Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-05 / 66. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIll-ik évfolyam. 66-ik szám. Vasárnap, augusztus 5. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos : Főszerkesztő : Dr. SAILEHVILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel "helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A hétről. Békéscsaba, aug. 4. Rongyos újságírók, piszkos újságírók. Mindenféle mesterségnek megvannak a maga szokásai. Egyike pl. azujságcsinálás hálátlan mesterségének, hogy a vonal fölött, ahol e sorok Íródnak és napvilágot látnak: a komoly tónus dukál. Es mégis, nem mosolyogni kell-e az alábbi sorokon : Magyarországon akad egy ember, aki képviselő is, ügyvéd is, aki mikor a sajtószabadságról, a magyar alkotmány legfontosabb biztositékáról volt szó, azt az elmei eltévelyedést kockáztatta meg, hogy: — Rongyos újságírókért nem érdemes veszekedni ! Szóval: akár a tüzes istennyila is beleüthet az újságírókba, mert Babó Mihály urnák, a képviselőnek és ügyvédnek csak addig kellettek és nem voltak rongyosak az újságírók, amig őt felfedezték a világnak és megcsinálták a kereskedelmi tárca előadójává. Nem unikumok a hasonló fogyatékosagyú Babó Mihályok. Ami szűkebb hazánknak, Békés országnak is vannak közéleti jeleseink, akiknek piszkos az újságíró, jeliemtélen a sajtó, mert émelygős dicshimnuszok helyett kellemetlen igazságot fújdogál. Adresszáljuk e sorokat annak a pamfletirónak is aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal stilus gyakorlatokat tart közigazgatásról, meg holmi egyébről. Nem olvasták a rongyos skribler faló Babó Mihályok a „nagy vajdának" következő sorait? Az ujságcsináló mesterlegényekről szól. íme : „Nézzétek a hírlapíró ifjút. Vagyona nincs, ha volt: barátai, bajtársai, pályasorsoai között osztja el, vagy a szegényeknek adja, vagy az ország közcéljaira áldozza. Nem tékozlási szenvedély sodorja magával, hanem részvét, nemes buzgóság, érező szívnek szent könyelmüsége. Vagyona tehát nincs. De munkája nagy, fontos ós sietős. S végzi a munkát vidáman, jó kedvvel, derék, versenynek keserűség és kapzsiság nélkül való érzetével. Végzi nappal, végzi éjjel, s többnyire éjjel és szakadatlanul. Nappal a pihenője, lámpafény a világa, csillagos éj a szórakozása. Vagyonszerzéshez, tőkegyűjtéshez, henye urasághoz nincs reménye. Még vágy se támadhat, mert ehhez nincs lelkének pihenője. Olvas, társalog, utaz, fut, ismerkedik, nagy férfiakkal eszmét cserél: mindezt azért, hogy országának közönségét felvilágosítsa, ami készül ma, s ami következik holnap és holnapután. Tudásába lelkét .önti. Buzdit, dicsőit, paskol, agyonbirál. Ötletet gyűjt az utca porából, az emberek fecsegéséből, s a közélet érthetetlen zajából. Meglesi, amint az eszmék, vágyak, "törekvések, fájdalmak, szenvedések kibújnak a társadalomból, mint a fűszál a földből. Kiséri növésüket, látja fölsorjadásukat, észreveszi eltorzulásukat, s amit lát, hall, érez mindennap, azt egy millió emberrel közli mindennap. Minden nagy embert ismer, d'é azért nagy embert nem ismer, mert nagy ember ritka, nincs hozzá szerencséje minden kornak. Látja, hogy a nagy embert ő teszi nagygyá vagy ő hagyja meg kicsinynek. Látja, hogy a nagy ember lenézi őt, pedig hizelég neki, s futkes utána. 