Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-29 / 64. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 64-ik szám. Vasárnap, julius 29. BEIESME6YEI KOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvcdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Bukás és győzelem. Békéscsaba, julius 28. Julius 26-ika emlékezetes dátuma lesz a nemzeti kormánynak. Akkor dőlt le az első bálvány, akit magát is bálványdöntőnek nevezett a megmá­morosodott tömeg. Nem is két, de három szék közül pottyant a földre a nagy bálvány, Barabás Béla, aki a kuruckodásnak, a hazafias frázisok­nak szárnyain jutott] a tömjénezésnek bizonytalanul megépitett piedesztáljára. És amig ez a bukás a kormányé is, addig ugyanakkor Eötvös Károly, a független ellenzéki politikus diadala jelenti az uj korszellem győzelmét is. De ne beszéljünk Barabásról, ha­nem inkább az uj korszakról, a nem­zeti demokráciáról, amely hivatalos pressziójának teljes hatalmát tűzbe vitte Barabás Béla érdekében, amely a ha­zafiasság, a függetlenség, a 48-asság szent beszédeivel igyekezett meghó­dítani, elkábítani a függetlenség, a 48-asság szent vallását követő híveket. Erzsébetváros polgársága eretnek lett. Azt támogatta, azt vitte diadalra, aki pártot ütött a szent kormány, a függetlenségi kormány ellen és annak elbukásán ül vig halotti tort, aki az uj rendszernek egyik legnagyobb em­bere, oszlopa, tekintélye. Most már láthatja minden gondolkodó ember, hogy a frázisok, amelyek szállnak kö­rülötte, azt hirdetvén, hogy a nemzet egy táborban van, hogy a nemzet va­kon követi a miniszteri székekben ülő apostolokat — hazugságokat, valótlan­ságokat mondanak. Erzsébetváros után jön majd a többi erős, független, ön­tudatos polgárság pártütése, bálvány­romboló munkája. És mindenhol be fog következni ez a pártütés, bálvány­rombolás, ahol a városi polgárság, a demokráciának e harcra kész csapata felismeri, hogy az uj kormány a füg­getlenség és negyvennyolcasság jel­szavaival tulajdonképpen a demokrácia, a haladás, a kisemberek megerősbö­dése, és szükségképpeni ellenségeinek : az agráriusoknak halálos szolgálatába szegődött. — Mindenhol bekövetkezik ez a bálványrombolás, ahol a fejlődő intelligencia, a városi polgárság művelt­sége, jóizlése felismeri a Barabások csengő hangja mögött lappangó tartal­matlanságot, készületlenséget, dema­gógiát és értékelni tudja az Eötvös Károlyok nagy eszét, mély életbölcses­ségét, puritán liberalizmusát, ragyogó ékesszólását. Barabás Béla elbukásával szétfosz­lott a legendák egész tömege. E le­gendákat terjesztették, ápolgatták, mint a melegágyi virágokat, hogy mint a dajkamesékben, higyjünk ezekben is. Szétfoszlott az a legenda, hogy az egész nemzet tapsol ennek az aposto­lokkal megáldott kormánynak. Hazug­ság. Szembe áll, ime bebizonyosult, a kormánynyal Magyarország egész mun­kásosztálya és független liberális vá­rosi polgárság; egyszóval azok az ele­mek, amelyek meg fogják teremteni az uj Magyarországot, a kultúrájában nyugodt Európa felé közeledő, a bar­bár Ázsiától eltávolodó Magyarorszá­got, amelyek a legközelebbi jövendő­ben meg fogják vivni, elkeseredett osztályharcukat a kormányt támogató feudális agráriusokkal. És szétfoszlott az a legenda is, hogy a Barabás-féle csak szónokolni, de komolyan alkotni nem tudó demagógokat a nemzet ve­zéreinek tekintené a nemzet. A legendák helyett kaptunk még ragyogóbb, vigasztalóbb valóságot, amely mutatja már, hogy a liberális felvilágosultság egyre erősödik Magyar­i országon. Erzsébetvárosban kezdődött a virra­das. Azt hirdeti ez a derengő fény, hogy minden ármánykodás és erő­szakoskodás dacára kisüt az igazság napja nemsokára egész Magyaror­szágon. Békésvármegye törvény­hatóságából. Rendkívüli közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósága nagy