Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-30 / 108. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906 dec. 30 biró fölött a bizottság részvétét fejezze ki s erről jegyzőkönyvi kivonatban ér­tesítse a közgyűlés az özvegyet. Yangyel állását a februári közgyűlés tölti be. Fábry Sándor dr. főispán, addig is dr. Margonyai Gyula közigazgatási gyakornokot rendelte ki helyettesül s Margonyai teendőinek ellátására dr. Jeszenszky Károly gyomai köz­igazgatási gyakornokot hivta be Vihar az alispáni jelentés körül Daimel Sándor dr. főjegyző is­mertette ezután az alispáni jelentésre hozott állandó választmányi javaslatot. Ekkor állott föl szólásra Simonka György dr. : A jelentést tudomásul nem veszi, mert az nem nyújt hü képet a vármegye közállapotairóll. Az alispán e jelentés adatai szerint minden anomáliára világot vet, de nem szól arról, hogy in­tézkedett volna is. E jelentésben egyet­len szó sincs a sajtóról például. S főleg nincs szó a „Békésmegyei Hiradó"-ról, mely ha nincs, akkor az alispán sem ülne most az alispáni székben. (Zajos derültség.) Hogy az alispán nem tesz említést a vármegye sajtóviszonyairól — ennek is megadhatja magyarázatát. (Halljuk, Halljuk !) A „Békésmegyei Hiradó í ;' cimű po­litikai lap megszűnt létezni s megszű­nésével az ó szerkesztése alatt „Hiradó" cimen uj lap indult meg. Ez az uj lap utcai elárusitási engedélyt kért s az al­ispán nem engedélyezte azt. Erről a tényről azért nem emlékezik meg az alispán a maga jelentésében, nehogy sértett önérzettel kelljen szembeszállania csatlósaival. (Óriási zaj és közbekiáltá­sok : Eláll! Eláll! Micsoda hang ez ?...) Veres József: Rendre kell uta­sítani ! Fábry Sándor főispán: Megálla­pítja, hogy Simonka György gyanúsító szavaival megsértette a^közgyülés tekin­télyét, ezért rendreutasítja a felszólalót. Simonka György dr. : Bátorsá­got vesz magának, hogy kiegészítse a jelentés idevonatkozó részét. Az uj 1 ap december 11-én indult meg s decem­ber 12-én már tudta az alispán, hogy engedély nélkül árusították azt El­mondja, hogy ekkor rendelet érkezett a csabai főszolgabíróhoz, amelyben kérik, nyújtson felvilágosítást, vájjon „miféle lesz az a Hiradó ?" Kevéssel ezután jött az elárusító végzés azzal, hogy enge­dély nélkül máris árusították a lapot s hogy kiadója az uj lapnak is az, aki a „Békésmegyei Hiradó" kiadója volt Felemlíti mindezt azért, mert szükséges, hogy meggyőződést szerezzen a várme­gye közönsége, milyen szellemben szol­gálják hivatalos közegeink az igazságot. Van itt egy másik lap a megyében: a „Békésmegyei Függetlenség." Ez a lap iskolaköteles, gyermekekkel árusittatja példányait. Ők meg is fogtak egy ilyen rikkancsot s be is vitték a békéscsabai rendőrséghez, de a főbiztos még- csak jegyzőkönyvet sem vett föl az tétről. Morvái Mihály : Ej, haj! N?gyon telik az idő s fontosabb dolgaink is van­nak ennél 1 . . . Simonka György: Nem ewliti föl az alispáni jelentés azt az esetet sem, amely Kétegyházán történt egy adófizető polgárral, akinek négy disznóját hajtot­ták el 20 korona adóhátrálék fejében, mert haragosa volt a bírónak. Ha ezeket az eseteket nem veszi tudomásul az al­ispán, akkor könnyen ismétlődhetnek azok a sajnálatos népzavargások, melyek nem is olyan régen megzavarták a bé­késmegyei közrendet. A jelentést nem veszi tudomásul. Ambrus Sándcr válaszol. Simonka György felszólalása után nyomban szólásra emelkedett Ambrus Sándor alispán. Mellőzi a nagy kiterjedésű felszóla­lást, mert jelentésének lényegesebb része a vármegye gazdasági helyzetére vo­natkozik s ezt a rész nem kifogásolta a megyegyülés többsége, amely gazdákból áll. (ügy van! Ugy van !) Simonka György felszólalásának ge­rince a „Hiradó" ciinü újság ügye volt, amelynek ő szerkesztőjéül vallja magát. Ez az ügy nem tartozik a törvényható­sági bizottság elé s hogy ő mégis kitér arra, ezt a bizottságért teszi. Felszólaló azzal panaszkodott, hogy ebben a vár­megyében nem tisztelik a szólásszabad­ságot. Hát hogy mennyire nincs igaza, kiviláglik ez az ő egy órás beszédéből, melyet a főispán nem szakított félbe. A „Békésmegyei Hiradó" cimü újságot fő­leg izgató cikkei miatt tiltotta el az utcai elárusitástól. De meg azért is, mert a kiadó nem tartotta be a kolportársra vonatkozó miniszteri rendelet idevonat­kozó utasításait. Ezóta különféle cimen kijátszani próbálták a hatósági intézke­dést. A cimet változtatott „Híradónak" most is Toffler Dávid, Szentmik­lósi József édesatyja a tulajdonosa s az ő nyomdában is nyomódik. Tehát nem engedi sem rabulisztikával, sem fogások­kal kijátszani a hatóság intézkedéseit. A többi fölemiitett esetről nincs tudomása. Még egy felszólalás. Áchim L. András is az alispáni jelentéshez szól. Sztojanovi t s Szilárd dr. gyulai szolgabíró a békés­csabai állomáson be akarta őt kísértetni egy rendőrrel. Tehát visszaélt hivatalos hatalmával. (!!!) Ő jelentést tett erről az alispánnak s kérte a fegyelmi eljárást megindítását, de az alispán nem intéz­kedett, a jelentésben sem tesz említést erről az esetről. Védelem a tisztviselőnek. Ambrus Sándor alispán előadja, hogy Áchim L. András december 12-én panaszt emelt Sztojanovits szolgabíró ellen. Panas/.a azonban alaptalannak bizonyult s fegyelmi elrendelése helyett H2 ; hogy ilyen kérdés volt évek előtt : váson és ott ugy oldották meg a kérdést, hogy minden másodünnepen tót istentisztelet tartatik. Blaskó András szerint az erzsébelhelyi rész nem külön egyház, hanem csak része a csabai egy­háznak és a csabai ág. h ev. egyházban minden vasárnap tartatik magyar isten­tisztelet - s ő is tudja, hogy azon részt vehetnek az erzsébethelyi kérelmezők is. Sajban Mátyás, mint öreg ember, emlékszik azon időre, amikor még Er­zsébethelyen nem volt se templom, se imaház, s ott több mint 500 tagja volt az egyháznak, kik betudtak járni a vá­rosi templomba, pedig akkor még nem volt se járda, se mótor. Ma is, kiket a buzgóság visz, be tudnak jönni még a messze tanyákról is a templomba. Sze­berényi Lajos Zs. közvetítő indítványt tesz, ajánlja a csorvási megoldást, hogy a nagy ünnepek másodnapján d. u. tartas­sak magyar istentiszt. 1! 't és a nyári hó­napokban. Dr. Zsilinszky Endre újból ajánlja r.z eredeti indítványt. A városi ev. lel­készek, mint akikre az ebből eredő teendők az indítvány értelmében há­ramlottak volna, mindannyian felaján­i >;ták, hogy amennyiben a gyülekezet kívánja, segédkeznek a magyar isten­tisztelet elvégzésénél. A felügyelő név­szerinti szavazást rendelvén el, indít­ványa mellett 31-en szavaztak, ellene nl-en. A presbitérium választott intelli­gens tagjai közül csak Badics Elek gyógyszerész volt jelen és támogatta tel ügyelő javaslatát. A felügyelő ekkor kijelentette, hogy miután a szavazás eredményét nem látja üdvösnek egy­• •.>,.ára és mivel őt mindég az egyház érdeke és jó hírneve vezette, kénytelen , ik ndani áUásáról s megköszönve a képviselőtestület iránta tanúsított bizal­mát, távozott a gyűlésteremböl. A kép­viselőtestület egyhangúlag oda nyilat­kozott, hogy fájlalja a felügyelő elha­tározását és nyomban bizottságot kül­dött ki, Irogy a felügyelőt lemondása visszavonására birja. Az erzsébethelyi ir, vivkérdés még végleg elintézve nincs, amennyiben a közvetítő indítvány felett, lévén még sürgősebb ügyek elintézen­dők, döntés még ezúttal nem történt. A jövő év igazgató-lelkésze Knyihár Károly lelkész, jegyző: Sasskó István káplán, gondnok: Sipiczky K. János ujól ig, sáfárok : Vandlik György, Laczo D. János, Kiszel András, Jánovszky Pál, Adamik András, Szudár Mihály; < ( ' : Áchim K. András, Gortko mos, Botyánszky Mihály, Bencsik György, Botyánszky Mihály. Az újonnan megválasztott sáfárok és tizedesek ez óv utolsó vasárnapján, december 30-án fogják a hivatalos esküt letenni a nagytemplomban. Vármegyei közgyűlés. Elnöki rendreutasitás egy interpelláció kap­csán — Hozzászólások az alispáni jelen­téshez. — Tagválasztások. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottságának tanácskozó terme ritkán lá­tott olyan zajos közgyűlést, mint a tegnapi. Ritkaság számba ment az is azelőtt, hogy az alispáni jelentést kifo­gásolják, vagy hogy az bizonyos fraktiók tudomásul ne vegyék. S tegnap ez is megtörtént már Békésvármegye ódon székházának termében. Az alispáni je­lentéshez Simonka György, a kétegy­házai polgárok újonnan választott kép­viselője és A c h i m L. András szóltak, mindkét felszólalás kancsán dr. Fábry Sándor főispánnak élnie kellett elnöki jogaival s a felszólalókat többször rendre­utasította. Mert közbeszólásokban sem láttunk tegnap hiányt. A szenvedélyek sokszor felkorbácsolódtak a két felszó­lalás rendjén s az imparlamentáris ki­fakadások nem egyszer akadályozták meg a tanácskozás menetét. A részletei­ben és külsőségeiben rendkívül érdekes közgyűlés lefolyásáról ezeket jelenti tudósítónk: Elnöki bejelentések. Fábry Sándor dr. főispán kevéssel 9 óra után nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözli a bizottság tagjait s jelentést tesz a legutóbbi közgyűlés óta felszínre került közállapoti jelenségekről. Beje­lenti, hogy három indítvány érkezett a tárgysorozat összeállítása óta az al­ispáni hivatalhoz, melyeket a póttárgy­sorozatba vettek föl, de az nem akadá­lyozza a közgyűlést abban, hogy rendes szokás szerint az alispáni jelentés után tárgyaltassanak azok. Az egyik indítvány­tevő Dombi Lajos, a másik Szalay József s a harmadik Garzó Gyula. A szarvasi főgimnáziumnak ünnepélyes megnyitása november hó folyamán ment végbe. A csabai selyemfonó építéséhez a miniszter magas elhatározása követ­kestében jövő év tavaszán hozzáfognak. Békés község tejszövetkezete s a békés­csabai tejszövetkezet 15000, illetőleg 10000 korona kölcsönt kapott a kormány­tól. Indítványozza továbbá, hogy V a n­gyel Sándor elhunyt orosházai szolga­jóindulatával s gyakran lovagolt, kocsi­zott, sétált a gróffal vagy ha ő nom volt otthon, — valamelyik alkalmazott­ával. A neuhausi kirándulásokon s az is­kolai szinielőadásokon és sétákon kivül Rákóczinak nem volt egyéb mulatsága a jezsuita kollégiumban. Minden más­kép lett, mikor kiszabadult a cseh je­zsuita iskolából s Bécsbe ment nánjé­hez. Itt az eddigi csend helyett a fé­nyes, zajos nagyvilági élet kínálta őt gyönyöreivel. S Rákóczi nem vonta el magát tőle. Az efféle kalandok helyett a feje­delem inkább a vidékek természeti szép­ségeiben s a városok műkincseiben, ki­vált festményeiben gyönyörködött. — Valószínű, hogy olaszországi utazása nagy hatást gyakorolt müérzékóre s köz­rehatott abban, hogy később fejedelem korában nagy pártolója volt a művé­szeteknek. Voltak híres udvari festői, mint Mányoky, aki a teljes ellátáson fe­lül 900 frt fizetést kapott; továbbá Bog­dán kassai, Mindszenti egri festők ; vol­tak kiváló ötvösei, éremkészitői. És nem feledkezett meg a zenéről sem, mindha tudta volna, hogy nevét halála után a zene fogja halhatatlanná tenni a vilá­gon. Természetes, hogy külön udvari zenekart tartott, mely dobosokból és tárogatósokból állott; ezeken kivül a hagyomány szerint két cigány-zenekara is volt, az egyiknek Barna Miska, a má­siknak Czinka Sándor volt a prímása; ez utóbbi Rodostóba is elkísérte volna a fejedelmet. Azonban a hű Mikes, aki pontosan irta le ura foglalkozásait, mu­latozásait, mit sem tud e dologról. Hát voltak Rákóczinak a száműze­tésben is mulatozásai ? Voltak, hanem itt nem gondolunk dinom-dánomokra, ha­nem olyanodra, amilyeneket jó Mi' • s I Kelemen ir r eg édes-kedves bús ley.i­í leiben. Bizon e mulatozások ma a kö- ; zönséges embert se elégítenék ki s a i nagy fejedelem mégis megtalálta ben­nük lelke nyugalmát. De hit hallgas­suk meg Mikest, ki igy szól 37. levelé­ben: „Reggel hat órakor dobolnak ós akkor a fejedelem felöltözik, azután a kapolnába megyen ós misét hallgat. Mise után az ebódlőházba megyen, ott kávét iszunk és dohányoznak. Amikor az óra 8/48-ra, akkor elsőt dobolnak mi­sére, 8 órakor másodikat ós egy kis idő múlva harmadikat dobolnak, akkor a fedelem misére megyen, mise után a maga házába megyen . . . Tizenegyed­fél órakor megütik a dobot ebédre és tizenkétgórakor az asztalhoz ülünk és törvényt teszünk a tyúkokon." 1j 2 3-koi egyedül, majd 5 óra' után kíséretével a kápolnába megy. „Vacsorára hetedfé órakor dobolnak." A napot a lefekvés zárja be, mely 8 órakor történik. „Ami pedig a mulatságot és itőtöltésr illeti,.mondja Mikes, a sokféle A fejedelem minden héten lóra ül ét oda vadászunk. Mikor pedig vadászn nem megyen a fejedelem, akkor csak í sok írásban töiti az időt . . . ebédig ebéd után pedig . . . vagy fur, vagy fa rag, vagy az esztergában'dolgozik. Es a ő gyönyörű szakálla sokszor tele var forgácscsal, hogy maga is neveti magát., ő pedig neveti az olyat, aki azoi panaszkodik, hngy elunja magát. . .' És most fejezzük be szavainkat. Töb bet úgy sem birnánk mondani jó Mike Kelenennél, akijmindennap fölkelt/hatoi órakor, — bár szívesen nyújtózott voln; még a takaró alatt, — csak hogy jelei legyen ura öltözködésénél, s ellessei mindent, amivel ura foglalkozik, vag; amire szüksége van. ígéretünkre vissza pillantva elmondhatjuk: „ime, az ember. É i Istenem, e- a mi modern korún' be sokat tanulhat Rákóczitól! i azután a dáridónak, mit természetesen I a g.tzdag Kennessey fizetett, Ha nem jött közönség a színházba, \ Ivennessey Muki egymaga bérelte az ö; - /.es helyeket és ugy bocsájtotta be a színházi élvezetekre sóvár ingyen publi­kumot. Ismét felragyogott szerencsecsilla­g rnk és elfelejtettük mind ama nyomo­rúságunkat, melyekben eddig részünk volt. Csak Ruby Sándor nézte rossz szem­•?< ; a dolgoknak ilyettén való javu lás:H. Sehogy sem tetszett neki, hogy Kennessey annyit forgolódik a prima­donna körül. A mitől félt, az be is követ­kezett, mert egy szép napon Kennessey - Muki megkérte Györgyei Ilonka kezét. A primadonna pedig nem utasította vissza a kérőt. Szegény Ruby Sándor, tnég beszélni se lehetett vele, annyira szivére vette a dolgot, hogy egészen belebetegedett. * Fényes estre készülődtünk. Györ­gy ey Ilonka mielőtt Kennesseyhez férj­hez ment volna, még egy utolsó elő­"d^ísban akart el búcsúzni a világot je­eszkáktól, pályatársaitól és a kö­esebb, leghatásosabb darab­^z alkalomra. Rosamundát, ség átka, volt a címe a nár ismeretlen, de akko­riak rajta a szinházláto­adta Rosamundát, mig ' Sándor volt, ki bár be­is elvállaJta szerepét, inház zsúfolásig meg volt kíváncsi volt a szinész­zerencsés volt a vidék ;át elhalászni, gyönyörűen ment, a Jek. Györgyei és Ruby íarták az estét tenni, lek'k. Leghatásosabb jelenet a harmadik felvonás végén ját­szódott le, Oltramund, a szegény lovag esdekelve kéri Rosamundát, hogy ne menjen a csúf, de gazdag Lothár lovag­hoz feleségül. Rosamunda bár szereti Oltramundot, de a pompa és fény ked­velése Lothárhoz vonzza. Mindnyájan meghatottan vettük észre hogy milyen hasonlatosság van néha a tragédiák és az élet eseményei között. Rosamunda hajthatatlan marad. Most Oltramund kirántja tőrét és e kiáltással: — Ha az enyém nem lehetsz, ugy másé se légy. — Markolatig döfte Rosamunda keblébe, ő maga pedig karjába dőlt. A közönség tapsorkánja nem akart megszűnni a hatásosan megjátszott je­lenet után és toporzékolva követelte Györgyey és Ruby megjelenését a füg­göny előtt. Azok pedig nem hallották már a szűnni nem akaró tapsokat és kihíváso­kat, hanem szép csendesen feküdtek egymás mellett, boldog mosolylyal aj­kukon, kiengeszteledve a halálban . . . Beldog napok Rákóczy életéből. Irta: dr. Bell Lajos. II És Rákóczi nem bocsátkozott ka­landba, hanem megbotránkozott a ta­pasztalt erkölcsi romlottság miatt s meg­őrizve lelki, testi üdesógét — tért vissza hazájába, hogy egy pár esztendő múlva gyógyítgassa édes hazája, nemzete se­beit. . . Neuhausi kényszer tartózkodásának e kirándulások voitak legkedvesebb mu­latságai, Ilavatha megparancsolta várka­pitányának, hogy hivja meg Rákóczi | herceget a várba, „bocsássa rendelkezé­j sére paripáit, fogatait, vadászfegyvere r, az egész varat ,-a a hozzátartozó jósz>» I got". A kis IMtkOezi szívesen élt a vámr

Next

/
Thumbnails
Contents