Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-19 / 61. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. julius 15. hogy vajon Goluchovszki megmaradása mellett vállalkozik-e a közös költségvetés megszavaztatására. Ugy látszik továbbá, hogy nagyon hosszas tárgyalások lesznek még szükségesek az Ausztriával való új kiegyezés dolgában. Beavatottak azt mondják, hogy ezzel a kiegyezéssel az idén nem is készülhetnek el, hanem az egész jövőre marad. Az idén lehetnek előkészítő tanulmányok, próba manőverek mind a két kormány részéről (Ausztria már javában benne is van), lehetnek részletkérdésekben szaktanácskozások, de a döntő konferenciákat okvetlen elhalasztják, hogy minél több időt nyerjenek akár a szenvedélyek lecsillapítására, akár új akciók indítására, aszerint, hogy a két módozat közül melyikre lesz szükség. Talán Ausztria kiakarja próbálni a hatását azon intézkedéseknek is, amelyekkel a magyar álláspont megváltoztatását akarja erőszakolni. A választási reform dolgában is hozzá kell látni az előkészítő munkálatokhoz. Meg kell ezt tenni amiatt, mert esetleg a kiegyezés is választási programponttá változhatik. Készen kell tartani továbbá lehetőleg minden javaslatot arra az eshetőségre, hogyha uj pártalakulás keletkeznék és ha a kormány Ausztriával szemben válságos helyzetbe kerülne, nehogy emiatt meghiúsuljanak ama tervek, melyek az alkotmány biztosítására és a jövendő fejlődés előkészítésére irányulnak. Mindezekből látható, hogy a kormánynak van elég gondja, s a nagy gondok közt a legkisebb az, hogy vajon befejezi-e augusztus előtt a parlament a költségvetés tárgyalását, avagy szükség lesz-e a még egy hónapra terjedő indemnitásról szóló törvényjavaslatot is a költségvetés tárgyalása közben megszavaztatni. Egyelőre azt hiszik, hogy erre nem lesz szükség. Utazás Tótkomlós körül. A pánszlávizmus vádja és annak megvilágítása. Mai lapszámunk vezető cikkében foglalkozunk azzal az évek óta kísértő kérdéssel, amely vádak alakjában ismételten és ismételten elhangzik Tótkomlós ellen. Hogy Békésmegyének ez a községe fészke a pánszlávizmusnak, amely körülmény évről-évre nagyobb térveszteségét jelenti a magyar nyelvnek, érzésnek, a magyar nemzeti eszméknek. Ezzel a kérdéssel lapunk is számos alkalommal foglalkozott. Mindenkor tótkomlósi tudósítások alapján, amelyek éppen ezokból talán nem a kellő világításban mutatták be a tótkomlósi állapotokat. A köz érdeke : világosan látni, igazságosan ítélni. Ennek a lehetősége vezérelt bennünket, amikor lapunk tudósítóját kiküldöttük Tótkomlósra, hogy ott a község vezető elemeitől kótsógbevonhatlanul hiteles információkat szerezve, a valóságot tárhassuk a köz elé. Kiküldött tudósítónk híradása szerint ezt tesszük alább. Elfogulatlanul, igazságosan, minden személyi és anyagi tekintetek nélkül. Még csak kommentárt se fűzünk a szerzett információkhoz, ítéljen maga a Köz! Bevezető sorainkban még csak annyit jegyzünk meg, hogy szükség esetén az informálók neveivel is szolgálunk. Most pedig beszéljenek a tények : Tótkomlós magyarsága. A község különböző tisztséget viselő vezető polgárai közül számosan egybehangzóan kijelentették tudósítónk előtt, hogy Tótkomlós az utolsó 4—5 évet megelőző időkig a legszebb uton haladt a magyarosodás felé. Kedvelt szó volt a magyar, amelyet ma hallani sem akar a többséget képviselő parasztság. Magyarul vezették mintegy öt évtizeden át az egyházi gyűlések jegyzőkönyveit, amelyet ma magyar és tót nyelven irnak meg, azaz csak tót nyelven, mert a magyart mellőzik, a legtöbb esetben bojkottálják, noha az egyházi törvény annak használatát előírja. Hogy Tótkomlós hazafias elemei minden lehetőt megtettek a magyarosításért ós hogy a jelzett időben siker koronázta nemes törekvésüket, legjobban igazolják az utóbbi évtized alatt megtartott nagyszabású hazafias ünnepségek, mint e Kossuth Lajos születésének száz éves fordulójára, a Rákóczi, Vörösmarty, Petőfi és Jókai