0 nem nézi le a nagy embert, de nem is hizeleg neki. Mindenkiről tudja: mit ér, mennyit nyom, mekkora igaz erő áll rendelkezésére. Még se büszke, csak önérzetes. Ellenszenve könnyű fonál; rögtön szakad. Rokonszenve nemes acél: se nem törik, se nem szakad, se rozsda nem eszi. S ha a dulakodó érdekek és szenvedélyek forgó szelében egyszer felismeri az igazságot, ahhoz hű marad . . . A müveit világnak legértelmesebb és legigazságosabb társasága a hírlapírók •társasága. Tudóst félszegsége, államférfit hiúsága, más közembert vagyoni érdeke fonák útra terel; a hírlapírót ezek a gyengeségek nem ejtik bódulásba. Azt mondják, vannak a hirlapirók között gyenge jellemek, ingadozó lelkek, esengő lelkiismeretek. Hát a királyok, miniszterek, milliomosok, egyházfejedelmek közt nincsenek ? Ezeket dicsőitik, a hírlapírókat szólják. Igaz, de azért nem ez az igazság !" Ezeket mondotta a vajda, aki csak nagyobb ember Babó Mihálynál és a hozzá hasonló uraságoknál? A Babó Mihályoknak megbocáj-s tatnak az ő kiskorúságukért . . . Ischl. A magyar glóbust ábrázoló mappán emberfia ugyan vakulásig kereshetné ezt a falut, vagy micsodát. Valahol tul van a Lajtán, aminthogy igy kell lenni, mert arrafelé van járása a magyar minisztereknek. Mert ebből a nyelvetbotló micsodából kormányozzák Magyarországot, nem a magyar fővárosból. A budai várlak, a rengeteg milliókkal felépített királyi palota, csak aféle szállás, ahová'.egy-két napra kvártélyozza be magát felséges gazdája, a magyar király. Miniszterek járnak, miniszterek kelnek — Ischlbe. Ezért is, azért is, többek között, hogy meghányják-vessék, mikor is jöjjön a király Budára, hány napot is töltsön dunaparti magyar palotájában ? Lótás-futás ottan, szaladgálás Bécsbe, hetet-havat összehoznak, jobb-balra konferálnak, addig, hogy az idő eljár és lemarad a budapesti gyorsvonatról a magyar király. p. J. Tótkomlós a közigazgatási bizottság előtt. Jelentés a vizsgálatról. — Államosítják az iskolákat. — Sajtópör Hrdlicska lelkész ellen. Az egész magyar sajtóban nagy visszatetszéssel tárgyalt tótkomlósi pánszlávizmus ügyének hullámai beértek a közigazgatás révébe is, úgyhogy a vármegye főispánja által megindított vizsgálat adatai már az augusztusi rendes ülésben asztalára kerülnek Békésvármegye közigazgatási bizottságának. A jelentésről, amelyet az orosház: járás főszólgabirája, B e r t ó t h y István dr. terjesztett a megye elé, alkalmunk volt Ambrus Sándor alispán úrra beszélgetést folytatni. Az alispán kijelentette, hogy a tót komlósi állapotokkal a köz

:gazgatási bizottságnak augusztus hó 13-án tartandó ülése terjesztendő rendes havi jelentése keretében fog foglalkozni. A vizsgálat adatai bennünket igazol nak, amennyiben H r d 1 i c s ka Lajoi lelkész és id. S z t i k Gyula tanitó eller hoznak fel terhelő adatokat. Hogy mii azok, arról majd a bizottság ülésénél lefolyása utáni referádánkban adunk hírt Örömmel vesszük tudomásul, hogj az alispán jelentése kapcsán javaslato terjeszt majd elő, hogy a közigszgatás bizottság sürgősen kérje a kultuszkor i mánytól a tótkomlósi iskolák államosi tását. Mert amint mi, ugy az alispán ií Békésmegyei Közlöny tárcája Dalok. A gyöngét eltaszitani, A rózsát elszakítani, Nem kell erő ahhoz. Ha elmulasztanád menten, Késő újjá teremteni, Ki sírba porladoz. Szeretted volna jobban őt, Kihez lelkednek sorsa nőtt, Ma is virulna tán ; Ne lettél volna idegen, Mint a levél a fán. II. Kinevetem magamat ! ... S mégis csak gyanakszom. Nyájasitom szavamat, S mégis csak haragszom. O csak nézi harcomat S nevet, ha gyanakszom, Megsimítja arcomat S mindjárt nem haragszom. Zempléni Árpád. A sztrájkvezér. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Béressy Géza. A megyeri pusztán vig muzsikaszó járja. A fiatal gróf vigad többedmagával, mivelhogy a tavaszi lóversenyen egyik paripájával valami csekély dijjan nyert. Este fényes tűzijátékot rendeztek. A tűzijáték várakozáson felül sikerült, annyira, hogy az egyik cselédház, amelyben a béresgazda, Váci Nagy János lakott fiatal beteg feleségével, a fényes tűzi játéktól kigyuladt. Nagy kavarodás támadt erre a váratlan illuminációra, de mert a fiatal gróf ur gyújtotta meg, hát a cselédség sem sietett valami nagyon az oltással. Egyszerre a tető beszakadt s bentről éles sikoly hallatszot ki. Lóháton ekkor nyargalt elő az öreg béres-gazda. — A fa uban volt orvosságért. Az orvosság későn érkezett. Az öreg gazda felesége benégett a házban. A romok eltakarítása után meglelték a cselédek a megszenesedett holttestet, s másnap eltemették a pusztai temetőbe. A fiatal gróf nem volt a temetésen. A cselédek azt suttogták, hogy a lelkiismeret bántja. Váci Nagy János azonban kapott az uraságtól egy vadonat uj öltözet ünneplő ruhát a temetésre. Kárpótlásúl a felesége életéért. Három héttel később. A nagy ökör istállóban csöndesen susognak a cselédek. Vinyogó Tóth Jóska, aki különben benfentes kastélyban, azt hozta hirül, hogy a fiatal gróf olyan furcsákat beszél össze vissza és táncol hozzá. Azt beszélik a belső cselédek, hogy megbolondult Az öreg gróf el is ment már a *-i tébolydába vagy hova, helyet csinálni a fiának. Többet nem tudott a Vinyogó sem. Az öreg gazda egyszerre elkezdett nevetni, mintha csiklandoznák, — először felesége halála óta, — és mintha nem birna magával, leült a földre. Vinyogó figyelmeztette : — Menjea fel gazduram a kastélyba. Még megharagusznak ott. Az ispán, intéző mind ott vannak, vigasztalják az öreg grófnét, aki ugy jajgat, hogy no. — Igazán jajgat ? — Hogy ne, a haját is tépi. — Ne higyj neki, nem az ő haja. Ezzel felugrott, s úgy átölelte Vinyogót, mintha összeakarná roppantani. — Öcsém, tudod-e, hogy ezeknek az uraknak mindég szerencséjük van. Ha el is veszítenek valamit, hát csak az eszüket veszítik el. Jó kedvvel hagyta ott a cselédséget, s elsomfordált a kastély felé. Úgy tetszett neki, mintha ott bent nagy sírás, jajgatás lenne. Elégülten nézett fel az égre, amely el sem borult azért, mert egy fiatal gőgös mágnás egy kicsit megbolondult. Olyan forma gondolatok jártak a fejében, hogy a hatalmas szellem, mégis tesz néha — habár ezer esztendőben egy szer is — a szegények kedvére. Ismét nevetés fogta el. — Hej gróf ur, maga már akkoi is bolond volt, mikor az én beteg fele ségemre rágyújtotta a házat. Most mej végleg elment az a kis esze is, ami ab ban az üres koponyában meghuzódot valahol. És felvett egy göröngyöt mintha azzal akarná megdobni a halálo san gyűlölt fiatal grófot. Az öreg gróf néhány napig járt odí az elmegyógyintézetben Ez idő alat Váci Nagy János sokszor nyugtalanko dott, s elfogta a vadindulat. Csak akko: vidult fel néha, ha hallotta, hogy a: öreg grófné hervad, — sorvad, — min valamikor az ő felesége. Nyíltan mé^ sem mutatta. — Gyáva volt, mint leg több ember, aki a kenyerét félti. Vinyogó, aki bejáratos volt a kas télyba, szolgált uj hírekkel s ezért meg szerette őt Olyannak tekintette a kis bérest, mint aki örömének okozójf volt. Egy napon aztán elvitték a fiata grófot a tébolydába. Az öreg grófné odáig volt. Utáni akart futni a hintónak, amelyben fiá elvitték. A cselédség könyezett, az örej béres pedig félrevonultan, megelége déssel szemlélte a teremtés hosszt müvét. * Sirolin Emeli n ttrtf}* C a twtsúlyt, •eguQatcti a HhBcfet. TttuMM, ífldl lzzadist Tüdobategsegek, /iuruiuh, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Blofimann-I.a Roche & < o. Basel (Sújc).