott eszébe, hogy micsoda doktorok találhatták meg ennek a fiúnak az eszét, az ő akarata ellenére; s lelki, szemei előtt elvonult a holnapi nap. Ünneplő közönség, ugy mint akkor ... A gróf leszáll a kocsiból, a cselédség éljenez. Az öreg grófné meg a nyakába borul a gőgös fiúnak s aztán lesz minden, mint rógen volt . . . s a bosszú ... az — elmarad. Egy pillanatra megdöbbent ez eszmemeneten, de aztán vad indulattal tört ki rajta a düh. Hogy ő megnézze a fiatal gróf ünneplését, ő vezesse a munkásokat ünneplőbe az ellensége elé ! O maga is felvegye azt az ünneplő ruhát, melyet akkor viselt csak, mikor a feleségét temette! Hogy azzal a ruhával, amelylyel a feleségét temette, most gyilkosát ünnepelje ? Soha ! Elment az aratókhoz, megvitte a hirt, azok közömbösen fogadták. Mit nekik a fiatal gróf, mit nekik a Váci boszuja, nekik kenyér kell, sztrájkolni fognak reggel. Azután a cselédséget gyűjtötte össze. Megbeszélték a sztrájk részleteit, reggel nem etetnek, nem itatnak. Nem dolgoznak. Kétszeres kom menciót kérnek s mindezt Váci gazda és Vinyogó, a kisbéres fogják előterjeszteni. Váci majd mond még mást is, most ők az urak, 3—400 szegény em- ' ber. A fiatal gróf meg pusztuljon innen, mert nem áll jót semmiért. * Három órakor hajnalban már virrad a pusztán. Ilyenkor kelnek a béresek, etetik a jószágot. Ma nagy csönd van mindenütt, csupán négy óra felé hallik egy-egy éhes ökör bőgése. Vinyogó megszánja az övét, vet nekik egy villával, hiszen szegények, ők nem oka semminek. A többi utánozza. Váci gazda fel sem kelt ma, csak ugy hót óra felé fog felkelni — urasan. Az intéző azonban már fenn van, keresi a gazdát. A béresek nem tudnak felvilágosítást adni, hogy hol van s egyenként elsompolyognak az ökrök mellé. Az intéző parancsokat osztogat, a béresek szó nélkül teljesitik. Vinyogót felküldi a kastély padlására, húzza fel az oromra a lobogót, Vinyogó pedig megy . . Váci gazda mégis korábban kel. Kíváncsi a müvére. Amint kitekint az ablakon, épen akkor mászott fel Vinyogó a kastély tetejére, kezében a lobogóval. Kinéz a másik ablakon. Látja, hogy a béresek etetnek, a takarók kötelet fonnak. Megértett mindent. Cserben hagyták. Felordított a tető felé : — Jóska te! mit csinálsz ott ? Vinyogó vállat von, nem felel, — csak néz le reszketve a nagy emberre, s mutatja hogy öltözzön fel, — mennek a- vasúthoz ... Váci kifutott az udvarra, s toporzékolt dühében. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy hiszen ő még bosszút állhat. Nagy szél van, egy szál gyufával felgyújtja a ringó kalásztengert. Aztán Békéscsaba 1906. aug. 26. utcából kiér az átjáró alól, kivezetik részben a temető körül, — körülbelül abban a helyzetben, ahogyan most van, s hogy ne zavarja a forgalmat sem a nagyváradi, sem az aradi vonalon, a motoros sinpár felemelkedik és mindkét államvasuti sínpáron át vezetett felüljárón keresztül fut majd Kigyós-felé. A nagyszabású munkálatok ilyformán lényegesen átalakítják a csabai államvasuti perron mai primitiv képét. És Csaba közönsége bizonyára örömmel vesz tudomást az átalakításokról. De még nagyobb örömmel látná, ha az ósdi állomásépület helyett a mpdern igényeknek és Csaba nagy személyforgalmának megfelelő palotát