Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám
1906-07-22 / 62. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 62-ik szám. Vasárnap, julius 22. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet eunegvedenbelQl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések 1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A belügyi program. Békéscsaba, julius 21. Kitolva a miniszteri bársonyszék elfoglalása idejétől, gróf Andrássy Gyula a napokban mondotta el a törvényhozás szine előtt programját. Érdekkel várta ezt az egész magyar közvélemény, mert oly sérelmekre vélt benne feltalálni orvosságot, amely sérelmek legégetőbb sebei az országnak, így első sorban a kivándorlás korlátozása és az általános • választói jog reformja. Aminthogy az első az országnak az életerejét adja majd vissza, úgy a második határvetője lesz majd ennek a parlament életének. És csodálatos! Amire legkiváncsibb volt a nemzet, arról csak egy szóval sem emlékezett meg a belügyminiszter. Szándékosan kerülte-e, nem-e, Jnem nehéz kitalálni. De akármint van, némi megnyugvást nyújthat az országnak a belügyminiszter ama kijelentése, hogy programja nem kimerítő. Tehát fönti két kérdéssel más alkalommal fog foglalkozni a belügyminiszter. Addig hát várjunk a kritikával ? Beszélt azonban a belügyminiszter az alkotmánybiztositékok megteremtéséről. Ez a magva annak az eszmekörnek, amelyet általánosságokban felölelt a belügyi program. És lássuk csak, mit nyújt itt Andrássy? A belügyminiszter át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy Magyarország alkotmánya csak papiros alkotmány, ha nem gondoskodunk a tételes jogok intézményes biztosításáról politikai közéletünk egész vonalán. A közelmúlt keserves tapasztalatai feltárták a létező intézmények ijesztő gyengéit, nagy hézagait, s most elemi erővel késztetnek, hogy amazok megszilárdítását, emezek betöltését el ne mulaszszuk. Andrássy ebben a munkában vállalta magára a vezető szerepet. Nyilt titok, hogy az ő befolyására járult hozzá a korona az uj alkotmánybiztositékok eszméjéhez s hivta fel trónbeszédével az országgyűlést, hogy azok megszerzésében hathatósan közreműködjék: A belügyminiszter most e trónbeszéd gondolatmenetéből indul ki, midőn az alkotmánygaranciák élén a közigazgatási bíróság kiépítését említi fel, amit maga a király nyilvánított az alkotmányos| jogrend egyik legfonto sabb védőbástyájának. Kár, hogy az építkezés méreteiről, terjedelméről, rendszeréről nem mondott az építőmester semmi tájékoztatót. Nem tudjuk, beéri-e a legfőbb bíróság hatáskörének tágításával, vagy e kompetenciát kiterjeszti a közigazgatási ügyekben itélő fórumok alsó fokozataira is, hogy a legfőbb birószék fölebbezési fórum legyen s a judikatura egysége fölött őrködjék. Annál nagyobb jelentősége van a miniszter elvi kijelentésének, hogy további alkotmánybiztositékot a magyar közigazgatás szervezeti reformjában keres. Kimondta, hogy tágítani akar a megyék, városok és közsé ge k autonómiáján, szakítva teljesen azzal a merev központosítási rendszerrel, mely két év- » tized előtt a közigazgatás államosítását irta zászlajára és be is cikkelyezte a lex Szapáryanában. Andrássy ígéretet tett a Hágnak, hogy ezt a korcs cikkelyt ki fogja törölni törvénykönyvünkből, s helyébe egy nagyszabású reformművet iktat, melynek vezérelve a demokratikus önkormányzat, célja a nemzeti jogok oltalma s az állami akaratnak szigorúan alkotmányos módon való érvényesítése. Nehéz feladat lesz a mult s a jövő közti ellentétet kiegyenlíteni és az autonóm szervezetek természetét az egységes modern állam igényeivel összeegyeztetni. — A belügyminiszter vállalta e nagy feladatot s Ígéretet tett, hogy „átmeneti" minisztersége dacára viselni fogja annak minden egyes terhét, gondját és felelősségét. Örülni fogunk, ha nemcsak ez alkotó munkához, hanem a kész mű sikeréhez is szerencsét kívánhatunk majd neki. Békésvármegye közúti programja. A közúti bizottság javaslata a közgyűlés elé. Országok, mint egyes vidékek közgazdasági föllendülésének egyik titka a közlekedési eszközökben fekszik. Ha ezek alkalmasak és megfelelő számban vannak, ugy a forgalom a közgazdaság minden ágában élénk. Éppen ezért az utak már a legrégibb korban fontos közgazdasági tényezőkként szerepeltek, amely jelentőségük a fejlődő korral csak mindrohamosabban emelkedett. Tekintve az utaknak a fontos szerepét, nem közömbös kérdés, hogy az utak kiépítésében, fentartásában és fejlesztésében milyen politikát folytat az állam, vagy akár annak egyes szerve. Ami Békésmegye útpolitikáját illeti, a múltban aránylag kielégítő volt. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt esztendőben, dacára áz áldatlan politikai viszonyoknak, közel 50 kilométer közutat építettek ki. A jövő programja pedig sokszorta kedvezőbb. A közúti bizottság a napokban állapította meg a következő három év közúti programját, amely szerint ezen idő alatt 116 kilométerrel fognak megnövekedni Békésmegye közútjai. Szinte meseszerű ez a haladás, amellyel nem tart lépést az országnak egyetlen törványhatósága sem. Olvasván azonban a julius 26-iki megyegyülés elé terjesztendő közúti program-javaslatot, mégis úgyszólván siránkoznunk kell. Az utak kiépítésére szolgáló beruházási kölcsön ugyanis túlságosan kevés. Egy kilométernyi útnak a kiépítése ugyanis 19400 koronába, tehát a programba felvett 116 kilométernyi útnak a kiépítése 22.516,000 koronába kerül. Ehhez a vármegyei hozzájárulás 370 ezer koronát tesz ki, amely összegek együttesen sem elegendők az útszükségletek kiépítésére. Nem pedig azért, mert a törvényjavaslatból annakidején kifelejtették a hidak építését, amelyek pedig, tekintettel Békésvármegyének számos folyóvizére, szintén hatalmas összeget, mintegy 710-720 ezer koronát igényelnének. Éppen e hiba miatt, amelynek most a jó isten a gazdája, kénytelen volt a bizottság egyetmást törölni a javaslatból, amelyet külömben alább részletesen ismertetünk. Békésmegyei Közlöny tárcája Kint a pusztán . . . Kint a pusztán, a csillogos ég alatt Tarisznyámból beh jól esik a falat, Hogy ne esnék, hisz te adod édesem: 5 kis kezedből száraz kenyéri Lágy kalácsnál is többet ér, A király se vacsorál oly fényesen ! Kint a pusztán vízzel oltom szomjamat, Jobban esik, mint a bor, amit Tokaj ad, Hogy ne esnék, hisz galambom, te adod: Szép kezedben a csobolyő, Azt hiszem, hogy arany golyó, S benne ital, mely oszlat bút, bánatot. Kint a pusztán zöld, illatos fii között, Melyet az est lágy harmatja öntözött, A subámat oda veted, takarod, S oly édesen, szép kedvesem, Nem alusznak angyalok sem: Fejem alatt puha párna — lágy karod. Gajdács Pál. A kakuk. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Mlchnay Gryuláné. Búcsú volt a faluban; szokás szerint mulatsággal egybekötve, ahol a fiatalok táncoltak, az idősebbek pedig jó borocska mellett, az elmúlt időbről beszélgettek. Egy fiatal pár kivált a táncolók közül, az erdő felé vette útját. Rég nem látták egymást. A legénynek mondanivalója volt, amit messzebb a többiektől, háborítatlanul vélt elmondhatni. Valóban szép pár volt. A legény barna, magas, széles vállal, mégis karcsú termettel, amelyen katonaruha feszült; fekete, mély tüzű szemei csak ugy csillogtak, amint a lányre nézett. Kis pörge bajusza szinte barna volt. Katonáéktól jött haza látogatóba, különben juhászlegény volt az uraságnál. A lány, a béresgazda lánya volt, szinte magas, haja szőke, de nem az a fakó szőke, melyet a nap kiszivása tesz azzá, hanem valódi aranyszőke, mint a búzakalász. Gyönyörű kék szemét pedig nefeleltshez lehetett volna hasonlítani, amelyek azonban nem valami nagy állhatatosságot árultak el. — Juliskám, — mondta a legény — ha az Isten segit, mához egy évre enyém leszel. De boldogok leszünk, még a menybéli angyalkák is lekívánkoznak hozzánk boldogságot tanulni, ugy-e lelkem ? — Igen, boldogok, ha a szegénység boldogít, — viszonzá a leány. — Ne beszélj ugy Juliska, látod az uraság szeret, egy pár év alatt majd előléptet, s akkor nekem is annyi fizetésem lesz, mint a többi juhásznak. — Hászen Andris bátyám, a te édes apád se volt mindjárt béresgazda, ő is csak bérességen kezdte. Azután meg fiatalok vagyunk, majd dolgozom érted, van két ép, erős karom; a szabad időmet arra használom fel, hogy faragok, s a munkámért, tudod, jól megfizetnek, még maga az uraság is. Mily öröm lesz az érted, majd akkor már kis feleségemért dolgozni. — Igaz, ez mind szép Lajos, de az még messze van — felelt a leány. — Há'szen, ha két esztendő elmúlt, a harmadik is majd csak eltelik. Karácsonykor ismét szabadságot kérek és akkor újra látni fogom az én kedves, szépséges menyasszonyomat, ezzel átölelte a leányt s forrón megcsókolta őt, mit az ímmel-ámmal viszonzott. — Te nem szeretsz engem, Juliska ? — kérdé fájón a legény. — Dehogy nem, hiszen már hányszor mondtam Kakuk! Kakuk! hangzott az erdő mélyéből. — Ejnye, kérdezzük meg a kakuktól, hány évet élünk még? — mondá a legény. — Igazán jó lesz, — egyezett bele a leány. — Kakuk, mond meg, hány boldog évet élek az én Juliskámmal ? Semmi felelet. — Hát nem tudsz válaszolni, ha kérdeznek? — mondá a legény tréfás haraggal. Most rögtön felelj, hány évig élek még ? — Kakuk! — hangzott messziről, egész halkan. A legény megdöbbent. — Csak egy évig élnék még ? — Ah, az a dőre kakuk! nincs is itt már, ki tudja hová repült, nem is a kend kérdésére válaszolt, hisz alig lehetett hallani. A legény nevetett, de látszott, hogy erőlteti magát, mikor pedig a táncolók közzé visszatértek, sehogysem tudta az előbbi kedélyhangulatát visszanyerni. Következő nap búcsút vett menyasszonyától s visszatért a századhoz. II. — Adj' Isten szerencsés jó napot — köszönt Lajos a konyhában foglalatoskodó Panni néninek, Juliska öreganyjának. — Fogadj Isten fiam, hát az ünnepekre te is hazajöttél? Kerülj lelkem beljebb a házba. — Köszönöm néném, jó lesz itt a konyhában is, csak egy pár szóra jöttem vóna. Itthon van Juliska ? — Nincs, misére mentek mindnyájan a kis kápolnába, de hát gyere fiam be s erővel bevezette a legényt. Kötényével letörölte a tulipános széket — jólehet tiszta volt az s maga is leült. — Most már beszélj fiam ! — mondá az öregasszony. — Hát csak megtudakolni jöttem, mi igaz abból a hirből, amivel az egész majorban fogadtak, hogy Juliska a szénási telkesgazda, Berkinez megy férjhez. Erőltetik-e, vagy a maga jószántából cselekszi ezt ? — Hát fiam ... izé ... mit is mondjak ? — A tiszta igazságot néném! — mondta e legény. — Hát ha azt akarod, jó, ón nem bánom. Bizony nem igen kellett őt erőltetni, mert tudod, az a 60 hold jó trolin EmeU as átvágat «• a tratrtlyt, ncgizOstéti a MhOftst, váladék*, «i]eil izzadást Tiidobetegsegek, riuruiuK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti esomagolátí. F. Hoffraann-La Kechc & < «. Itasel (Sfájc).