emlékére rendezett hazafias ünnepségek, amelyeknek rendezése élén G a j á c s Pálnak, a jeles tollú poétáiéi késznek vezetésével ott á lott a hazafias érzésű tanítók, jegyzők és általában a magyar anyanyelvű vezető intelligencia lelkes kicsiny gárdája. Az elismerések ezek iránt azáltal nyilvánult meg, hogy megvetették őket. Csak egyebet ne említsünk, az ifjabb tanitók tüntetően tót nyelven társalognak állandóan és kerülik magyar érzelmű kollegáik társaságát. Gajdács Pált pedig, aki huszonötóves szereplése alatt annyit tett a község érdekeiért mint kivüle egyetlen ember se, s akinek hazafias érzelmeit a gyanúnak a halvány árnya sem illetheti, egyenesen azzal vádolják háta mögött, hogy ő az oka az egyenetlenségnek, mely az egyház és a polgárság között dúl. Egy hazafiatlan tanító. Kiküldött tudósítónknak azon kérdésére, hogy miként fészkelődött be Tótkomlósra a pánszlávizmus, az informálók egyértelmüleg a következőket adták elő: Ezelőtt hat évvel történt, hogy id. S z t i k Gyula, akinek fia a nagygerendási iskolánál működik ós erős íiazafias érzelmekről tett nem egyszer tanúságot, Pitvarosról Tótkomlósra került. Azóta megváltozott a helyzet a községben. Id. Sztik Gyulát tartják ugyanis a pánszlávizmus terjedése okának. Beszélik róla, hogy tót lapokat terjeszt, s hazafiatlan magatartása miatt jelenleg is fegyelmi vizsgálat folyik ellene. Ez a Sztik Gyula tagja a tótkomlósi földmives egyletnek is, • mely a pánszlávizmust a szocializmussal együtt neveli emlőjén. Ennek kebelében alakult meg a „Beszeda" tót dalkar, amely a legutóbb rendezett Petőfi ünnepre ráduplázandó, tót hangversenyt rende zett. A magyarfalásnak mindinkább terjedő veszedelme innen indult ki. Tudósítónknak azon kérdésére, hogy miként vélnék megakadályozni a magyarellenes áram terjedését, többféle vélemény hangzott el. Gajdács Pálnak lapunk vezető cikkében foglalt nyilatkozatával szemben egyesek olyan véleményüket nyilv.nitották, hogy Tótkomlósnak egy emberöltőre van szüksége, amíg a pánszláv érzést kiirthatja a többség szivéből. Mások, akik átmenetinek tartják a sajnálatos állapotot, azt vélik, hogy radikális úton hamarosan megoldható volna a kérdés Ha t. i. az egyházi hatóság erélyesebb volna, valamint az arra illetékes hatóság is erősebb kézzel nyúlna a darázsfészekbe. Jó orvosság Volna az is, ha megvonnák a gyanús érzelmű tanítóktól a fejenkint élvezett évi 120 korona állami segélyt, de legcélszerűbb volna az, ha államosítanák az összes községi iskolákat. Nem azért, mintha a hazafias magyar tanitók meg nem tették volna kötelességüket, de mert az államosítás önállóságot és érzésben függetlenséget adna a tanítóknak, akik ma a legkényelmetlenebb helyzetben vannak. Az iskolák államo sitását kívánják is a derék magyar tanítók, akik ennek keresztülvitelében látják megmentésüket a mai, két urat szolgáló helyzettől. Ezek vádolják a kormányt is, különösen pedig a koalíciót, hogy a nemzetiségeknek adott túlságos kedvezményekkel csak agit adtak a pánszláv eszmék vérszemet kapott apostolainak. A magyar tanitók több erélyt kívánnak a kormánytól, különösen pedig a nemzeti kormány belügyminiszterétől, gróf Andrássy Gyulától. (Cikkünket lapunk jövő számában folytatjuk.) Békésvármegye törvényhatóságából. Mit tárgyal a közgyűlés. Jeleztük már lapunkban, hogy Bókésvármegye törvényhatósága julius hó folyamán rendkívüli közgyűlést tart. E közgyűlést F á b r y Sándor dr. főispán 26-ikára hívta össze, s a meghívót, valamint a közel száz pontból álló tárgysorozatot most közli a megye hivatalos lapja. A megtartandó rendkívüli gyűlésen elintézésre váró jelentősebb ügyeket ismertettük már előző lapszámunkban, alább pedig közöljük a napirend jelentősebb pontjait: Gróf Károlyi István ós Orosháza község között kötött adásvételi szerződés. Gróf Károlyi Istvántól megvett gyulamezői birtok kezelése és eladása tárgyában Orosháza község által alkotott szabályrendelet. Orosháza község