érdeklődéssel várt rendkívüli közgyűlé­sét csütörtökön tartotta meg. Rendkívüli jelentőségű közügyek tették szükségessé ennek a közgyűlésnek az egybehivását, mint az orosházi hetedfélmilliós földvétel és parcellázás, valamint a megyének ha­sonló összeget igénylő közúti program­jának megállapítása. Egynehány válasz­tás keltett még közérdeklődést, míg a napirenden szereplő többi pontokat köz­ségi ügyek képezték. Előző lapszámunkban ugyancsak ki­merítően ismertettük a közgyűlésre ke­rült fontosabb ügyeket. Igy az állandó­választmány ülésről hozott referádánk­ban teljes részletességgel az orosházi földvételt, a közuti-bizottság üléséséből pedig a közuji programot. Az előbbit hármas vita után kedvezően elintézte a közgyűlés, mig a közúti prgroammal sehogysem tudtak boldogulni. Mindenki szeretett volna ugyanis valamit még beletoldani a programba, s ismét mások­nak meg sok volt a kevés is. Végre is azután ugy döntöttek, hogy sehogysem döntöttek, hanem a tejedelmes programot uj rendkívüli közgyűlés elé viszik,.amint arranézve a vármegyének valamennyi községe megadja a véleményét. A népes nyári közgyűlés lefolyásá­ról különben az alábbi részletes tudósí­tásunk számol be : Az orosházi földvétel. Lapunk mult számában részletesen ismertettük az orosházi közel tízezer holdas földvételt és parcellázást, amelyre vonatkozó állandó választmányi javasla­tot Konkoly Tihamér dr. terjesztette elő. A közgyűlés minden vita nélkül, egyhangúlag hagyta jóvá a földvételt, ennek kezelése és eladása tárgyában Orosháza képviselőtestülete által alko­tott szabályrendeletet és jóváhagyta a községnek a birtokvételből kifolyólag az Orosházi takarékpénztárnál felvett 250 ezer koronás kölcsönét és e határoza­tokat jóváhagyás végett elrendelte fel­küldeni a miniszterhez. Ladics utódja Wenckheim. A napirend harmadik pontja a L a­dics György elhalálozásával megürese­dett közigazgatási bizottsági tagsági hely detöltése volt. A főispán e tárgynál tit­kos szavazást rendelt el, kiküldvén a szavazatszedő küldöttség elnökéül V e­res Józsefet, tagjaiul pedig Fáy Samu drt ós L o n g y e 1 Sándor drt. A leadott 83 szavazat igy oszlott meg: Wenck­heim Dénes '64, B e r é n y i Ármin 13, Haan Béla 4 voksot kaptak, mig két szavazat érvénytelen volt. S igy szótöbb­séggel gróf Wenckheim Dénes lett meg­választva Ladics György utódjául. Választások az al­bizottságokba. Ezután a vármegyei vasutak meg­üresedett igazgatósági tagsági helyeinek Békésmegyei Közlöny tárcaja Sötét órában. Hagyj el. Amerre sorsom üldöz engem : Rózsátlan utak azok teneked. Ha velem jösz, úgy elbuktál örökre S örökre besötétül végzeted. Maradj. Álmodd tovább a hajnal-álmot S ne tékozold el drága könyeid' A szívnek jó, ha bús napokban Sírhat és visszaemlékezhetik. Amerre én bolyongok — árnyból-árnyba — Csak gyászvirágot nőtet a tavasz. Olykor felvillan egy-egy pont a mélyben, Baljósló örvény villogása az. Lelkem derűtlen s nem lesz soha mássá. De szenvedést, bút féltőn rejteget És büszkébb, hogysem üdvről, boldogságról Hazug meséket fecsegjen neked. Légy vidám, tépdesd a nyiló virágot. Örülj az örvendőkkel, édesem, És néha gondolj rám, ki tégedet csak Szeretni tudtalak, — megcsalni nem. Endrödi Sándor. A Migrinyi lányok. •- A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Oottler Lajos. *) Amikor először jelentek meg a nya­ralótetep Erzsébet-parki sétányán, min­den szem feléjük fordult. Egyenlően magas, karcsú két alak, egyik hamvas­szőke, másik Tizián-vörös hajjal. A pi­rosbabos, fehér batiszt ruhának bizo­nyára többe került a varrása, mint a kelméje. Kifogástalan elegánciával vol­ták öltözve, de azért egész megjelenésök egy aránylattal feltűnőbb volt, mintsem comme il faut-nak lehetett volna mon­dani. Migrinyi Teréz és Blanka. Anyjok, egy feketeruhás, jelentéktelen