Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-22 / 62. szám

BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19uo. julius 22. Vicinálisok törvényhatósági úthálózatban. Javasolja egyben a közúti bizottság, hogy a vármegye vegye törvényhatósági úthálózatba a következő vicinális utakat: A kótegyháza—eleki vicinális útnak Csanádmegye határáig terjedő része . . . . 2 600 km. Az öcsöd—mesterszállási vicinális útnak Szolnokmegye határáig terjedő része . . . 7'350km. A füzesgyarmat—nagybajomi vicinális útnak Biharmegye határáig terjedő része . . 5'500 km. A köröstarcsai vicinálisnak a postahivatalig terjedő része 0 300 km. A füzesgyarmat—bucsai vicinális ut 24 620 km. Összesen: 40 370 km. Törlések az úthálózatból Minthogy a vicinális utaknak a törvényhatósági közutak hálózatába való felvétele által a fentartandó közutak nagymértékben szaporodnának, szükségesnek tartja a bizottság, hogy az útépítkezések folytán jellegüket vesztett törvényhatósági közutrészletek a törvényhatósági közutak hálózatából kihagyassanak. És pedig: Az orosháza—gádoros —nagyszénási törvényhatósági közút kiépítése folytán a szarvas—orosháza—mezőhegyesi törvényhatósági közút orosháza—nagyszénási szakaszának törvényhatósági útként való kezelése annyival is inkább fölöslegessé válik, mivel Orosházáról Nagyszénásra a műúton kivül még vasúton is lehet közlekedni. A szarvas—orosháza—mezőhegyesi törvényhatósági közút orosháza—nagyszénási szakasza. A gyula—békés—körösladányi útnak a békési hidtól Körösladány határáig terjedő szakasza. A gyula-kétegyházi útnak a kétegyházi gőzmalomtól Mezőhegyes felé való elágazása a megye határáig. A gyula—vésztő—Szeghalom—berettyóujfaiusi útnak Füzesgyarmattól, illetve a nagybajomi elágazástól Biharmegye határáig terjedő része. Rövid kivonatban e sorok tüntetik fel a közúti programot, amelylyel a juliusi rendkívüli közgyűlés fog foglalkozni. A békési aratósztrájk a parlamentben. Kecskeméti Fereno interpellációja. Csütörtökön békésmegyei ügy foglalkoztatta a magyar törvényhozást. — Elsőizben az uj parlament rezsimje alatt. A békési aratósztrájk, amelynek ügyét a békési kerület képviselője, Kecskeméti Ferenc terjesztette interpelláció alakjában a Ház elé. éve adott bérbe. Akik azelőtt látogatták ezt a remek, 140 holdas, csinos parkból álló fürdőhelyet, most az új rezsim alatt alig fognak ráismerni. A József, Mihály, Antal forrásokhoz, fürdőhöz a gyógyteremből, a nagy étkezőből, esős idő esetén fedett folyósó vezet; a nagy uszodája, remekül berendezett hidegvizgyógyintézete folytán most már nem speciális női-fürdő jellegű s tényleg, annyi az idén a kúrát használó férfi, akár csak az a sok sápadt arcú, de tüzesszemű, magyar, szerb, román, sőt berlini leány és asszony, akik a gondozott szép virágos parkban, - az azelőtt panaszolt pornak hire sincs — üdül és sétál. Szép tava, a 30—40 méterre felszökelő, szénsavtartalmú ártézi kútja remek ivóvízzel és a növényzet felüditésére szolgál, honnan az összes fürdőket, uszodát ós hidegvizintózetet elegendő vizzel látja el. Nemcsak vizeinek gyógy hatása ajánlja e fürdőt, hanem olcsó lakás és élelmi viszonyai, az igazgatóságnak, különösen Huzetla igazgatónak mindenre való gondoskodása, az ő szakavatottsága emelte a telepet a modern fürdők közé. Kitűnő orvosai közül Mahler és Sugár sziv- és női bajok kezelése körül elismert kapacitások s ha az állam a bérlővel legközelebb újra meghosszabbítja a szerződést, úgy a parkban két nagy szálloda épül mintegy 200 ezer koronával. Az irányban is folyik tárgyalás, hogy a vicinális vasúton motorkocsik közlekedjenek s akkor naponta hat vonat érkezne és indulna s a motorkocsik egészen a parkig közlekednének. Sokan vannak megyénkből, akik e fürdőt ez évben is felkeresték, gyógyultan, kellemesen fognak arra visszagondolni s nem egy hálából többször is felkeresi és élő reklámja lesz, mint a világfürdőknek. -y A