Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-25 / 107. szám

8 BKKKSMVÍ.' { KíIZLÖNY tonnást, mondjuk a Pannoniát, a mint rideg nyugalommal, a meghatározott időtariffában horganyait felszedni készül Fiume szabad kiköfőjébben, hogy két­ezer embert szállítson át az Atlanti Óceán túlsó partjára! És az a kétezer ember nem termé­ketlen sziklás partokról, hanem Európa kanaánjából távozik. Igen, Magyaror­szágból. Hogyan ? Hát ezek az emberek nem tudnak latinul ? Azon a nyelven, a melyen nálunk évszázadokon át beszéltek, irtak a jog- és egyéb tudósok ? Hát soha se hallották hirét annak a nagy mondásnak: extra Hungáriám non est vita ? Vagy talán anakronismns lett a hires szállóige ? Ugy látszik . . . Tisztelt állam, ön nemet- '" h távozó adóalanyokat? Tis'/i nzei­gazda, ön nemde siránkozó . -eanua­erönek elköltözésén? 'Igaza r De én, mikor a ifagy haj' pnek, csak érző, szenvedő, renu .iv • m i, i ;­ségekkel küzdő, riad szemű, ia ugu in lelkű embereket látok Nem kell-e sajnálnunk > mi ; üa természetélleneskörülméjivek, -p:' • .ta katasztrófák fészkétől elvált . \\ ílj* Gondoljuk, hogy mit érez.'u - n­vedhet. De eltudjuk-e gond 'm&f mit érez, mit szenved az koaipUj- abb teremtés, az ember, mi' >r tii itől, családjától, barátjától szatén i Próbáljuk meg . . . Á '•:» még nem telt meg, de már is : : \ obb em­berr-jok m: "-t ' egy - vgó eiiv i :yar­ország képviselve ran .-' ; •'ten ösz­S/.l -- ... V zetiségi e 4eges, mnt kérdés marad a partb haszontalan podgyász De mintha uj, ös: leretien • alakokat ís látnánk. Hosszú kaftános, Bovány vörös arcú embereket, kölönös öltözetű, sápadt arcú nőket, kik valami zagyva, érthetetlen nyelven beszélnek maguk között. Ezek az oroszországi zsidómene­kültek. Jönnek Kissenevből, Rigából, Moszkvából s a déli tartományokból. Főleg pedig Odeszából. Senkinek a világon nem volt annyi oka 1 r" dorolni, mint ezeknek. Egy un; u < üöcselék, másnap a rendőrség, harmad ip, hogy választék teljes le­gyen, a kozákok gyilkolták őket. Beszéltem egyik papjukkal. A tudós, öreg ur valami különös nyugalommal beszélt azokról a vérkavaró kegyetlen­ségekről, melyek örök szennyet hagynak az emberiség történetében. A hatóságok, mondotta, különös kegyképpen elősegítették menekülésün­ket. Pénteken hajnalban távoztunk ott­honról, egy kis déloroszországi város­ból. Az nap estére általános zsidómé­szárlás volt tervben. Ez lett volna a harmadik, két hét alatt. A hitközség, melynek papja voltam, több mint ötszáz tagból állott, most kétszáztizen vagyunk.. a többit alig tudtuk eltemetni . . . Aztán egy érdekes arcú, sápadt asz­szonyra mutatott, ki tompa nyugalom­mal bámul bele a habokba: — Látja azt a fiatal asszonyt . . . a férje holtteste mellől hozták ájultan a házamba. Ennek már több, mint hat hete . . . azóta alig hallottam néhány szót tőle . . . Isten legyen irgalmas nek' . . . Attól félek, hogy megtébo­lyodott . . . És körülmutatott rongyos hívein : — Egy sincs, akinek né lenne friss gyáíza, aki nem látta volna övéinek vérét ontani . . . Isten irgalmazzon n> künk. És látom ezeket a szegény, nyomo­rult, hazátlan zsidókat, a rituálisan meg­tépett ruhákkal, leikükön a koaior gyász­szal, arcukon a béna csüggedéssel, eszembe tutott Dosztojevszkij Roszkol­nikovja, ki mikor a bukott leány lábai­hoz omlik, igy kiált fel: — Leborulok az emberiség végtelen nyomora előtt . . . Es mégis, többektől hallottam, az öreg pap is megerősítette, hogy ezek az emberek minden veszteségük között legjobban sajnálják annak a földnek az elvesztését, a melyen születtek, s a mely­ben öv^ik porladoznak. Mennyire más képet mutat a fedél­zet~tulsó oldala! Vagy háromszáz tót atyafi helyezkeeett el rajta. Van köztük néhány, ki már megjárta az Óceánt. Ezek viszik a szót. Áhítattal hallgatják őket. Egy szó, egy gondolat dominál, a napszám. És ez a szó (melyet csodálatos­képpen magyarul ejtenek ki) ezer és ezer variacióban jelenik meg ajkuké . Ez a nagy motívum, amelyen az ő ele­tük szimfóniája épül. Ez a boldogság, a szerelem, a szabadság, a haza, az élet . . . Ha a napszám jó, minden jo . . Uraim, magyar urak, fő-fő politikusok és minden egyebek ! Ez a három ember, noha megváltotta jegyét Amerikába, összeszedi cókmóját és vissziu'ordul a fatornyos hazájába, mihelyt jó napszá mot kap. Ezzel a gondotattal érdemes fo^I kőzni. Talán inkább, mint akármcl.v i" ( mással. Igaz lenne, amit az egyik I">> ; ; ­nok mond? A hajón százhatva bánáti sváb van. Ott hagyni a bánáti. a vii »g égyik legtermékenyebb részit . . ti­szen, tudtommal, sem Argentin* i -an, sem sehol Amerikában job> bú/ nem terem. Alig akartam hinni sz mei jk . . . De hát hogy is hihettem volna, -gy én valaha bánáti svából 1 >.- ak : Vándo­rolni ! De rnág különbet iö latt ezen a hajón, békésme?yi magyar asztokat, endrMvífeafc. Lehellek vagy atvanan. Sokat beszéltem vt !ü!-. kérdeztem, tudakozódtam, de mintha • ionyra jutot­tam volna. Nem voltam képes megérteni őket. Ezek az emberek nem panaszkod­tak. Nem'emlegették a nyomort, a kény­szert, mely a többieket elszakítja a ha­zától. Ezek az embe^k valami áldatlan szuggeszció hatása alatt, hagyták el ott­honukat, a délibábos rónit . . .De talán mégsem ... Az egyik öre^ magyar vi­lágosabban kezdett beszélni. — Már több mint harminc eszten­deje nincs egy talpalatnyi legelőnk . . . Urnm, idejét "se tudom, mikor ettem bir­kahúst, már ugy vagyunk, hogy. disznót se tudunk hizlalni . . . Jóformán az eresz aljáig felszántottak mindent. Igy nem lehet megmaradni . . . Megyünk amerre a szemünk lát . . , Azután előkerültek az apró pana­szok . . . Apró sérelmek, akik hallják, de aki mondja, annak a lelke ezektől az apró bajoktól elfásul , . . Az egyiknek minden gazdaságát egy per pusztította el. Ide tessék hallgatni! Megnyerte a port, fde a költségek min­denét felemésztették. Egy fiatal leényt láttam egyedül ácsorogni a fedélzetén. Közönséges szol­gáló típus. Megszólítottam: — Hát maga is kivándorol? — Ki biz én, mondotta hetykén. Miért ? Gondolkozott, vájjon megmondja-e az 'gazat. Aztán felemelte tekintetét. Élég őszintének látszott. — Csak azért, nagyságos uram, mert egyik barátném kinn van három év óta. — Ugy? Azután megy? — Nem éppen. A miatt itthon is maradtam volna". . . Hanem azt irja ne­kem. hogy azóta midig egy helyben van ... Mert tetszik tudni, ottan megbecsü­lik a cselédet is . . . Nem mertem és nem tudtam ellent­mondani nekik. És mégis fájdalommal töltött el, mikor elgondoltam, hogy mi­csoda más okok késztették kivándorolni az orosz zsidókat, mint hazám népét. . . A praktikus orvosok által tett kísérletek igazolják, hogy a csu­kamájolaj a Scott-féle Emulsio formájában sokkal hatásosabb, mint közönséges álla­potában. Egy ismert klinikán folytatott kezelés