kis öreg asszony, ott tipegett mellettük égbekiáltó ellentétül. El sem lehetett képzelni, hogy ez a merész tekintetű, sötészemü két leány élveteg piros ajkával ós hamvas, göd­röeskés arcával, valamikor olyan lesz, mint most az édesanyjok. Az egész nyaralótelepen hamar ki­tudódott, hogy <*z asszony szegény hi* vatalnok özvegye Budapestről és hogy csekély penzión kivül egyebök nincs. De azért mindennap ott foglalkoz­tak a katonabanoa zenéje mellett, az előkelő gondtalanság minden látszatával. A többi nyaraló hölgy feltűnően vissza­vonult tőlük. (Annál többet foglalkoztak velők a hátuk mögött.) Az urakból azon­ban rövidesen egész udvar alakult kö­rülöttök. Főképen a kétszinü po3ztó volt *) A „Dzsentri történetek" jeles szerzőjétől. szépen képviselve a különféle szinü pa­roli és csillagdísz minden változatával. A lányok azonban a tiszt urak kö­zül is inkább csak a vagyonosabbakat tüntették ki figyelmükkel. (A kaucióra való tekintettel.) Megesett aztán, hogy egy kis hadnagy, aki nagyon mélyen talált belenézni a Blanka szép szemeibe, egy mámoros, pezsgős nyári éjszakán, a tábori park lampionos fái alatt — mig a banda szólistája a „Sackingeni trom­bitást" fújta — megkérte a leány kezét. Blanka keményen a szeme közé nézett : — Aztán miből akar eltartani ? Van kauciója ? A fiú nem jött zavarba. — Kilépek és dolgozni fogok, — szólt egyetlen szemhunyorítás nélkül, hősies elhatározással (Különben veszett híre volt a kö­lyöknek. Szerette a kártyát, a pezsgőt, az asszonyokat, meg a cigányt.) — Maga akar dolgozni ? A maga két keze csak arra való, hogy a primadon­náknak tapsoljon (amikor nem öleli őket), a pezsgős pohárral kocintson, meg hogy a kantárszárat megfogja. Még a kártyakeverósre sem alkalmas, mert folyton veszít. De komoly munkára meg éppen való. Ezzel az ügy le volt tárgyalva. Persze ennek a jukker kosárnak hamarosan hire ment és csak növelte a lányok érdekes nimbuszát a közönség előtt. Az udvarlók gárdája rövidesen egy állandó taggal szaporodott Ez Barotti Lajos huszárfőhadnagy volt. Eddig csak messziről nézte és a sé­tányon kerülgette a Migrinyi lányo­kat. Végre azonban belé jutott a bűv­körbe és állandó lovagjok lett. Erről az emberről senki sem tudta, hogy gazdag­e vagy szegény? (Valami "milliomos nagybácsit emlegettek). Annyi tény, hogy gavallérosan élt és költekezett. De hát a nők előtt Barottinak nem is volt szük­sége arra, hogy gazdagnak higyjék. Ez a daliás, fekete katona, aki néha olyan csodálatosan szentimentális tudott lenni, mint egy diák, játszva hódította meg az asszonyokat. A leányokkal „eddig" nem sokat törődött. Különben olyan volt mint a többi huszár, aki nyalka bajusz­ban kezdődik és csengő-bongó sarkan­tyútaréjban végződik. Nem tudom, hogy a Migrinyi-lányok is hittek-e a milliomos nagybácsi léte­zésében? De bizonyos, hogy Barotti hódolatát szívesen vették (A községi jegyzőné azt is tudta, hogy Teréz szerelmes a főhadnagyba, de neki Blanka jobban tetszik.) Amint vasárnap reggel tetőtől-tal­pig egyenlően öltözve kijöttek a falu kis templomából, karöltve haladtak vé­gig a főutcán. A falu hölgyei és a nya­raló dámák mind utánuk néztek. Ők pe­dig ritmikus léptekkel haladtak a park felé, nem törődve a többé-kevésbbé szel­lemes, félhangos megjegyzésekkel. Ka­cérul libbentették meg nagyvirágu, al­mazöld cmousseline ruhájukat, mely alól csipkés selyem szoknya kandikált elő, formás bokájuk fölött. Siroíin Emeli n HrttJ* t» • toMUyt, Befizflfr. tcti a kShSctft, váladék*, éjjeli Izzadást Tüdobategsegek, liuruiuh, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ,,Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmanu-La Rochc &. C®. Itasel (Svájc). Kapkató MTMÍ rendeletre a pftfyíiertárak­ban. — A/a üvetenkint 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents