Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám
1906-07-29 / 64. szám
8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. julius 15. betöltése következett. Az ügyhöz elsőnek Beró n y i Ármin szólalt föl. Hogy mennyi vélt sérelmet hordott össze a bizottsági tag, arra igazán halálos vétek volna a nyomdafestéket vesztegetni. A vicinálisbeli választásokról különben lapunk más helyén emlékezünk meg, valamint arról a kvalifikálatlan tádásról is, amelyben a sajtó részesült. A törvényhatóság albizottságainak megüresedett helyeit töltötték be aztán. A közegészségügyi bizottságba négy uj tagot választottak be és pedig: A mb r u s Sándort alispánt, Follmann János drt, S ü d y Istvánt és Sz ikés Győrgyöt, a község jegyzői nyugdijválásztmányba B u c s ó Kornél drt, a vármegyei igazoló válesztmányba C z i nc á r Adolfot, végül a főispán elnöki jogánál fogva kinevezte ennek elnökéül Márki Jánost, tagjaiul pedig Groóh Ferencet ós Kóhn Dávidot. Az állandó választmányba megválasztották uj tagokul Ambrus Sándort, Perszina Alfréd, gróf Hoyos Wenckheim Fülöpöt és Tábit Mihályt és ezzel végetértek a választásokkal. Bertóthy István dr. főszolgabíróvá történt megválasztásával lemondván a törvényhatóság munkásközvetitő tisztéről, utódjául a közgyűlés Kiss László első aljegyzőt választotta meg. A közúti program. A beruházási költségvetés terhére kiépitendő 1906—1909-iki közúti programot, amelyet már teljes terjedelmében közöltünk,K onkoly Tihamér dr. terjesztette elő. Elsőnek Bulla Sándor szólt a programhoz. Általánosságban elfogadja programot, de kéri a törvényhatóságot, hogy az orosháza—nagyszénási viciná lis utat, jelentős közgazdasági érdekekre való tekintette], vegyék fel a törvényhatósági utak sorába. F á b r y Károly üdvözli a programot, mely általánosságban szép kilátásokat nyújt a megye fejlődésének. Részleteiben kifogásolja azonban a programot, mert a kiépitendő és átalakítandó hidak sorába nem vették fel azt, amelyre a legnagyobb a szükség: az endrődi Körös hidat. Szóló ezután elmondja, hogy Endrőd községnek a Körös jobb partján hatalmas birtokteste fekszik, amelyre csak a hosszadalmas, 14 kilométeres kerülővel járó gyomai hidnál tudnak közlekedni, kéri ennek a hidnak a kiépítését, valamint a községházától a hidig vezető ut kikövezését, a hidon tul pedig az útnak a nagylaposi állomásig való kiépítését. Szathmáry Gábor nem fogadja el a közúti programot, mert annak keretei olyan irányban mozognak, mint a régi közúti politika. Tudniillik a kiépitendő utak nem befelé, de a megyéből kifelé szolgálják a forgalmat. Ezenkívül sérelmesnek tartja a programot Békés községére nézve, mert súlyosbítja annak terheit. A védgátak fentartása érdekében elsősorban kivánje Bókéstől a körösladányi hidig vezető ut kiépítését, valamint a hosszúfoki csatorna hídjának átalakítását ós végül a békés—tarhosi útnak a programba való felvételét. Tiltakozik a vésztő—dobozi útnak a törlése ellen és kéri, hogy a békés—szarvasi vicinális utatmásfélkilomóter hosszúságban, ameddig a köztemetők terjednek, kövezzék ki. H a v i á r Gyula általánosságban ugyancsak Szathmáry felfogását vallja. Éppen ezért, ha nem lenne időhöz kötött a programnak a miniszterhez való felterjesztése, a maga részéről azt javasolná, hogy a törvényhatóság a közúti programnak csak 1907. évre szóló részét szankcionálja, a következő két év programját pedig vagylagosan állapítsák meg. Az 1907. évre szóló programba kéri felvenni a gyoma—endrőd—szarvasi útnak Endrődtől való kikövezését. K o h n Dávid oly nagy fontosságúnak tartja a közúti programot, hogy annak letárgyalására külön rendkívüli közgyűlés egybehivását tartja szükségesnek. Evégből javasolja, hogy a programot vegyék le a napirendről, hívják fel valamennyi község elöljáróságát, hogy záros határidő alatt tegyék meg észrevételeiket a programra nézve, az észrevételeket a közúti bizottság újból vegye tárgyalás alá és csak azután terjessze be javaslatát a törvényhatóság közgyűlése elé. Áz utolsó szónok a tárgyhoz Szabó János volt. A vármegye törvényhatósága — úgymond — már régebben elhatározta, hogy a vármegye területén levő minden községet köves út kösse össze az egyes községek határában lévő állomásokkal. Köztudomási dolog, hogy Köröstarcsa község határában a vasúti állomást már felépítették, s nem sok idő múlva át is lesz adva a forgalomnak, miért is indítványozza, hogy a vármegye ezen határozatának érvényt szerezve, mondja ki, hogy a Köröstarcsa községtől a vasúti állomásig terjedő | vicinális utat beveszi a törvényhatósági | úthálózatba, minek megtörténte után ' azon a köves utat kiépítteti, annyival is inkább, mert elvileg ezt már a mult évben elhatározta. A közgyűlés többsége ezek után Kóhn Dávid indítványa értelmében a közúti programot levette a napirendről. Egyéb ügyek. A budapesti csendőrparancsnokság értesítette a megye közönségét, hogy a mult évi december 30-iki főispáni installáció alkalmából brutális magaviseletet tanúsított csendőrök méltó büntetésben részesültek, Az értesités tudomásul szolgált. Az orosházi Ferencz József tanoncz otthon felügyelő bizottságába László Elek dr. tb. főorvost küldte ki a törvényhatóság részéről a közgyűlés. A vámszedósi jognak az alföldi gazdasági vasút tótkomlósi, békési ós vésztői állomásaira tárgyában a közgyűlés véleményező bizottságot küldött ki az alispán elnöklete alatt. Tagjai a bizottságnak : H a a n Béla, Rosenthal Adolf és R e i s n e r Emánuel. Jóváhagyta a közgyűlés Orosháza képviselőtestületének azon határozatát, amelyben váinosutainak 6 kilométer hosszabban való kiépítését elhatározta. Szarvas község hasonló kérelmét a közgyűlés elvetette, utasítva a községet, hogy hasonlóképpen járjon el ez ügyben, mint Orosháza. Özv. Popovics Jusztinná aziránt folyamodott Gyula város képviselőtestületéhez, hogy az temetési járulékot szavazzon meg férje elhalálozása alkalmából. A város a kórelmet megtagadta, miért is Popovicsné a megyéhez apellált. A törvényhatóság a felebbezést elfogadta és méltányos határozathozatalra utasította Gyula képviselőtestületét. Mint ismeretes, az alispán B a r t o s Gusztávot, a gyulai kórház perverz hajlamú élelmezési tisztviselőjét felfüggesztette állásától és fizetésének csak egy harmadát rendelte el utalványozón a fegyelmi idejére. Ez ellen Bartos felebbezett, a közgyűlés azonban jóváhagyta az alispán határozatát. Jóváhagyta a közgyűlés Újkígyós községének az 1600 és 1700 koronás kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatát. Csorvás község megvásárolta gróf Hoyos Wenckheim Miksának a község határában fekvő uradalmát, amelynek vételára fedezésére 300.000 koronás kölcsönt vett fel. A törvényhatóság ugy a földvótelt, mint a kölcsönügyletet jóváhagyta. Hoffmann Ferenc és társai gyulai lakosok megfelebbezték a legutóbb megejtett gyulai alkapitányválasztást A közgyűlés a felebbezést elutasította. Szeghalom községe betonjárdát létesít, amelynek céljára 40000 korona kölcsönt vesz fel. A közgyűlés e határozatot jóváhagyta. Ezután csabai ügyek kerültek a napirendre. Ezek között legfontosabb a színházépítés terve és 60 ezer koronás költségvetése, amelyet, mint a hirdetések és azok díjazása tárgyában alkotott szabályrendeletet, valamint az elhagyott gyermekek segélyalapja tárgyában hozott szabályrendeletét jóváhagyta. Jóváhagyta végül a csabai kórházi orvosok fizetésrendezése tárgyában hozott képviselőtestületi határozatot is. A közgyűlés — több kisebb jelentőségű községi ügy elintézése után — a késő délutáni órákban ért véget. Vármegyei vasutak képviselete. Az örök „Én" ismét szerepelt a megyegyűlésen. Amint mult számunkban is jeleztük, a vármegye főispánja és alispánja talán fölöslegesen is finom érzékkel uj vá'ag tás alá bocsájtották a vármegyei vasutak igazgatóságában nyert ós még másfélévig tartó megbízatásukat, mert ezt mint alispán, illetve mint főszolgabíró nyerték. Ez udvarias ténnyel szemben a törvényhatósági bizottságnak természetesen nem lehetett más felfogása, minthogy gavallérosan újra felajánlja a megbízatásukat, a maga két legelső emberének s ezzel megbecsüli magát és vezető embereit. így is fogta ezt fel mindenki. így határozott egyhangúlag a 48-as párt előértekezlete; igy nyilatkozott meg azonnal a tárgy felvételénél a megye közönsége, azonban akadt mégis egy ember, aki szembeszállott a gavalléria, a józan ész és a vármegye érdekével. Ki lett volna ez más, mint az Ízléstelenségeiről már megyeszerte nevezetes dr. B e r é n y i Ármin ? Előállott ismét már sokszor leszavazott inkompatibilátási fixa ideáival. Nevezetesen : hogy megyei tisztviselők a vármegyék érdekével összeütközésbe jutnak, vagyis inkompatibilisek a vármegye vasúti igazgatóságaiban. Megdöbbentő fixaidea! Hogy a tisztviselő a vármegye érdekeivel szemben inkompatibilitássá lehessen olyan megbízatásban, melyben éppen a vármegyéje utasitja ós rendeli ki, éppen a vármegye érdekeinek képviseletére. Sokszorosan lett erről Berényi felvilágosítva ós leszavazva, most mégis újra előhozta azon indítvány kapcsában, hogy mondja ki a vármegye ezen összefórhetlenségót s azon elvi megállapodást, hogy ezentúl kereskedőket küld ki a vasúti igazgatóságokba. A vármegye közönsége idegesen fogadta a már túlontúl ismert és megunott frázisokat, s azt a szintén ismert csodálatos elkalandozását az elmének a doioghoz nem tartozó mult, jelen és jövőbeli kérdésekre, melylyel beszédeit kiséri. Ez megint szaturálva volt beteges érzékenységre valló rekrimininációkkal, uri emberhez nem illő gyanúsításokkal, az őt nem dicsérő hírlapok megpiszkolásával. (Ki adna beszámithatlan kirohanásokra ?) Csak röviden felelt azokra Ambrus Sándor alispán, kijelentvén, hogy a vármegye érdeke éppen ez, miszerint a vasutaknál is elsősorban vagyoni érdekeinek hivatott képviselői, vagyis tisztviselői reprezentálják. A főispánnak, a vármegye és kormány együttes képviselőjének a megbízatásokra való megnyerése pedig éppensógBarotti ós társai már ott várták őket a park szélén. — Te, Jolán! — szólt a jegyzőné az ablak alatt álldogáló fővárosi doktornónak, — ez a zöld ruha már igazán, hogy nagyon feltűnő. És a vöröshajúnak nem is áll jól. — Nem is divatos, — szólt a másik, kinek elegánciájához némi kétség fórt. (Egy valamikor jobb napokat látott, sötétfehér selyem blúz volt rajta.) — Aztán miért öltöznek^mindig egyenlően? — Nagyon szeretik az egyenruhát.! . Az asszonyok összekacagtak n. Mentől előbbre haladt a szezon, a jó falusiaknak, ugy mint a|nyaralóknak annál több anyagjuk akadt a Migrinyi leányok megszólására. Barotti főhadnagy, ugy látszik, komolyan megpörkölődött a Blanka szép szemeinél. Mindig együtt voltak. És ha egytt voltak, a többi nem létezett rájuk nézve. A feketeruhás kis öreg asszonnyal — akinek stereotip mosolya szinte közmondásossá vált, — fölváltva mindig foglalkozott valaki a garnizonból. (Ez volt az inspekciós.) Teréz meg alig győzött válogatni a hódolók közül, míg Blanka és Barotti önfeledten merültek egymás szemeibe Néha halkan pár szót váltottak és az arcuk lázas pirba gyúlt ki. Teréz ilyenkor ideges mohósággal kac&igott valamelyik lovágjának bohóságai fölött... Ez a kacagás azonban sokkal élénkebb és sokkal hangosabb volt, mintsem természetes lehetett holna . . .). Azt mondják, hogy a kis hadnagy azóta már Teróztől is kosarat kapott, de avért nem maradt ki a gárdából. A sörözések a katona bandánál, a kirándulások a kéktóhoz és az éjjeli pezsgőzések napirenden voltak. És a nagy Galeotto megindult és vigan'í r, r" 7á)t... A vasárnapi mise után I a jegyzőné, miután három szeplős leányát előre küldte, megint összedugta a fejét a doktornéval: — Te, Jolán ! Láttad, hogy a Migrinyiék ablaka alatt a fal hogy le van ütve ? — Tán valami betörő járt ott . . . — Az meglehet . . . — A kapitánynó mondta, hogy a főhadnagy és Blanka sokszor egész délutánokat töltenek ketten az Erzsébetparkban. Nem tudom, igaz-e? Ha ő hazudott, ón is hazudom . . . — Hallatlan! . . . — No, tudod, ha férfi lennék, én is szerelmes volnék Blankába. Olyan szép az a leány a vörös hajával, mint Mária Magdolna . . . — Amikor még nem volt megbánni valója! szólt a jegyző megrovólag, aki akkor ért oda, és meghallotta a hasonlatot. — No! Azt voltaképen