emelne az állam, a község pedig az uj keretnek megfelelően rendezné az állomáselőtti ligetet, valamint kocsimegálló teret, amely ezidőszerint száraz napokban valóságos por-, esős időkben pedig sártenger. Az uj állomáspalota épitósi ügyének megsürgetósét melegen ajánljuk az illetékes körök figyelmébe. Társadalmi bajok. Egy imádságot hallottam, amelyben ez a pár szó állott: „Isten, ki a sziveket vizsgálod és a vesékbe látsz . . . stb. Bizony a vesékbe csak Isten láthat, s ha azt ember próbálja vizsgálni, ugy jár mint a csillagokkal, melyeknek sokasága a gondolkodást megzavarja. Azon, — hogy Barabás az ő elbizakodottságával három mandátum mellett a negyediket is elveszítette — ép ugy nem csodálkozom, mint Eötvös Károlyon, aki ugyancsak erősen hangoztatta, hogy öregségére a képviselőházba nem kívánkozik s nem a mostani kormány idején, melyet idő előtt ítélt el. Mégis a budapesti VII. ker. választó polgárai bizal mából beállt honmentőnek mondván: „Ellenzéknek kell lenni!" Nem csodálkozom Vázsonyi Vilmoson sem, akit hajdan Hieronymi ellen a mostani kormány tagjai is támogattak. Mégis, most azok ellen harcol. Továbbá nem csodálkozom Mezőfi Vilmoson sem, akinek lapja a „Szabad Szó" hónapokon át szidta Achimot. Akit lapja mindennek elnevezett, csak jónak nem. Mégis Eötvös megválasztása után történt diadalmenetben Áchim és Mezőfi egy kocsin szorongatták egymás kezét. Nem csodálkozom semmin se; mert az élet csupa furcsaságokat produkál. íme a sok példa közül egy pár: Ha a tanító vizsgája (a gyermekekkel nem sikerül ugy, amint azt a vizsgán megjelenő érdeklődő közönség elvárná, a tanító „gyenge melléknevet kap. Ha a tanár sokat buktat, a közvélemény „szigorú" jelzővel illeti. Pedig mindkettő tanit. A csősz a kenyéradó meghagyásából bizonyos birtoktesten senkit sem ereszt át. A csősz sógora s hozzátartozói azonban kivételek. Ők a tiltott uton átmehetnek - - mennek is. A rokonság örül, hogy rokonuk révén nekik szabad a tilosban járni, „jó" bácsifogják el, zárják be, nem bánja, de bosszúját kielégítette. Beszalad a házba gyufáért . . . Ebben a pillanatbahzavaros hangok hallatszanak . . . — Vinyogó leesett! . . — Vinyogó meghalt! . . . Egcsomó béres rontott be k szobába kiay bálva. Vinyogó le esett a tetőről, Vinyogó meg halt! Vinyogónak vége ! . . . Vácival forgott a föld. Verejték ült ki a homlokára. Hátha a gyerek ijjedségében esett le, mert ő rákiáltott . . . A béresek csak körülvitték a szerencsétlenséget, aztán kimentek, ismét kimentek Vinyogóhoz, aki különben csak súlyosabb sérülést szenvedett. Váci kába fővel ült le az ablak mellé. Nem gondolt már gyufára, sem bosszúra, csak maga elé meredt. A kastély udvaráról kocsi gördült ki, ment a vasúthoz. Vácinak pedig eszébe jutott, hogy voltaképpen hiábavaló a szeretet és hiábavaló a gyülöltség. Az emberek születnek, élnek és meghalnak, minden különösebb ok nélkül, csak mert a sors igy akarja, amin halandó sem változtathat. Legokosabb, aki örökösen gyászban jár és nem hagyja magát meglepni az ostoba véletlentől. Akit szeretünk meghal, akit gyűlölünk felépül . . . Az udvaron gyülekeztek a béresek. Váci Nagy János magára vette az ünneplő ruháját ós kiment a cselédekkel a fiatal gróf elé.