Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-25 / 107. szám

o Í4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1005 dec. 25. 'lom mir h 11 őrálloraásán: a törvéyh-> • zásban, jrmányzatban, ennek minden szervében a tanteremben, a műhelyben, a tn lós szobájában ós laboratóriumában, a mezei munkában, az ipari és kereske•ln.' -c -ialkozásban. A nagy célokban pedig .az egyetértés, az önfegyelem, kitartás ós mértéktartás szellemevezethet . osak sik< rre. Nekünk, magyaroknak, mindenekoiöi Önerőnkre kell támiszkoduunk hogy első sorban saját erőnkre ízkodjunk, megtaníthatott bennünk« • --'.éggé a történelem és az ország nv Ion nagyjának intelme. E politikai nemz t magyar jellegéhez méltóan a vezető magyar fajnak saját erejéből kell a kultura területén mindig kiválónak maradnia és a politikai felsőbbséget minden körülmények között kulturai felsőbbségével kell megalapoznia és fentartania. Elhibázott állami politika volna, mely ennek kivívásához a szükséges eszközöket rendelkezésre nem bocsájtaná, — de annál is nagyobb baj volna, ha a magyar társadalom itt és mindenütt összetett kezekkel, a politikai intézményektől, a kónyszerrendszabályoktól várna mindent ós nem hatná át a magyar társadalom minden tagját ez a gondolat, az a tetsző, az a kötelességérzet, hogy más jelben nem, csak a magyar faj mindennapi, zajtalan, odaadó munkája jelében lehet győznünk ós élnünk! Műveltség és Vallás. Sokszor hallani oly észrevételt, hogy a műveltség és vallás egymást lerontó eüfentétvjk. Mennél műveltebbé válik a gondoikoö ember, annál inkább foszhduiv. k ^o- előbb szerzett vallásos nieggvC/.ődései; melyekre még az ártatlan" gyermek és romlatlan ifjú élete boldogságát épiti. A mindennapi tapasztalat mintha igazolná azok gondolkodását, kik a műveltségben és vallásban egymást ostromló ellentéteket látnak Ezen szerencsétlen felfogás magyarázata pedig még is sokkal inkább a rosszul megalkotott fogalmakban, semmint a műveltség és vallás lényegében keresendő. A rágalmak hibás megalkotásán nem is lehet annak cso. h, ki a műveltség és vallás n.'•• iogalmairak tisztázását megpróbálja. Ezen karácsonyi időszakban, és borongós rövid nap és hosszú éjikái zárkózott életre utaló csendje <:ii akaratlanul is magába mélyedő elrnéíkt désre kínálkozik az alkalom. Ezen kínálkozó alkalmat ragadom meg, midőn megokolom azon meggyőződésemet, hogy a valódi műveltség és vallás éppen nem egymást lerontó ellentétek, sőt inkább a vallás, a műveltség betetőző koronája. De mit is értsünk a műveltség tág és sokfélekép értelmezett fogalma alatt? Müveit föld az, melyet átdolgozunk, hogy ne dudvát és gyomot teremjen, hanem közhasznú termékekkel jutalmazza fáradságunkat. E hasonlatból indulva ki, műveltnek tekintem azt az embert, ki értelmiségét adott körülményei között tapasztalatok és tanulmányok által odáig fejleszté, hogy józan világ és életnézetet tudott magának alkotni és ezek keretében megértve feladatait s ezekből folyó kötelességeit, teljesiti mindazt, miben személyes értékét és boldogságát elérni reméli. Műveltnek mondom azt, ki érzelmi világában öntudatosan odafejlesztette magát, hogy fölismerte az érzéki élet alárendeltségét, s igazság-érzetének, becsület-érzetének s főleg lelkiismeretének szavára hallgatva, tudatosan fegyelmezi önmagát gondolkodásában és tetteiben egyaránt. Műveltnek mondom azt, ki gondolkodásának a'apossága s érzelmeinek nemessége mellett megalkotja magában a tisztességes, becsületes ember eszméjét és ez eszmének mértéke szerint fejleszti erkölcsi jellemét és éppen ezen belélet átalakításában és tökéletesítésében