Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-22 / 62. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. julius 15. E javaslatot, mint a törvényhatóság juliusi közgyűlésének egyik legfontosabb tárgyát, különösen figyelmébe ajánljuk azoknak, akiket illet, s akik hivatottak lesznek annak esetleges hiányát pótolni, hibáit korrigálni. * * * A közuti-bizottság kedden tartott ülésén állapította meg a vármegyének az 1907, 1908 és 1909 évekre szóló közúti programját. Az ülésen Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt jelenvoltak : P e r s z i n a Alfréd kir. főmérnök, Kon k o 1 y Tihamér dr. vármegyei aljegyző, továbbá László Elek dr. (Orosháza), Horváth Jenő (Mezőberény és B o rsodi Géza (Füzesgyarmat) bizottsági tagok. Mielőtt a főmérnök által előterjesztett és a bizottság által elfogadott javaslatnak a részletes ismertetésére rátérnénk, felvilágosításul meg kell jegyeznünk, hogy Békésvármegye törvényhatósága az útalap tartozás törlesztésére és útépítésekre korábban megszavazott 700 ezer korona kölcsönt. A kölcsönt a kereskedelmi miniszter, nem tudni mért, mi okból, még mindeddig nem hagyta jóvá, s éppen mert az akták még ma is elintézetlenül hevernek a minisztériumban, ez a körülmény komplikálja a beruházási kölcsönből építendő utakhoz a vármegye lészéről adandó hozzájárulás kérdését, s így mindaddig, amig a vármegye a 700 ezer koronás kölcsönt fel nem veheti, az útalapnak más erőforrásai vannak lekötve. Dacára annak, hogy a keresdelmí miniszter nem hagyta jóvá az emiitett kölcsönt, felhívta a vármegyét, hogy áilapitsa meg azt az összeget, amelylyel hozzájárul a közúti program kiviteléhez. A közuti-bizottság az útprogramot megállapította ugyan, de a miniszter utóbbi felhívásának a föntiek miatt nem tehetett eleget, de másrészt meg azért nem, mert 1907-ben a leendő III-ik tranverzális utat állami kezelésbe kellene átvenni, s a megyének itt is kellene az államtól bizonyos pénzbeli rekompenzencióra számítani, amely a beruházási munkák fedezésére lenne fordítva. A kereskedelmi miniszter ugyanis még 1903-ban kimondotta, hogy hajlandó a Hl-ik tranzverzális állami közút irányába eső törvényhatósági közutakat állami kezelésbe átvenni, ha Békésvármegye ehhez 370 ezer koronával hozzájárul, avagy ugyanilyen értékű közmunkát végeztet ezeken a közutakon. Kilátásba helyezte továbbá a miniszter, hogy ezen hozzájárulás • címén a következő összegeket fogja betudni a megyének : Földmunkák után 72945 kor. ;{a Köröstarcsa—Körösladány—füzesgyarmati szakaszok kiépítése után 17494 kor.; a csaba-gerendási kiépített szakasz 284987 kor. 53 fill. ; az orosháza-pusztaföldvári szakasz után 164147-06 kor. a csaba-gerendási útszakaszon 4 útkaparóház után 1559775 koronát, azaz összesen 64991 12 koronát, amelyből az előirt 370 ezer korona hozzájárulást levonva, megtérítendő összeg lesz 27199112 korona. Ezen öszszegből elsősorban a Csabától kölcsönkép felvett 250 ezer korona megtérítendő, és a maradvány lenne a beruházási munkákra fordítva. Ha azonban a 700 ezer koronás kölcsönből a csabai föntjelzett kölcsön törlesztetnénk, akkor az egész megtérítendő összeg a beruházási munkákra lenne fordítható. Minthogy továbbá Csaba a vámosutak átvétele után a vármegyének 150288 koronával tartozik, a 250 ezer koronás kölcsön törlesztése is akként foganatosítható, hogy a megye csak a hiányzó különbözeti összeggel fizetné ki Csabának, mig a maradványt beruházási munkákra fordítaná. Mindezeket elmondja a javaslat indokolásában a főmérnök., akinek akinek a javaslatát különben némi bővítéssel elfogadta a bizottság. Szükségesnek találták ugyanis, hogy a törvényhatóság a III. tranverzális ut, valamint a gyula-sarkadi útnak Biharba eső részének kiépítését engedélyezze, illetőleg ez utóbbinak kiépítésére kötelezze Bihar vár megyét, amelylyel ezügyben különben tárgyalást kezd Békésvármegye törvényhatósága is. A közúti bizottság kimondotta még, hangsúlyozni kívánja, ha a beruházási kölcsönből vagy a vármegyei hozzájárulásból megtakarítás érhető el, akkor a törvényhatóság fenntartja magának a jogot, hogy úthálózatát saját belátása szerint, a fenforgó forgalmi érdekek önálló mérlegelésével fogja bővíteni. A tulajdonképpeni közúti program részletezve a következő képet nyújtja: Az 1906. év programja. A közúti bizottság által elfogadott ós a törvényhatóság elé terjesztendő javaslat szerint az 1907-ik évben kiépítendő lenne > A szarvas—szentesi törvényhatósági közút, melynek folytatását Csongrádvármegye már a határig kiépítette . . 9-899 km. A gyoma-körösladányi közutnak a Hármas Körösig terjedő 1"686 kilométer hosszú része, valamint a dévaványai elágazás 235 méter hosszú szakasza 1-921 km. A szarvas-orosháza-mezőhegyesi törvényhatósági közút orosháza-tótkomlósi szakaszának Békésmegye területére eső része 9 250 km. A makói állam építészeti hivataltól vett értesítés szerint Csanádmegyében a jövő évben kiépítik Békésmegye határáig a makó-tótkomlósi közutat, miért is a határtól Tótkomlósig terjedő szakaszt felveszik a programba .... 4.822 km. A gyoma kétegyházi törvényhatósági közutnak a kótegyháza—-eleki vicinális beágazásáig 16.226 km A kétegyházi—eleki vicinális útnak a' gyula—kétegyházi út kiágazásáíól a vármegye határáig terjedő részének kiépítése 2.400 km Összesen: 44.617 km Hidak. A közuti-bizottság nemcsak a legszükségesebb utak kiépítését vette föl programjába, de egyúttal a törvényhatósági utakon levő nagyobb fahidaknak vasszerkezettel való végleges kiépítését is. A fahidak fentartása ugyanis sokba kerül, s alépitményük mindnek oly gyenge, hogy négy-öt óv múlva okvetlenül szükségessé válik valamelyiknek az újjáépítése. Minthogy pedig a vármegye közúti alapja a beruházási kölcsönökhöz való hozzájárulások folytán idővel minden erőforrásait kimerítve, oly kedvezőtlen helyzetbe fog jutni, hogy meglevő úthálózatát is alig bírja majd fentartani, s a nagy tőkét igénylő hidépitkezésére, akkor pínz nem jut, pedig a vármegye közutalapjának létérdeke az, hogy a beruházási kölcsönből elsősorban a megye nagyobb fahidjai építtessenek ki. Ezen indoknál fogva a közúti bizottság a következő nagyobb fahidak építésének biztosítását kívánja : A dobozi Kettőg Kőrös hid 50 méternyi fanyilásának vasszerkezettel való ellátása 280 000 K. A gyula-vésztő-szeghalomberettyóujfalusi törvényhatósági úton a Vésztő és Szeghalom közötti sebeskörösi hid építése 190 000 K. A gyula-sarkadi törvényhatósági közúton a Fehér körösi fahid építése . . . 160000 K. Ugyanazon az úton a Fekete körösi fahid építése Biharmegyóvel együttesen . 700000 K. Összesen: 700 000 K. Az 1908-ik évi program. A gyoma-endrőd-szarvasi törvényhatósági-út kiépítetlen szakasza 19545 km. A gyoma-körösladányi törvényhatósági útnak a gyomai hidtól Körösladányig terjedő szakasza 19 286 km. A mezőberény-vésztői törvényhatósági közútnak Mezőberénytől a Kettős Körösig terjedő szakaszának kiépítése 5600 km. Az orosháza-szentesi törvényhatósági közutnak kiépítése azért szükséges, mert a szentesi államépitészeti hivatal értesítése szerint folytatásának kiépítése már 1906. évre volt előirányozva s csakis a törvényen kivüli állapot miatt szenvedett kivitele késedelmet 6-512 km. A szolnoki államépitészeti hivatal értesítése szerint JászNagy- Kun - Szolnokmegyében a mezőtúr—tiszaföldvári útnak kiépítése tervbe van véve, melyből Mesterszállás és Öcsöd felé elágazásokat létesítenek. Ezen elágazásoknak Bókósmegye területére esik , . 7 350 km. Köröstarcsán a községházáig kiépített útszakasz folytatásaként a postahivatalig . . 300 mt. Összesen: 58 593 km. Az 1909-ik évi program. A harmadik év programja a legszegényebb. Mindössze három ut van fölvéve. Ezek: A szolnoki államépitészeti hivatal értesítése szerint Szolnokmegyében a beruházási kölcsön terhére kiépítik a mezőtúr-szarvasi törvényhatósági utat Erre fölvétetik megyénkben 6 640 km. A debreceni államépitészeti hivatal értesítése szerint Debrecentől Hajdúszováth-Földesen át a debrecen-békési törvényhatósági közút vezet, mely Sáp-Torda biharmegyei községeken át Nagy-Rátóig vezet, hogy ha Bihármegye NagyRábi községét Nagy Bajommal kötné össze, s onnan Békésvármegye határáig kiépítené, ahol Békésvármegye, illetve a III. tranzverzális állami ut Debrecennel összeköttetést nyerhetne. Ezen célból Füzesgyar mat községnek Nagy-Bajommal való összekötése céljából fölvétetik 5500 km. Vésztő község temetője a gyula—vésztő Szeghalom és berettyóujfalusi törvényhatósági közutak kiépítetlen része 1 300 km. Összesen: 13*440 km. nagy darab föld s a Juliska, ha az én unokám is, kimondom, szereti a puccot s ott bizony telik nemcsak nyikorgós cipőre, de még selyem viganóra is. — Az mind nem ér fel. az ón tiszta, hőséges szerelmemmel — kiáltott fel a legény — s nekem előbbi jussom is van Juliskához. — Már fiam, ón a mondó vagyok, Julis soh'se szeretett téged igazán. Vigasztalódj, keress más lányt, kaphatsz te módosat is, szépet is, a milyent csak te választasz ki magadnak. — De mikor ón Juliska nélkül nem élhetek! Ide s tova három éve szeretjük egymást, s most mintha tüzes vassal égetnék a szivem azzal a hirrel. De nem, ón nem hihetek annak . . . Még ma beszélek vele a bálba, majd akkor egyenesen tőle tudom meg az Ítéletemet. Azért arra kérem Panni nénémet, ne szóljon neki, hogy itt jártam, ós semmit arról, hogy itthon vagyok. — Jól van fiam, úgy lesz ahogy akarod — felelt szánakozva az öreg asszony. — Minden jót kívánok néném ! — emelte meg kalapját a legény. — Isten áldjon, fiam. Lajos elment. Vigmuzsikaszó hangzott a „Caszinó"ból, a mely eredetileg lomtár volt. Elhasznált ekék, s más gazdasági eszközök álltak benne. De a karácsonyi s farsangi bálra az uraság mindig megengedte, hogy kiürítsék s ott tartsák meg a legények báljukat. Lajos Juliskával táncolt. — Most már mondd meg igaz lelkedre, csakugyan elfordultál tőlem ? — esengett a legény. — Jószivvel vagyok én kendhez most is. — válaszolt kitórőleg a lány. — Úgy, mint azelőtt, csaK egy féléve is ? Ej, de mit kerülgetem, felelj'a kérdésemre. Igaz amit katonáékhoz levélben megírtak ? Igaz, amivel itthon fogadtak, hogy eladtad magad a gazdag Berkinek ? — Miféle beszéd ez ? — kérdé a lány, mintegy ezzel is időt akarván nyerni. — Mintha nem értenéd ! Férjhez mész hozzá? — kérdé elfojtott dühvel Lajos. — Férjhez! — felelt a lány azután kurtán. -És az esküd mit sem ér ? — Hát azt is kend csikarta ki tőlem, egyre csak azt kérdezte : szeretsz-e ? szeretsz-e ? meg mersz rá esküdni! Mit volt mit tenni, ráhagytam a mit akart. — Julis, térítsd vissza a szivedet hozzám — könyörgött Lajos. Tudod jól, hogy a te hűtlenséged az én halálom lesz. — Ugyan hagyjon föl kend avval! már az uraknál se módi, az a nagy szerelem, nem hogy a magunk fajta szegény népnél! Mit ér a szerelem, ha alig van mit enni? — Hát azt hiszed, mert teli kamrával lesz ott, hát a szerelem is lángolni fog? — Azért ne fájjon a kend feje. Házasodjók meg kend is, van sok lány, aki kószörömest menne hozzá, s engem elfelejtene, ha csakugyan busulna utánam. — Akkor hát légy boldog! Menj az utadon, ón is mék a magamén. Az isten bocsássa meg a te hűtlenségedet, ón nem tudom! — Ezzel otthagyta a leányt, s többé felé sem nézett. Táncolni azonban táncolt sziláján, egész reggelig a többi lányokkal. Mikor pedig már kimerült, azonmód izzadtan kiment a házsarkán álló hordóhoz ; a felső jégkérget beszakította az öklével s elszántan egy sörös pohárral jót húzott a jeges vízből. Rosszul is lett utánna, ho^y majd összerogyott. Másnapra kitört a láz, a sorvasztó láz, a mely miatt vissza nem térhetett soha többé a katonasághoz. Julisnak azonban farsangra meg volt az esküvője. Tavasszal, mikor szegény Lajos meghalt, a gyásznép egy asszonynyal találkozott, aki mikor megtudta, kit temetnek, zokogva csatlakozott a menethez s csak annyit mondott: — A kakuk! Julis volt, akit az ura hazakergetett, mert a hűséget, mint hitves sem tartotta meg. Fürdői levél. Éppen ugy, mint a gazdáknak, az idén a fürdőhely tulajdonosoknak és bérlőknek, nem lehet panaszuk az időjárásra. Az Alföldön nem csak ritka nagy meleg van, hanem rendkívül sok a beteg ember is és aki csak teheti, siet idegeit a további munkára edzeni, a beteg pedig bajára irt keresni. Tudott dolog, hogy hazánk nagyon gazdag áldásos hatású gyógyforrásokban és remek vidókü éghajlati fürdőkben. Választhatunk a Kárpátok, az erdélyi havasok, ős erdős, fenyves fürdőkben a betegségek bármely nemére. A Balatonnal, a Palicsi tóval méltán dicsekedhetünk, a most már gondozott G.yopárossal gazdagodott a fürdők száma. Választhatunk az éghajlat minden neméből ; a most tropikus Abbazia Cirkvenica tengeri fürdőtől, olyan helyet is találunk, hol reggel ós este a télikabát jó szolgálatot tesz. A tulipán-szövetség hazafias mozgalma előtt mindig felhangzott a panasz a fürdőző közönség részéről, hogy drága pénzért sem talál kényelmet a magyar fürdőkben, s hogy azok elhanyagoltak, az étkezés, kiszolgálás kritikán aluli. A fürdőtulajdonosok pedig erre azt a választ adták, hogy a magyar közönség csak gyéren látogatja a hazai fürdőhelyeket, míg a külföldi fürdők nagy kontignensét éppen a magyar közönség adja, Évekkel ezelőtt mindkét félnek igaza volt. Ma már egyiknek sincs panaszra oka, bár éppen a fürdőző közönséggel szemben nagyon igaz az a közmondás, hogy : Mindenkinek kedvére tenni lehetetlenség ! Fürdőinkben gondoskodva van most már, ha nem is a német világfürdők szerinti fényűzéssel, kényelemről, s az azelőtti tulmagas dijakból is, nagyobb frekventálás folytán, engedtek a fürdőigazgatóságok. Hogy az osztrák fürdők közül F-ranzensbad, Karlsbad, Marienbadot látogatottság tekintetében magyar fürdő nem fogja évtizedek múlva sem megközelíthetni, holt bizonyos, bár a magyar fürdők érdekében apostoloskodó Bolemann tanár már régen kimutatta, hogy a kies fekvésű, amit a füstös cseh fürdőről nem lehet mondani, — Koritnyioán ép °ly gyógyulást találhat a beteg, mint Karlsbadban. De hát az ember nem csak a megszokottság, hanem az „azt mondják"-nak is a rabja. Minden fürdőhelynek a meggyógyult beteg a legjobb Eeklámcsinálója. Egyrészt folyton kérkedik azzal, hogy ő világfürdőn töltött egy szezont, mely legjobb esetben egy hóra terjed , s mintegy szuggerálja ismerőseire, hogy es ik odamenjenek. Ha majd elérkezik az az idő, midőn közönségünk a magyar fürdőket is igy ajánlgatja, s bár lenne ez mielőbb, akkor a fürdő tulajdonosai, bérlői fokozottabb befektetésektől nem fognak visszariadni Csak egy, a közelben fekvő példát hozok fel. Vas- és acóltartalmú, gyógyhatású, különösen női bajoknál kiváló eredményt felmutató fürdők között, pe* dig szép számmal vannak; Szliács, Tárcsa, Herkulesfürdő, Bártfa, Vichnye közül, mióta a vicinális vonattal gyorsan, és kényelmesen megközelíthető, első helyen áll B ú z i á s f ü r d ő, melyet hosszú éveken át a magyar vallásalapitványi ügyosztály kezelt ós csak 7—8