kigyósi grófnak vizesfásmelléki és tarhósi uradalmában lezajlott aratósztrájkot annakidején kimerítő részletességgel ismertettük lapunkban. Egészen fölöslegesnek tartjuk tehát ezúttal megismételni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a sztrájktörő munkások megérdemelték sorsukat és a hatóság csak a törvény alapján járt el ellenük. Tulbuzgóság volt hát csak a békési követ interpellációja, amelyet megértünk, ha visszagondolunk a legutóbb lezajlott békési választásra, amikor gróf Wenckheim Frigyes nem a lelkipásztor szekerét tolta, de ellenjelöltje, Hoyos Fülöp gróf megválasztása mellett volt. Ez hát a magyarázata Kecskeméti interpellációjának, mely nem egyéb, mint a cine mintye revancheja. És ezt legjobban igazolja az interpellációra adott válasz, amelyet a Ház egyhangúlag vett tudomásul. Szóval Kecskeméti lelkész ós képviselő nem nyert egyebet a piros csizmánál. De azt csakugyan megnyerte, no meg egy kis népszerűséget a kisembereknél, akikkel mégis csak jó kacérkodni, no mert, hogy minden ciklusnak vége szokott lenni. Kecskeméti Ferenc interpellációja arra adott okot, hogy az országos sajtó egyes organumai erősen kikeltek gróf Wenckheim Frigyes ellen. Épen azért, mert a békési követ interpellációja elejétől végóig indokolatlan volt, annál kevésbbó indokolt a sajtó támadása. A gróf Wenckheim Frigyest ért kritikának legfeljebb azon passzusával érthetünk egyet, amelyben az igazságtalan adózás miatt kel ki a fővárosi sajtó. A képviselőház csütörtöki ülésének azon részéről különben, amelyben a békési aratósztrájkkal foglalkoztak, az alábbi sorokat adjuk : Az interpelláció. Kecskemóthy Ferenc: Interpellációt terjeszt be a békési aratósztrájk dolgában. A népet az aratósztrájkba nem az izgatók, hanem sanyarú helyzete vitte bele. A januárban kötött szerződések szerint oly csekély- mag maradt volna az aratóknak, hogy aboól lehetetlenség lett volna megélniök. Kérték a Wenckheim uradalmat, hogy javitsa ezt a szerződést, megtagadták ezt a munkásoktól. Tartalékmunkásokat hoztak, akik nem tudták azt a munkát elvégezni, de a gróf nem volt tekintettel a szegény népre. Pedig ha már másért nem, azért lehetett volna méltányosabb, mert a birtokai után, amely tizenöt év óta gabonatermő föld, mint legelő után fizet adót. Szegény ember tenyérnyi földje után dehogy tehetne ilyet, amit a dúsgazdag gróf megtehet. A következő interpellációt intézte a bel- és földmivelésügyi miniszterhez: Van-e tudomása arról, hogy Wenckheim Frigyes gróf úgynevezett vizesfásmelléki ós tarhosi birtokán sztrájkoló munkásuk a járás főszolgabirája által elítéltetvén, oly helyeken zárattak el és olyan elbánásban részesültek, hogy az úgy a törvény, mint a humanizmus szempontjából a legélesebb kritikát kivja ki ? Szándékozik-e a miniszter úr megvizsgálni, hogy kit terhel a felelősség ezért ? Szándékozik-e intézkedni, hogy ily embertelen és botrányos eljárás a jövőben elő ne forduljon ? A miniszter válasza. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter : A mult hó 30 án Wenckheim gróf bejelentette, hogy munkásai szerződést szegtek s e végből pótmunkásokat kórt. A pótmunkásokat az uradalom megkapta, később hire ment, hogy a munkások újból hajlandók munkába állani. A munkások azonban nem állottak munkába, mire az állam ujabb száz pár munkást küldött az uradalomba. A miniszter utána járt a dolognak, bekérték a főispáni és alispáni jelentéseket, amelyek bebizonyítják, hogy a magtár, amelybe a szerződésszegők voltak bezárva, szellős, tágas ós teljesen megfelelő volt. Naponta járási orvos vizsgálta meg őket. A miniszter megkérdezte az interpelláló képviselőt, hogy hajlandók-e a munkások újból munkába állani, mire azt a választ kapta, hogy igen, de csak másutt. A munkások azonban hatósági hitelesített szerződést kötöttek. Ez a törvény ós ezt betartani kötelesek. Mint becsületes magyar embereknek, akik a szavaikat meg akarják tartani, nem akkor kellett volna a munkát abban hagyniok, mikor már aláírták a szerződést, hanem a szerződés megkötése előtt válasszon konvenció, vagy az ennek megfelelő pénzérték közül. A gyakori sztrájkok, melyek a munkások érdekeit hátráltatják, azt eredményezik, hogy a földbirtokos máshonnan kénytelen hozatni munkásokat, vagy pedig aratógépet szerez be. Ami az interpellációra vonatkozik, a törvényt megváltoztatni nincs szándékukban. De igenis segítenek a munkások helyzetén, törvényjavaslatot fognak beterjeszteni a munkásbiztositásról, a munkáslakásokról és egyéb humánus intézményekről, egyáltalán az lesz a céljuk, hogy a munkaadó ós munkás a megértést ós a közös jó viszonyt megerősítsék, fejlesszók. A Ház a választ tudomásul vette. Az elaludt földtehermsntesités. Mi lesz a kisbirtokosokkal ? A magyar földbirtok ós szociálpolitika a Darányiztnus jegyében alszik. A szerteharangozott, nagydobra ütött programot annyira szereti a nagy kormány, hogy örökre programként akarja megőrizni, s még kísérletet sem tesz megvalósítására. Boldogan alszanak még azok az akciók is, melyeket az előző kormányok kezdtek meg. Mintha az uj kormány hangja belefúlt volna a nagyhangú önreklámzás áradatába. Vagy talán csak nem munkaundorban szenvednek a vezérek miniszterei? A nagy mértékben tapasztalható indolencia, melylyel az uj kormány a földbirtok tehermentesítés terve iránt viseltetik, különösen kellemetlenül érinti a kisbirtokosokat, akik reménységüket is veszthették már azóta annak az akciónak a sikerében, melyet az. előző kormány indított meg az érdekükben. Hallgat a kisbirtok tehermentesítése, a jelzáloghitel konvertálásának megindult ügye, hallgatni kénytelen abban a zajban. amelyet az ország vezetői csapnak, semmiért. Emlékezetes még az a szimpátiával fogadott törekvés, mely a kisbirtokok jelzáloghiteleinek konvertálását tűzte ki célul. A mult évi október hó folyamán, amint annak idején megírtuk, György Endre, a rövid életű darabant-miniszter leiratilag értesítette a törvényhatóságokat, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Kisbirtokosok Országos Fölehitelintózetónek bevonásaival olyan__akció keresztülvitelét tűzte ki céljául, mely az ország kisbirtokosait óhajtja olcsó konverzió útján megmenteni az elpusztulástól. A konverzió financirozását nevezett pénzintézet vállalta magára, a miniszter pedig elrendelte a terv kiviteli módozatainak tanulmányozását. Az adatok beszerzése után megindult a nagyszabású akció, amelyet tagadhatlan, eleintén bizalmatlansággal fogadtak a kisbirtokosok. Ahol azonban ismertető füzetek megmagyarázták a tehermentesítés előnyeit, megbarátkoztak az eszmével, s a tönk szólén álló kisbirtokosok most már minden reménységüket ebbe az akcióba fektették, s ettől remélték az uzsorások kezeiből való megszabadulást. Az akciót, dacára a darabant kor szaknak, rokonszenvvel fogadta a magyar sajtó, s részletes híradást közöltek a tervek előrehaladásából. Az adatok beszerzése óta pedig hallgat a krónika az egész mozgalomról, a tervet semmi híradás nem ébresztette fel kábult álmából. Megszólalt azonban végre valahára a földmivelésügyi miniszter. Darányi Ignác ugyanis leiratilag annyit hozott a vármegyék tudomására, hogy a föld tehermentesítés előmunkálatai befejeződtek, s ezek alapján fogiák eldönteni, hogy keresztülvihető-e a terv megvalósítása az egész országra nézve. A nagy kormány majd elintézi az ügyet. A kisbirtokosok pedig, akiknek szemei aranyhegyek csillogtatásával délibabokat varázsoltak az anyagi jólét boldogságairól, várhatnak. Várhatnak, tűrhetik továbbra aszipolyozást, míg tönkre jutnak. — Akkor majd jön síppal, dobbal nádi hegedűvel a nemzeti kormány. Hirdeti, hogy megmenti a kisbirtokosokat, ment majd, ha lesz kit; konvertáltat, ha lesz mit. Peclig jaj de nagyon nehéz várni azoknak, akiket elfogott a jobblót utáni vágy! Mit tehetnek azonban egyebet, mint