határozata, a gróf Károlyi Istvántól vett birtok vételéből kifolyólag 250.000 koronás ideiglenes kölcsön felvétele ügyében. Ladics György elhalálozásával megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági helynek titkos szavazás utján való betöltése. Dr. Fábry Sándor főispánnak a vármegyei vasutak igazgatósági tagsági helyeiről-, Ambrus Sándor alipánnak a bókéscsanádi helyiérdekű vasutak igazgatósági tagságáról ós dr. Berthóty István főszolgabírónak a gyulavidéki helyiérdekű vasút felügyelőbizottsági tagságáról való lemondása azért, mert kérdéses megbízatásukat mint alispán, és illetőleg mint főszolgabíró az I-ső aljegyző nyerték. A mátra-körösvidóki helyiérdekű vasút igazgatóságában megüresedett igazgatósági hely betöltése. A vármegye állandó választmányában 4, az állandó bíráló választmányban, 1, a közegészségügyi bizottságben 4, a közsógjegyzői nyugdij választmányban és a vm, igazoló választmányában megüresedett 1—1 helynek betöltése. Dr. Berthóty István tb. főjegyző, orosházi főszolgabíró lemondása a törvényhatóság munkásközvetitői tisztéről; a törvényhatósági munkásközvetitő és helyettesének kijelölése. Budapesti csendőrparancsnokság értesítése, a csendőrség a mult év dec. 30-án tanúsított viselkedésének megtorlása ügyében. Kereskedelmi miniszter ur rendelete a beruházási hitel terhére végzendő közúti építkezések tervének, valamint a törvényhatóság közúti alapjából e célra rendelkezésre álló fedezetnek megállapítása iránt. Kapcsolatosan ezzel a kiküldött bizottság javaslata, valamint a Szakadás. Irta: Mohácsi Jenő. Ügyvéd úr, hiába minden igyekvése megmásíthatatlan akaratom, hogy elválok a feleségemtől Nem bűnös, nem illethetem egy rossz gondolat leheletével ós meghatottsággal gondolok édes kék szemére, meg holdsúgárszőke hajára ; szerettem a leányságát és most is szeretem még, mint első nap. Ö is imád engem és hosszú éjeket átzokog, mert nem tudja megérteni, hogy el kell válnunk. Ügyvéd úr is csodálkozik és minden rokonom, meg ismerősöm fölveti magának a kérdést, melyre az ő fölfogásuk szerint nincsen válasz: miért, hát miért? Talán tudok rá felelni, de nem is remélem, hogy az én esetem megérthető; ötven év múlva esetleg sokan jutnak az én sorsomra, de ma, érzem, mindez csak különcködésnek látszik. Mikor az én kicsi, babaarcú feleségemmel megismerkedtem, azt hittem, hogy megtaláltam gondűzött, gondolatterhes életem tündérét, aki minden ráncomat lesimítja Viaskodni szoktam az eszméimmel és csataterem az otthonom. Ez talán kérkedés, de nem kerestem azt az asszonyt, aki küzdelmeim bajtársa legyen, mert meg voltam róla győződve, hogy nem találom Szerettem, de fensőbbségem tudatában, oltalmazó akartam lenni és talán félisten. Beredeztem selymesen és pu- j hán a mi fészkünket; minden bútor kedves volt előttem és minden sarok meghitt titkokat sugdosott. Megbarátkoztam a violaszinü árnyakkal, melyeket kékeszöld kereveteimre vetett a vérvörös alkonyat és képzeletben édes sóhajtásokkal népesítettem be a nappali félhomályt. Hónapokig laktam így a mi jövendő otthonunkban és boldog ábrándjaimban egybeforrt mennyasszonyom alakja az én derűs félhomályom árnyaival. Ha a leánynyal együtt voltam, csak szeretni tudtam, konkrét ügyekkel, a fészkünk beredezését kivéve, nem törődtem. De amikor a fák is rügyeztek, lakodalomról kezdtem beszélni és mézesheteinkről, melyeket a mi selymes otthonunkban fogunk eltölteni. Menyasszonyom ilyenkor barátnőit, meg ismerőseit emlegette, és Olaszországról ábrándozott, ahova kötudomásulag a fiatal házasok nászi röpdösése irányul. Az én kívánságomról hallani sem akart, sirt és boldogtalannak mondotta magát, hogy házasélete lemondással kezdődik. És mert nagyon szerelmes voltam, mert erős férfiasságomat nem akartam kiaknázni, következetlen lettem önmagamhoz és lényemhez méltatlan állapotban éltem át azokat az órákat, melyekre halálom percében is visszavágyó remegéssel kellene gondolnom. Szent dolgokról beszélek, de nincsen meg hozzá lelkem ünnepi hangulata. Délben volt az esküvőnk, és az esti gyorsvonattal indultunk Fiumébe. Az állatok nászát a íegvarázsosabb éj bübája isteníti, ós nekem hagyományos utazást kellett tennem, szük vonatszakaszban, idegrázó zakatolás nászdala mellett. Egész éjszaka feleségem kezét csókoltam, és kibámultam a májusi éjszakába. A mi kereveteinkre kellett gondolnom, az elhagyott szőnyegekre és a rejtelmes árnyakra. Reggel a kikötővárosba érkeztünk. Itt lett boldog az én édes pici feleségem, ós a szállodaszoba meztelen bútorai sivárságba űzték a ^lelkemet. Uram, ón áhítattal éltem át a természet legnagyobb misztériumát ós a folyosókon ledér pincérek szemtelen pillantásai sebeztek és ""fölkorbácsolták az én haragomat. Velencére ha visszaemlékezem, száraz köhögést hallok, meg angol káromkodásokat; a langyos esték és a lagúnák merengése, a gondolák bársonyos siklása, igazán nem tudom, hova lettek. Ilyen volt az ón nászom és nem tehetek róla, még most is siratom gyakran, hogy nem lehetnek abból az időből gyönyörű emlékeim. De feleségem egész idő alatt boldog volt. Kételkedtem sokáig, hogy kiben is van tehát a hiba: bennem, aki túlérzékenyen reagálok környezetem minden árnyalatára, vagy feiesógemben, akit szerelmi mámora rózsafelhőkbe burkolt. Otthon leráztam magamról mindazt, ami kellemetlen és nyomasztó. Iró-ember vagyok ós nem tartom foglalkozásomat mesterségnek s bezománcozom az élet rútságait látó szemeim sajátos színeivel és szerencsés pillanataimban feltárul nékem a dolgok mélyebb értelme. Szerény viszonyaim megszerettették velem az enyéimet: benső életet élek ós a csöndből, meg bársonyos ujjak tapintásából kihallok, kiórzek .másnak érthetetlen hangokat. Az első hónapokban feleségem érzékeit is megfinoinitotta a szerelem és mert életünk egymásba folyt, csupa harmónia voltunk. De az élet több, mint egy örökkótártó nász és magasabbrendű emberek lelke fürödni szeret az egyedülvalóságban. Itt kezdődtek az ón kínjaim. Visszavonultam a szobámba, de fegyelmezetlen lelkemnek nem voltak hivatalos órái; hol nappal kívánom meg a magányosságot, hol este, hol éjjel. Feleségem ezt nem akarta, vagy nem tudta megérteni Benyitott hozzám legkényesebb perceimben ós köznapi kérdésekkel zaklatott. Befutott hozzám, mert már nem látott egy órája ós meg aka"rt csókolni, simogatni akarta a hajamat Ilyenkor kíméletlen voltam, néha talán durva i is. Nem tehettem róla. Egy-egy ilyen | eset órákra tudott lehangolni, mert igen i nagy lelkiismereti furdalásokat éreztem. Sokat gondolkodtam erről az én ügyemről ós tényleg bizonyos alterna! tivára jutottam. Talán édes kicsi feleségemben van a hiba, a világ legarányosabb asszonyában, akit néha lázas forrósággal im'ádok; bizonyára nem való hozzám. Vagv talán csak én nem születtem a házasóletre. Istenem, egy férj, aki sokszor napokig szeretne távollenni a feleségétől, de nem azért, hogy megcsalja. Avagy mindkettő igaz. De a házasság mai formája idején nem találhatok asszonyt, aki az én ugy-e érthetetlen szeszélyeimbe belenyugodna. Talán szeretőt, de feleséget nem. Egynehány évtized múlva találnék. Az én, most még bizarr véleményem az, hogy a házasélet magamformáju embereknek helyszűke miatt lehetetlen. Igen, ha gazdag volnék, tizenöt szobámban megvalósítanám az én eszményemet. De tizenöt szobában nem lehet ugy szeretni, mint háromban. Mikor több lesz a nő, mint a férfi házitündére, mikor neki is lesznek csendes órái — és mért lennének, hiszen nálunk mélyebben érez — akkor elkövetkezik az én korszakom. Most bűnhődnöm kell, mert ugy választottam, mint a többi férfi, pedig nekem másként kellett volna választanom. Ügyvéd ur, azt hiszem, ketten ebbe a furcsa ügybe belepusztulunk, feleségem, meg ón. De hitvesem nekem nem lehet hitvesem. Nem tudom van-e paragrafus a mi számunkra, akik most is nagyon szeretjük egymást. MindegyÜgyvéd ur, el kell válnom az én édes, kicsi feleségemtől.