tudni nem lehessen ... — A két asszony összedugta a fejét ós kacagott . . . ni. Ugy történt, hogy nemsokára ezután Migrinyiék hirtelen és váratlanul elutaztak. A faluban „azt mondták," hogy Blanka gyöngélkedik és ezt a gyöngélkedést mindenféle pikáns megjegyzésekkel kisérték . . . A szezon elmúlt. A katonák és a nyaralók távoztak, és a faluban - mint minden télen — csönd ós nyugalom honolt. Egy-egy disznótor, vagy a segédjegyző úr új nyakkendője eseményszámba ment. Ha pedig a doktor a paptól vagy a kasznártól egy koronát nyert tarokkon, az már kész szenzáció volt. Kávés délutánokon az asszonyok néha még emlegették ugyan a Migrinyi lányokat, de semmi ujat nem hallottak felölök. Mikor aztán a rákövetkező tavasszal a nyaralók szállingózni kezdtek, sőt a katonaság megérkezett, anélkül, hogy Migrinyiék jelentkeztek volna, napirendre tértek fölöttük Azon az éven a főhadnagy sem volt künn a táborban. Annái nagyobb volt a mnglepetés a másik évben, amikor Migrónyinó megj érkezett két leányával, vejével és az uno: kájával! Barotti Lajos főhadnagy ugyanis ek1 kor már boldog férje volt Teréznek és boldog apja egy édes kis babának, aki alig látszót ki a cifra csipkés párnák közül. Ez törtónt«másfél évvel azután, hogy a főhadnagy úr ós Blanka olyan nagy szerelemben voltak ós hogy a Blanka gyöngólkedése miatt a család olyan hirtelen elutazott a nyaralótelepről . . . Denique, Terézből aztán Barottinó lett, mig a vöröshajú Blanka még minleánysorban élte vtlágát. Persze, hogy a csodálkozást hamarosan pikáns megjegyzések követték a jó falusiak ós nyaralók körében. Hát még mikor kitudódott, hogy Teréz a keresztanyjától katvan ezer koronát örökölt és ebből tettók le a kauciót. (Hogy a főhadnagy állítólagos nagybátyja „amerikai nagybácsi-"nak bizonyult, ezekútán az már nem is keltett meglepetést. A család egy közös villát bérelt ki. Ott laktak mindnyájan. Terézzel most már nem sokat foglalkozott a társaság. Különben az egész familia igen megkomolyodott. Főképen Blanka, aki szebb volt, mint valaha. És ... ós ismét volt neki egy komoly udvarlója, aki el nem mozdult mellöle, ós akivel a leány — ugy látszik, — hogy be is érte, mert többó nem kereste a zajos tiszti társaságot, hanem kizárólag a családjával és az ő hűséges lovagjával töltötte az időt. Ez az ember Esztrédy Imre, vezérkari százados volt. Egy harminc éves komoly atléta, szép szőke bajuszszal ós i nagy vagyonnal. Hivatásból választotta a katonai pályát s testtel, lélekkel katona volt. Sokat tanult, sokat dolgozott és igy lóhaságra nem volt ideje ennek a csodálatosan naiv és ideálisan becsületes férfiúnak. A könnyüvórü Blankára a valódi férfinak ez az osztatlan nagy szerelme mély hatással volt. Soha ez az ember még az ujja hegyét sem merészelte megcsókolni. S noha vallomásra még nem került a dolog, azért a leány tisztában volt vele. Egy hangulatos juniusi délután, amint ott ültek ketten a vadszőllővel befutott erkélyen, a kapitány végre elmondta, ami a lelkét nyomta ós kezét, szivét fölajánlotta a leánynak. Blanka meghatoltan fogadta a vallomást és sirva borult a kapitány vállára. — Mindig szerető, hűséges felesége leszek . . . A férfi néma boldogsággal simogatta végig a leány vörös haját. Egy szorgalmas kis méh döngicsélve röpködött körülöttük . . . Odalent a mezőn egy napszámos leány valami édesbús magyar nótát énekelt. Danája elhallatszott hozzájuk . . . Képzelhetik, hogy volt beszéd a faluban, amikor hire ment az eljegyzésnek ! A jegyzőné ós a doktorné óraszámra trécseltek a pletkapadon. — Láttad azt a gyereket abban a cifra köpenyben ? A múltkor erre vitte dada. Megnéztem. Szakasztott olyan, mint Blanka — Hiszen világos a dolog, hogy a gyerek a Blankáé. Barotti csak azért vette el Terézt, mart ő örökölt a keresztanyjától. Blankának nem volt kauciója. Teréz még régen szerelmes volt a főhadnagyba. Azt a vak is látta. — Szegény Esztrédyt föl kellene világositani. — Csináljon, amit akar. Az ő dolgai (Ezek a hirek eljutottak a boldog vőlegény fülébe is, de az ő boldogságát nem zavarták. 0 feltótlenül bizotl