várnak, nehezen várnak. Közben pusztul, egyre pusztul a kisbirtokos, mind gyakrabban perdül meg a viskók előtt a végrehajtó lármás dobja. Ha sokáig vár a kormány, csakugyan nem lesz kin segítenie. A vármegye közgyűlés előtt. Amint tudvalevő, Békésvármegye | törvényhatósága julius hó 26-án rendkívüli közgyűlést tart. Ennek napirend3 jót alkalmunk volt már lapunk előző számában ismertetni. A tárgysorozat legfontosabb pontja a közúti program, amelynek a közútibizottság által elkészített és elfogadott javaslatát lapunk mai számának más helyén közöljük. Ez ügyen kivül legjelentősebb pontjai lesznek a közgyűlésnek a választások, amelyek során betöltik a L a d i c s György halálával megüresedett közigazgatási bizottsági és még egynehány albizottság! és választmányi tagságot. A megválasztandó személyekre nézve még nem alakultak kija hangulatok, mindamellett eddigSis több jelese vármegyei közéletünknek forog kombinációban. Egyike-másika körül már egész ujságháboru zajlott le, aminek, mint általában a találgatásoknak, talán majd csak a hivatalos liszta fog véget vetni. Ez pedig még nincs egybeállítva. Választások alá kerülnek azután még a vicinális vasutaknál a vármegyét képviselő tisztségei. A főispán, alispán és az orosházi járás uj főszolgabirája ugyanis választás alá bocsájtják a vármegyei vasutak igazgatóságába történt kiküldetésüket, mit mint alispán, főszolgabíró, illetve a vármegyei első aljegyző nyertek. Mindenesetre megbecsülendő finom distinkció részükről, de ennek természetszerű következménye, hogy a vármegye a megbízatást a hátralevő másfélévre megújítja. E vasutaknál ugyanis a vármegyét mindig a főispán és alispán képviselték elsősorban más bizottsági tagokkal együttesen, igy Terényi, Tallián, Jantsovits Pál, majd Tallián, Lukács és Fábry. Ezen leghelyesebb rendszert, melyszerint leghivatottabbjai képviselik elsősorban a vármegyét, fentartani a megye érdeke, s az illetők megbecsülése. Ehez képest a Mátra-körösvidéki vasutigazgatóságába a Jantsovits Emil halálával megüresedett helyre Ambrus Sándor alispán lenne megválasztandó, aki e társulatnak eddig még nem volt tagja. A közgyűlés napirendjének további pontjait kisebb-nagyobb jelentőségű községi ügyek fogják kitölteni. Tótkomlóstól-Tótkomlósig. A pánszlávizmus felburjánzása Békésmegyében. Lapunk mult számában részletesen foglalkoztunk azokkal a nemzetiségi jelenségekkel, amelyek Tótkomlóson a panszlavizmusban felburjánoztak. Békésmegyének, de elsősorban Tótkomlós község magyarságának veszedelmével közleményünk nyomán úgyszólván az egész magyar sajtó foglalkozott, egyértelmüleg elitélve a hazafiatlan és titkos ágensek aknamunkáját, helyeselvén álláspontunkat is, hogy az arra hivatott hatóságoknak habozás nélkül és legszigorúbb erélyességgel kell nyulniok a darázsfészekbe és csirájába elfojtani minden oly törekvést, amely a magyarság eszméjét és szellemét csak legkisebb mértékben is veszélyezteti. Ezúttal különösen hangsúlyoznunk kell, hogy addig is, mig az egyházi iskolák állami kezelésbe vétetnek, — ennek az állapotnak kellene mielőbb bekövetkeznie — kényszeritsók az egyházat arra, hogy tanítóit, akik tót anyanyelvűek és pánszláv érzéseket árulnak el, hazafias magatartásra figyelmeztesse s amennyibev eme, a haza iránt tartozó legszentebb kötelességüknek csak egyetlenegy esetben is nem felelnének meg, hasson oda a tanfelügyelőség, hogy az egyházi tanitók állami és illetőleg községi segélye megvonassák. Tótkomlós hazafias tanítósága és általában intelligenciája pedig társadalmi uton hasson oda, hogy népét megnyerje a magyarságnak, a haza ellenségeit pedig bojkottálja, ne tűrje meg körében. Aki ellensége a magyarságnak, az nem érdemes a magyar levegőre. Már pedig az Alföld szivében magyar szellő suhan át a délibábos rónákon. Lapunk mult számában tótkomlósi állapotokról szóló vezető cikkünkben egy ténybeli tévedés csúszott be. Hí-