keresi és találja Istentől szabott rendeltetését, melynek betöltése, vagy legalább lehető megközelítése az önmagunkkal való megelégedésnek és boldogságnak feltétele. És ha ezen kiváló tenyezők előnyében és kölcsönhatásában áll a műveltség, ugyan hogy lehetne ellentétben a vallással? hiszen a vallás, mint a szeretet Istenétől való függés és a tökéletesedés utján a hozzá való emelkedés szent érzelme es törekvése a valódi műveltség forrása, minden gondolkozóra s hivatását ismerő és szerető emberre. Az ártatlan gyermeki léleknek karácsonyi ünnepét üljük. Vajha hivő lelkünk ártatlanságával tudnánk mi is Isten gyermekei lenni 1 s ne ejtenők ki meggyőződésünkből és törekvéseinkből azon igazságot, hogy a valódi műveltség visszavezet Istenhez! A valódi műveltség a vallás vezérlete mellett az átistenülésnek, üdvösségre törekvő emberi fejlődésnek örökös kútforrása. Oltsuk forrás tiszta vizével öntudatos lelkünknek szomjúságát s igy örüljünk a karácsonynak! Boldog karácsonyt kiván e lap olvasóinak Benka Gyula. A gazdasági egyesület közAratási szerződések. Szociálisták a teremben. Rendkívül népes ós élénk közgyűlést tartott vasárnap délelőtt a Békésmegyei Gazdasági Egyesület. A közgyűlés látogatottságának okát nem éppen abban kell keresni, hogv utolsó összejövetele volt ebbon az évben, hanem inkább a rendkívül minuciózusán érdeklő közgyűlési tárgysorozat egynehány pontjában. Hogy a közgyűlése rendkívüli dolgok történnek, következtethető volt ez abból, hogy teljesen idegen résztvevők, sőt még keresztény-szocialisták is tömegesen résztvettek azon. A szocialisták bebocsájtást kértek s bár észrevételeiket megtették az aratási szerződések körüli vita folyamán, közbeszólások alakjában — azért higgadtan és nyugodtan viselkedtek mégis az egész gyűlés alatt. Ott láttuk a gyűlésen gr Széchenyi Antalt, gróf Wenckheim Lászlót, ott láttuk K o p p é 1 y Pált, a hatvani Deutsch'cukorgyár egyik érdekeltjét és igazgatóját s végül ott láttuk egy neves magyar gépgyárnak aratógépeket ajánló tisztviselőjét is. A közgyűlést, melyen később gróf Wenckheim Dénes elnökölt, Beliczey Géza igazgató-elnök nyitotta meg. Megnyitó szavai után Ruffy Pál egyesületi tag arra kérte, hogy az aratási szerződésekről szóló pontot kezdjék tárgyalni mindenekelőtt, mert az érdekli elsősorban a gazdákat és a vidéki tagokat. E kérdés tárgyában a mult hó elején megtartott igazgató-választmányi ülés egy értekezhet összehívását látta szükségesnek a gazdák köréből, amely értekezlet az aratási szerződések formáját ós feltóteleit határozaü javaslatba foglalja s ezt a javaslatot közgyűlés elé terjessze. P f e i f f e r István titkár felolvassa az e tárgyban hoz< tt határozati javaslatot, amely külöti './• zlja a hordási és cséplési munkál , ratási munkától s mely szerint p gazdák egy hányaddal javíthatják a m.unk.^ok bérét, de ennél több engedményi nem adhatnak. — A munkásokénak január 5-ikéig kell beszerződni. S c h i.'k Eniil agy véli, hogy ez az idő kevés. Kifogásolja a javaslatnak azt a részér, mely a hordási és cséplési munkák nal elvégzését szabad egyezkedés tárgyául bízza. Kéri, hogy pótlólag korrigál j,:.!'; ezen hibát s ha a cséplést nem i de a hordást föltétlenül be kell érte ni ,/ aratási munkák közé. D r c rí s 31 Gyula dr. szólt Schik után. Vuí y látja, hogy félreértés forog fenn a javaslat némely pontja fölött. O méltányos tekinti ezt a .javas' ; : amely.védi a k'? mii nagybirtokost. j)

e védi<* munkások érdekeit is, me! t hi

ű"- ozt mondja, hogy a gazdák,csak a« esetben szerződtetnek idegen munkásokai, ha a helyiek január 5-ikéig nem kötnének szerződést. Fontos, hogy az árak szabásánál méltányosak legyünk. Igyekezzünk figyelemmel lenni arra, hogy az árszabály-megállapítás az egyéni szabadság dolga. Tehát a legnagyobb körültekintés indokolt az esetben, ha árszabályt kell megalkotnunk. Abban a javaslatban nem érintetik a hordás és cséplés. Meghagyták ezt a szabad egyezkedésnek ós ő f-sem tartja opportunusnak, hogy még szűkebb térre szorítsák a munkásnak és munkaadónak egyéni szabadságokból folyó jogait. Képezze csak a hordás külön megállapodásnak tárgyát. Dérczy Péter : Tisztában van azzal, hogy sablonos szerződést csinálni, amely egyformán vódj.e a munkás és a munkaadó helyzetét s érdekeit és amely határozott utmutatója legyen a megállapodásoknak, — készíteni nem lehet, S nem lehet különösen ilyen alapon, mint minő alapon ez a javaslat elkészült, ők a kondorosi kerületben szintén megbeszélés tárgyává tették már :•>. .i • •'•-t szerződések dolgát, s ugy határozták el egv értekezleten, hogy küiön szerződési mintát készítenek a kisgazdák s kürön a nagygazdák részére Csak igy védhetjük meg teljesen a uuzdavilág érr^fceit. Mert az a szerződés, ami jó az uradalmaknak, nem mindig jó a kisgazdának s viszont. Tehát két szerződóst kell csinálni. Aztán kifogásolja, hogy a javaslat külön említi föl a hordási munkálatokat Az aratás a gabona lekaszálásából és felhordásából áll. Aki jól akar szerződni, ezt a két dolgot nem válaszhatja el egymástól, mert ha elválasztja, vagy nem ért a dologhoz, vagy olyan hős véres keresztjén legeltették kárörvendő szemeiket. De épen a gyalázat e fáján ragyogta őt körül követői előtt dicsőségének isteni koronája, mert ott a Oolgothán az ő' kinos sóhajából született az a nemtő: a szabadság, mely feltámasztja halotti álmából az emberiséget, hogy eszméljen s hogy tetteinek bére egy lépés legyen a halhatatlanság felé. A világszabadság, mely boldogságot fad bekövetkező teljességével, a táborhegyi megdicsőülésnek soha el nern muló visszfénye! .. . Zeng az ének, zúgnak a harangok tele van imádkozókkal a templom . . . Örvendjetek keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek és szivek, Az üdvösség istenének Mondjatok áldást minden hivek ! feszíttetett, — de feltámadott, megdicsőülés sugárkoronánem tűnő örök liir fény,VUÍI látták leltnagasulva magok .nint gondolatot, mint teremtő istent, eszméi által leverve a tudatlanság lélekjlő bilincseit a világról,-mielőtt ellenségei felállították volna számára a keresztfát, hogy Szent elveiért meg is halhasson s vérével biztosítsa dúsnak a jövő kór vetéseit. . . A tanítványok látták e megdicsőülésében s eszméinek hirdetői lettek életben — Iáiban! Oh emberek! jelenjelek meg hódo• lélekfenségben és eszmenagyság-ránt „istenember" képe előtt! ija körében, vidátn, meleg szoi mindenki és szentelje meg e 1 lékét, mely Megváltót küldött aek k* 'szf élésére és éneMennyből jövök most hozzátok És ime, mely jó hirt mondok : A mai nap egy kis gyermek Szűztől született ti nektek ! Már közel kétezer év óta ismétlődik a megemlékezés, megszenteltetve ma is a sziv kegyeletének és hálájának érzetével : És e megemlékezés fel fog ujulni mindaddig, mig emberek lakják e Földet, mert Üdvezitőnk életével kezdődik az emberiség uj korszaka, akkor derült fel először a tiszta tudomány hajnala! Krisztus tette szabaddá a lelket, megmutatta a gondolkozásnak, a szabadságnak útját, a tiszta tanoknak lánglelkébőli szétáradásával uj világot, uj boldogabb korszakot alkotott a földön, olyat, minő még nem létezett 1 . . . > * ... A visszaemlékezés karácsonyfáján az apró viaszgyertya mind leégett. A kályhában kialudt a tűz. A lámpás is mintha álmosabban világitana . .. íróasztalom jegyzeteim is már derengő árnyék szövi tündérfátyolát . . . Téli reggel van ... A kelő nap bíbor sugarai áthatolnak a lég sűrű ködén, megpirítják az ég arcát ... a viharos hideg szél megtépi, megrázza a zúzmarás fák ágait. . . Néhány varjú károgó kiáltással száll a magasba . . . Majd eljön a tél után a virágos tavasz, a meleg nyár, a gyümölcsös ősz . . . Miképpen születés után a halál, a zord halál, a zord halál után — a feltámadás ragyogó fényes napja 1 Hozsánna neked megszületett Jézus és I szeretet veletek és áldás reátok, emberek ! t —' (rouífolkoBtam . .. Gcnűrukú-íüm sokszor, sokat Mért oly tarka ez az élet? Soknak ragyci- a napsugár, De millió szivet éget. Ember-tábor jár virágon, De mily soknak útja tövis; Mennyi élet viruló lomb, S hány vihartól szakad, törik! Itt csermelynek tiszta tükre, Amott tenger hullámárja Egyiket a jólét ölel, Másik nyomorsujtott árva. Egyik szemben öröm könye, A másikban bú harmata; Itt örökös, derű honol, Eelhő borúi ott a napra . , . Derült napot, sötét éjet Isten adja, akaratja Gondot visel lágy szellőre, Ugy mint zúgó', bősz ^viharra . . DOMBI LAJOS Csöndes tragédiák. — A Bélcésmegyei Közlöny eredeti tácája. Irta : Mánylné - Prigl Olga. Összekerültek. Elvégre az iroda szürke egyformaságában s az iskola kissé poros poézisében is megterem a szerelem bacilusa. Ami a gazdag embereknek fényűzés, ők ugy gondolták: nekik életszükséglet. Vagy mikor naponként találkoztak, nem-e jól esett nekik az a kölcsönös halvány mosolygás, amivel ismeretlenül köszöntötték egymást ? — Olyanféle szelid öröm volt az, mint mikor a messze tarlókon nagysoká egy kis ártatlan virágra bukkanunk és mindennap szívesen megtennénk érte azt a nagy utat. Nem is kellett messzire menniök, csak a templomig, Két árva, — mondogatták a faluban, milyen jó, hogy egymásra talált. A tanitó kisasszony ós a kis jegyzősegéd. — Gondolta-e valaha ? — mondta a jó fiu, mikor bevezette a kis vékony aszszonyt a kétszobás apró lakásba, amely kettejüknek most olyan szépnek, látszott, mint valami fündérkirályság. Uj, tiszta ós puha volt minden. A kisasszony elcsukott, féltve őrzött takarócskái, — remek kézimunka valamennyi, most ott ékeskedett minden a szögletben, minden bútordarabon. Patyolat hálókabátkáit, mikkel tele volt a szekrénye, szinte félve simogatta meg a férj, mintha elolvadnának a 'keze érintésétől. — Ah ! hogy tudott ennyit beszerezni Magdácska! — ragyogott a szeme, mert szintén volt érzéke a szép iránt, a szegény fiúnak. Az asszonyka elpirult s talán most először füllentett életében Reste'.te bevallani, hogy az Íróasztala legalján volna egy áruló papiros, ami megmagyarázna mindent. No de hát a kettejük fizetéséből majd csak kiszorítják a részleteket, észre sem veszik azt a kis adósságot. Kénytelen volt vele. A szegény menyasszonyokat nem ruházza ugy fel a jó isten, mint a mezők liliomait. Viszont a vőlegényeket sem. Az ifjú férj szintén nem vallott be mindent, de hisz természetes, hogy ő is restelt volna kirojtosodott kézelőkkel az oltár elé állani. Egy közös titkuk azonban volt. A kevéske bútort, amivel a régit pótolták, szintén részletekre hozatták . . . Karácsony másnapján tartották az esküvőt. Fagyos szél sikoltozott a kis falusi házak apró nádtetői fölött, de ők ugy érezték, mintha körülöttük mindenütt virágok nyilanának. Egy egész hosszú napot együtt tölthettek ós egyedül. Másnapos asszony korában Magdácska már ismét tanítani ment az iskolába. Az ebédet egyelőre a vendéglőből hozatták. Iskola után,