bebizonyította, hogy a csukamáj­olaj eredeti közönséges állapotáhan véve, saját súlyának 4-szeresével emelte a szeri vezet zsírtartalmát, mig a Scott-féle Emul­sio tormájában véve, az abban tartalma­zott ugyanily mennyiségű csukamájolaj súlyának 7-szeresével túlhaladta amazét. Gyermekek, sőt válogatós, kényes betegek is állandóan minden undor nélkül és anél­kül, hogy a legcsekélyebb szervezet zavar­tól kellene tartaniok, vehetik a Scott-féle Emulsiot. A Scott-féle Emulsio valódi­ságának jele a „hátán nagy csu­kahalat vivő halász" védjegy. Ezen lapra való hivatkozással és 75 fillér levélbélyeg beküldése ellenében mintával bérmentve szolgál: Dr. BUDA EMIL „Városi gyógyszertára" BUDAPEST, IV., Váczi-utcza 34/50. ­Egy eredeti üveg ára 2 K. 50 f. Kapható minden gyógyszertárban. jYienetrend U Vonalain. A motorkocsi indul: Csabáról Orosházára . . 652 ni 8 „ Szegedre ... II 1 8 Orosházáról „ •• • 1237 Csabára ... 822 612 Csabáról Gyulára . . . 8"» 1143 734 „ Nagyváradra . 818 1143 Gyuláról Csabára . . . 1039 412 816 N.-Váradról „ ... 80' l 1 3 Vegyes Vasntalp Indul: Csabáról Nagy­váradra . .656 138 548 450 Cabáról Sze­gedre . . .824 143 741 444 Csabáról Aradra 70911P 205 553729 432 „ Buda­pestre . . .643 923 129 520 747 1139 B.-Pestről Csa­bára . . . 725 8 - 200 1220 1010 Aradról Csabára 506 818 1125 416 451 >930 Szegedről „ 830 1Q59 304 8_ Nagyváradról Csabára . . 602 1020 445 740 Érkezik: Nagyváradról Csabára . . 8'7 1237 718 l x05 Szedről Csa­bára. . . .636 118 515 llio B-Pestről Csa­bára . . . 642 1111 128 543 704 409 Aradról CsabáraÖ35 919 1259 5 ~654"nS4 Hiteléi Első Gazdasági Vasat? Csabáról Békésre s Vésztőre indul . 340 700 1122 140 726 Csabáról Vésztőre érkezik . ... 600 920 148 400 944 Csabáról Kovácshá­zára indul . . 417 145 550 Csabáról Tótkom­lósra indul . . 417 145 550 Vésztőről ind. Csa­bára 846 620 1036 228 510 Békésről ind. Csa­bára 522 745 1206 402 633 Békésről érk. Csa- ~ bára 618 838 102 455 725 Tótkomlósról indul Csabára .... 400 820 444 Tótkomlósról érke­zik Csabára . , 630 1058 708 Kovácsházáról érk. Csabára .... 630 1Q58 708 Őz-hús, ezomb és gerinc z, kilója 80 krajcár, többi része 6© krajezár. Kapható: WEISZ MIHÁLY húscsarnokában Csabán, Vasút-utca. Irodalom. Tisza-Körös mentén. Versek. Irta; Qajdács Pál. Verses irodalmunk ujabb kötettel gazdagodott. Nem kaptunk újszerűt, Békéscsaba, 1906. decz 25. irányban és értékben nem nyújt meg­lepőt Gajdács sem, kinek könyvét is­mertetjük. Azzal tettük a többihez, hogy van benne figyelemreméltó is A 272 lapnyi kötet három csoportban adja verseit; nevezzük az első (cim nélküli) csoportot vegyesnek, következik a nép­dal-gyűjtemény, végre a Simonyi Jós­káról szóló eposztöredék. Mennyiségi­leg az első a leggazdagabb, de értékie leggyöngébb. Kerüljük a merev poéti­kai fiókozást; nagyok és legnagyobbat versei közt is akad néhány „meghatá­rozatlan. A figyelmes oivasó észreveheti, hogy e csoport alapvonása a gondolati elem. A lirai elbeszélés, festés és elmél­kedés uralkodik. Szerencsés az összeol­vadás ott, hol a leirás érzelembe olvad át (A világ legszebb fája, Ezt a szabad­ban), vagy a festés'zsánerré lett (A kon­dorosi csárdában). Nem vehetőa komoly költői írásnak azok az apróságok, mé­lyek csak ötlet kedvéért készültek ; epigrammának nem elég élezettek ; az ötlet eszköze a hatásnak, célja nem le­het. Iróniája többnyire nyilt (Bálban, Szunyogcsipés). Az irónia gyakran villan, hatásli erötleu, mert alapja nem tiszta szemtélet s mint megjegyeztük, jobbára odavetett ötletekben nyilatkozik. Az ódá­hoz közel jár Az Úr. Különös figyelemmel olvastuk a népdal-csoportot. A törekvést, mely a müköltészet rózsafájába a népköltészet vadvirág-hajtását akarja oltani, 'irodal­munk mindenkor szívesen vette, mert felfrissült általa. Költészetünk akkor vált igazán nemzetivé, mikor a népiset ke­reste. Kisfaludytól Petőfiig hosszú az ut: hatalmas oszlopok jelzik irányát. Gajdács is rajta halad. Elismerjük e da lok szépségét, mert mindannyi hanga­latos. A specificus"magyar dal emléletét véglegesnek mondhatjuk. A belső forma, mely népdalaink faji sajátsága, mélta­tásunkban birói hitelt kér. Elsőbben is drámaiság: az érzés üde, jelenetszerü formába ömlik, egy-két fordulatta célhoz siet, amit Salamon döntőnek tart az eredet megítélésében. Régibb és ujabb esztitikusaink Petőfi Befordultam.a kony­hára c versét idézgetik. Gajdácsnál a Felragyogott kezdetű gdalt találjuk leg­jobbnak, Egyetlen képben odavetett ér­zés, egyszerű, közvetlen, friss és meg­kapó. Ez a tipikus drámaiság több dalban elbeszélés, vagy toldás formájában bá­gyad el (Szentes alatt Tisza partján, Csendes éjjel, Hej Iharos); nem mond­juk, hogy népköltészeti gyűjteményeink­ből ilyenek hiányoznak,' de nem jellem­zők. A müköltő tudatosan tör a jel­lemző után. A naiv nagyítást ügyes példákban látjuk (Szegény vagyok, A kopancsi uradalom, Szombat est). Nép­dalaink elejének u. n. festői sora Gaj­dácsnál is megjelenik (Kigyulladt a haj­nal pírja), bár olykor messziről vett a kép (A komlósi sugár torony). Termé­szeti képeket sűrűn olvaszt érzésébe, sikerrel (Holdvilágos csendes éjnek, Selyem rózsa, bársony virág), legjobb a „Kigyulladt a hajnal pirja" kezdetű. A dalok hangulata sirvavigadó, olykor divaj, ritkán szilaj, ritkábban érzelgésre hajló (Hej Iharos). Szokatlannak tartjuk az Árva legény gondolatát: a leány nem bánja, ha el is hull koszorúja, csak szeressék. A dalstilt Gajdács szerencsé­sen eltalálja: természetes és ezért a kellem hatásával van. Mégis ideális, hogy a bűv-igézet, csókvám, ködszárny, észvesztőkép, mennyországot alkot, — a népnél nincsenek használatban. Mii}­dent összevéve: Gajdácsnak van érzéke a daliráshoz, egy-két darabjában minta­szerűt is ad. A Simonyi Jóskáról szóló eposzt sajnálatunkra, csak töredékben kapjuk. A három első' éneket egészben, a IV-ből nyolc sort, a XH-ből néhány sornyi ízelítőt, az epilógust. Ez okból végleges Ítéletet nem mondhatunk róla Hangja, előadása, nyelve népiesen friss és illatos fuvallatként csap meg, Toldi-reminisz­cenciák kedves emlékével. Olvasása nem­csak szórakoztató, de élvezetes is; egy észrevételünket még sem fojthatjuk el Bár három éneket kapunk, nem látunk haladást sem a cselekményben, sem a jellemzésben. Simonyi Jóska rakoncát­lan, felcsap katonának, harcol és öl és bátran újra küzd — egyszer török, más­szor francia ellen. Egyéniségéből, vak­merőségen kivül nem látunk egyebet. Azért ssjnáljuk, hogy a többi rész hiány­zik. De már itt is több vonást vártunk. Vagy talán expositio ez ? Expositionak Az őszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy lakab L. és Tsa cég szabóüzletére, M » legelegánsabb íszi öltönyök és felöltők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents